Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-06 / 4. szám

4. oldal Megyei Körkép __________— SZEKSZÁRD, BÁTASZÉK És KÖRNYÉKE 1997. január 6-, hétfő Rö viden Összevont ülés Bátaszéken Bátaszéken, január 8-án, szerdán 16 órakor összevont ülést tartanak: a kulturális és pénzügyi bizottsági ülése­zik. Az összevont ülés során a város intézményeit láto­gatják meg. Programot egyeztetnek Szekszárd város önkor­mányzatának ez évi költ­ségvetési tárgyalásához az előzetes programegyezte­tésre január 6-án, azaz ma 16 órakor kerül sor Szek- szárdon, a városházán. Ezen a közgyűlés bizottságainak elnökei és a képviselőcso­portok vezetői vesznek részt. Előkészítő megbeszélés Intézmények költségvetésé­nek előkészítéséről tárgyal január 7-én a szekszárdi művelődési bizottság. A 15 órakor kezdődő művelődési bizottsági ülésen javaslat hangzik el többek között a kulturális ágazathoz tartozó intézmények ez évi költség- vetésének előkészítésére, il­letve megtárgyalják azok költségvetési terveit. Tájékoztató a közoktatásról A megyei és a megyei jogú városi közoktatásfejlesztési tervről szóló tájékoztatás, il­letve a közalapítvány kura­tóriumába és felügyelő bi­zottságába való delegálás lesz a téma január 9-én, 13 órakor Szekszárdon, a Ba­bits Művelődési Házban. Előirányzatok áttekintése A Gazdasági- és Környe­zetvédelmi Bizottság ez évi munkaprogramja, valamint a költségvetési előirányza­tok előzetes áttekintése lesz a január 9-én 16 órakor kez­dődő bizottsági ülés témája Szekszárdon, a városházán. Polgármesterek találkoznak Huszonöt Szekszárd város­környéki település polgár- mestereinek értekezletét tartják január 10-én 10 óra­kor Szekszárdon, a város­háza konferenciatermében. Az ülés témája lesz az 1996. évi táborozás elszámolása, valamint az idei táborozás előkészítése. Százhatszor nyújtotta a karját 1966. október 10. Emlékezetes nap a szekszárdi Varga Endre számára: ekkor adott először vért. A harminc év alatt 106-szor nyújtotta a karját, és segített másokon. A százszoros véradá­sért nemrégiben kitüntetést is kapott. Hogyan kezdődött? A Ke- selyűsi úti üzemeknek szer­vezett véradást az állomás, s ő akkor a városi kertészet te­lepvezetője volt. Példát kel­lett mutatnia. 1969-ben a kór­ház főkertészeként dolgozott - ha véradást szerveztek, rendszeresen jelentkezett ak­kor is később is. — Akkoriban a vállalatok­nál a véradómozgalom nem jelentett problémát, nem úgy, mint ma. Pedig annak idején lényegesen kevesebb vállalat volt. Nekem az első és az utolsó véradás a legemlékeze­tesebb. Az elsőt magamnak is szerveznem kellett, az utolsó pedig sajnos azért, mert utána kiderült, többet nem adhatok. — Volt-e olyan alkalom a 106 közül, amikor behívták, mert azonnal kellett segíteni? — Emlékszem, egy alka­lommal hajnalba éppen indul­tam a technikumba, s akkor kaptam a hívást, mert a gye­rekosztályon egy vérzékeny kisgyereknek kellett a segít­ség. Aztán egy másik esetben egy tengelici és egy nagydo­rogi traktoros balesetet szen­vedett. — Adódtak-e kellemetlen és kellemes élményei? — Az egyetlen kellemetlen élményem, amikor nem az el­ismeréssel kaptam a pénzjutal­mat, hanem a munkahelyen, a pénztárba kellett felvennem. Legkedvesebb emlékem 1989- hez kötődik, amikor Budapes­ten, a Vöröskereszt országos központjában a szervezésért ezüst fokozatot, és 75-szörös véradásért elismerést kaptam. A másik, amikor a VIII. Vörös- kereszt és Vörösfélhold világ- kongresszuson, Budapesten, 80-szoros véradásért vettem át kitüntetést. — A harminc év távlatában, Ön, mint véradó hogyan látja a véradómozgalmat ? — Vállalatvezetőknek, hi­vatalvezetőknek prémiumfelté­tel volt a szervezés, illetve azoknak is elismerést jelentett, akik szorgalmazták a véradást. A vezetők evidenciában tartot­ták a véradó napokat. Véradás után munkaidő kedvezményt kaptak a dolgozók, ami gyakran egy egész napot is kitett. A vé­leményem az, akik sokszoros véradók, azok most is járnak vért adni, s a munkahelyen megtalálják ehhez a kiskaput. Némely munkahely viszont azt mondja, ha vért akar adni a dolgozó, nem fontos ott dol­Varga Endre fotó: ritzel gozni, vagy vegyen ki szabad­ságot. A felfokozott, rohanó éle­tünkben tapasztaljuk, hogy ren­geteg baleset történik, az áldo­zatok nagyobb része fiatal. Gondoljunk csak a pörbölyi vasúti balesetre, vagy a Mérey utcai tragédiára. Jó lenne, ha a munkahelyi vezetőknek meg­változna a szemléletük, mert üzemi balesetek is előfordul­nak. Nem beszélve a gyógysze­rekről, amelyek vérkészítmény nélkül elképzelhetetlenek. Ezért is volt annyira meg­döbbentő, amikor legutóbb, egy hétfői napon bementem vér­adásra - egyedül voltam.- péteri ­A várdombi horgászházaspár Nincs fantasztikusabb érzés annál, amikor a víz felszínén „ázó” úszó egyszercsak megmozdul, s nagyot ránt rajta a csalit piszkálgató hal, amikor a horogra ráakad. Az élmény semmi­vel sem cserélhető fel. A várdombi Bogdán Jánost nemcsak a mozdony füstje csapta meg - harminckét éven át a vasútnál dolgozott, mint mozdonyvezető -, hanem imádja a „csendes őrültek” sportját, a horgászatot is. — Öregapám a háború előtt csőszként, sokat rabsickodott. Mint afféle gyerek - lehettem vagy öt éves - egyszer kiszöktem utána, s meglestem, mit csinál. Amikor ipari tanuló voltam, Tol­nán laktunk, lejártunk - akkor már közösen - a vízre. Nem vol­tak méregdrága horgászbotok. Igaz, nem is tellett volna rá. Kő­risbot volt a peca, libatollból az úszó, pár méter zsinór - ebből állt a felszerelés. Engedély nélkül horgásztunk, de a rendőrtől nem kellett tartanunk, mert jól ismer­tük. A várdomb-óbereki születésű Margitkával 1964-ben kötött há­zasságot, akkor költöztek Báta- székre. Sikerült az asszonyt is megfertőzni a horgászattal: — Nagyszerű volt az első alkalom - meséli az asszony -, amikor egy fa mögül lestem Jancsit, hogyan csinálja. A Pörböly közeli nyéki Duna, túlzás nélkül állítom, ak­koriban a legszebb vizek egyike volt, vízimadarakkal, kócsagok­kal, vadkacsákkal, sok-sok hallal. A rabsicok paradicsomaként tar­tották számon. Akkor még a-sze- relést is kint lehetett hagyni a vízparton ősztől tavaszig, senki nem vitte el. — Megtanítottam az asszonyt horgászni, most ott tartunk, hogy Margitom mindig több halat fog, a versenyeken is jobban szerepel nálam. Amikor csak tehették, vonattal Bátaszékig utaztak, majd kerék­párra ültek, s úgy „tekertek” le a Dunára. — Csodálatos érzés a kora reggeli biciklizés, előfordult, hogy ki kellett térnünk a csörtető, malacait vezető vaddisznómama elől - mondja János. - Aki nem élt át ehhez foghatót, nem is tudja elképzelni. Vannak, akik állítják, őrült az az ember, aki leül a víz­partra, meg azt is mondják, unalmas az egész. Pedig meg­nyugtat, pihentet, szórakoztat. Mindketten szeretjük az úszós horgászatot, emellett nem lehet unatkozni. Különösen akkor nem, amikor kilószámra fogjuk az apróhalat. Soha nem „men­tünk” a nagyhalra - igaz, nem dobtuk még vissza ha ilyen akadt a horogra. De nem vagyunk a pontynak hívei. Az apróhalból is lehet finom lét, sült halat készí­teni. Nemcsak hobbiszinten, ver­senyszerűen is űzik a horgásza­tot. Nincs olyan egyesületi, meg­hívásos vagy más horgászver­seny, ahol ne lenne ott a Bogdán házaspár. A szobában sorakozó sok-sok pecabot, meg a külön­böző tárgyjutalmak jelzik ered­ményességüket. Bogdán János hetven óta vezetőségi tag a Báta- széki Horgászegyesületben, 1996-tól ő az elnök. 1975 óta tár­sadalmi halőri feladatot is ellát. — Szerencsére a horgászok­nak egy-két ezreléke ha szabály­talankodik - mondja halőri ta­pasztalatait János. - Aki zsivány- kodik, az tudja, hogy meddig mehet el. A legjobban azokra ha­ragszom, akik a kispontyot elrak­ják. (péteri) Tanulságos, hasznos olvasmány Szekszárd monográfiája Annak idején a Tolna Me­gyei Népújság szerkesztői­nek kézi könyvtárában két munka vészelte át a ki tudja hányszor és milyen szempontok szerint végzett selejtezéseket: a Révai nagy lexikona és vitéz Ven­del István Szekszárd-mo- nográfiája. A megyeszékhely két világ­háború közötti polgármeste­rének műve idővel eltűnt a szerkesztőségből, de ez nem változtat azon a tényen, hogy fontosnak tartották a minden­kori szerkesztők, hasznos ada­tok tárának. Vendel István - igaz, nem szerzőként - most ismét szerepel egy szekszárdi kiadványban, Szekszárd vá­ros nemrég megjelent törté­neti monográfiájában. A dr. Dobos Gyula megyei levéltárigazgató által szer­kesztett kötet a Il-es sorszá­mot viseli és Szekszárd két vi­lágháború közötti történetébe enged bepillantást. Kilenc fejezetéből hármat dr. Szilágyi Mihály, egyet- egyet pedig dr. Gaál Zsu­zsanna, Viliminé dr. Kápol- nás Mária, dr. Kovács Sándor, dr. Gutái Miklós, Kaczián Já­nos és Solymár Imre írt. Az olvasó megismerkedhet Szek­szárd két világháború közötti politikai életévéi, a város ipa­rával, mezőgazdaságával, ke­reskedelmével, a pénzügyek­kel, az oktatásügy történeté­vel, az egészségüggyel, a mű­velődés és sport, valamint az egyházak történetével. E rövid írásnak nem az ér­tékelés, hanem csak az ismer­tetés, a figyelemfelhívás a célja, mégis, engedtessék meg egy szubjektív észrevétel. A szerzők sorában három ta­nulmánnyal szerepel dr. Szi­lágyi Mihály. Ezek nem csak a számszerűség, hanem tar­talmuk, megírásuk módja, alaposságuk okán is megkü­lönböztetett figyelmet érde­melnek. Tulajdonképpen rej­tély, hogy valaki, akinek hiva­tása nem a történelem, hanem sokkal prózaibb szakterület, hogyan művelheti ilyen ma­gas színvonalon a „hobbiját”? E kérdést persze föltehetnénk Solymár Imrével kapcsolat­ban is, annak ellenére, hogy ő most történészként is pénz­ügyekkel foglalkozik. Szóval: le a kalappal az „amatőr hely- történészek” előtt! Érdekes olvasmány Szek­szárd város történeti monográ­fiájának II. kötete. A legalkal­masabb arra, hogy különösen így télvíz idején bele-beleol- vasván elmélázzunk a két-há- rom emberöltővel előttünk já­rók cselekedetein - s főként: tanuljunk belőlük. -gy­Amikor az igazgatónő ujjongott Nyeremény műsorzáráskor A közelmúltban sokan láthat­ták a televízió képernyőjén Nagyné Zsigmond Zsuzsan­nát, a szekszárdi Speciális Ál­talános Iskola igazgatóját, aki bár nem játszott, mégis nyert a műsorban. Pontosabban az a Kinyújtott kéz nevű alapít­vány gyarapodott 200 ezer fo­rinttal, melyet Nagyné Zsig­mond Zsuzsanna képviselt. S ez az említett gyarapodás nem nélkülözte a váratlan fordula­tokat sem. — A Szerencsejáték Rt. szervezte ezt a műsort, s a ke- nósorsolás alkalmából a dél­dunántúli régió játékosa nem­csak magának, hanem a térség karitatív szervezeteinek is sze­rezhetett pénzt - tudtuk meg az igazgatótól. — S mivel a mi iskolánk is rendelkezik egy ilyen szervezettel - a szek­szárdi fogyatékos gyermeke­ket támogató Kinyújtott kéz alapítvánnyal - pécsi, kapos­vári, veszprémi, zalaegerszegi és máshonnan érkezett kollé­gáimmal együtt jómagam is ott lehettem a tévé által is közvetí­tett programon. Az első helye­zett játékos öt, a második négy, a harmadik három, a ne­gyedik kettő, az ötödik pedig egy alapítványnak juttathatott komoly pénzösszegeket. A mi versenyzőnk sajnos az ötödik lett, tehát a dél-dunántúli régi­óból mindössze egy karitatív szervezet nyerhetett. Lélekben ekkor már elkönyveltem ma­gamban, hogy a Kinyújtott kéz alapítványnak nem lesz sze­rencséje. Ráadásul a húzáskor- ez volt az utolsó a műsorban- a játékos azzal kezdte, hogy Veszprém megyei a kedvez­ményezett. Vége - gondoltam, s ekkor jött az óriási meglepe­tés. A cédulán ugyanis a Ki­nyújtott kéz alapítvány neve szeref)elt! A jétékos egy kis bakit követett el, összecserélte egymással Veszprém és Tolna megyét. Am ez már nem szá­mított, felugrottam a helyem­ről, s ujjongva örültem sike­rünknek. Annak, hogy to­vábbra is lesz mivel támogat­nunk a gyerekeket.-szá­Hideg időben nem járnak a betörők A hagyományoknak és a bűn­ügyi statisztikának megfele­lően kevés bűncselekmény történt az év végén, szilvesz­terkor és az azt követő napok­ban a szekszárdi rendőrkapi­tányság működési területén. Az év első két hetében mindig visszaesik a bűncselekmények száma. A hó, a hideg nem kedvez a bűnözőknek sem. Szilveszter éjszakáján, annak ellenére, hogy az ügyeletese­ket többször is hívták, nem történt bűncselekmény. Egy állampolgár például betörés­nyomokat vélt felfedezni az ablakban. Az ügyeletes rend­őrök megállapították, hogy a kutya tépte le a szúnyoghálót, és a redőnyön lévők kaparás­Kriminális nyomok is az ebtől származ­nak. Nem is tűnt el semmi. Hirtelen halál, oka ismeretlen Hirtelen halálnak hívják azt az esetet, amikor váratlanul meg­hal valaki, s az eset körülmé­nyeit nem lehet azonnal meg­ítélni. Ilyen esetben, a rendőr­ség államigazgatási eljárás ke­retében vizsgálja meg a történ­teket. Január másodikán Szek­szárdon a Kerámia utcában holtan találta a lakás tulajdo­nosát a több nap után hazaér­kező albérlő. A lakásban nem volt fűtés, a rendőrök kihívták az orvost, aki első látásra szív­elégtelenségre gyanakodott. Elrendelték a hatósági bonco­lást. Ennek eredménye tisz­tázza majd, hogy mi volt a ha­lál tényleges oka. Betegség, s e miatt nem tudott befűteni a férfi, vagy esetleg más ok mi­att következett be a kihűlés. Kérdés marad, ki okozta a kárt? Két utcai villanyóra szekrény is megrongálódott az elmúlt héten Szekszárdon. A feljelen­tést a tulajdonos, a DÉDÁSZ tette, de aligha lesz belőle nyomozás. Bűncselekmény ugyanis akkor van, ha a rongá­lás szándékos. Ezekben az ese­tekben alighanem a csúszós út, vagy a figyelmetlenség okózta a kárt. Ha így van, akkor a károkozót a tulajdonosnak kel­lene megtalálnia, s ezt köve­tően polgári peres eljárásban követelhetné a kára megtéríté­sét. -ihi Nemzetközi rajzfesztiválon a pörbölyiek és a bátaszékiek Az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ „Kará­csony és a szeretet” címmel gyermekrajz fesztivált rende­zett, melyre az ország területé­ről háromezer, az országhatá­rainkon túlról ezer pálya­munka érkezett. A zsűri által kiválogatott négyszáz alkotásból kiállítást rendeztek. Az ünnepélyes megnyitóra és a díjak átadá­sára az Angyalföldi Művelő­dési Központban került sor. Néhány csoportdíjat és össze­sen tizenhárom egyéni díjat adtak át, köztük kettőt báta- széki iskolásnak. Nyári Edina és Földvári Viktor 3. osztályos tanulók tárgy- és háromezer forint értékű pénzjutalmat kaptak. Kettőjük munkáin kí­vül még tizenkét bátaszéki diák képe látható a színvona­lasan megrendezett nemzet­közi gyermekrajz kiállításon. A kiállított munkák készítői Takács Gabriella (2-os), Hepp Boglárka (2. osztályos), Ru­dolf Kata (2. osztályos), Reibl Erzsébet (3. osztályos), Rózsa Anita (3. osztályos), Csáki Dóra (4. osztályos), Horák Nelli (4. osztályos), Gáspár Kitti (4. osztályos), Konrád Ibolya (4. osztályos), Gáli Anikó (5. osztályos), Péter Csilla (5. osztályos) Schwartz Ágnes (5. osztályos). Tolna megyéből a bátaszé­kieken kívül a pörbölyi általá­nos iskola diákjai is részt vet­tek a nemzetközi rajzfesztivá­lon. A tizenhárom beküldött rajz között nem volt díjazott, mégis kiemelkedő a gyerekek teljesítménye. Ugyanis a kiál­lításra a tizenhárom pálya­munka közül hetet választott ki a zsűri. A kiállított munkák készí­tői: Juhász Mónika (2-os), Nagy Dorka (2. osztályos), András Gergő (2. osztályos), Kunok Balázs (3. osztályos), Hoffmann János (3. osztá­lyos), Kelemen Magdolna (4. osztályos) és Hoffmann Anett (4. osztályos). (pt)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom