Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-22-23 / 45. szám
16. oldal Hétvégi Magazin 1997. február 22., szombat Mai feladványunk A tíz éven aluliak színezzék ki a képet és küldjék be. (l=fehér, 2=sárga, 3=kék, 4=zöld, 5=piros, 6=fekete, 7=szürke.) 28-ig küldjétek be a Gyermekek Háza címére (7101 Szek- szárd, Pf. 130.) Azt is írjátok meg, hány évesek vagytok. A szerencsések a Gyermekek A tíz éven felüliek pedig írják meg, melyik az a szó, ami előtagként mindegyik alábbi szó elé beilleszthető: ...virág, ...tábla, ...kenyér, ...dara, ...föld, ...kalász, ...liszt, ...termés. (Illés Nándor cikói olvasónk feladványa.) A megfejtéseket február Háza által felajánlott könyvet nyerhetik meg. Február 8-i rejtvényünk nyertesei: Kormon Péter (Dalmand), Kaiser Ferenc (Gerjen), Nier Szandra (Kisdorog), László Linda (Szálka), Domonkos Anita (Szedres) és Stadler Gergő (Szekszárd). Egy kis néprajz Az evőeszközök története A táplálkozás nélkülözhetetlen tartozékai, az evőeszközök az emberiség történetében viszonylag űjkeletűek. Sokáig a kéz szolgált az egyetlen ivóedényül, és az evést az „ötujjú villa” segítette. Talán a kés lehetett az első evéshez használt szerszámunk. A vágásra és mentésre használt ősi evőeszközt, a kagylóhéjat nyéllel ellátva a század elején a pásztorok még használták. A vizek mellett élő pásztorok, pákászok, halászok a kanalasgém csőréből készítettek kanalat, vástagabb nádszálból pedig kétágú nádvillát. A paraszti háztartásban a legfontosabb evőeszköz a fakanál volt. Amikor az egész család az asztal közepére kitett nagy tálból evett, saját kanala már mindenkinek volt. Megkülönböztetésül a kanalak nyelébe tulajdonjegyeket véstek. A kanalakat a konyhában tartották különféle faragott kanáltartóban, az úgynevezett kanalasban. A kés a parasztember fontos eszköze volt. Evésen kívül más célra is használta (faragásra, metszésre, stb.). A villa szerepe a legutóbbi időkig nem volt jelentős a paraszti étkezésben, általában a kéz uj- jai, vagy a kés helyettesítette. Az étkezésen kívül különböző rendeltetésű kanalak is használatosak voltak, például lisztmérő, tejfölös, tésztaszűrő, stb. A villának főként a sütésnél, a hús forgatásánál volt fontos szerepe. Ismeretesek a tésztaszedő villák is. Az evőeszközök általában személyi tulajdonban voltak. Mindenki kanállal evett, csak a férfiak használtak kést. Evőeszközét - például lakodalomkor - ki-ki magával vitte. Fa és nád evőeszközök és kanalaspolc Mi a marionett báb? A marionett nagyon hasonlít az ember figurájához, csuklói forognak, végtagjait cémaszállal lehet mozgatni. Ha készítői, mozgatói úgy kívánják, akkor úgy jár, lépeget, fut, akárcsak az ember. A marionett-fej előre, hátra, oldalt is mozog. A törzs előrehajlik, a kar körmozgást végez, könyökben előre hajlik. A láb is foroghat, térdben viszont csak hátra csuklik. A lábfej is készülhet több részből, attól függően, hogy balet- tozni, csacsacsázni, rokizni, vagy épp szteppelni akarják megtanítani a bábot. Régebben a marionett játékhoz egész építményt készítettek. A mozgatók a „híd”-ról lógatva játszottak a bábokkal, ők a felső díszlet vagy a függöny ízületi megoldások Marionett báb felépítése mögé rejtőztek. Manapság a színészek nem bújnak a kulisz- szák mögé. Báb és mozgatója együtt jelenik meg a színpadon, hisz egymásra vannak utalva, együtt keltik a valóság és a képzelet csodás varázsát. Alom, álom, édes álom (1.) Van, akinek - rendszeres életmód mellett s főként idős korban - napi 6-7 óra alvás is elég, másnak 8-9, esetleg 10 órára is szüksége van. A legtöbb ember számára az éjfél előtti alvás pi- hentetőbb. Szeretnek is korán kelni és feküdni: ők a „pacsirták”. Ezzel szemben a „baglyok” inkább reggel aludnának, és este dolgoznának. Még egy családon belül, azonosan nevelkedett, nagyjából hasonló korú testvérek között is előfordul ilyen egyéni különbség, ami - a jelek szerint - alapvető alkati eltérésre utal, s ezt neveléssel-szok- tatással csak többé-kevésbé lehet befolyásolni. Mi a titka? Akárhogy vesszük is: jól, pi- hentetően aludni, testileg és szellemileg felfrissülve - kellemes álomhangulatokra emlékezve - ébredni: nem mindennapi teljesítmény. Mi a titka, hogy olykor sikerül, olykor nem? Az álmok rányomják bélyegüket az éjszakánkra, de az alvásidőnek csak töredékét töltik ki. A jó alvás - rossz alvás titkának megfejtését tehát nem is az álommal kellene kezdeni, hanem azzal, hogy tisztázzuk: miként is alszunk el? Állatkísérletek tanúsága szerint az agy talamusz nevű területének ingerlése elalvással jár, míg az ugyancsak az agyban található úgynevezett hálózatos idegsejtrendszer ingerlése á legbiztosabb ébresztő. Mindkét esetben bizonyos vegyi anyagok szabadulnak fel, s ezek hatása érvényesül, amikor az elal- vás vagy az ébredés bekövetkezik. Nyulak vérében már megtalálták ezt a természetes altatót, s a kutatók most arra törekednek, hogy tiszta állapotban is előállítsák, szintetizálják. Ha sikerül, ez lesz az első, minden mellékhatástól mentes, „igazi” alvást biztosító gyógyszer. Gyors alvás - lassú alvás Az alvásnak két jellegzetesen különböző szakaszát ismeri a tudomány: az álmokat tartalmazó gyors alvásét és az álom nélküli lassú szakaszt, amelyek egész éjszaka váltogatják egymást. Á két jól elkülöníthető alvási szakaszról az agyműködést kísérő villamos jelenségeket vizsgáló EEG berendezések jóvoltából van tudomásunk. Megmutatják, hogy az ember éppen álmodik-e. À kétféle alvás szakaszai minden ember esetében, minden éjszaka meghatározott ütemben váltják egymást. Ugyanis mindenki álmodik, ha nem is emlékezik rá. Reggel már csupán a felébredést közvetlenül megelőző álmokra emlékszünk vissza, s a korábbiak csak olykor keltenek visszhangot környezetünkben, hangulatunkban. Az alvás és az álom váltakozó menetét, a különféle alvásperiódusok szerepét vizsgálva kiderült, hogy fiatal, egészséges emberek, 24 óra ébrenlét után - még élénkítő szerek esetén is - többé-kevésbé eltompulnak, felfogóképességük csökken. Az ébrenlétet tovább bírják ugyan, de 60 óra elteltével szellemi működésük már értéktelen, tudatuk zavarossá válik, jelent és múltat, álmot és valóságot ösz- szekevemek, álombéli partnereikkel fennhangon beszélnek, stb. Hosszú ébrenlét után az alvásszakaszok másként alakulnak. A kísérletre jelentkezett orvostanhallgatók 108 óra után tértek aludni: gyors alvásszakaszaik megrövidültek, a lassúak hosszabbá váltak. Azok, akik rendszeresen élénkítőszerekkel élnek, s enélkül mindig álmosak, másként alszanak: éjszakájukban viszonylag több a gyors alvás. (Folytatjuk.) Bell szabadalma Százhuszonegy évvel ezelőtt, 1876. március 7-én je- * gyezték be az amerikai szabadalmi hivatalban Alexander Graham Bell tanár találmányát, a távbeszélőt: mindennapi életünk egyik, ma már nélkülözhetetlen kellékét, a ma ismert telefon ősét. Természetesen Bell készüléke még tökéletlen volt, alkalmazására csak aztán került sor, amikor Edison feltalálta hozzá a szénmikrofont, amivel tisztább hangot lehetett elérni, széles körű elterjedése pedig akkor történt meg, amikor a magyar Puskás Tivadar felállította első telefonközpontját. Bell 1874. március 4-én született a skóciai Edinburghban. Fiatalon vándorolt ki az Egyesült Államokba, és Bostonban siketnémákat oktatott szájleolva- sásos módszerrel. A tanítás során sokat foglalkozott a hang mechanikájával és fizikájával. Egyes források szerint Bell siketnéma felesége részére kívánt valamiféle hallókészüléket szerkeszteni. E kísérletek során jutott el a telefon feltalálásáig. Autós-érdekes Számos, versenypályára konstruált járműnek engedélyezték már a közúton való közlekedést, de ezek nem eladásra szánt termékek voltak. E nagyon gyors és nagyon drága modellek gyártói érhető módon csak egy meghatározott motorfordulatszámig engedélyezik a sebességhatárok kipróbálását. Ilyen például a Lamborghini Diablo, vagy a Ferrari F-40. A legelső autóversenyen, amit 1895. június 11-én Párizsban rendeztek meg, 19 autó és két motorkerékpár indult. A Párizs-Bordeaux- Párizs útvonal megtételéhez az akkor leggyorsabb autónak - egy Panhard-Levassor márkájúnak - 48 órára volt szüksége. A leglassúbb gőzmeghajtású autónak, egy Bollénak az ideje 90 óra és 3 perc volt. A legidősebb autóvezető a kaliforniai Roy M. Rawlings volt, aki 103. születésnapján, 1974-ben további négy évre szóló vezetői engedélyt kapott. Sajnos nem tudta kihasználni, mert 1976-ban, 105 éves korában elhunyt. Egérke motorja és sünike „balesetes” tüskéi Egyszer volt, hol nem volt, úgy volt, hogy az egérke hivatalos volt egy másik egérkéhez vendégségbe. Csakhogy olyan messze laktak egymástól, hogy egy teljes napot kellett az egérkének gyalogolnia. Persze ha nem jött közbe valami. El is indult a mi kis egerünk, már kora hajnalban, hogy vacsorára oda is érjen. Nem gyalog ment, volt egy kis motorja, azzal indult el. Ahogy ment a kismotorral, nem vette észre, hogy beborult az ég. Félúton járt, amikor elkezdett esni az eső, Na, gondolta magában, jól kezdődik ez a kis kiruccanás. De már nem fordult vissza, azt gondolta, majd ha odaér, akkor megszárítkozik. Sajnos még esőkabátot sem vitt magával, így nagyon megázott. Már csak egy kis dombon kellett volna áthajtania, amikor places!, beleesett egy tócsába. A kismotor kifordult alóla és eldőlt. Még mindig forogtak a kerekek, amikor az egérke fel- tápászkodott a földről. Mindene sáros lett, a szeme és szája is, még a bajuszáról is csöpögött a latyak. Első dolga az volt, hogy megnézze, miben akadt el a kismotor. Látja ám, hogy egy sünike fekszik a pocsolyában. Megijedt erre a mi kis egerünk, mert tudta, hogy a süninek szúrós a bundája. Egyből odaszaladt a motorhoz, megnézni, nem durrant-e ki a kereke. Szerencséje volt, mert nem lett semmi baja a keréknek, csak a süni tüskéi lapultak le. Jajgatott is a süni, de csak úgy halkan, mert bizony nagyon összetörte magát, pontosabban a tüskéit. Teljesen összegömbölyödött, mint egy labda. Az egérke odaszaladt hozzá, és megkérdezte: — Te miért sétálsz a sötétben? A süni nagy sokára kidugta az orrát a megviselt tüskegombolyagból, és azt mondta: — Hát azért, mert bevásárolni indultam a domb tetején lévő boltba. — Jaj, szegény sünike! Ez borzasztó! Nagyon megütötted magad? — Hát... csak egy kicsit - szipogott a sünike. Áz egérke nem mert a süni bundájához nyúlni, mert félt, hogy megszúrja. Inkább így szólt: — Ha megengeded, elviszlek a barátomhoz, aki a domb mögött lakik. Ott majd megnézzük, mi a bajod, jó? Azzal felállította a motort, ráültette a sünikét, aztán indított. Szólt a süninek, hogy jól kapaszkodjon. Hamarosan odaértek az egérke barátjához, aki igencsak csodálkozott: —- Hát te kit hoztál magaddal? — Egy balesetet szenvedett járókelőt, aki éppen ott akart átmenni az úton, ahol én motoroztam. Biztosan nem nézett körül. Nem tudja, hogy mielőtt át akarunk menni, körül kell nézni, előbb balra, aztán jobbra. — Nem is úgy volt! - szólt közbe a süni - Én pontosan az út közepén mentem. — Te süni! Nem tudsz közlekedni! Csak az út szélén szabad mennie a gyalogosnak, forgalommal szemben. Miközben az egérkék kioktatták a sünikét, bekötözték a tüskéit is. Aztán meghívták a sünit vacsorára, s éjszakára is ott marasztalták. Reggel a süni vidáman ébredt, megköszönte, hogy törődtek vele, s megígérte, hogy ezentúl helyesen közlekedik. Az egérke még egy darabig időzött a barátjánál. Holnap legyen a ti vendégetek! Antalné Bíró Jolán
