Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-11-12 / 9. szám

1997. január 11., szombat Megyei Körkép 3. oldal Szalagtűző az egészségügyiben. Szalagavató ün­nepség volt tegnap délután Szekszárdon, a Szentgyörgyi Albert Egészségügyi Szakközépiskolában (képünk itt ké­szült). A szalagtűző bál este hét órakor kezdődött a Babits Mihály Művelődési Házban. fotó: gk Ártatlanul ült börtönben, mégsem jár kártérítés Ritka eset, hogy polgári peres eljárás ekkora érdeklődést vált­son ki, mint amelyben tegnap hirdetett ítéletet a Tolna Me­gyei Bíróságon dr. Nagy László. A történet azzal kezdődött, hogy 1991 október 3-án este Dombóvár-Szőlőhegyen, saját tanyája előtt lelőtték S. Jánost. Másnap reggel közeli barátja Vörös László fedezte fel a holt­testet. Három hónap múlva, amikor a fiát, ifjabb Vörös Lászlót egy másik gyilkosság ügyében gyanúsítottként hall­gatta ki a rendőrség, a fiatalem­ber elmondta, hogy az apja „végezte ki” S. Jánost. Nem tar­tozik ehhez az ügyhöz, de tény, hogy ifjabb Vöröst a bíróság hét évre ítélte. Az apja ellen is megindult az eljárás, s 1992 januáijában elő­zetes letartóztatásba került. A rendőrségen többször is beval­lotta, hogy ő lőtte le a barátját, 9-én például az ügyész és saját védője jelenlétében is. Egyszer a rendőrségen is visszavonta korábbi vallomásait, majd is­mét elismerte a gyilkosságot. A család birtokában volt vadász- fegyver, de annak ellenére, hogy a gyanúsított több helyet is megjelölt, ahova eldugta - a puska nem került elő. Vörös László a rádióban és a televízi­óban is részletesen nyilatkozott arról, miként lőtte le az áldoza­tot. A büntetőügyben a fia mel­lett a felesége és lánya is ellene vallott. A fia még szembesítés­kor is. A bíróságon aztán min­denki visszavonta vallomását, de a közvetett bizonyítékok, köztük a rendőrségi vallomások alapján a bíróság tíz év börtönre ítélte idősebb Vörös Lászlót. Az ítélet ellen fellebbezett, de a Legfelsőbb Bíróság még nem tárgyalta másodfokon az ügyet, amikor egy harmadik ember­ölési ügyben letartóztatták Szi­lágyi Jenőt, akit a bíróság azóta jogerősen életfogytiglani fegy- házra ítélt. A fegyvert, amit az általa mondott helyen megtalál­tak, a szakértő egyértelműen azonosította azzal, amivel S. Jánost lelőtték. Vörös Lászlót a Legfelsőbb Bíróság 1994 március 10-én he­lyezte szabadlábra a börtönből. A jogtalan fogva tartás miatt egymillió 372 ezer 608 forint anyagi és 12 millió forint esz­mei kár megtérítését kérte az ál­lamtól, arra hivatkozva, hogy kényszer hatására tett vallo­mást. A kényszervallatás gya­núja miatt eljárás indult a ka­posvári nyomozóhivatalnál az ügyész és több rendőr ellen. A Somogy Megyei Főügyészség végül megszüntette az eljárást bűncselekmény, illetve egy rendőr ellen bizonyíték hiányá­ban. A kártérítésért indított pol­gári perben az alperes államot az Igazságügy Minisztérium képviselte, vitatva a kártérítési igény jogalapját is. A bíróság tegnap a felperes kártérítési igényét elutasította. Kártérítést ugyanis akkor jár, ha az, amit elkövettek, nem bűn- cselekmény, illetve, ha azt nem a gyanúsított követte el. Nem jár viszont kártérítés abban az esetben, ha a gyanúsított az el­járás során tanúsított magatar­tásával hozzájárult, hogy a gyanú ráterelődjön, illetve val­lomásaival mintegy megtévesz­tette a hatóságot. Az ítélet nem jogerős, fel­lebbezni a kézhezvételétől számított 15 napon belül lehet. A felperes ügyvédje a bíróság folyosóján újságíróknak akként nyilatkozott, hogy ha kell, a Strassbourgi embeijogi bírósá­gig is elmennek/Zíárosi Ibolya Sajtótájékoztatón a Szekszárdi Húsipari Rt-nél légzőkészüléken tartott” húskombinát (Folytatás az F oldalról.) A három legnagyobb hitelező­vel - az APEH, a TB és az OTP - folynak a tárgyalások, illetve a kisebb hitelezőkkel még ez év áprilisáig szeretnék rendezni az adósságaikat (ide értve az élőál­lat felvásárlásokat). Az SZH Rt-nek az adósságállománya miatt jelenleg nincs hitele, ez azt jelenti, hogy a bankszámlá­ján megjelenő aktívumot egy­ből „leemelik” a hitelezők. Szilárd Ferenc szerint a szekszárdi cég már fél éve „légzőkészüléken tartott” álla­potban működik csak, ennek a helyzetnek a megszüntetésére két megoldás mutatkozik: vagy racionálisan átalakítva, a több­ségi tulajdonos igényeinek megfelelően (rentábilisan, ver­senyképesen) fejlődik tovább vagy nem kerülheti el a felszá­molást. A Metraco szeretné életben tartani a céget és erre a stratégi­áját is kidolgozta, melynek lé­nyege a piacnyerés, a megbíz­hatóság és a kínálat. A leg­utóbbi elbocsátásokat is meg­említette a Metraco képvise­lője, szerinte ezek még mindig nem olyan jelentősek, mint amit annak idején még az APV Rt. is jósolt, vagyis a privatizá­ciós társaság szerint akár 3-400 embertől is meg kell válnia a gyárnak ahhoz, hogy nyeresé­ges legyen. Ezzel szemben az új tulajdonos csak 18 embert bocsátott el, míg felvettek 38- at. A szakszervezet és az üzem vezetői között feszült a vi­szony, ami abból adódik, hogy az átmeneti helyzetben tapasz­talatlan és türelmetlen volt mindkét fél, ebből adódóan kö­vetették el a hibákat. □ A Tolnai Népújság kérdései: — A munkaügyi bíróságon az elbocsátások miatt nagyon sok per folyik az érdekképvise­letek és a cég között, ezek közül mennyit nyert meg a cég? — Ha százalékban kellene kifejezni, akkor úgy 60-40 az érdekképviseletek javára. — Vezérigazgató úr, ön pár nappal ezeló'tt azt nyilatkozta lapunknak, hogy a januári el­bocsátásokra gazdasági okok, racionalizálás miatt került sor, ugyanakkor olyan emberek ke­rültek most az utcára, akik a december 20-i sztrájkban részt vettek. Az Ön által aláírt fel­mondólevélben indoklásként az szerepel: együttműködési kész­ség hiánya és előidézett rossz munkahelyi hangulat. Hogyan értékeli Ön a saját nyilatkoza­tát? — Januárban 7-8 főnek mondtunk fel, hangsúlyozni szeretném, nem a sztrájk miatt. Ezek az emberek abban az idő­pontban nem voltak a helyü­kön, nem végezték el a rájuk bízott munkát. Egyébként ne­kem, mint munkáltatónak nem kell igazolnom, hogy mért mondtam fel. — Ebben az évben kötöttek- e felvásárlási szerződést a ter­melőkkel? — Az élőállatokra történő felvásárlások megkötése nem a SZH Rt. dolga, ezt a Metraco végzi. — A Metraco kötött-e szer­ződést 1997-re a termelőkkel? — Ezt nem tudom. — Az minek tudható be, hogy külföldről behozott húst dolgoznak fel itt Szekszárdon, hiszen ez egyben azt is jelent­heti, hogy a környékbeli terme­lőket nehéz helyzetbe hozzák, mert nem vásárolják fel tőlük az élőállatokat? — Természetesen tisztában vagyok vele, hogy sok feszült­séget okozhat az, hogy a terme­lők nem tudják helyben értéke­síteni a sertéseiket, de egy cég­nek joga van arra, hogy olyan helyről biztosítsa a szükséges alapanyagot ami számára a leg­előnyösebb. És hogy ez jelen esetben honnan származik, az a cég dolga. — Mi az oka annak, hogy a Héliosz Kft-vel, mely a hőigé­nyüket biztosítja, csak márciu­sig van szerződésük? Ez azt je­lenti, hogy tovább már nem kí­vánják működtetni a céget? — Erről szó sincs. Célunk egy saját hőbázis kialakítása, mely természetesen nem máról holnapra fog megvalósulni. Mindössze olcsóbban szeret­nénk termelni. — Igaz-e a hír, hogy a szak- szervezeti bizalmi irodája elé egy biztonsági őrt ültettek, aki figyeli, hogy ki megy be hozzá? A válasz derültség, illetve az egyik kolléga saját szemével győződött meg az ellenkezőjé­ről. (Az említett iroda egy fo­lyosón volt azzal a teremmel, ahol a sajtótájékoztató folyt.) — Délután 2 órára hirdette meg a szakszervezet a munkás­gyűlést, de ezt a vezetés nem engedélyezte. Milyen indokkal? — Mert zavarja a munkát és a munkásgyűlés témáit is­merve, azok megválaszolására más lehetőség is van. □ A cég hivatalos sajtótájékozta­tója után Hajduné Lovász Edit, szakszervezeti képviselő is meghívta az újságírókat a szo­bájába. — Igaz-e, hogy az Ön szo­bája elé biztonsági őrt állítot­tak? — Pontosan így van, tegnap reggel 9 órától délután 4 óráig ült itt egy kommandós ruhába beöltözött biztonsági őr, aki pontosan feljegyezte, hogy ki jött be hozzám és meddig volt itt. Jelenleg a sajtó jelenléte mi­att felfüggesztették a megfigye­lést. — Mi lett volna a mai mun­kás gyűlés témája? — A cég vezetése a dolgo­zókat különféle káeftékben kí­vánja a jövőben foglalkoztatni, ehhez mind a szakszervezetet, mind az üzemi tanácsot tájé­koztatni illett volna, hiszen a törvény szerint véleményezési jogunk lenne. Ez nem történt meg. Szerettük volna a mun­kásgyűlésen megkérdezni, hogy mi a célja a kft-k létreho­zásának, mért van szükség a dolgozók áthelyezésére? Lesz-e vagyoni fedezete a kft-nek a munkaszerződésekben vállalt juttatások kifizetésére? Vala­mint mi lesz azokkal, akik nem írják alá ezt a munkaszerző­dést? . — Milyen következménye lehet Ön szerint ha a dolgozók aláírják az új munkaszerződé­süket? — A kft-ben teljesen ki lesznek szolgáltatva a dolgo­zók, hiszen a Metraco-nak és az újonnan alakított kft-nek nincs vagyoni fedezete arra, hogy a béreket kifizessék. Nem be­szélve arról, hogy ezzel meg­szűnik az APV Rt. és a Metraco között érvényben lévő megál­lapodás, nem lesznek érvénye­sek a vállalt kötelezettségek sem az adósságra, sem a foglal­koztatásra vonatkozóan. Elbo­csátásoknál ugyan ki fog majd végkielégítést fizetni? Az egy millió forint alaptőkével ren­delkező kft? Az új munkaszer­ződésben ráadásul havi 174 órát kell dolgozni, ami azt je­lenti, hogy lesz amikor csak napi 4 órát, de lesz amikor 12-t, de nem lesz túlóra kifizetés és garantált a mozgóbér sem. Mi csak ezeket az aggályainkat szerettük volna tisztázni, de erre nem adott lehetőséget a vezetőség. Mindemellett dol­gozói tájékoztatón az is elhang­zott, hogy a közeljövőben fel­számolják a Szekszárdi Hús­ipari Rt-t. Teljes tehát a bizony­talanság továbbra is. Mauthner Haza, haladás és építészet A Szekszárdi Fórum ren­dezvénysorozat keretében tegnap este Makovecz Imre építőművész tartott elő­adást a megyeszékhelyen. A Művészetek Házában meg­rendezett összejövetelen a vi­lághírű építész „Magyaror­szági szerves építészet” cím­mel szólt a korunkat érintő problémákról. Hogy Mako­vecz neve milyen nagy vonz­erőt jelent, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy a résztvevők csaknem felének nem jutott ülőhely. A megjelenteket Laczkó László köszöntötte a Szek­szárdi Fórum szervezőinek nevében. Ezt követően Ma­kovecz Imre rövid bevezetőt mondott, melyben az építé­szet mellett a jelenlegi ma­gyarországi helyzetről, az „erkölcsileg és gazdaságilag minősíthetetlen” politikai döntésekről, köztük a gáz- szolgáltató művek privatizá­ciójáról és az önkormányzati földterületek idegen kézbe adásáról szólt néhány konkrét példát is megemlítve. — Az ország elbitorlása, az önkormányzatok kezéből a döntéshozatal kivétele a mai napig folyamatban van - je­lentette ki a szónoknak sem utolsó építész. A bevezetőt követően Ma­kovecz Imre, a szerves építé­szet lelkes híve diaképeken mutatta be az általa az elmúlt negyven évben tervezett csa­ládi- falu- és művelődési há­zakat, nyaralókat, templomo­kat, iskolákat, csárdákat, az egri uszodát és a sevillai ma­gyar pavilont. A különböző díjakkal elismert építőművész az est hátralévő felében a hallgatóság kérdéseire vála­szolt. /. kováts Röviden Klubfoglalkozást tartottak a Szekszárd és környéki mozgássérült fiataloknak és a sérült gyerekek szüleinek pénteken délután a Mikes utca 1. szám alatti idősek ott­honában.. Az összejövetelen Molnár Edit tartott előadást a konduktív pedagógiáról. A Montmartre-i Ibolya c. Kálmán Imre darabot tekint­heti meg a szekszárdi Deuts­che Bühne közönsége január 13-án 19 órai kezdettel. A tár­sulat egyébként tegnapelőtt Budapesten, a Madách Ka­marában lépett fel, óriási si­kerrel előadva az Ármány és szerelem című drámát. Egy életrevaló kisfiú halála (Folytatás az 1. oldalról.)- Mert ha súlyos betegsége lett volna ... Én nem bírálha­tom a háziorvost, ha én monda­nám meg, hogy mit kell csi­nálni a beteggel, nem lenne munkájuk. A faluban volt olyan, hogy állítólag a mentők azt mondták, hogy csak orvos hívhatja ki őket. Az ügyeletet ellátó háziorvos kérdéseinket megelőzve írás­ban nyújtotta át nyilatkozatát, azzal, hogy nevét nem említjük meg. Eszerint a tanulság: ne várjunk a mentőre. □ 1996. december 31-én hozták be a gyermeket először a rende­lőbe. A vizsgálat után megbe­széltük a szülővel, hogy injek­ciós kezelést kap a gyermek, melynek első adagját rögtön beadtuk, majd az igen rossz út­viszonyok miatt a helyben ma­radó nővér vállalta, hogy a másnapi injekciót beadja. Este 18 órától kezdtük meg Ireg- szemcsén a központi ügyeletet. Az ellátandó terület négy köz­ség, külterületetekkel együtt, kb. 7200 fő. Az ügyeleti felál­lás: egy orvos saját gépkocsi­val, és egy nővér. Éjszaka nem sürgős beteghez riasztottak kül­területre, ahol egyedül lévén, elakadtam. Nagy utánjárás, próbálkozás után két óra múlva visszajutottam az ügyeletre. Ja­nuár 1-én az anya hívott, hogy milyen kiegészítő injekciót ad­jon még az itthoni nővér egyéb panasz miatt. Mivel az út kissé javult, így nemsokára magam mentem ki ellátására 11 óra­kor. Délután 16 órakor helybeli halottszemlén voltam kint a rendőrséggel. 19 órakor szól­tak ismét, hogy a gyerek álla­pota rosszabbodik. Azonnal mentőt hívtunk, hogy a bete­get az illetékes dombóvári gyermekosztályra szállítsa. A mentő visszafelé megállt az ügyeletnél, ahol konstatáltam, hogy helyi beavatkozással meg sem tudunk próbálkozni, ezért ballonos lélegeztetéssel a mentő rögtön tovább indult. A mentősök elmondása szerint ri­asztották Szekszárdról a ro­hammentőt, azonban a gyermek légzése Tamási előtt leállt, ezért a tamási központi ügye­letre vitték be, ahol - a kolléga értesítése szerint - nem tudtak rajta segíteni. Közösen megbe­szélve hatósági boncolást kér­tünk, melynek eredményét még nem kaptam meg. Tanulságként azt tanácsolom - az ilyen, sze­rencsére ritkán, de előforduló esetekben -, hogy ne csak az orvostól várjanak minden se­gítséget, hanem maguk is te­gyenek meg mindent a beteg érdekében. Manapság minden harmadik háznál van gépkocsi, némelyik közlekedésre sokkal alkalmasabb, mint a sajátunk, ráadásul többen is ülnek benne, így főképp gyermeknél állapot­rosszabbodás esetén induljanak a kórház felé, az ügyelet úgyis útba esik és ne várjanak, hiszen elakadás esetén, vagy ha zsi­nórban négy beteget is el kell látnia az ügyeletesnek, ami nem ritkaság, csak órák múlva jut vissza, az ott lévő nővér viszont tud intézkedni. Megjegyzem, az igen rövid kezelés alatt a szülők egyszer sem említették, hogy biztonságosabbnak tartanák a kórházi elhelyezést, pedig ez többször is megtörténik, hiszen a kis beteget csak az édesanyja látja folyamatosan. Ilyenkor mindig eleget teszünk - gyerek esetében - a kérésnek, és a gyermekosztályok is szó nélkül felveszik. □ Az ügyeletes orvos január 1- én, 20 óra 48 perckor kereste meg telefonon a tamási mentő- állomást és kérte Hollósi Márk 3 éves beteg Felsőnyék, Marx u. 45. szám alól a dombóvári kórház gyermekosztályra szállí­tását heveny hörghurut, hányás miatt - tájékoztat dr. Penczel Dániel, a Tolna Megyei Mentő- szolgálat vezetője. A tamási mentőgépkocsi 20 óra 50 perc­kor indult a mentőállomásról és 21 óra 40 perckor ért a beteg lakására. Úton a kórház felé a mentőszakápoló a gyermek ál­lapotának romlását észlelte és oxigénbelélegeztetést alkalma­zott, majd 21 óra 53 perckor kérte a szekszárdi rohamkocsit, amely azonnal elindult. A men­tőszakápoló a beteget a tamási központi ügyeletre vitte, ahol az orvos a halál beálltát állapí­totta meg. Ezt a mentőszaká­poló 22 óra 22 perckor a szek­szárdi szolgálatvezetőnek jelen­tette, aki a Kéty és Hőgyész kö­zötti rohamkocsit visszafordí­totta Szekszárdra. Dr. Penczel Dániel hozzáfűzi: a mentődol­gozók szakszerűen végezték a munkájukat az előírásokat ma­radéktalanul betartva.- Mulasztásról, ha arra lenne kíváncsi, szó sincs - közli dr. Szekeres György, a dombó­vári kórház kórbonctani osztá­lyának vezetője. Márk ritkán, de sajnos előforduló betegség áldozata lett, ez a mandulagyul­ladásból kialakulhat - tudjuk meg a továbbiakban. A szülők­kel még ennyit sem közöltek. A halál okát egy-két héten belül tudják pontosan megállapítani. Tóth Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom