Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-06 / 31. szám

4. oldal Megyei Körkép Dunaföldvár, Paks És Környéke 1997. február 6., csütörtök Lizi néni és Hanzi bácsi ötven éve Aranylakodalom Pusztahencsén Rég volt - de igaz volt. Mosonyi János és Hahn Erzsébet 1947. január 27-én esküdtek örök hűséget a györkönyi evangélikus templomban. Az aranylakodalmat pusztahencsei házukban ünnepelték gyermekeikkel, unokáikkal, dédunokáikkal. AMATŐR FELVÉTEL A különleges szép jégcsap egy ritka megoldásnak kö­szönhető: Dunaföldváron, Bölcskén és Madocsán dívik, hogy az ereszcsatorna kiköpőjét nem vezetik le a járdáig, hanem a párkány magasságában az utca árka fölé nyújt­ják. Az így lecsorgó víz és a fagy alakította ki a fa ágain a jégcsapot, amit fotóriporterünk Madocsán kapott len­csevégre. FOTÓ:GOTTVALD KÁROLY Képviselő testületi ülés a költségvetésről Pakson Ami még nem volt, lesz: hitel Az „ifjú”pár Ülünk a pusztahencsei ház konyhájában ebéd után, Hanzi bácsi -így szólítják a faluban, feleségét pedig Lizinek - töltö­get a jóféle fehér borból, saját termése, és kortyolgatás közben kikerekedik a történet. Tizen­négy hónap hadifogság után -’43-ban vonult be, majd ame­rikai fogságba esett - 1945 vé­gén jött haza a hencsei paraszt­gyerek, Hanzi, Györkönybe, mert akkor ott élt a család. „Ez­redes” voltam - mondja ne­vetve, és látja nem értem. Ma­gyarázza is mindjárt: a tetűktől. Kimosakodtam, az első éjsza­kát a présházban aludtam át. Másnap aztán disznóvágásba kellett menni a húgomékhoz, aki, míg odavoltam, féijhez Bíró Józseftől, a vadásztársaság elnökétől megtudtuk, éppen a napokban kapták meg a Megyei Földművelésügyi Hivatal hatá­rozatát, melyben elfogadták a társaságuk kérelmét, megállapí­tották a vadászterület határait. Mint Bíró úr elmondta, ezt az előzte meg, hogy a szomszédos társaságokkal meg kellett egyezni, hiszen a határ nagyon kevert volt. A földvári társa­ságnak voltak területei Bölcs­kén, Dunaújvárosban és vi­szont. Mindenképpen azt sze­rették volna, hogy a vadászterü­let egységes legyen, szükség volt területcserékre. A duna- kömlődi és németkéri társasá­gokkal más jellegű gond volt. ment a Lizi bátyjához. Györ- könyben úgy van, böllér böllér- től tanul, rám bízták hát, mos­sam ki a beleket. „Eredj Lizi vele!” - mondták, na hát ku­tyára bízták a hájat. Akkor csak néztük egymást, nemsokára, karácsony után mondták a leg­énytársaim, menjünk Hegyesre bálba. Mentem én, gondoltam ott lesz a Lizi. Aztán már keres­tük egymást, munka közben is a földeken. Hajtottam a lovakat, mikor „takarodtunk” (aratás­kor) mellém ült, a kepék mellett mentünk, nem siettem, csak ahogy a lovak mentek, aztán a kocsin megrágtuk egymást. - No már ilyet, mit mondsz, mit szólnak a faluban, puszi volt az! - szól közbe Lizi néni. ­Úgy helyezkedik ott el egy természetvédelmi terület, hogy mindhárom társaság területét érinti. Ugyanakkor a törvény kimondja, hogy természetvé­delmi terület lehetőleg egy tár­saság felügyelete alá kerüljön. Mivel a földvári területen van a nagyobb rész, ide kéne tartoz­nia, de akkor a területük nagy­sága meghaladná a kívánatos mértéket. (Még egy hivatásos vadászt kellene alkalmazni, ami jelentős plusz költség). Végül a természetvédelmi hivatal hoz­zájárult, hogy felosszák maguk között a területet. így végered­ményben a dunaföldvári va­dásztársaság összes területe 8.994 hektár lett. Ehhez 369 Úgy ám, hát azt mondom én is - válaszol élete párja. Január­ban meglett az esküvő, hamar jött az első leány, Erzsi októ­berre, majd 49-ben János, 53- ban Éva is megszületett. Ma már a négy unoka közül kettő is házas, négy dédunoka is van, a menyekkel, vőkkel együtt har- mincketten ülték körül az asz­talt az aranylakodalomban. De ne szaladjunk ennyire előre, hosszú volt míg ide jutottak. Sokat köllött dolgozni, igaz már elfelejtették a nehézsége­ket - mondja Lizi néni. Hen- csére költöztek, közelebb föld­jeikhez, azok Hegyesen voltak. 52-ben már megvolt az első há­zuk, az Újsor utcában, nagy do­log volt, mert addig hol egyi-- kük, hol másikuk szüleinél lak­tak. Hanzi bácsi fuvarosként kereste a kenyérre valót, Lizi néni, mint a többi asszony a földekre járt. Jó szomszédok voltak, segítettek a gyerekneve­lésben „hagyja itt őket” mond­ták, mikor a fiatal menyecske hajnalban dolgozni indult. 1956-ban megvették a főutcai házat - itt volt az ősi szőlőm - mondja Hanzi bácsi - 73-ban hozzáépítettünk, azóta ilyen. Akkor még egyfélén sütötték a kacsát a hencsei főutcának - idézi a szólást, és, hogy ezt sem értem, elmondja, a másik olda­lon még nem voltak házak. Te­hén, bikák, disznók jelentették a megélhetést, hatra már a tej- csarnokba vitte a tejet Lizi néni, aztán igyekezett vissza, mert a három gyereket meg kellett reggeliztetni, iskolába indítani. földesgazdát kellett megkeresni és nyilatkoztatni, hogy földtu­lajdonuk vadászati jogáról le­mondanak és haszonbérletbe adják a vadásztársaságnak. A társaság'ezúton is szeretne kö­szönetét mondani a földvári gazdáknak a segítségükért. Bíró úr azzal folytatta, hogy - mivel 369 felé a bérleti díj kifi­zetése igen körülményes lenne, és az összegek is igen változato­sak a földterületek nagyságának arányában - azt javasolták, hogy hozzanak létre egy közalapít­ványt. Erre az alapítványra utal­nák a bérleti díjak teljes össze­gét, amit a határban lévő utak fo­lyamatos karbantartására, javítá­sára lehetne fordítani. Ez termé­szetesen a gazdák javára válna, hiszen könnyebben tudnák megközelíteni földjeiket. Erről a napokban fognak tárgyalni a vá­rosházán. Hanzi bácsi hajtotta a lovakat, vitte a mások terményét, sokat volt úton a környékben. Kérde­zem, más menyecskére nézett-e az ötven év alatt, huncut neve­tést látok a szemében, miköz­ben asszonyára néz: hát fuvaros voltam! És a bor? - érdeklő­döm, Lizi néni védi az urát: nem volt kocsmás soha, itthon meg mindig volt bor, most is el­fogy 10-12 hektó, hajön valaki csak meg köll kínálni. Egy ló most is az istállóban, Hanzi bá­csi eljárogat még fogasolni, ekézni, trágyát hordani. Dolgo­zott a tsz-ben is 26 évig az állat- tenyésztésben. Hatvan bikát kezeltem - mondja, majd visz- szakanyarodik a szóval: - Ha kocsmás lettem volna, nem lenne ez a ház. Felneveltük a gyerekeket is, mind leérettségi­zett. Segítjük őket most is, mi hizlalunk mindnek, öt disznót vágunk sorban, az első csak úgy elfogy, az ötödiket meg, hogy maradjon is valami. - Fi­zetnek is, szeretettel - folytatja Lizi néni - mint ez az aranyla­kodalom volt, sok virágot kap­tunk, még egy gáztűzhelyt is ajándékba. Az unokák versel­tek, nagyon szép volt. Meg is könnyeztük, az uramnak még előbb párás lett a szeme, mint nekem! Összeházasodnának-e újra? - faggatózom. - Ha 25 lennék, ő meg 18, talán elven­ném! - tréfálkozik Hanzi bácsi, asszonya replikázik: - Nem is biztos, hogy hozzád mennék! - közben összeakad a két nevető, ötven év boldogságát tükröző szempár. Rákosi Gusztáv Bíró úr elmondta még, hogy a társaságnak jelenleg 36 tagja van, amit szeretnének 40-re emelni. Sajnos azonban a tagdí­jat is emelni kényszerülnek az eddigi havi 500 forintról 2000 forintra. Erre azért van szükség, hogy a költségeket fedezzék - vadőr tartás, takarmány, üzem­anyag, TB járulék -, mintegy négymillió forint szükséges ah­hoz, hogy a társaság működőké­pes legyen. Ennek csak egy ré­szét adják a tagdíjak, a többi •pénzt bérvadásztatásból, húsel­adásból teremtik elő. A társaság tervei között sze­repel a szokásos téli etetésen és vadvédelmen túl a lecsökkent fácánállomány pótlására na­gyobb mennyiségű fácán neve­lése, melyeket aztán szabadon engednek, hogy legyen mit pus­kavégre kapni. Pataki Dezső (Folytatás az 1. oldalról.) Mint megírtuk, a Gemenc Vo­lán április elsejei hatállyal felmondta a város tömegköz­lekedésének üzemeltetését, mert kevesellte az önkor­mányzat által elfogadott bér­letárakat. Az ülésen a testület felülvizsgálta előző döntését, és új árakat állapított meg, al­kalmazkodva a megye más városaiban bevezetett tarifák­hoz. Ezek bevezetésére már­cius elsejétől kerül sor, az év első két hónapjának vesztesé­geinek kiegyenlítésére 200 ezer forintot fizet Paks a Vo­lánnak. A városban a jogosítvány megszerzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati oktatást végző vállalkozók kéréssel fordultak az önkormányzat­hoz egy tanpálya kiépítése céljából. A képviselők meg­bízták az illetékes bizottságo­kat a kérés megvizsgálására és annak anyagi vonzatait is tartalmazó előterjesztés elké­szítésére. Szerda délutánra mindösz- sze egy napirendi pont meg­tárgyalása várt a testületre, Paks idei költségvetésének tárgyalása első fordulóban. (A második forduló és várhatóan a döntés február 18-án lesz.) A tervezett bevételek összege mintegy 2 és félmilliárd fo­rint, és hogy a kiadások olda­lán a kialakult működés - fej­lesztés aránya (80 - 20 száza­lék) megmaradjon, az idén első ízben hitelfelvételt is kénytelenek tervezni a képvi­selők - mintegy 80 millió fo­rintot. Valamennyi bizottság úgy véleményezte a terveze­tet, hogy meg kell tartani ezt az arányt, nehogy az ezred­fordulóig ellehetetlenüljön a város gazdálkodása, ne a jö­vőt élje fel Paks. Akkor is igaz ez, ha a központi szabá­lyozások (és kisebb részben a tavaly az önkormányzat által elhatározott bérfejlesztések) következtében az eddigi 60 százalék dologi kiadások, 40 százalék bérek aránya az idén megfordul. Meg kell találni a helyes arányok visszaállításá­nak lehetőségét - volt az egy­behangzó álláspont, -rákosi­Egységes területen a Dunaföldvári Vadásztársaság Hol a puskás emberek háztájija? A vadvédelemről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvény, valamint a lezajlott földprivatizáció szükségessé tette a vadásztársaságok területi rendezését, szervezeti átalakulásu­kat. Hol tart ez a folyamat a Dunaföldvári Vadásztársaságnál? Dunaföldvár sportja. 1. Kézilabda: végső megoldás Kalocsa? Jelen sorok írója tíz évvel ez­előtt Dunaföldvár sportjának történetéből írta szakdolgoza­tát. Az akkori és a mai sport­életet összehasonlítva megál­lapítható, hogy a visszaesés katasztrofális. Mivel a város sportjával a képviselőtestület is foglalkozott legutóbbi ülé­sén, érdemes bemutatni a je­lenleg még működő szakosztá­lyokat, egyesületeket. Kezd­jük a városban sokáig siker­sportágnak számító kézilab­dával. A helyzetértéklésre Dukai István vállalkozott. A kézi­labda terén kialakult állapot úgy jött létre, hogy tavaly au­gusztusban az önkormányzat jelezte, nem tudja szinten tar­tani a támogatást. így anyagi­lag lehetetlen helyzetbe került az együttes. Mivel sem a vá­ros, sem szponzorok nem tud­ták vállalni az NB-I/B-s csapat versenyeztetését, a megoldást az jelentette, hogy a Kalocsai Kézilabda Egylettel közös egyesületet hoztunk létre. Ez az egyesület vitte tovább a Dunaföldvár NB-I/B-s játék­jogát és a teljes csapatot, melyben egy kalocsai játékos sincs. Kalocsa biztosította az anyagi hátteret, az ifjúsági csapatot, és a mérkőzések helyszínéül szolgáló sport­csarnokot. Ez az a pont, ami a földvári kézilabda vesszőfutá­sát elindította, nem volt hol játszani a mérkőzéseinket. Mivel a városban nincsen szabvány méretű csarnok, kénytelenek voltunk hazai meccseinket vidéken játszani előbb Tolnán, majd Pakson), gy azonban nem lehetett so­káig csinálni. Visszatérve a közös egyesületre — az elmúlt fél évben beváltotta a remé­nyeket, működik a felnőtt és az ifi csapat. Hogy Földváron se szűnjön meg az utánpótlás­nevelés, ezért a Tolna megyei bajnokságban indítottunk egy csapatot, mely 18-20 éves fia­talokból áll. így van háttér, ahonnan tudunk majd játéko­sokat fölvinni a nagy csapatba. A felnőtt csapat jelenleg Kézi­labda Egylet Kalocsa néven szerepel. A névváltoztatásra a közgyűlésnek lehetősége van, ehhez azonban ismerni kellene a város hozzáállását, -pataki­A megelőzéstől a foghúzásig Újra iskolafogászat Földváron Dr. Salamon László fogorvos tavaly február óta végzi tevé­kenységét a városban. Az azóta eltelt időszakról, és a közeljövő terveiről kérdeztük. Mint el­mondta, ’96 februárjában nyerte el az önkormányzat által meg­hirdetett körzeti fogorvosi ál­lást. Március elsejétől ketten - az ő alkalmazásában álló dr. Pé­teri Judittal - vállalkozásban látták el mindkét körzetet. Jú­niustól ugyanezt a tevékenysé­get már társasági formában végzik, hiszen megalakították az El-Dent Kft-t. Decemberben a kft. tovább bővítette szolgál­tatásait, mivel - dr. Lajkó Vé­nusszal megerősödve - létre­hoztak egy iskola- és ifjúsági fogászati rendelőt. Mint Sala­mon doktor elmondta, az utóbbi időkben az iskolafogászati te­endők nem igazán voltak el­látva a városban, az előző kol­légák nem fektettek kellő hang­súlyt erre a területre. Mivel a lehetőségek - rendelő, eszkö­zök - adottak voltak (csak némi átalakítást kellett eszközölni), dr. Selényi Judit megyei főor­vossal egyeztetve megnyitották az új rendelőt. Sikerült az ÁNTSZ-től is megkapni az en­gedélyt, és a TB-től is megkap­ták erre a rendelőre a finanszí­rozást. így tehát megindulhatott február elsejétől a szervezett iskolafogászati rendelés. Ter­mészetesen megbeszélést foly­tattak ez ügyben az általános iskola igazgatójával, aki kész­séggel állt az ügy mellé, felis­merve annak fontosságát. így megteremtődött annak lehető­sége, hogy az iskolából a gye­rekeket csoportosan átkíséijék a pedagógusok a szűrővizsgá­latra a rendelőbe. Ezeken a vizsgálatokon mindenkit meg­vizsgálnak, felmérik a problé­mákat, és mindenkiről kitölte­nek egy kezelőlapot. Ezzel az­tán a gyerek már egyénileg visszamehet délután rendelési időben és igénybe veheti a fo­gászati szolgáltatásokat. Ez a rendszer vonatkozik természe­tesen a gimnázium tanulóira is. Kérdésünkre a doktor úr el­mondta, amennyiben igény lesz nagyon szívesen tartanak a fo­gászattal, megelőzéssel kapcso­latos tájékoztatót, akár osztály- főnöki óra keretében, akár más formában. -pataki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom