Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-29 / 24. szám

4. oldal Megyei Körkép Dombóvár És Környéke 1997. január 29., szerda Vasutasok borversenye Az elmúlt hétvégén Dombó­váron a hagyományok szerint megrendezték a vasutas dol­gozók és nyugdíjas borosgaz­dák borversenyét. A borokat két bíráló bizottság minősí­tette, s összesen 58 bormintát vizsgáltak. A 35 fehér borból kilenc aranyérmes, tizenhárom ezüstérmes, tizenhárom pedig bronzérmes minősítést kapott. A 23 vörösborból öt érde­melt ki aranyérmet, három ezüstöt, tizenkettő pedig bronz minősítést kapott, míg két mintát oklevéllel díjazott a bíráló bizottság. Egy mintát pedig kizárt a versenyből. Mint megtudtuk, a bizott­ság véleménye szerint a borok minősége a kedvezőtlen idő­járás miatt az évjáratnak meg­felelt. A fehér boroknál a ko­rábban szüreteltek voltak jók, a később szüretelt fajtákból készülteknél pedig több eset­ben tapasztaltak cukrosabb, savhiányos és sajnos kénhid­rogénes borokat is. A versenyen a vörös borok gyengébben szerepeltek, s ez alól inkább a korábbi szürete- lésű oportó volt kivétel, ám voltak édes, savhiányos, s a fajtára nem jellemző színű borok is. A borbírálatot egyébként nem csak az eredményhirde­tés követte, hanem a vasutas borosgazdák farsangja is, s ezen a jó hangulatot harmoni­kaszó és közös nótázás ala­pozta meg. A versenyen a következő gazdák voltak a legeredmé­nyesebbek: Fehér borok: Fábián Tibor és Takács János (Kurd), Patkás Sándor, Vértesi Antal, Hosz- szú Ferenc, Strangl Gyula Rostás János és Wéber Tibor (Dombóvár). Vörös borok: Halmosi János, Polgárdi Sándor, Kötélverő Péter (Dombóvár), valamint az attalai Szíjártó Gyula. ni Elnökségi ülés Dombóváron Pályázatok, vetélkedők és szoboravatás A „Fekete István Kulturális Egyesület elnöksége első al­kalommal tartott megbeszé­lést hétfőn, a dombóvári mű­velődési házban. Megemlé­keztek Fekete István szüle­tésnapjáról, és a napokban 88. életévében elhunyt özv. Fe­kete Istvánnéról. Bodó Imre, az egyesület elnöke szólt a feladatokról, a célokról. „Fekete István és én” cím­mel általános iskolások ré­szére gyermekrajz pályázatot terveznek kiírni. Nemrégiben elkészült Farkas Pál szek­szárdi szobrász alkotása, Fe­kete István író mellszobra. A szobrot az emlékszoba előtti kertben helyezik el, az ünne­pélyes avatása pedig a nyáron várható. Fontosnak tartja az egyesület az író-olvasó talál­kozók szervezését, az író éle­téről, munkásságáról pályázat meghirdetését és általános is­kolák, kisgimnazisták közötti városi vetélkedők lebonyolí­tását. A közgyűlést december 8-ra tűzte ki az elnökség, erre az alkalomra emlékfüzetet ál­lítanak össze. (péteri) Bál a gyermekekért Kurdon Kurdon az általános iskolá­ban immár hagyományo­san, minden évben megren­dezik a szülők-nevelők bál­ját, amire legutóbb a múlt hétvégén kerUlt sor. A jótékonysági bál bevételét természetesen a gyerekek ju­talmazására, üdültetésére, a rászoruló tanulók segítésére és különböző gyermekprog­ramokra használják majd fel, s ebben nem is különbözik ez a bál a többi hasonlótól. Azonban annyiban más volt a kurdi rendezvény, hogy a bevétel a nemrégiben, egé­szen pontosan tavaly decem­berben húszezer forintos, a szülők által létrehozott alapít­vány számlájára kerül. A Gyermekekért Alapítvány tő­kéje a mostani 42 ezer forint báli bevétellel gyarapodva és a szülők külön befizetéseinek köszönhetően remélhetően nemsokára eléri a 100 ezer fo­rintos határt. A jó hangulatú bál egyéb­ként reggelig tartott Kurdon és a Dolfi zenekar muzsiká­jára táncolva a szülők épp olyan jól érezhették magukat, mint a nevelők. A báli hangu­lathoz tartozott a tombolasor­solás izgalma is, amit ezúttal nem vállalkozók által felaján­lott tárgyak kisorsolása jelen­tett, hiszen a bálozók maguk vittek kisorsolásra szánt tár­gyakat. - nagy ­Sajnálatból megélni nem lehet A Dombóváron élő Bódogné Kallós Ilona intézetben nevelke­dett. Időszakosan többször volt nevelőszülőknél, ám akadt olyan befogadója is, aki patkánymérget tett az ételébe. Az inté­zetből kikerült a nagybetűs életbe, s a saját gyermekén kívül két intézeti gyermeket is tisztességben felnevelt. Mondhatni ez - mármint a gyermeknevelés volt - az ő élete. És lett a veszte is. Nem rémdráma az ő sorsa, sajnos nem is teljesen kivételes. Bár első férje autóbalesetben meghalt, s ő is beteg, amiért két évvel ezelőtt 67 százalékos rokkanttá nyilvánította a MÁV orvosi bizottsága. Ott dolgozott. De nem ele­get. Ahhoz legalább is nem, hogy a leszázalékolás után bármilyen rendszeres jövede­lemhez jusson. Szolgálati ideje ugyanis nem éri el az öt évet, mindössze három év és még kétszázkettő nap munkaviszo­nya volt. A jogszabályok értel­mében tehát nem kaphat szociá­lis járadékot. Áz betegség miatt leszázalé­kolt asszony - aki mindössze negyven éves - ezek után kezdte csak meg igazi kálváriá­ját, hiszen gyermekei is segít­ségre szorulnának, s lánya ná­luk lakik. A két évvel ezelőtti rokkan- tosítása óta második férje nyugdíjából élnek ketten. Mint azt a Népjóléti Minisztérium Lakossági Kapcsolatok Főosz­tályának osztályvezetője írta válaszul Bódogné elkeseredett hangú levelére, problémáját őszintén megértik, azonban közvetlen érdemi támogatást annak megoldásában nem tud­nak adni. Segítségképpen any­nyit tehetünk - olvasható a le­vélben -, hogy a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságához for­dultunk azzal a kéréssel, hogy vizsgálják meg a levelében leír­takat, és lehetőség szerint le­gyenek segítségére. A MÁV Rt. Nyugdíj Igazga­tósága - példás gyorsasággal - alig tíz nappal a minisztériumi tájékoztató keltezése után már válaszolt is, ám a válasz lé­nyege abban van, hogy az ügyet a területileg illetékes Nyugdíj- biztosítási Igazgatósághoz, Szekszárdra küldik át. Onnan - vagyis Szekszárdról - már egy hónap múltán kapott választ. Ebben a levélben meg­erősítették, hogy a 3 év 202 nap munkaviszony nem elegendő ahhoz, hogy jogosult legyen rendszeres szociális járadékra. A törvény az törvény, s ez így van jól. Mi marad hát az ekkor már két éve jövedelem nélkül lévőnek utolsó ments­várként? A helyi önkormányzat szociális érzékenysége, no meg rendszeres szociális segély. Csakhogy az érzékenységet ott is törvények szabályozzák. Mi­vel a férjével közös háztartás­ban él, s a család összes jöve­delme (a férj nyugdíja) 19.740 forint, az egy főre eső jövede­lem 9870 forint. Márpedig a törvény úgy rendelkezik, hogy az a munkaképtelen személy részesíthető rendszeres szociá­lis segélyben, akinek a megél­hetése nem biztosított. A tör­vény szerint a megélhetéshez havi 9.2Ö0 forint szükséges. Ezek szerint jobb volna, ha a férj egy kicsit, egészen ponto­san 1340 forinttal kevesebb nyugdíjat kapna. Az asszony pedig mit tehet? Elválhat és akkor nem lesz biz­tosított a megélhetése havi 9870 forinttal. De ha válik - s ez már magántermészetű dolog - otthona sem. Mivel a sajnálatból megélni nem lehet, van egy utolsó meg­oldás, mondja: „Kiülök a pol­gármesteri hivatal elé és kol­dulni fogok.” És van egy finom vonulata is az ügynek. A hivatali hangnem. A levelek közül e sorok írójának a minisztéri­umi tetszik a legjobban. Olyan emberséges, pedig a minisztérium nagyon messze van ám Dombóvártól. Ott legalább „őszintén megértet­ték” a levélíró problémáját, és „segítségképpen annyit tehettek”, hogy megkértek egy másik intézményt, „lehe­tőség szerint legyenek a se­gítségére.” Az önkormányzatig két köztes szereplő „szíves tudo­másul vételt kért”, az utolsó levél indokolásában pedig az utolsó mondat: „ezért kérel­mét elutasítom”. És pont. Nagy László Árképzés csak a számlák szerint (Folytatás az 1. oldalról.) Mint az az előterjesztésben elhangzott, a két alternatívában előterjesztett maximált árak a lakosság és a fűtőmű egyezte­tett véleményét tükrözik. Az első képviselői kérdés arra vonatkozott, hogy a fű­tőmű kinek a jóváhagyásával emelte január elsejével az ad­digi maximált 12,33 forintos alapdíjat 14,27 forintra, hiszen a korábbi ár is már a plafont je­lentette. Meglepve hallottam - folytatta Lőrincz Gyula képvi­selő -, hogy 820 forintról 979 forintra ugrott a hődíj költsé­gértéke december 31-el, hiszen erről nem született sem a TÉSZ-szel (a távfűtött lakások­ban élők érdekvédelmi szövet­sége), sem a felügyelő bizott­sággal egyeztetés. Gyöngyösi Tibor válaszában elmondta, hogy a 820 forint a kiszámlázási díj, míg a 979 fo­rint a tényleges költségek sze­rinti. Ugyanakkor azt is hangsú­lyozta, hogy a szóban előter­jesztetteket - s nem az előre írásban megküldött előterjesz­tést - az elmúlt csütörtökön az érdekelt felek megtárgyalták. E mellett hangsúlyozta, hogy a maximált árak csupán lehető­séget jelentenek a későbbi díj­emelésre külön rendeletalkotás nélkül, amennyiben a fűtéshez használt pakura ára emelkedik, így a mostani áremelés az elő­terjesztés szerint valóban csak 11 százalékos. A fő törekvés az - mondta Gyöngyösi Tibor -, hogy a lakosság a valós költsé­geket fizesse meg. Vida János, a felügyelő bi­zottság tagja a 820 forint és a 979 forintos különbözet kér­déshez hozzáfűzte, hogy a fű­tőmű januárban is 820 forintos áron számlázott, ám a pakura árának januári emelkedése mi­att a valós díjszabás már 979 forint lett volna. A számlázott és a valós díj közötti különbö­zet pedig januárban 2,5 millió forint veszteséget okozott a fű­tőműnek. Mint elmondta, a felügyelő bizottság, a TÉSZ és a fűtőmű vezetősége között megszületett egyezség éppen arról szól, hogy a fűtőmű minden hónapban a felügyelő bizottsági ülésen be­mutatja a pakura vásárlásról szóló számlákat, s csak ezek alapján végezheti el a számlá­zást. Ez lehet a biztosítéka an­nak, hogy a lakosság csak a va­lós költségek szerint fizessen. Mint azt Hilbert János, a TÉSZ vezetője bejelentette, a társadalmi szervezet az előter­jesztett maximált árakat elfo­gadja, ám ők is remélik, hogy ezek nem lesznek a jövőben sem számlázási árak. Ugyanak­kor a TÉSZ megerősíti a fel­ügyelő bizottságnak azt a jogát, hogy a bemutatott számlák alapján megállapítsa a számlá­zási díjakat. A végül elfogadott maximált ár 1174 forint, s a jelenlegi egy 53 négyzetméteres lakás eseté­ben 979 forint. Ez az eddigi 820 forintos számlázás után körül­belül 10-11 százalékos áremel­kedést jelent.- nagy ­Hírmondó Kiállítások Dombóváron Tegnap délután nyílt meg a Dombóvári Galériában az a kiállítás, amin Gross Andor, Gajzágó Sándor és Kókay Krisztina képzőművészek alkotásait láthatják az érdek­lődők február 25-ig, szom­bat és vasárnap kivételével naponta 10-17 óráig. Kisebbségi közmeghallgatás A Dombóvári Roma Nem­zetiségi Kisebbségi Önkor­mányzat tegnap délután a művelődési ház kis tanács­kozótermében tartott lakos­sági közmeghallgatást. A közmeghallgatáson nem csak a kisebbséghez tarto­zókat látták szívesen, hanem minden érdeklődő dombó­vári polgárt. Önkéntes véradás Dombóváron A Vöröskereszt szervezésé­ben holnap reggel kilenc órától délután kettőig ön­kéntes véradást tartanak a dombóvári kórház véradó állomásán, ahová minden véradót szeretettel várnak. Nem robog át az InterCity Vasárnap reggel 9 óra 17 perckor első ízben nem csak átrobog a dombóvári vasút­állomáson a Pécs-Budapest InterCity járat, hanem meg is áll. À jövőben pedig az utazóközönség örömére két pár városközi szerelvény is megáll majd a városban. Közmeghallgatás a költségvetésről Az 1997. évi költségvetés elfogadása előtt a dombó­vári önkormányzat képvi- selő-testülete közmeghall­gatást tart február 3-án, 18 órától a Városháza díszter­mében. Az önkormányzat minden érdeklődőt, s a költ­ségvetés összeállítását se­gítő kérdezőt, észrevételét elmondót szeretettel vár. Döbrököz tovább jutott Az elmúlt hétvégén meg­rendezett Cinege madár népdaléneklési verseny terü­leti fordulójából a döbrö- közi női és férfi kar egy­aránt tovább jutott. A döb- röközi férfi kar egyébként a közeljövőben Budapesten lép fel, s produkciójukat a televízió élőben közvetíti. Állásajánló A dombóvári munkaügyi ki- rendeltségen nyilvántartott álláslehetőségek a követke­zők: elletős nő, épületgépész üzemmérnök, felszolgáló, gumiszerelő-centírozó, gyógytornász, illemhely üzemeltető, inszeminátor, kárszakértő, lakatos-he­gesztő, pultos, tartósító üzem vezető, ügyvezető igazgatóhelyettes, üzlet­kötő, betanított munkás (nő), zöldségbolti eladó, asztalos, könyvelő-adatrög­zítő, portás és gazdasági ügyintéző. Az álláshelyekről bővebb felvilágosítást adnak a Be- zerédj u. 14. szám alatt személyesen munkaidőben, vagy a 466-338-as és a 466- 835-ös telefonszámokon. Februárban lakásszövetkezeti közgyűlés Hitelesek a laktanyai lakások A címben szereplő mondat egyelőre még csak feltételes mód­ban hangozhat el, azonban úgy értesültünk, hogy a volt lakta­nyai lakások belső felújításához - miután a külső felújítás meg­történik - az OTP kedvezményes hitelt ad. Elek Éva, a két lakóépületet összefogó társasház intézőbi­zottságának tagja az informáci­óval kapcsolatban a következő­ket mondta el: Mind a Ka- pos-Domb Lakásszövetkezet, mind a társasház február 22-én tartja zárszámadó közgyűlését. A közgyűlésen pénzügyek mel­lett a felújítás állapotáról is tájé­koztatást adunk, ám elmondhat­juk azt is, hogy minden szüksé­ges iratot az OTP-hez benyújtot­tunk a kedvezményes hitelfelvé­tel érdekében. Bízom benne, hogy ezt a lehetőséget meg is kapjuk, vagyis a volt szovjet lak­tanya leendő lakói kedvezmé­nyes OTP hitel felvételével is pénzhez juthatnak majd, hogy a szükséges belső felújításokat el­végezhessék. A Kapos-Domb Lakásszö­vetkezet elnöke, Galambos Zsolt ehhez annyit fűzött hozzá, hogy 1995. decembere óta folyamato­san a hitelfelvétel lehetőségének érdekében fáradoztak, s úgy érzi, hogy mindent elkövettek annak érdekében, hogy kedve­zően bírálják el a lakásszövetke­zet kérelmét. Bizakodásomnak - mondja a lakásszövetkezeti elnök - az is alapja, hogy az elkészülő laká­sok egyenrangúak lesznek a dombóvári lakásokkal, hiszen új hőszigeteléssel, gázzal, telefon­nal ellátott épületek lesznek, vagyis a hitel finanszírozás nem jár túlzott kockázattal. Egyéb­ként a tavalyi 50-60%-os helyett most 85-90% a társasház fize­tőképessége, ám a fennmaradó 10-15%-nak feltétlenül szük­sége volna a kölcsönre. Egyéb­ként az esetleges OTP kölcsön az összes felújítási költségnek csupán egy része, vagyis a tulaj­donosokra a konkrét belső felújí­tás költségén túl éppen elég te­her hárul és hárult. Éppen ezért bízunk benne, hogy a kedvez­ményes hitelt valóban megkap­hatják majd a rászoruló leendő lakók. Jegyzet__________________ írta: Nagy László Négyszemközt A Tégyszemközt sok minden történhet. Elcsattanhat mondjuk 1 V egy csók, de egy pofon is. Vagy több ebből is abból is. Bi­zonyára a képviselő urak sem a pofont választanák ott fönn az Országházban, vagy mondjuk a dombóvári Városházán. Job­ban áll nekik a szócsata, bár ebben a műfajban jellemzőbb az övön aluli ütés, a hátulról mellbe támadás. No de nem minősí­teni akarom én a még mindig csak bimbódzó magyar demokrá­ciát. Csupán úgy tűnik az egyszerű ember számára, hogy nem mindig a fair play szabályai szerint intéződnek a megnyilvánu­lások. Vannak politikusok - s itt nem a dombóvári városatyákra gondolok —, akik egyszer mondanak valamit, aztán csak akkor emlékeznek rá, ha ne adj Isten egy újságíró szorul szóra olvassa vissza - nem is olyan rég adott - nyilatkozatukat. Persze emlé­keznek már, csak nem úgy. Mármint akkor nem úgy mondták, ahogy most értené az ember. Tudom én azt is - mert egy képvi­selő elárulta -, hogy a parlamentben az egymás hátába penge éles mondatokat vágó honatyák a TV közvetítés után egymásra mosolyognak, elviccelődnek. Tudom, a hétfői dombóvári ülésen sem úgy gondolta, amit képviselő társának mondott az így szó­lamló: Majd négyszemközt megbeszéljük a személyes dolgokat, ha ki mer velem állni. Tudom, mert a mosoly nem a közvetítés után, hanem még abban a percben megjelent arcukon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom