Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-22-23 / 45. szám

14. oldal CÉGBEMUTATÓ 1997. február 22., szombat Tudja-e?... ...hogy a Gemenc Volán a 940-es dolgozói létszámmal Tolna megye második leg­nagyobb munkáltatója. ...hogy a társaság 243 autó­buszt közlekedtet, 1996-ban balesetmentesen megtettek ; 15,5 millió kilométert. Eközben elszállítottak 27 millió utast. ...hogy a nemzetközi és bel­földi különjárat forgalomból 70 milliós árbevétele volt a társaságnak. A bevétel na­gyobb része belföldi. A kü- : lönjáratú forgalom erősíté- f sét szolgálja, hogy az autó­buszaikat fcíként iskoláknak ajánlják, tanulmányi, és egyéb kirándulásokra. Ér­dekesség, hogy azon túl, hogy biztosítják az autó­buszt, a megrendelőnek a programot is megszervezik. ...hogy évente D 10-es mo­torokra cserélik a „lefutott” motorokat a szervizben. Ta­valy hat menetrendszerint közlekedő buszba került ilyen motor. Az idén tíz cse­réjére adtak be pályázatot, ha sikerül nyerni, a motoro­kat csuklós, helyközi autó­buszokba szerelik. ...hogy a kulturált közieké dés részeként, hat menet­rendszerint közlekedő autó­buszt szereltek föl légkon­dicionálóval. A szerelési ' munkákat eddig Budapesten j végezték, az idei évtől már a | 1 márkaszerviznél történik. ...hogy az 50-70 személyes helyközi buszoknak 34 szá­zalékos a kihasználtsága \ helyijáratoknál ez valamivel magasabb, 46 százalékos. Történelmet írt a Gemenc Volán Ma már történelemnek számít az egykori AKÖV, majd a 11-es Volán, az ebből 1983-84-ben alakult Gemenc Volán. Az ad­dig minisztériumi irányítás alatt működő cég 1993. január l-jétől részvénytársasági for­mában tevékenykedik. A kilenc­venes évek eseményei a társa­ság számára is felgyorsultak, mert az addig kétprofilú cégben a teherfuvarozást a vállalko­zással „megfojtották". Egyéb­ként is leépítették volna, mert óriási veszteséget termelt. — Hogyan alakult a Ge­menc Volán további sorsa? - kérdeztük Amrein Károly ve­zérigazgatótól. — A profiltisztítás után az átalakulás volt a következő lé­pés. 1995 második felében az ÁPV Rt. tulajdonába kerültünk, a 29 volánnal együtt. Üzemi szinten az elmúlt évekhez ha­sonlóan tavaly is eredményesen gazdálkodtunk. A húsz milliós eredmény egyfajta stabilitást mutat. Ezzel szemben olyan fej­lesztési feszültség generálódott az elmúlt tíz év alatt, amit saját erőből képtelenség megoldani. Problémát jelent, hogy a gép­járművek átlag életkora a 10 évet megközelíti, s 40 százalé­kot is eléri a tíz éven felüli gép­kocsik aránya. Ahhoz, hogy közlekedésbiztonsági, szolgál­tatási feltételeknek megfelelje­nek, óriási pénzeket emészt fel a fenntartásuk. A tarifa teljes egészének a megfizetése a la­kosságra nem hárítható, a jelen­legi jövedelmi viszonyok mel­lett tovább nem terhelhetők. — A műszaki gondok mel­lett sem lehet észrevétlenül el­menni. Az alapellátását biztosí­tani kell, s akár a kulturális, akár a gazdasági szférát néz­zük, infrastruktúrát pótolunk. Ez azonban elképzelhetetlen fi­nanszírozás nélkül. Amikor kö­telezettséget vállaltunk, azt is vállaltuk, akár öt utassal is, de bemegyünk a kistelepülésekre. A helyijárati közlekedés bizto­sítását 1990-ben az önkor­mányzatok kapták feladatként anyagi támogatás nélkül. — Hogy áll a társaság pri­vatizációja? — Az elmúlt másfél év bei­gazolta, hogy nem lehet priva­tizálni, egyrészt, mert a tőke oda megy, ahol fiataltatja ma­gát, másrészt kisebbségi tulaj­dont senki nem vásárol. Véle­ményem szerint az alapellátás, a finanszírozás, és a rekonst­rukció amíg nem rendeződik, nem is lesz mit privatizálni. Erre készül ugyan egy koncep­ció, ami véleményem szerint tu­lajdonosi struktúra változást je­lent. A tulajdonos és a szakmai felügyeletet ellátó minisztérium elképzelései nem fogják radiká­lisan megváltoztatni a jelenlegi viszonyokat. — Milyen a kapcsolat a dol­gozókkal? — Többségében fegyelme­zett, nagyon jó szellemű csapat dolgozik itt. Nagyra értékelem az üzemi tanáccsal, az érdek- képviseletekkel kialakult jó kapcsolatot. Az üzleti tervünk­nek megfelelően dolgozóinak juttatásokat biztosítunk. A kia­lakult jó hangulat, a korrekt vi­szony a dolgozókhoz, az érdek- képviseletekhez nagyban hoz­zájárul ahhoz, ha nehéz körül­mények között is, de mindenki tudja és teszi a dolgát. Kiszolgálni a lakosságot Naponta találkozunk, uta­zunk a zöldmatricás Ge­menc Volán autóbuszokkal városban, falun, sőt a me­gyehatárokat is átlépve el­juthatunk Pécsre, Kapos­várra, Székesfehérvárra, Bajára, Szegedre, Kecske­métre, Budapestre, Sió­fokra, Várpalotára, az or­szág nagyobb városaiba. Hogy milyen rendszert al­kotnak a menetrendszerinti járatok, arról Salamon Lő­rinc személyforgalmi üz­letág-igazgató beszélt. A helyközi járatok országos egységes hálózati rendszer­ben közlekednek. Az egység azt a célt szolgálja, ne bomol- jon fel a rendszer, inkorrekt magatartás ne alakuljon ki. Megyénkben csaknem minden településen van hely­közi forgalom, sőt, az autóbu­szok a külterületeken is meg­fordulnak, ahova lehetőség van eljutni. A társaság egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a kislétszámú települé­seken élőket is ki kell szol­gálni még azon az áron is, ha az veszteséges. A nagyobb forgalmú járatok gazdaságo­sabban üzemelnek, s ez némi­leg kiegyenlítheti a költsége­ket. A járatokból a választék mindenképpen nagyobb lenne, ha a lakosság minden elvárását figyelembe vennék. Ezzel szembe kell állítani a vállalatot, amely gazdálkodik és kiadásai vannak. Az ala­csony lélekszámú települé­sekre egyszeri oda- és vissza- járatot, sőt gyakran még töb­bet is, biztosít a társaság. Az utazóközönség kérésének tesznek eleget akkor, amikor próbajáratokat indítanak a kért időpontban, s kb. 1-3 hónapon át vizsgálják az utas­Papp József, buszvezető létszámot. Az igény akkor jo­gos, amikor van utas, s így gazdaságos a gépkocsi üze­meltetése. Sajnos, gyakran az ellenkezőjét tapasztalják. Mindezek mellett folyamato­san ellenőrzik az autóbuszok kihasználtságát, s legtöbbször az életkörülmények megvál­tozása hozza magával, hogy a járatok gazdaságtalanná vál­nak. Tolna kivételével min­den városban van helyi köz­lekedés. Tavalytól Simontor- nyán és Bátaszéken közle­kednek helyi járatú autóbu­szok. A megyehatárokon túlra szintén az egységes hálózati rendszerben előírtak szerint közlekednek a Gemenc Volán járatai. Itt azonban már jóval élesebb a konkurencia, az egyezkedés sem egyszerű. Alapvető követelmény az utasokkal való kapcsolattar­tás, ami a gépkocsivezetőkön keresztül történik. Fontos, hogy a gépkocsivezető udva­riasan segítse az utast az uta­zás lebonyolításában. A gép­kocsivezetők megjelenése is fontos, elegáns formaruhában ülnek a volán mögé. Európai szervizlistán a szekszárdi Gumiabroncs-szerelés a műhelyben A társaságnak elsődleges, fő tevékenysége az autóbuszok javítása, karbantartása, ezen belül karambolos vagy egyéb javítást is végeznek. Amikor 1992-ben leépítették a teher­fuvarozást, átálltak a vállal­kozói tevékenységre, a dolgo­zók nagy részét itt alkalmaz­ták, koncentrálva a haszon- gépjárművek javítására. A márkaszerviz fokozatosan alakult ki, s fejlődött kiemel­kedő üzletággá. — A fő hangsúlyt az autó­buszok javítására és karbantar­tására fektetjük -, mondta Fe­kete István műszaki üz­letág-igazgató, amikor az üz­letág fejlődéséről kérdeztük. - A 243 autóbusz üzemeltetését végezzük, nemcsak Szekszár- don, hanem négy telepünkön - Bonyhádon, Pakson, Dombó­váron, Tamásiban és Gyönkön - 300 dolgozó végzi a buszok ja­vítását a bázisokon. A megyében a Gemenc Vo­lán a legjobban felszerelt mű­szaki technikával. így lehetővé vált, hogy a rendszeres karban­tartáson belül, a nagyközönség részére is vállaljanak autóbusz javítást. Mivel a társaság az ideális 10 százalékos buszbe­szerzést nem tudja megvalósí­tani, intézkedésekre volt szük­ség, hogy a gépjárműpark olyan állapotban legyen, hogy megfe­leljen a forgalombiztonságnak, és az esztétikai követelmé­nyeknek. — Szétbontjuk az autó­buszt, újjáépítjük, majd új fé­nyezéssel ismét forgalomba ke­rül. Évente 25 autóbusznak vé­gezzük el a házi középjavítását, javítjuk az esztétikai, műszaki állapotát. Az új buszok már korszerű, D 10-nes motorokkal felszereltek, amely kielégíti az EURO 1-es előírásokat. Évente, a már „el öregedett” helyijáratú autóbuszokba a mo­torcsere során D 10-es motoro­kat építünk. A vállalkozói tevékenység­ben először csak keleti autók javításával foglalkoztak, az or­szágban általában keleti teher- és haszongépjárművek voltak forgalomban. Ahogy változott a gazdaság, a struktúra egyre el­tolódott a nyugati típusú gép­kocsik irányába. Egyfajta vál­tásra volt szükség, s ekkor a márkaszerviz tevékenység mel­lett döntöttek. A bonyhádi terü­leti egységben közel négy éve Mercedes szerződéses szerviz, a paksi telepen a Daf haszon­gépjárműveknek a márkaszer­vize működik. A műszaki feltételek Szek­szárdon adottak vol­tak ahhoz, hogy a Thermo-King már­kaszervizhez kap­csolódjanak. A szakmához szorosan kötődik azzal, hogy néhány autóbuszba légkondicionáló be­rendezést szereltek a szerviz segítségével. Dél-Dunántúlon nem volt műhely, ahol a léghűtők te­hergépkocsiba való szerelését elvégez­zék, így fölvállalták azt. Amire büszkék lehetnek, az elmúlt év második felétől az európai szerviz­listára is felkerült a Thermo-King szer­viz. — További lehe­tőséget jelentett, hogy szerződést kö­töttünk a Knorr-Bremse szervizzel, amely fékjavításra specializá­lódott. Kétféle Tachográf van jelenleg a piacon, a Kienzle és a Veeder Root, mindkettő a jár­műmozgást érzékeli, rögzíti. A szerződéssel lehetővé vált ezek beszerelése és javítása. A haszongépjárművek mű­szaki vizsgára való felkészíté­sét egy nap alatt vállalják, ér­vényes forgalmival, levizsgáz­tatva adják ki a forgalomba. A vállalkozási tevékenységen be­lül altevékenységként jelentke­zik a gumiabroncs szerelés és centírozás, benzin és diesel­üzemű járművek zöldkártyás felülvizsgálata, haszonjármű- vek fékhatás mérése, ellenőr­zése. Az utóbbi Szekszárdon szá­mítógéppel történik. Hármas célkitűzés 1997-re Azon túl, hogy a tömegköz­lekedés igényt elégít ki, egy­fajta infrastruktúrát is pó­tol. Az autóbusszal el lehet jutni a közigazgatási köz­pontokba, a nagyobb váro­sokba, ahol fejlettebb a ke­reskedelem, az orvosi ellá­tás, a kulturális, oktatási élet. Ehhez ma utazni kell, de ez rengeteg kihasználat­lanságot is magában hordoz. A célkitűzéseket dr. Szöllősi Ferenc vezérigazgató-he­lyettes foglalta össze. Az elmúlt év célkitűzései, az üzleti tervben fogalmazód­tak meg, ezek többsége telje­sült. A korábbi évekhez képest pozitívum, hogy a különjárati tevékenységünk erősen felfu­tott, árbevételünk megduplá­zódott. Hosszú évek óta ered­ményesen gazdálkodik a tár­saság, pedig a közszolgálta­tásban nincsenek százmilliós nagyságrendű eredmények. Mindez egyfajta kiegyensú­lyozottságot, nyugodt munka­végzést biztosít. A célkitűzések között sze­repelt, hogy az ÁPV Rt. meg­határozta a bérfejlesztés mér­tékét, ez az elmúlt évben 19,5 százalékot jelentett. A tapasz­talatok alátámasztják, hogy a társaságnál jó gárda dolgozik, a gépkocsivezetők átérzik a rá­juk háruló felelősséget. Ez ér­vényesül a műszaki tevékeny­ségben is. Ami némi gondot okozott 1994-ben, az autó­busz rekonstrukciós prog­ramra 100 milliós hitelt vettek fel. Ennek terheit még viselték az elmúlt évben is, de sikerült visszafizetni. Mindez azzal a hátránnyal járt, hogy három autóbuszt tudtak vásárolni. A szakma egészére jel­lemző, s egyben alapprob­léma, hogy az autóbuszállo­mány öregedett. Elfogadhatat­lan, hogy három autóbuszt tudtak vásárolni, de saját bevé­tel nem képződik oly mérték­ben, hogy saját erőből akár több járművet tudjanak besze­rezni. 1997-ben három forrás­ból - saját forrás, állami költ­ségvetési juttatás, hitelkonst­rukció - terveznek hozzájutni 210-220 millió fejlesztési for­ráshoz. Ebből 9-10 autóbusz vásárlására lesz lehetőség. A fejlesztés mellett a dolgozók jövedelemszintjét sem lehet elhanyagolni. Áz érdekegyez­tető tanács 17,5 százalékot ha­gyott jóvá a szféra részére, a társaság 18-20 százalékra sze­retné a „mércét” emelni. Az idei évre a célkitűzés is hár­mas, eredményesen gazdál­kodni, intenzívebben fejlesz­teni, illetve pótolni az autóbu­szállományt, s gondoskodni a dolgozói jövedelem színvo­nalról, s mindezek mellett ele­get kell tenni a műszaki köte­lezettségeknek is. -PR-

Next

/
Oldalképek
Tartalom