Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-03 / 28. szám

1997. február 3., hétfő Sport 7. oldal Sztárok a Samsung-kupán Taraszov új versenycsúcsa Szombaton a negyedik Sam- sung-kupa nemzetközi fedett­pályás atlétikai versenyen 26 ország sportolói, köztük négy olimpiai- és hat világbajnok­nak tapsolhatott a Budapest Sportcsarnok közönsége. Magyar részről remekül kezdődött a viadal, hiszen a megnyitó előtt rendezett férfi hármasugrás hazai győzelmet hozott. Ordina Tibor 16.69 ni­es új egyéni csúccsal utasí­totta maga mögé a ’96-os vi­lágranglistán negyedik kubai Urrutiat és az olimpiai hete­dik, bolgár Georgievet. A női távolugrásban a vá­rakozásnak megfelelően az Atlantában olimpiai bajnoki címet szerzett Chioma Ajunwa győzött. A nigériai atlétanő fölényesen nyerte a 60 m-t is, a kétszeres olimpiai ezüstérmes, jamaicai Cuth- bert előtt. A 60 m-en a férfi­aknál is nigériai győzelem született David Ezinwa révén. A férfi 400 m-en bátor ver­senyzéssel lepte meg ellenfe­leit Nyilasi Péter. Az utolsó métereken azonban a szlovák Stefan Balosak beérte, így meg kellett elégednie az ezüstéremmel. A férfi hármas után szép magyar sikert hozott a női tá­volugrás is - Vaszi Tündének köszönhetően. Vaszi már az olimpián is döntőbe került és ezúttal is bizonyította, hogy a tavalyi eredménye nem volt véletlen. Második ugrásával 6.66 méterig repült, ami azt jelentette, hogy egy centimé­terrel túlszárnyalta Vanyek Zsuzsa országos csúcsát. Emellett maga mögé utasí­totta az Európa-bajnoki ezüstérmes orosz Jelena Szin- csukovát és a szintén Eb-ér­mes, már osztrák színekben versenyző Ludmila Ninovát. A női 400 m-en is született egy magyar csúcs, a 6. helye­zést elért Petráhn Barbara 53.72 mp-s eredménye ugyanis új ifjúsági rekord. Ezt a számot egyébként az ifjú­sági Európa-bajnok orosz Kotljarova nyerte. A női 800 m mezőnyében is több Eu­rópa-bajnoki helyezett indult, a győzelmet mégis az orosz Szamorokova szerezte meg. A nők 200 m-es távján vi­gasztalódott Cuthbert, bár ez­úttal nem sikerült 23 mp alá kerülnie. A verseny egyik legjobb számának Ígérkezett a férfi rúdugrás. Két olimpiai bajnok is (Taraszov és Galfione) is ott volt a mezőnyben, nem beszélve az orosz Gataullin- ról, aki ötkarikás ezüstérmes és kétszeres fedettpályás vi­lágbajnok. Meglepetésre ha­mar kiesett az Eb-ötödik orosz Petusinszkij és Gataul­lin is, akinek nem is volt ér­vényes kísérlete. A Barcelo­nában aranyérmes Makszim Taraszov, miután átvitte az 5.80-at, jelezte, hogy az 5.85- öt kihagyja. Galfione, az at­lantai győző viszont ezt nem tehette meg, hiszen előtte 5.70-en próbálkozott utoljára sikeresen. A franciának nem sikerült átjutnia az 5.85-ön, így Taraszov már győztesként 5.90-re emeltette a lécet, s harmadszorra teljesítette a magasságot. Ez pedig azt je­lentette, hogy Taraszov új versenycsúccsal kezdte az évet. Az 5.90 egyébként a vi­lág idei legjobbja. A második végül is Galfione honfitársa Alain Andji lett, mivel ő el­sőre vitte az 5.70-et. A férfiak 200 m-es számá­ban a belga Eric Wymeersch szerezte meg a győzelmet, Gyulai Miklós a negyedik he­lyen zárt. A női hármasugrást az olimpiai ezüstérmes orosz Inna Laszovszkaja nyerte, aki három alkalommal is (14.56, 14.59, 14.74 m) a fennálló ­_versenycsúcs felett ugrott. A Samsung-kupa zárását a férfi 1500 m jelentette, amely jókora meglepetést hozott. A világ egyik legjobb atlétájá­nak számító, háromszoros vi­lágbajnok kenyai Moses Kip- tanui ugyanis nem tudott do­bogóra kerülni. À győzelmet honfitársa, Kigen szerezte meg az orosz Sabunyin, és a 800 m-en olimpiai aranyér­mes, ugyancsak kenyai Tanúi előtt. A DVMSE után az ASE és a KSC kosarasai is győzelemmel zárták a hétvégét Gulyás szenzációs teljesítménye: 68 pont egy mérkőzés alatt! Férfi Magy ar-kupa, nyolcaddöntő Atomerőmű SE-Nagykőrösi KSE 111-90 (47-47). Paks, 500 néző. V: Szlávik, Major. Atomerőmű: VISOCKAS (14), Muntean (12), GULYÁS R. (68/3), Hencsey (-), Buzelis (8/3). Csere: Mihály (6), Siska (3), Rutkai (-), Steiger (-). Edző: Vertetics István. Nagy­kőrös: Gulyás (2), Módra (9/3), DOMA (20/9), ÁGH (25/6), Mészáros (12). Csere: Mihálovics (8), Balogh (7/3), Kurucz K. (7/3), Kurucz G. (-). Edző: Velkey István. Az eredmény alakulása: 6. p.: 8-14, 19. p.: 40-44, 22. p.: 53—47. 32. p.: 87-66, 38. p.: 101-80. Kipontozódott: Gulyás a 21., Hencsey a 26., Buzelis a 28., Doma a 35., Muntean a 38., Siska a 40. percben. „Nyerünk vagy húsz ponttal”- ez volt az általános szurkolói vélemény a mérkőzés előtt, az­tán csak hitetlenkedve tekint- gettek egymásra a paksi druk­kerek, amikor a vendégek Gu­lyás Róbertje megszerezte a vezetést, s a nagykőrösiek bát­ran játszva sorra dobták pontja­ikat. A hazaiak kényelmesen, könnyedén, ráadásul sok hibá­val játszottak, így csak kocog­tak az alföldiek után. Gulyás lassan belekezdett a pontgyár­tásba - éppen névrokona fogta- de mellette csupán Visockas volt veszélyes, ez pedig kevés volt a vezetéshez a Doma és Ágh vezérelte vendégek ellen. A 12. percben mégis egyenlített az ASE, ám itt meg is torpantak az atomosok, két nagykőrösi tripla után maradt a vendége­lőny. A félidő utolsó perceiben viszont fellángoltak a vendéglá­tók, a remeklő Gulyás gyara­podó pontjaival, a szünetre is­mét sikerült az egyenlítés. A második félidőt úgy kezd­ték a hazaiak, ahogy szurkolóik már az elején várták volna. Bu­zelis büntetőivel átvették a ve­zetést, s ekkor beindult a paksi henger. Amíg az egyetlen ma­gas játékosát is elvesztő vendé­gek csak négy és fél perc eltel­tével találtak a gyűrűbe, addig az első húsz percben 25 pontot szerző Gulyás jóvoltából szi­porkázott a hazai együttes. A szétesett nagykőrösiek képtele­nek voltak semlegesíteni a nagy kedvvel játszó paksi centert, aki korlátlan úr volt a palánkok alatt. Az alföldiek időnként le­támadással is próbálkoztak, de ez sem segített, ez a mérkőzés, mint Gulyás Róbert nagy játéka vonul be az évkönyvekbe, hi­szen a második félidőben még 43 pontot szerzett, így 68 pont­tal zárta az estét, ami magyar pályán alighanem példátlan. Végülis teljesült a szurkolói elvárás, megszületett a húsz pontos különbség. A házigaz­dáknak elég volt a második húsz perc arra, hogy a nyolcad­döntő első mérkőzésén megér­demelten, biztosan nyerjenek a gyengécske Nagykőrös ellen. Vertetics István: — Fejben nem volt könnyű felkészíteni a csapatot erre a mérkőzésre, kü­lönösen kitűnt ez az első fél­időben. Sokallom a kapott pon­tokat, védekezésünk csak időn­ként volt elfogadható. Velkey István: — Csapa­tom ismét bebizonyította, hogy van szíve ehhez a játékhoz, csupán centerünk nincs, pedig az is kéne. (medgyesy) KSC siker a női NB I-ben Ikarus KC-KSC Szekszárd 62-69 (33-31). Székesfehér­vár, 300 néző. V: Faidt, dr. Smied. Ikarus: Danes (-), SÁNDOR (13/6), KOVÁCS (10/3), BAKONYINÉ (23/3), Zerényi (6). Csere: Jung (-), Takács (3), Nagy (7), Opa- uszky (-), Majsai (-). Edző: Sziiassy László. Szekszárd: KRANYECZ (13/3), MA­DARAS (13/3), KIEFER (22), Sepeljeva (4), VERES (13). Csere: Misik (4), Szabó (-), Bihari (-). Edző: Guóth Iván. Kipontozódott: Zerényi a 27., Sepeljeva a 30., Sándor a 36., Kovács a 38. percben. Az eredmény alakulása: 5. p.: 11-6, 10. p.: 21-18, 15. p.: 24-21, 18. p.: 26-28, 22. p.: 33-38, 24. p.: 42-38, 29. p.: 44-50, 35. p.: 55-54. A fehérvári szinten rekord­számú szurkolótábor buzdítása mellett rendkívül ideges hangu­latban kezdtek a csapatok. Ve­res dobta az első kosarat, de a hazaiak nyugodtak meg előbb. Nagy rohanás és csapkodó já­ték folyt, Kranyeczéknak az első játékrész felénél sikerült felzárkózniuk. A következő öt percben mindkét oldalon sorra maradtak ki a ziccerek, mind­egyik csapat csak egy mezőny­kosarat dobott és egy büntetőt értékesített. A 18. percben Kie­fer kosaraival átvette a vezetést a KSC (26-28). A második félidő elején Ma­daras kosaraival ötpontos előnyhöz jutottak a szekszár­diak. A folytatásban a hazaiak sorozata következett, s két perc múlva az Ikarus visszavette a vezetést, ám Veres és Kiefer kosarai újra szekszárdi előnyt eredményeztek. A keményen harcoló centerek közül előbb a Szekszárdról átigazolt Zerényi, majd nem sokkal később Sepel­jeva is a kipontozódás sorsára jutott. Izgalmassá vált az utolsó tíz perc, a fehérváriak a 35. percben ismét vezettek, de Kranyecz és Kiefer kosaraival végül a Szekszárd nyert. A rendkívül gyenge első fél­idő után mindkét csapat telje­sítménye feljavult, izgalmas és jó mérkőzést láthatott a közön­ség. A KSC vezéregyénisége és nyerőembere ezen a mérkőzé­sen Kiefer Csilla volt, a szek­szárdiak a rájátszás szempont­jából rendkívül fontos idegen­beli győzelmet arattak. Guóth Iván: — Ez a mér­kőzés számunkra tavasz volt a télben. (foldesi) A női NB I állása 1. BSE 22 19 3 1993-1530 .932 2. FTC 21 18 3 1803-1448 .929 3. Diósgyőr 22 18 4 2112-1674 .909 4. PVSK-D. 23 17 6 1839-1509 .870 5. GYSEV 21 15 6 1700-1462 .857 6. Soproni P. 22 13 9 1694-1534 .795 7. Kecskemét 22 10 12 1667-1672 .727 8. Zala Volán 21 9 12 1475-1571 .714 9. Baja 22 7 15 1570-1912 .659 10. Szekszárd 22 7 15 1610-1861 .659 11. Egis-OSC 21 4 17 1563-1793 .595 12. Közgáz SC 22 3 19 1431-1966 .568 13. Ikarus KC 23 2 21 1596-2121 .543 Az MTK visszalépett Eddie, a „Sas” Naganóba készül — Emlékszem, amikor 13 éves voltam, már akkor az olimpiákról álmodtam. Ez a vágyam 1988-ban Cal- garyban teljesült, most Na­gano a cél - nyilatkozta a versenyeken örök utolsó, de a közönség szívében örök első angol síugró, Eddie Edwards, azaz a „Sas”. — Kiskoromban úgy edzettem, hogy a túlmérete­zett sícipőmbe öt pár zoknit húztam, és a fejvédőm sem volt tökéletes - vélekedik a technikai hiányosságainak eredetéről Eddie. Az angol sportember mindenből pénzt szeretne csinálni, emiatt saját világ­csúcsát próbálja szó szerint túlszárnyalni: — Megkísér­lek átugrani 12 autót, termé­szetesen sível. Tizenegy ko­csit már sikerült „átrepül­nöm” - ajnározta kitűnő eredményét a szponzorra lelt showman. — Vége a piszkos szállodáknak és a szemetes kukákban való turkálásnak. Ezentúl csak az ugrótechnikámra koncentrá­lok. Eddie-nek az elmúlt év­ben két helyen is eltörött az álla, igaz nem az ugrásai miatt: — Szörnyű volt. Nem tudtam enni, le is fogy­tam 11 kilót. A közkedvelt sportoló új szemüveget is kapott a le­vegőben való tökéletesebb manőverezés érdekében, de ő ezt az előnyt nem adja meg ellenfeleinek: — Ne­kem édes mindegy a szem­üveg. Amikor repülők, úgy is csukva van a szemem. Ennél már csak az a jobb, amikor be van párásodva, és emiatt nem látom a röppá- lyát. Az éremtelen-esélyes „antitalentum” vakrepülése ellenére bizakodóan tekint a legjobbak versenye elé: — Szeretném bebizonyí­tani, hogy mindenki téved, amikor azt hiszi rólam, hogy nem vagyok jó síugró. Ang­liának igenis van egy olim­piai szintet elérő sáncbaj­noka - a félreérthetőség mi­att magára mutató „Sas”. Részletek Végh Antal új könyvéből Miért nem szeretem Varga Zoltánt? Buta-konokság, buta-rátartiság, buta-vakság Február elején kerül az üzle­tekbe a neves író 44. kötete, a „Miért nem szeretem Varga Zoltánt?” A cím magáért be­szél, azt viszont érdemes meg­jegyezni, hogy Végh Antal terjedelmes életművében ez a hatodik sport-témájú könyv. 1974-ben jelent meg mind­máig legvitatottabb írása, a „Miért beteg a magyar fut­ball?”, amely félmillió pél­dányban látott napvilágot. Tíz évvel később még ezt is túlszárnyalta: 750.000 pél­dányban kelt el a „Gyógyít­hatatlan?” című másik foci­szociográfia. A jelek szerint a Fradi új edzőjéről írt leg­újabb könyvével is vihart ka­var. Még a megjelenés előtt olvassunk bele egy kicsit. Mi mindenre gondolhatott ez az ember Münchenben, a bizto­sítótársaság irodájában, szor­galmasan ütögetve a számító­gép billentyűjét. „Hej, ha egy­szer visszamegyek én még kö- zibétek! Hej, de szétvágok én köztetek, isten bizony!” Mintha harminc évig készült volna nem csapatot csinálni. Szétvágni inkább. Nem a gyó- gyító-megbocsátó Krisztus. A korbácsos inkább. Varga Zoltán Varga Zoltán most is képes megmutatni, hogyan kell a lab­dát légstoppal levenni. Hiába tud annyi, de annyi mindent a futballról, egy valami hiányzik belőle: a képesség önmaga el­fogadtatására, a tapintat, a böl­csesség. A világ legbutább embere is lehetett valamikor a zöld gye­pen zseni. Aztán most mit kezd­jünk a hasznavéhetetlen zsenia­litásával? Teheti a füstre. A butaság önmagában még elfogadható is lenne. De a buta- konokság, a buta-rátartiság, a buta-vakság... Varga Zoltán a saját butasá­gától valószínűleg már nem szenved. Megszokta. Képes vele együtt élni. Mint biztosítási ügynök az íróasztal, a számítógép mellett megfért. Magával is, a tárgyak­kal is. De másokkal... Embe­rekkel, egy egész csapattal. .. Ha a mélytengeri hal a fel­színre kerül, a nyomáskülönb­ség hatására szétpukkan. Varga Zoltán éppen tátog. Nem kívánom a bukását. Sőt, legyenek sikerei. Cáfoljon rá ő maga mindenre, amit itt ellené­ben leírtam. De bírálatot kérni a taktikáról? Aztán kirúgni a bí­rálót, Telek Andrást? Védeni a vélt tekintélyt? Ettől cifrább dolgok is meg­estek a magyar futballban. Még akkor, amikor volt magyar fut­ball. Puskás például az edzőt, Sebes Gusztávot is kiküldte az öltözőből. És abból nem lett balhé. És győzött a csapat. Varga Zoltán nem volt Pus­kás Ferenc. És edzőként Sebes Gusztáv főként nem. De hát hogy veszhet össze egy edző a játékosával? Figyelem a sportsajtót! Meg­annyi nyilatkozat, hírverés, de még senki sehol nem írta le, hogy Telek András tulajdon­képpen mit mondott az öltöző­ben. Egyesek szerint azt mondta volna Varga Zoltán szemébe, hogy mint ember sza­ralak, mint edző seggfej. Biz’ ez elég alapos kritika! Ha így hangzott el, csak­ugyan rossz fényt vet Telek Andrásra. Csakhogy felkérte-e Varga Zoltán Teleket a véleményalko­tásra? Ha igen, figyelmeztette-e arra, hogy csak elismerő kriti­kát kíván hallani? Telek András kitűnő labda­rúgó. Ezt jó pár éve bizonyítja. Varga Zoltán eddig jóformán nem bizonyított semmit. Az, hogy a Fradival néhány mécs­esét megnyert? Telek András példakép is lehetne, de most már nem az, Varga Zoltán hi­degre tette, pedig akár segítsé­get is kérhetett volna tőle. Jó, elhisszük, az új edző „el­ájult” a Fradi-kóceráj láttán. Változtatni akar mindenen. De parthér nélkül? Nem kellett volna maga mellé állítani né­hány használható embert? Nin­csenek ilyen emberek a Fe­rencvárosban? A nagy Albert megint előbb vette észre a lé­nyeget. Még idejekorán kime­nekítette a fiát, a kis Albertet Izraelbe. Nagy Novák Dezső, aki havi nyolcszázezerért igazgatja a szakosztályt. Ha egyszer egy edzőnek mennie kell, akkor menjen is! Nincs apelláta! Nincs nagyobb ostobaság, mint volt edzőt a csapat körül hagyni. Még fel­jebb buktatva sem. Mert a távo- zott-maradt edző örökösen ér­des felület. Aligha véletlen, hogy a pro­fivá minősült Varga Zoltán elő­ször az amatőrré minősített Novák Dezsőbe ütközött. Első dolga volt lenullázni Novák edzői teljesítményét. Több se kellett Nováknak, előjött a far- bával. Hogy ha ő nem mond le, akkor Varga Zoltán még min­dig biztosítási ügynök Mün­chenben. Összeakaszkodtak, mint a kutyáik a sövényen. Varga Zoltán Németország­ban bizonyíthatta volna profi­edzői tehetségét. Ott csak jó edzőnek kell lenni. Ott nem kell a körülményekkel, a szemlélet­tel is hadakozni. Itt, nálunk magát elfogadtatni tudó ezer­mesternek is kell lenni. Hogyan is állunk ezzel a Nyugatról hazacipelt profiz­mussal? Én edzőt olyan idétlenül vi­selkedni, mint ahogy Varga Zoltán ugrál fel a Fradi kispad­járól, utoljára Mányon láttam, az NB Ill-ban. De ott sem va­lamelyik futballvezető, hanem a helybéli hentes részéről. Be­csületére váljék, hogy ő leg­alább meccs előtt, meccs után táplálta a csapatot. Ezért ülhe­tett a kispadra. Nohiszen ... Mígnem beállítottunk neki egy külön kispadot, onnan az­tán felugrálhatott kedvére. Varga Zoltánban olykor mintha csak a mányi hentest látnám. Azok az artikulátlan ordítozá- sok, azok a ki-be-, szerte- és szétrohangálások... A csapatát mérkőzés közben akarja megtanítani a labdarúgás rejtelmeire? Kinek a hibája, hogy a játékosok közül senki sem tudja megjegyezni a takti­kai utasításokat, ha a hangza­varban tízszer is elharsogja az edző? Hát ez bizony dilettantizmus. Erre célzott Telek András. És úgy látszik, Varga Zoltánt elég fájó-érzékeny pontján találta el. De vajon tudja-e Varga Zol­tán, hogy mit veszít a Fradi Te­lek András eltávolításával? Ha netán a Vasasba, az Új­pestbe vagy pláne az MTK-ba kerül? Mert Telek ott is, oda is jó lesz. És, hogy például Garami Józsefet soha ebben a büdös­rohadt életben nem fogja „leku- tyapicsázni”, erre most foga­dást kötök. (Vége) Ferenczy Eüropress

Next

/
Oldalképek
Tartalom