Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-18-19 / 15. szám

16. oldal Gyermekvilág 1997. január 18., szombat Mai feladványunk (0=fehér, l=kék, 2=sárga, 3=zöld, 4=sötétkék, 5=rózsa- szín, 6=bama, 7=piros.) A tíz éven felüliek írják meg, melyik az a szó, ami elő­tagként beírható (egyazon szó) a kipontozott helyekre: ...pehely, ...ember, ...golyó, ...eke, ...lánc. (Hasonló felad­ványt ti is tudtok kitalálni, ha sikerül, küldjétek be. A leg­jobbak akár rejtvényként is szerepelhetnek.) A megfej­téseket január 24-ig küldjétek is írjátok meg, hány évesek vagytok. A szerencsések a Gyermekek Háza által fel­ajánlott magnókazettát nyer­hetnek. Január 4-i rejtvé­nyünk megfejtői közül a sze­rencse az alábbiaknak kedve­zett: Balogh Alexandra (Szekszárd), Csötönyi Éva (Dunaszentgyörgy), Kincze Franciska (Grábóc), Stein Ba­lázs (Dalmand), Szarvas Judit (Tamási) és Székely Szabina (Kurd). Kitartok tavaszig! FOTÓ: BAKÓ JENŐ Még ha idény jelleggel is, de munkát kaptam ennél a ház­nál! Azt mondták, őrködjek, s ezt én minden akadályt le­győzve meg is teszem. Sze­mem az utcán, s ha bárki rossz szándékkal erre köze­ledne, hát megismerkedhet a seprűmmel! Én minden esetre kitartóan végzem a munká­mat, őrzöm a házat és a telet - egészen tavaszig! Miért veszélyes az óriáskígyó? (2.) Múlt heti összeállításunkban közöltük azt a történetet, amiben számos hibát vétett a mesélő. Most folytatjuk a hibák felsorolá­sát. 7. A kígyóknak a szemükkel való hipnotizáló képességük csak mese. 8. Az óriáskígyók nem tudják a laza, könnyű ruhadarabot meg­tartani. Az állatkerti óriáskígyó hozzászokik az ápolója jelenlé­téhez, de néhányuk azonban élete végéig harapós marad. Minden gyors mozgás táma­dásra ingerelheti. Megharapja az ápoló szabadon lógó kabát­ját, de utána viszont nem teke- redik rá, ahogy azt a természet­ben tenné. 9. Az óriáskígyó nem töri össze áldozatai csontját, hanem meg­fojtja őket. Már sok óriáskígyó által megölt állatot vizsgáltak meg, és megállapították, hogy csontjaik épek maradtak. Az kígyó a testével addig szorítja zsákmányát, míg annak mell­kasa megszűnik lélegezni. A kígyó csak akkor engedi el ál­dozatát, amikor már biztos ab­ban, hogy az elpusztult. 10. Az, hogy az óriáskígyó be- nyálazza áldozatát, hamis meg­figyelésen alapul. 11. Egyetlen óriáskígyó sem tud megfojtani egy lovat. A kí­gyók valóban képesek egy na­gyon nagy falatot lenyelni. A kiakasztható alsó állkapocs és a hajlékony test képessé teszi őket erre. De egy kifejlett ló mégiscsak túl nagy falat a legnagyobb kí­gyók számára is. A szakembe­rek még nem tudták eldönteni, hogy képes-e egy óriáskígyó egy 60 kilónál nehezebb zsák­mányt lenyelni. A rekordot a frankfurti állatkertben figyelték meg, ahol egy mintegy 8 méte­res hálóspython egy 55 kilós „falatot” nyelt le. (A 2 Zsiráf nyomán) A juhász és a sündisznó Volt egyszer egy juhász, fele­sége nem volt, de birkája annál több. Nagyon megunta a ju­hászkodást. Gondolta, eladja a birkáit és vesz rajta feleséget. El is indult másnap a vásárba. Alig haladt valamennyit, mikor az útjába keveredett egy sün­disznó. — Menj innen, te szúrós jó­szág! - kiáltott rá a juhász. De a sündisznó nem ment, sőt, fel- szemtelenkedett a kutya hátára. A kutya addig fészkelődött, amíg a sündisznó len nem esett róla. Közben a juhász terelgette a birkákat. Már el is felejtette a sündisznót, mikor valami hirte­len ráugrott a vállára. — Ennek a fele sem tréfa - mordult a juhász, mikor meg­látta, hogy a sündisznó az. Le­vette a subáját, letette a földre, sündisznóstul. — Hallod-e, te juhász! Én megveszem a birkáidat, ha ne­kem adod a bicskádat! - aján­lotta a sün. — Minek neked az én bics­kám? Kell az nekem is! — Annyi pénzt adok érte, amennyi birkád van. A juhásznak nem nagyon tet­szett a dolog, de végül belee­gyezett. A sündisznó eltűnt, s nemsokára megjelent egy zsák pénzzel. Odaadta a juhásznak. A juhász megörült a pénznek, átadta a birkákat, a bicskát, a sün meg eltűnt velük. Ment a juhász a vásárba, vitte a zsák pénzt is, hogy ve­gyen rajta feleséget. Nagyon sok szép lánnyal találkozott, de egyik sem tetszett neki igazán. Mikor kinézelődte magát, füty- tyentett a kutyájának és elindult hazafelé. Alig mentek egy darabon, hát ismét ott lábatlankodott a sündisznó. — Hát te meg mit keresel itt már megint? — Vigyél haza engem fele­ségnek - fogta könyörgőre a sün. — Mit kezdenék én egy sündisznóval? - kérdezte meg­lepve a juhász. — Ha már nem veszel fele­ségül, legalább vigyél haza a hátadon - kérlelte a sün. — Feleségül nem veszlek, de ha visszaadod a bicskámat, hazaviszlek a hátamon - dön­tött a juhász. így is történt, a sün vissza­adta a bicskát, a juhász meg a hátára vette a sünt. A juhász mérgesen bandukolt, nem tet­szett neki, hogy a sün így rá­szedte, de az nem törődött a ju­hász mérgével, sőt, még jobban hozzábújt. No, nem sokáig, mert addig izgett-mozgott, míg meg nem szúrta a juhász nya­kát. No több se kellett, a juhász odakapott, de a tüskék beálltak a tenyerébe. Megmérgesedett, ledobta a sünt, s előkapta a bicskáját, hogy lekopassza a tüskéket. Hát ahogy az első tüskét levágta, csodák csodája, egy gyönyörű lánnyá változott a sündisznó. A juhász nem hitt a szemének. Addig-addig nézte a sündisznóból lett lányt, hogy beleszeretett, s elvitte feleség­nek. Csaptak nagy lakodalmat, még a birkák is táncoltak. Örökifjú híres emberek Tengernyi kérdés foglalkoztat minket nap mint nap. Talán az a kérdés is felmerült már, hogy élete során az ember mikor leg­tevékenyebb, legdolgosabb, mikor tud a legtöbbet nyújtani. Ez bizony sok tényezőtől függ: az éghajlati adottságoktól, az il­lető egyén társadalmi közegé­től, egyéni szokásaitól, termé­szeti beállítottságától, a hivatás­tól, amit űz, s még sorolhat­nánk. Sok ember éppen élete alkonyán a legaktívabb. Erre több példát hozhatunk fel a tu­dományok és a művészetek művelőinek történetéből. Lás­sunk néhányat! Vidor Hugo, a nagy francia író és költő 75. és 80. életéve kö­zött öt regényt írt. Joseph Haydn osztrák zene­szerző 69. évében alkotta egyik nagy művét, a Teremtés című oratóriumát. Thomas Alva Edison amerikai tudós 80 éves kora után jutott több nagy felfedezésre. Michelangelo Buonarotti, a hí­res olasz festő és szobrász 89 éves korában még magas állvá­nyokra mászott, hogy befejezze freskóit. Tiziano, szintén az olasz festé­szet kiemelkedő egyénisége, még nagyban alkotott 80 éves kora után. Miguel de Saavedra Cervantes a legnagyobb spanyol író, a Don Quijote című regényét - a világirodalom egyik legjelentő­sebb művét - 67 éves korában fejezte be. Jean-Baptiste Lamarck francia természettudós 78 évesen fe­jezte be élete fő művét, az állat­tant. Giuseppe Verdi a múlt század egyik legnevesebb olasz opera­komponistája pedig 71 éves ko­rában alkotta híres operáját, az Othellót, és 80 évesen szerezte a Falstaff-ot. Alexander von Humboldt is te­vékeny volt. A német termé­szettudós 70 évesen ázsiai fel­fedezőútra indult. ,Állati” versek Linda Ő nem az enyém, de azért szép Hosszú sörényén játszik a szél, Hosszú a sörénye, szélnek örömére, Csendül a dal a két szép fü­lébe. Csendül a patkója, ahogyan lépked, Dallama ébresztő az ember Iliiének, Én a lovat nagyon szeretem, De sajnos nem lehet saját lovam nekem. Óhajom marad hát csak re­mény, Ó, Istenem, miért nem az enyém! Mellette futkos a kis csikója Az erős szélben Linda őt megóvja, Nagy esőben védelmezi, A kutya a karmába beker­geti. Szereti a szénát, a zabot, Jóízűen eszi az abrakot. Versenyeken vesz részt, Gyerünk, Linda, mindenki néz! Van kicsi és van nagy is, Lépked is és vágtat is, Van ott többféle ló, De köztük ő a legszebb vág­tató. Szendi Ő az én kutyám, nagyon szeretem Nincs olyan, hogy nem ját­szik velem. Rövid, szép szőrén játszik a fény, Erős, bús hangja az égig felér. Minden este a kapuban vár, Játszik szőrén a holdsugár. Finom étele van neki, De a kenyeret nem szereti. Ülök a szobámban, s azon gondolkodom: Ezt a szép kutyát nem csak álmodom? Móricz Zsuzsanna Ne is kérdezze! Két gyerek rohanva érkezik a benzinkúthoz egy kanná­val. — Bácsi kérem, adjon gyorsan öt liter benzint! A srácok megkapják a benzint, elszáguldanak, majd 10 perc múlva ismét megjelennek: — Bácsi kérem, azonnal töltsön ide még nekünk tíz litert! A benzinkutas megkér­dezi: — Minek nektek ez a sok benzin? — Ne kérdezzen annyit! Töltse gyorsan, ég az iskola! Segíts utat találni a házhoz! Vicces! — Miért másoltad le a szomszédod leckéjét? — Én nem másoltam le, csak megnéztem. És utána leírtam, hogy el ne felejt­sem... — Jaj, de ostobák vol­tunk, hogy veszekedtünk! - állapítja meg Peti. — Tudod, mit? Beszélj egyes számban! - javasolja Pali. — Jó. De ostoba voltál, hogy veszekedtél! Pista felfújható csónakot visz a folyópartra. A barátja rászól: — Ebbe a csónakba nem ülhetsz bele! Nem látod, hogy tele van lyukakkal? — Na és? Ki nézi azt a víz alatt... Hogyan jutok biciklihez?

Next

/
Oldalképek
Tartalom