Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-18-19 / 15. szám

1996. január 18. szombat _____ Bemutatkozik a megyei kórház szemészeti osztálya Fejlett technika, magas színvonal házba, más megyébe menniük. Aki volt már a szemészeti osz­tályon, az tapasztalhatta, hogy itt kicsit másabb a légkör, mint ami általában megszokott. A betegek a szó szoros értelmé­ben nem is látszanak betegnek, hiszen jó fizikai állapotban vannak. A csaknem felére csökkent ágyszám miatt ké­nyelmesebbek, tágasabbak a kórtermek is. Az ágyszámcsök- kentés még csak terv volt, mi­kor az osztály maga megol­dotta, s gondot sem okozott. Ezen a területen sok a járóbe­teg, de akik ilyen vagy olyan okból befekszenek az osztályra, az átlagosnál jóval kevesebb időt töltenek itt. A fejlett tech­nika és a kiváló gyógyszerek hatására gyorsabban gyógyul­nak a betegek. A kisebb ágy­szám miatt felszabadult helyi­ségekben kontaktlencse-labort, műtőt, társalgót rendeztek be, hogy ezek is az ellátás színvo­nalának emelését és a betegek kényelmét szolgálják. A szemészeti osztály jellem­zésére pedig álljon itt Sátor Ist­vánná, Elvira nővér véleménye: — Több mint 40 éve, 1954. október 1-étől dolgozom itt. Ha nem lenne ez az osztály, már régen elmentem volna Szek- szárdról, mert honvágyam van még mindig, Vas megye után, ahonnan idekerültem. Venter Marianna Nincs könnyű dolguk a szemész orvosoknak, hiszen igazán „szem előtt vannak”. A kezelt beteg azonnal le tudja mérni, hogy hatásos és sikeres volt-e a kapott kezelés, mert valóban látja (vagy nem) az eredményt. Sok szemprobléma a korral jelentkezik A megyei kórház szemészeti osztálya 1949-ben kezdte meg működését, dr. Thész László főorvos vezetésével. Többszöri költözködés után 1976-ban fog­lalták el jelenlegi helyüket, a valamikori tüdőosztály épüle­tében. A szemészetet Thész fő­orvos úr szervezte meg és sze­relte fel, s egészen 1979-ig ve­zette az osztályt. Dr. Bánkúti Hedvig főor­vosnő foglalta össze a szemé­szet történetét, aki 1960 óta dolgozik itt. Mint elmondta, je­lenleg 25 ágyas az osztály, de volt idő, mikor 40 ágy állt a szemészet rendelkezésére. Idő­közben megsokszorozódtak a feladatok is, amit 8 orvos, 8 szakképzett nővér, és 4 mű­tősnő lát el a kisegítő személy­zet segítségével. A létszám kie­gyensúlyozottnak tekinthető, bár itt is jellemző - mint az egészségügy egész területén - a fluktuáció. Ennek oka legfő­képpen a háromműszakos munka, akinek lehetősége van rá, igyekszik egyműszakos ál­lást keríteni magának. Dr. Vastag Oszkár főorvos 1979 november óta vezeti a szemészeti osztályt, tőle kér­deztük, mi az oka a betegforga­lom növekedésének. — Ennek oka elsősorban az, hogy egyre igényesebbé válnak az emberek. Különösen az utóbbi években figyelhető meg, hogy iskolázottságtól, életmód­tól függetlenül megnőtt az em­berek igénye a jobb látásra. Eb­ben szerepe van a tömegkom­munikációnak is, egyre ismer­tebbek a különféle technikák, lehetőségek. — Ez azt jelenti, hogy ré­gebben nem törődtek ezzel eny- nyit az emberek? — Valóban így volt, főleg az idősebbek körében. Az öregkorban gyakori szürkehá­lyogot sokan elfogadták, mint a kor természetes velejáróját, s ha mégis az osztályra kerültek, s a műtét után visszanyerték a látá­sukat, akkor döbbentek rá, hogy megérte. — A szürkehályog az egyik leggyakoribb szembetegség, s ha jól tudom, nem is olyan ré­gen a műtét után a betegnek bele kellett törődnie, hogy „szódásüveg” vastagságú szemüveget kell viselnie. — A szemészetben - csak­úgy, mint az orvostudomány többi területén - robbanásszerű fejlődés következet be az utóbbi 20 évben. Nyugodtan ál­líthatjuk, hogy a szemészet ezen a területen meg is előzte a többi szakterületet. A lézer- technika alkalmazásának még mindig a szemészet a leggyako­ribb és legismertebb ága. A fent említett szürkehályog műtétek után például senkinek sem kell vastag lencséjű szemüveget hordania, az eltávolított szem­lencsét szintetikus lencsével pótoljuk, semmi nyoma nem marad a beavatkozásnak. Ez az eljárás nagyjából 15 éve már rutinnak számít. — Melyek a leggyakoribb beavatkozások, kezelések, amit az osztályon alkalmaznak? — A legszélesebb műtéti te­rület a lencsebeültetés, ami egyeduralkodó módszerré vált az ide tartozó betegségek gyó­gyításában. A legmodernebb technikát, az úgynevezett Pha- coemulsificatio-s módszert al­kalmazzuk itt, aminek az a lé­nyege, hogy még az eddigieknél is kisebb, mindössze néhány mil­liméteres seb keletkezik. Ezzel a mód­szerrel tavaly kezdtünk dol­gozni. Rend­szeresen vég­zünk lézeres beavatkozá­sokat, a má­sodlagos szürkehályog, a zöldhályog és a szemfe­nék betegsé­geinek kezelé­sére. Kevesen tudják, hogy szervátültetés is zajlik az osztályon, mégpedig sza- ruhártya-átül- tetés. — A fentiek alapján feltéte­lezhető, hogy jó a felszereltség. — Műszerezettség tekinte­tében az országos átlagon, sőt, egy kicsit magasabb szinten is állunk. Fotó- és videódokumen­tációs felszerelésünk van, spe­ciális szemészeti ultrahang, au­tomata látótér-vizsgáló készü­lék, amiből az egész országban csak kevés van. A betegeinket el tudjuk látni kontaktlencsével is. A gyerekek számára gyer­mekszemészet működik, nekik külön ellátás jár. BAKÓ JENÓ FELVÉTELEI — A felszereléssel és műsze­rezettséggel ritkán elégedettek az osztályok. — Szerencsésnek tarthatjuk magunkat ebből a szempontból, ezért köszönet illeti - elsősor­ban a betegek nevében - a fenn­tartót, a megyei önkormányza­tot és a kórházat, mert lehető­ségei szerint mindig mindenben megadta a segítséget. Arra tö­rekszünk, hogy minél széle- sebbkörű ellátást tudjunk a be­tegeknek biztosítani, hogy ne kelljen betegségükkel más kór­Az alapos szemvizsgálat naponta többször is „program” Műtét a legmodernebb eszközökkel Atomerőmű, egészségügy, ifjúság A Paksi Atomerőmű Rt. a Tolna Megyei Gyermek és If­júsági Alapítvány fő támoga­tója. Erről és általában a támo­gatások rendszeréről beszélget­tünk Szekszárdon Kováts Ba­lázs tájékoztatási főmérnökkel. — Az erőműnek megalapí­tása óta sokat jelent az a szó, hogy ifjúság, hiszen akkor mindannyian fiatalok voltunk. Ha annyit mondok, hogy isko­láink vannak és sportélet az erőműben, máris kiderül mi­lyenek kapcsolataink a fiata­lokkal. Hivatkozhatnék arra is, hogy a kömyékbéli települések iskoláit sokoldalúan támogat­juk. Az alapítvánnyal a kapcso­lat akkor kezdődött, amikor hí­rét vettük, hogy végveszélybe kerülhet a dombori tábor. Ügy emlékszem, nem sokat habo­zott a cég vezetése, hogy az azonnali támogatást megadja. Benne volt a döntésben sok érzelmi motívum is, hiszen a tábor a megye ifjúsági köz­pontja volt nyaranta, s az em­ber szívesen emlékszik ifjú­sága nyaraira. Sok társadalmi munka, sok régi kalandunk, emlékünk, szerelmünk színhe­lye volt a tábor, amit szeret­tünk volna gyermekeink szá­mára is megmenteni. Ettől kezdve erősödött a kapcsolat és vált kölcsönössé. Ma már az alapítvány a maga lehetőségei­ből sokat viszonoz is. — Titok, hogy mekkora ösz- szeget költ az erőmű összesen különféle támogatásokra ? — Nem titok, hiszen nem szégyen, hogy mennyit költünk ilyen célra. Sajnos sokkal ke­vesebbet, mint amennyire igény és szükség lenne. Az igazgatóság évente dönt a tá­mogatásra fordítható összeg­ről, amely néhány tízmillió fo­rint. Évente 350-400 kérelem érkezik az erőműhöz. Ezeknek a jelentős része azonnal a nem teljesíthető kategóriába kerül, hiszen a gazdasági jog a köz­érdekű kötelezettségvállalást teszi lehetővé. Egyéni célokat nem lehet támogatni, akkor sem, ha a rászorultság nyilván­való.- Milyen szempontok alap­ján dönt az erőmű vezetése? — Van egy rangsor a cég­nél, amely meghatározza a pri­oritásokat. Az első helyen sze­repel az egészségügy, amit in­dokolni alig kell, hiszen any- nyira kézenfekvő. Alapelv az is, hogy a régió a fontos. El­vétve fordul csak elő, hogy Dél-Dunántúlon kívül adunk támogatást. Segítünk kórháza­kat, rendelőintézeteket, főként műszerbeszerzéssel, konferen­ciák megrendezésében. So­kunk szívéhez közel áll azok­nak a civil szervezeteknek a támogatása, amelyek az elesett emberekkel törődnek, és ezek kizárólag Tolna megyeiek, mint például a mozgássérültek, vakok és gyengénlátók, vagy a vesebetegek megyei szerve­zete. Majdnem azt kell mon­dani, meghatározó szerepet ját­szunk abban, hogy egyáltalán működhetnek, olyan kevés ál­lami támogatást kapnak. Ez esetben sem csak a pénz szá­mít. Nagyon megható szá­munkra, hogy például sok em­bernek szinte az év programja, hogy másokkal együtt beülhet egy autóbuszba és elmehet va­lahova. Egyébként magányo­san otthon ülne. Külön cikk lehetne, hogy a drogellenes munkából miként vesszük ki a részünket. Tény, hogy az ország összes iskolá­jában jelen van a plakát, ami az előmű támogatása nélkül nem jelenhetett volna meg. —■ Mi a következő cél? — Gondolom, az sem kíván különösebb indokolást, hogy a következő terület az oktatás­ügy. Iskolák taneszköz-felsze­relését, könyvbeszerzést, tan­könyvírást, tanulmányi kirán­dulásokat támogatunk. Sosem tagadtuk, hogy mindebben van saját érdek is, hiszen a tanul­mányi kirándulások során megnézik az erőművet is. Most küldtünk ki ötven általános is­kolának egy ötven perces ka­zettát, amely a nukleáris ener­giáról szól, gyerekszemmel. Ézen is rajta van a saját reklá­munk. Több iskolának előfizet­tünk a Két zsiráf című gyerek­lapra. Sok ilyen kis tételből már milliós támogatás áll ösz- sze. Az egyetemi-főiskolai ok­tatásban diák- és kollégiumi köröket, nemzetközi kapcsola­tokat segítünk. — A harmadik „szegényle­gény” csak a kultúra lehet. — Azt szoktuk mondani, hogy ha egy külföldi meg­nézné a támogatási listánkat, képet kaphatna a jelenlegi vi­szonyainkról. Összeszorul az ember szíve, hogy mennyi be­teg, elesett ember van, milyen gondokkal küzdenek iskolák, színtársulatok, könyvkiadók. Más-más célra adunk évente kiemelt támogatást, a sok ki­sebb mellett. Ügyelünk arra, hogy az erőmű neve csak igazoltan tiszta és nemes cél mellett sze­repeljen. Ihárosi

Next

/
Oldalképek
Tartalom