Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-15-16 / 39. szám

14. oldal Gyermekvilág 1997. február 15., szombat Mai feladványunk A tíz éven aluliak színezzék ki Háza címére (7101 Szekszárd, és küldjék be a képet (l=kék, Pf. 130.) Azt is írjátok meg, 2=zöld, 3=piros). hány évesek vagytok. A sze­A tíz éven felüliek írják meg, melyik az a szó, ami előtagként beírható a kipontozott helyre: ...terv, ...folyam, ...óra, ...rend, illetve ...fény, ...olaj, ...ernyő, ...lemente. (A feladványt Varga Csaba 13 éves szekszárdi olva­sónk küldte be.) A megfejtéseket február 21- ig küldjétek be a Gyermekek rencsések a Gyermekek Háza által felajánlott magnókazettát nyerhetik meg. Február 1-i rejtvényünk nyertesei: Illés Péter (Cikó), Kaiser Ferenc (Gerjen), Éger Szabolcs (Paks), Beidek Zsa­nett (Simontomya), László Linda (Szálka), Jakab Kinga (Szekszárd). Mi is az a jóga? Olyasmi, mint a torna, de mégsem az. Arra szolgál, hogy az ember megismerje a testét, és bánni tudjon vele. Ennek segítségével iz­mos, hajlékony, egészséges legyen. A jóga elsősorban légzés­rendszer. A tökéletes légzés révén, amit a jógázó fokoza­tosan elsajátít, az egész szer­vezete egybehangoltan mű­ködik. A fekve, ülve, tér­delve, állva végzett izomgya­korlatok úgy pumpálják a vért a test legeldugottabb zugaiba is, úgy szivattyúzzák onnan vissza, hogy a jógázó azt is el­felejti, hogy betegség van a világon. Nagyszerű testal­katra tesz szert, szívós, acélos izmokra és olyan hasizomra, amivel a szó szoros értelmé­ben azt csinál, amit akar, és amire nyugodtan ráállhat egy hozzá hasonló korú valaki, meg sem kottyan neki. A jó­gázó ráadásul nyugodt, kie­gyensúlyozott, semmi sem hozza ki a sodrából, nem kö­vet el bolondságokat, és hír­ből sem ismeri az idegességet és a félelmet. Mindez azon­ban nem jön magától. Hosszú éveken át tartó, szüntelen gyakorlást követel. Nem vesz el sok időt, de kihagyogatni, abbahagyogatni, újrakezdeni nem lehet. Szívósan, kitar­tóan, újra meg újra el kell vé­gezni a gyakorlatokat. Igaz: nagyon sokféle gyakorlat van, és a nehezebbeket nem is le­het másként elsajátítani, csak a már kialakult megfelelő izomzattal és hajlékonyság­gal. Akkor viszont mindenki a csodájára jár. A jógázó az is­kolában a kötelező tomagya- korlatokat játszva el tudja vé­gezni. Bolondos Brehm Papagáj unokával nagyapapgáj Cidriző német medve dermedve Bármixer veréb keveréb Szeszélyes rigó rigolyás Kószáló eb tacskóbor Varjút utánzó uszkár uszkárog Bohóckodó amur amuris Fügét mutató pisztráng csipisztráng Valutában érdekelt viza deviza Tánclépésben járó sas sasszé Éneklő sertés disznótás Valentin napi szokások Szent Bálint (Valentin) emlékére nevenapján, február 14-én, világszerte megajándékozzák szeretteiket az emberek. Valentin kultusza a III. szá­zadra vezethető vissza. A leg­ismertebb történet szerint Va­lentin a keresztény hite miatt II. Claudius császár börtönében sínylődött. A hite segítségével a börtönőr lányának visszaadta a látását. Mielőtt i.sz. 270. feb­ruár 14-én kivégezték, a leány­nak üzenetet küldött: „A Te Va­lentinod”. így vált ez az üzenet világszerte ismertté. Rómában 496-ban Gelasius pápa rendelte el, hogy Szent Valentin napját ünnepeljék február 14-én. Az 1700-as években divatossá vál­tak a Valentin verseskötetek. A XIX. században már üdvözlő kártyát is küldtek egymásnak az emberek. Magyarországon 1990-ben éledt fel e nap meg­ünneplése. Tökéletes alkalom arra, hogy kimutassuk megbe­csülésünket a másik ember iránt. Mivel is szerezhetünk örömet egymásnak? Például egy telefonhívással, egy saját készítésű kézimunkával és ter­mészetesen virággal, főként, ha magunk kötjük egy szál virág­ból és a lakásban, kertben talál­ható örökzöldekből. Ha piros kartonból kivágott szívet is tűzünk a kedves cso­korra, akkor a megajándékozott egészen biztos lehet abban, hogy szeretetünk, barátságunk az övé. Miszlai Zsuzsa A varrótű története A tűnek is lehet története? Ki ne ismerné a lehető legközön­ségesebb háztartási cikket, kel­léket, az általában fémből, fő­képp acélból készült, rendsze­rint csak az egyik végén hegyes pálcikát, vagy rudacskát? Hossza, vastagsága, foka, ren­deltetésétől függően kisebb vagy nagyobb lehet. Az első tű valamikor az idő kezdetén halcsontból készült. A legrégebbi, amire a régészek eddig rábukkantak, több mint 18 ezer éves. Minden valószí­nűség szerint, ahogy mondani Bőrruhát varró ősanyáink szokás, forradalmasította az akkori emberek - az ősemberek - mindennapi életét. Tudniillik kezdetben az emberek a termé­szet viszontagságaitól véde­kezve az általuk elejtett állatok bőrét bontották magukra. A tű feltalálása lehetővé tette, hogy az állati bőrökből termetüknek megfelelően ruhát, állatbőrök­ből pedig sátort varrjanak ma­guknak. Az ősfoglalkozások egyike a halászat volt. Csontból készült varrótűvel az emberek könnyű, gyors csónakot csinál­hattak. Bábok rivaldafényben Amikor a színházban elsötétül a nézőtér és felgördül a függöny, kíváncsian várjuk, milyen élményt nyújt számukra az előadás. A színpad az emberiség csodálatos találmánya. Olyan, mint va­lami varázsdoboz, ahol sokféle valós és elképzelt mesevilág ele­venedik meg. A színpadon az események sze­replői szépek vagy rútak, bol­dogok vagy szomorúak, igazak vagy álnokok, ahol sokszor élethalálharc dúl, vagy valami­lyen vidám, nevettető esemény zajlik. A díszlet, a kosztümök, a fény és zenei hatások elhitetik velünk a szemünk előtt bonyo­lódó eseményeket, amikbe ma­gunk is bekapcsolódhatunk rendszerint a jónak, az igazsá­gosnak szurkolva. Az igazán jó előadás után pedig szinte újjá­születve távozunk a színházból. A bábjáték a legősibb játékok közé tartozik - a művészi, játé­kok sorában is. Ásatások révén Keresztpálcás kakas az ókori egyiptomi leletek kö­zött már felszínre kerültek bá­bok. Később Európában a szicí­liai bábok voltak igen ismertek és népszerűek. A hírneves Cer­vantes is írt szövegeket bábo­sok számára, de talán a világ legismertebb bábja mégis Pi- nokkio, akit megalkotója, Ge- petto fából faragott ki, majd fantáziájával életre keltette. Nos, a különféle anyagokból készült színes bábok egy-egy színpadi műben, játékukkal kü­lönös világot tárhatnak elénk. A cica gondviselése A fiatal cica nem igényel különösebb gondoskodást, de ha koros cicád van, az­zal többet kell foglalkozni. Tudniillik minél idősebb egy macska, annál jobban igényli a szeretetet, illetve a gondoskodást. Az öreg cica kevesebbet eszik, de amit fogyaszt, az legyen tápláló. Kerülni kell a nyers belsőségekkel (pl. csirkebél) és más nyert hús­féleségekkel való etetést, mert nehezen emészthető számára. Inkább főtt eledelt tégy elébe. Kevesen tudják, hogy nem minden macska szereti a tejet, és ezen nincs mit csodálkozni. Időnként azért önthetsz a tálkájába te­jet, s ha megkívánja, majd sebesen belefetyeli. Gondoskodj arról is, hogy minden nap friss vize le­gyen kedvencednek. Ha ész- reveszed, hogy szokatlanul sok vizet iszik, az betegség jele lehet (pl. cukorbaj, ve­sebaj). Ne feledkezz meg a rend­szeres oltásáról, ami meg­óvja a betegségektől. Ha sű­rűn vakaródzik, vagy gilisz­tái vannak, azonnal vidd or­voshoz. Úgyszintén valami rendellenességről van szó a cicánál, ha homályos a te­kintete, könnyezik a szeme, tüsszög, vagy nem akar enni. Ez megfázás, de más betegség tünete is lehet. Minden cica szereti, ha egy meghatározott, állandó helye van a lakásban: egy kosár, egy párna, vagy egy rongy pokróc, ahol szunyó­kál. Add meg ezt a kényel­met kedvencednek! Buszokról szólva A legelső menetrendszerű városi autóbuszjáratot 1903-ban indították az angliai Eastbourne vasút­állomása és Meads között. A világ leghosszabb autó- buszjáratát az egyesült ál­lamokbeli Greyhound-Su- percruiser vállalat üzemel­teti Miami (Florida) és San Francisco között. A buszok 5214 kilométeres távolsá­gon közlekednek 81 óra és 50 perc menetidővel, 65 km/h átlagsebességgel. Jean és gazdija — Jean, mi ez a motosz- kálás a szekrényben? — A régi ruhák mennek ki a divatból, uram. Komjáthy Zsuzsanna: A rúttá változtatott királykisasszony Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, s annak egy gyönyörű szép lánya. Ez a lány annyira szép volt, hogy egy napon megtetszett a boszorkányfőnöknek, így hát rúttá varázsolta őt, magát pe­dig olyannak, amilyen a lány volt. Reggel, mikor az öltöztető lány bement öltöztetni, felkiál­tott: — Te jó Isten! Mi történt a kisasszonnyal? — Mi lenne? - szólt a ki­rálylány. — Pillantson a tükörbe! Megnézte magát, s elkezdett sími-nni, hogy most mi lesz vele. Mikor a király megpillan­totta, rögtön kihirdette, hogy aki visszaszerzi a lánya szép­ségét, annak az összes kíván­ságát teljesíti. Jelentkeztek is sokan, de egy sem tért vissza. Jelentkezett egy Jankó nevű fiú is, aki azt mondta: — Márpedig én visszaszer- zem Mária szépségét! Ment, mendegélt, míg egy­szer csak egy tüskés bokorhoz nem ért, ahol egy tündérke ki­áltozott: — Segítség, segítség, segít­sen valaki, beakadtam! Jankó odament s kiszabadí­totta a kis kiáltozó lányt, aki erre azt mondta nagy hálásan Jankónak: ,— Jótett helyébe jót várj ! Kívánj, amit csak akarsz, én teljesítem! — Hát jó, akkor mondd meg, hogyan szerezzem vissza a királykisasszonyunk szépsé­gét! - felelt Jankó. — Ennél mi sem egysze­rűbb! Meg kell szerezned egy csodatablettát. Azt dobd be a boszorkányfőnök italába! Ha azt megissza, nemhogy újra szép lesz a nagyságos kisasz- szony, de még a boszorkány­főnököt is kivonhatod a forga­lomból! — Hát jó, de hogy szerzem meg azt a csodatablettát? - szólt János. — Ugorj be a tengerbe! Menj le a fenekére, s ha oda­érsz, egy kapun kell átmenned az alvilágba! Ott lesz egy sár­kány, azt öld meg! A fogai kö­zül az egyiket tépd ki, köpj rá, már viheted is, abból készíthe­ted el a tablettát. Jankó elindult. Ment hét nap és hét éjjel. A hetedik nap reg­gelén elért a tengerhez. Bele- ugrott, lemerült az aljáig. Ott bement egy kapun, hát ott ta­lálta a sárkányt, akit puszta kézzel legyőzött. Kitépte az egyik fogát, ráköpött, és elin­dult a boszorkányvár felé. Mire este lett, odaért céljához, ott megvárta a reggelt. Reggel, amikor a szolgáló­lány főzte a teát, Jankó bele­dobta az italba a tablettát. A boszorkányfőnök megitta a te­áját, s láss csudát, ott rögvest szörnyethalt, egész udvarával együtt. Jankó elindult hazafelé, s amikor odaért a palotához, ott a gyönyörű királylány intege­tett ki az ablakon. A király megkérdezte hát, mit kér cse­rébe. Erre ő azt felelte: — Fenséges királyom, egy életem, egy halálom: én a lá­nya kezét kérem. A király megadta, és akkora lakodalmat csaptak, hogy Hencidától Boncidáig folyt a bor. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. (A szekszárdi Ga­ray János Gimnázium Kis Glóbusza című' lapja nyomán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom