Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-04-05 / 3. szám

1997. január 4., szombat 3. oldal Megyei Körkép Tanulmányok a Néprajzi Látóhatárban A székelyekről írták A Győrffy István Néprajzi Egyesület folyóiratában, a Néprajzi Látóhatár leg­újabb számában nem keve­sebb, mint tíz tanulmányt olvashatunk a bukovinai székelység történetéből. A Miskolcon szerkesztett és Debrecenben megjelenő fo­lyóirat az 1995 áprilisában megtartott bonyhádi tudo­mányos tanácskozás előadá­siból válogat. Ma is érdekes az a tanulmány, melynek anyagát Halász Pé­ter néprajzkutató - jelenleg a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa - még a hatva­nas években gyűjtötte a Bu­kovinából Tolna megyébe ke­rült székelyek körében. Noha maga a szerző úja, hogy ma már módszeresebben dol­gozná fel a székelyek állattar­tásának témakörét, nagy elő­nye a több, mint harminc éves anyagnak, hogy azt a Bukovi­nában született, Bácskát meg­járt emberektől gyűjtötte. Nemcsak a mezőgazdasági szakemberek számára érde­kes, élvezetes olvasmány a ló- , szarvasmarha-, juh-, sertés- és baromfitartásról szóló írás. Forral Ibolya azzal foglal­kozik, milyen volt a gazdál­kodás az egyik bukovinai fa­luban, Hadikfalván, Fábián Margit pedig az andrásfalvi fuvarosokról értekezik. Sokáig fehér folt volt a székelyek történetének kuta­tásában az al-dunai telepítés. Ezért is tarthat számot érdek­lődésre Solymár Imre tanul­mánya, amely a telepítés gaz­dasági hátterét újabb adatok­kal világítja meg. Lőrincz Etel textiltervező iparművész írása a bukovinai festékeseket mutatja be. A szerző leírja a szövéshez használatos eszközöket és elemzi a különböző festéke­seket. Mint írja, el kell gon­dolkodnunk azon, hogy a szé­kely asszonyok miért is szö­vik épp ezeket a mintákat, va­lamint rámutat: sok vonalon indulhat további kutatás. Hüff­ler Lajosné a bukovinai szé­kelyek viseletéről közöl gaz­dagon illusztrált írást. Fazekas Tiborc, a jelenleg Hamburgban élő nyelvész professzor arról számol be, miként változott a bukovinai székelyek szókincse a kör­nyező népek hatására a XIX. század vége óta. Merk Zsuzsa a székelyeket „hazahozó” jó- zseffalvi pap, Németh Kál­mán levelei után kutatott a Kalocsai Érseki Levéltárban. Balassa István az 1947 és 1950 között Bonyhádon mű­ködött Székely Múzeumról ad közre tanulmányt, a Bátaszé- ken élő Rudolf László pedig Vándorló anyakönyvek cím­mel írja le kutatásának ered­ményét, melyet a józseffalvi anyakönyvek számítógépes feldolgozásával nyert. Hangyái Nyilvántartásba vétel, szakelőképzés, szolgálathalasztás Levél a hadköteleseknek A karácsonyi és újévi kö­szöntő lapok után a Magyar Honvédségtől borítékot kapnak január elején az 1979-ben született fiatalok, mivel 1997. január 1-vel hadköteles korba léptek. Ezt követően a Honvédelmi Törvény szerint tájékozta­tási, bejelentési és megjele­nési kötelezettség terheli őket. A honvédség szem­pontjából felnőttek lettek. A hadkötelessé válást a he­lyi önkormányzatok és a me­gyei hadkiegészítő parancs­nokság a következőkkel segí­tette. Az önkormányzatok részletes orvosi vizsgálatokat rendeltek el és az egészség- ügyi eredményeket kijelölt szakorvos összesítése után a Dolgozók egészségügyi törzs­lapján a honvédségnek meg­küldték. A megyei parancs­nokság írásos tájékoztatót, adatközlő-lapot és a Honvé­delmi Törvényből kivonatot küldött a jogokról, kötelezett­ségekről a most 18. életévükbe lépő hadköteleseknek. Ezúton is kéri a parancsnokság, hogy a válaszborítékot a pontosan ki­töltött adatközlő lappal a meg­határozott ideig küldjék vissza, de előbb is lehet és érdemes, mert a sorköteles gépjárműve­zetői előképzésre a kiválogatás a beérkezés sorrendje szerint történik. A honvédség a gép- járművezetői képzés és az ej­tőernyős szakelőképzés költ­ségeinek háromnegyed részét átvállalja. (50.000-140.000 Ft is lehet, képzési kategóriától függően az átvállalt összeg!) A tájékoztató választ ad a sorkö­teleseknek és a szülőknek a szolgálathalasztások lehetősé­geiről és rendezésének módjá­ról. Természetesen személye­sen is lehet érdeklődni, vagy tájékozódni a parancsnokság ügyfélszolgálatánál (Szek- szárd, Bezerédj u. 29-33). Karácsonyfák: vége az ünnepnek Kuka mellett, összegyűjtve - a szekszárdi Kadarka lakótelepen Fotó: Bakó Jenő Karácsonykor valamennyien gyönyörködünk bennük, ám az ünnepek után, a hétköznapok visszatértével megszabadulunk tőlük. Mi lesz velük, mármint az egykor jobb napokat látott fenyőfákkal? Erre a kérdésre ad választ öszeállításunk. Bonyhád: konténerekbe, de legalább melléjük Hübner József, a Bonycom Kft. ügyvezető igazgatója elmondta: azt szeretnék, ha családi házak­ban élők nem egyszerűen a kuka mellé tennék, hanem be­leaprítanák a fákat a tároló­edénybe. Az igazgató feltéte­lezi ugyanis, hogy aki ilyen környezetben lakik, annál akad metszőolló vagy fűrész, amivel az „utómunkálatokat” elvégez­heti. A lakótelepen konténerek­ben gyűjtik a szemetet. Ezekbe, illetve a kihelyezett nyitott táro­lókba tegyék a fenyőket, min­denesetre legalább a közelébe - ez a kérése a szemétszállítást is végző cég vezetőjének. A lé­nyeg, hogy olyan helyre kerül­jenek a fák, ahol szem előtt vannak és akkor nem lesz belő­lük szemét. - háj ­Dombóvár: gyűjtés a hétfői naptól Dombóváron a Kaposvári Vá­rosgazdálkodási Rt. látja el a köztisztasági tennivalókat, s hétfőn kezdődik a karácsonyfák gyűjtése, illetve elszállítása. A fenyőket korszerű gépekkel szállítják el, majd komposztál­ják. Az illetékesek arra kérik a dombóváriakat, hogy a szeme­tes konténerek mellé helyezzék el „levitézlett” karácsonyfáikat. Ugyanakkor megoldás lehet az is, hogy a fenyőket olyan in­tézményeknek ajánlják fel, amelyek fűtés céljából a szén mellett a karácsonyfákat is hasznosítani tudják. -nl­Dunaföldvár: szállítás normális menetben A szemétszállítással foglalkozó Becker-Duna Kft. illetékese, Fitza Péter elmondta: a kukák mellé helyezett karácsonyfákat a szemeteskocsi normális me­netben el fogja szállítani. Arra azonban nem tudnak vállal­kozni, hogy a szélkergette kó­sza fenyőket a város különböző pontjairól összefogdossák. Te­hát kérik a lakosságot, hogy fe­nyőiket a kukák mellé helyez­zék. -pd­Paks: nem érdemes begyömöszölni Már évek óta megszokott mó­don a Dunacenter Kommunális Kft. szállítja el a kidobott kará­csonyfákat. A helyi rádióban, televízióban közzétették kéré­süket, hogy a kukák, szemetes­konténerek mellé tegyék ki a paksiak a fákat, amit folyama­tosan elszállít a cég. A lakosság általában be is tartja a kérést, bár itt-ott látni közterületre ki­dobott karácsonyfát, főleg a la­kótelepen, és olyan is akad, aki megpróbálja a konténerbe be­gyömöszölni. Lehet, hogy a rend felbontása megér egy kis plusz erőlködést? -rg­Szekszárd: famentesség egy folyamat végén — Ha kérhetem, senki ne tegye a fenyőt a kukába, mert az alapvetően megnehezíti a munkánkat! - tudtuk meg Gusztáv Ernőtől, a Héliosz Kft. Kommunális Üzemének igaz­gatójától. — A szeméttároló mellett elhelyezett, megunt ka­rácsonyfákat viszont minden további nélkül elszállítjuk. Ám ez nyilván nem oldható meg egyik napról a másikra: van, aki már most megszabadul a fától, míg mások csak egy hét múlva teszik ugyanezt. Hosszabb fo­lyamatról van tehát szó, mely­nek végeztével lesz csak kará­csonyfamentes a város, -szá­Tamási: örökzöldek a kazánokban Tamásiban nem jelent különö­sebb gondot a karácsonyfák utóélete, a város ugyanis jórészt falusias jellegű. A családi há­zak többségében vegyes tüze­lésű kazánokkal fűtenek, ame­lyekben a kiszuperált fenyők könnyen eltüntethetők. Az örökzöldek zömében a város két nagyobb lakótelepén kerül­nek az utcára - durván hat- nyolcszáz darabról van szó -, ezeket az Építő és Városüze­meltető Kft. - Szollár György igazgató ígérete szerint - fo­lyamatosan elszállítja. -tf­Tolna: a kukás kocsi nem eszi a fenyőfát A Tolnai Kommunális Kft. ügyvezetője, Váli László hang­súlyozta: az igazi gondot az je­lenti, hogy az általuk használt, zárt technológiájú kukáskocsi nem „eszi” a karácsonyfát, azaz egészben nem tudják elszállí­tani a fákat. Megoldásként azt ajánlotta a lakosságnak, hogy a kidobandó fenyőket darabolják össze, és úgy tegyék a kukába. Kivételesen elszállítják azokat az összevágott fenyőket is, amelyeket egy zsákban, vagy összekötözve a kuka mellé ki­tesznek. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy az ösz- szedarabolt, de „ömlesztett” ka­rácsonyfákkal dolgozói nem tudnak mit kezdeni.-sk­Paksi elképzelések Hol legyen a városközpont? Három is van Pakson, de egyik sem az igazi - mi az? A válasz : a városközpont. A történelmi a Szent Ist­ván tér, a másik innen nem messze a Városháza környéke, a harmadik a lakótelepen a Barátság út. Az igazi talán az első lehet, erről szólnak a tervek. A hetvenes évek elején Paksot is elérte a „szocia­lista városépítés hulláma”, szerencse, hogy az atom­erőmű építése olyan mér­tékű fejlődést indított, hogy a régi városközpon­tot nem tartották alkal­masnak átépítésre, így az kisebb sérülésekkel ugyan, de megúszta a visszafor­díthatatlan átalakítást. Ta­valy a város vezetése programot indított a törté­nelmi városközpont és Al­vég részletes rendezési terveinek elkészítésére, széles körben bevonva szakembereket és a lakos­ságot, a decemberi köz­meghallgatáson több paksi polgár is elmondta állás­pontját ez ügyben. Megfogalmazódott egy elképzelés, miszerint a polgármesteri hivatalnak is a Szent István téren lenne a helye. Van is talán erre alkalmas épület, a volt Erzsébet szálló, ami hom­lokzati megjelenésével építészeti értéket képvisel, rangos otthont adhatna a Városházának. A vélemé­nyek azonban nem egyér­telműek. Herczeg József polgármester, aki koráb­ban támogatta az elképze­lést, egy decemberi egyez­tető értekezleten már jóval óvatosabban fogalmazott. Az önkormányzat és a polgármesteri hivatal szét­választása elképzelhetet­len - mondta - csak egy­máshoz közel működhet­nek. Ez ugyan megold­ható, ha az Erzsébet szállót alakítanák át az önkor­mányzat székhelyének, és a jelenlegi ÁFÉSZ köz­pontba költözne a hivatal, de nem biztos, hogy ez jó megoldás. Szinger Ferenc képviselő ezt erősítve úgy vélekedett, hogy a költö­zés és az átalakítás túlsá­gosan drága lenne, dr. Bencsik Lajos a gazdasági bizottság elnöke szerint sem lehet húsz évente át­helyezni a hivatalt, és az nem indok erre, hogy az épület szép. Szerinte kér­dés az is, miképp haszno­sítható a jelenlegi város­háza. Rákosi Gusztáv Stanley Norman: Piros lámpás ház az őrszigeten 6. Félj a Fehér Puskától! Ferguson és Caterina csöndben cigarettáztak a nyirkos, szakadt dunyha tetején. Súgva mondta a férfi:- Ha most a Madam látna minket!- Nem sokat teketóriázna. A Cosa Nostra szabályai még érvényben vannak.- Mit tenne velünk?- Szólna Jorrénak, a házi gorillának, hogy vágja el a nyakam. Neked meg kijárna az előírásszerű Lupéra bianca, a Fehér Puska...- Mi az, hogy fehér puska? A Lupéra, az a vágott csövű, sörétes, ugye?- Úgy ám. És azért nevezik fehérnek, mert akivel végzett, kap még egy mészfürdőt is, mielőtt bebetonoznák vala­hová.- Féltesz engem?- Igen, Dottore, de megen­geded, hogy keresztneveden szólítsalak? Igaz, nem is tu­dom.- André. Elégedett vagy?- Ha a valódit mondtad, ak­kor igen. De van még egy kér­désem. Úgy szereted ezt a könyvet, hogy magaddal cipe­led? S magasra emelte a fegyvert és lőszereket rejtő kötetet.- Miről beszélsz? - kér­dezte Ferguson, hogy időt nyerjen a reagálásra.- Az előbb, míg elpilledtél, belenéztem a könyvbe. De az ilyen „csattanós” regényeket én nem kedvelem - mondotta, s ujjaiból pisztolyt formált. - Kezdem azt hinni, hogy csak­ugyan kém vagy. De engem ez sem érdekel, csak az, hogy kí­vánsz-e? Fergusonnal forogni kezdett a világ.- Játsszuk azt, hogy csak­ugyan az vagyok. És akkor mi van? Elmész a Fasciohoz (fa­siszta párt - a szerk.) és felje­lentesz? Vérdíjra vágyói? Egy vendéglőre valót amúgy sem érek, bagóért meg vajon érde­mes-e?- Figyelj rám André. Az én vőlegényemet a fasiszta tisztek ölték meg. Az én bosszúvá­gyam azokat kergeti. S ha ad az Úr valakit, aki többet is te­het ellenük, mint a gyűlölet, akkor az az én emberem. Az számíthat rám. Akit meg a vá­gyaim is közelhoztak hozzám, azért ölni is tudnék. Ferguson hálája jeléül meg­simogatta a lányt, majd egy idő után megkérdezte:- Te annyi embert ismersz, igazán összehozhatnál valaki­vel, aki tud mesélni a sziget­lakó katonákról is. Hányán vannak? Hol állomásoznak? Milyen az ellátásuk... ilyesmik.- Akkor neked Papagáj Gi­orgio az embered.- Az meg kicsoda?- Olyan, mint az Óz bádo­gembere. Nem messze lakik innen.- És mit tud ez a papagáj? Ő utánozza a hangjukat, vagy ő szállítja a tejet meg a benzint a helyőrségnek?- Úgy mondják, ő a köny­velőjük. Van ugyan két hadtáp- tiszt erre a célra, de azokat rég kiütötte már Signor Alcohol. Rátaláltak viszont erre a nyug­díjas irodakukacra, akinek To- rinoból kellett lelécelnie, mert valami sztrájkot szervezett a FIAT-nál. Azt mondják, addig fedezik, amíg helyettük dolgo­zik.- És miért papagáj?- Volt neki egy pirostollú madara, aki úgy köszönt min­denkinek, hogy „Szar a Duce!” Ki is csavarták a nyakát. Az öreg Giorgio valódi éj­szakai bagoly módjára, felöl­tözve nyitott ajtót, amikor az idegen bezörgetett. Nem volt rossz emberismerő. Ferguson- nak harmadik mondatára már megérezte: eljött életének nagy üzlete. Ennek megfelelően bemutatta szépen rendezett irattárát, amelybe - további öt Napóleonért -, Ferguson bele is olvashatott. Az angol úgy érezte, hogy az élet kiszámítha­tatlan útvesztőinek e különös éjszakai elágazásánál végre rámosolygott a „kém-szeren­cse”. Ferenczy Europress (Következik: Papagáj Giorgio beszél.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom