Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-03 / 2. szám

1997. január 3., péntek Sport 7. oldal Holnap a hónap, vasárnap az Év sportolója „Szeretettel viszonozzák a munkámat” Daróczi Eszter csendes jubileuma Mai világunkban nemigen jellemző, hogy egy edző tíz évet tölt­sön el egy csapatná), miközben az öltözőben, a pályán és azon kívül is szinte családias légkör uralkodik, hogy régi játékosai évek múltával is visszajárjanak hozzá. Az óév végén mindenki szá­mot vett magában az elmúlt 365 nap történéseivel, ellen­ben mi nyílt elmélkedésre is biztattuk olvasóinkat, amikor egyéves szünet után - a POP TV-vel közösen - ismét meg­hirdettük a „Tolna megye leg­jobb sportolói” választást. A közönségszavazatokat a szak­zsűri voksaival összevetve alakult ki a végeredmény, ám arra csak január 5-én, vasár­nap 16 órakor a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Házban derítünk fényt. A színvonalas műsorral egybekötött díjkiosztó gálára (ingyenes belépéssel) minden olyan sportszeretőt szeretettel várunk, aki kellemesen szóra­kozva a helyszínen szeretné megismerni a legjobbak sor­rendjét. A három kategória (női, férfi, csapat) első öt he­lyezettje már kézhez kapta a meghívót, minden családta­got, ismerőst, leendő nézőt ezúton kérünk, hogy a mai napon jelezzék részvételi szándékukat a POP TV-nél (Szekszárd, Augusz I. u. 9-11., Tel: 74/411-311). A POP TV adásában egyébként ma este 10 órától megismer­kedhetnek az esélyesekkel. A nagy előkészületek kö­zepette nem feledkeztünk meg a hónap sportolójáról sem, december legjobbjával készített riportunkat szomba­ton olvashatják. Daróczi Eszter - a fiatalok­nak Eszti néni - neve 1986 óta lényegében egyet jelent a paksi női kosárlabdával. A legutóbbi időkig nemcsak edzője, de játé­kosa is volt az NB Il-es csapat­nak, emellett az utánpótlás kor­osztályú lánycsapatok munká­ját is ő irányítja. — Paksra kerülésem idején indultunk először a mini ko­rosztállyal a Budapest-bajnok- ságban, a felnőttekkel pedig az NB II-ben. Elszántan, tele am­bícióval láttam munkához, ez volt az első évadom edzőként - emlékezett a kezdetekre a csendes jubileumhoz érkezett Daróczi Eszter. — Még akkor is így volt, ha az egyesület vezetése csak tö­megsport szinten gondolkodott a női kosárlabdáról, a cél minél több gyerek foglalkoztatása volt. Az első négy év kemény munkával telt, majd két egy­mást követő évben is osztályo- zót játszhattunk volna az NB 1- be jutásért, de az ASE továbbra sem akart a női kosárlabdába több pénzt fektetni, így marad­tunk a harmadik vonalban. Ek­kor több tehetséges lány elment tőlünk NB I-es csapatokhoz, s a továbbtanulási nehézségek mi­att is voltak távozók. Kicsit széthullottunk, de sorra jöttek a még fiatalabbak és később né- hányan főiskolásként is vissza­tértek, így állunk most. — Szavaidból úgy tűnik, hogy a behatárolt lehetőségek ellenére sem vagy csalódott ed­digi edzői pályafutásoddal. — Imádom a kosárlabdát, s a gyerekeket, azt csinálom, amit szeretek. Nekem így is si­kerélmény, hogy ... , szóval, ezt nemigen lehet szavakba ön­teni. Ezer apró dologgal lehetne magyarázni, hogy mennyire há­lás dolog ezekkel a lányokkal foglalkozni. A hétköznapok le­het, hogy szürkék, mert hajtom őket, kiabálok, kevés a siker­élmény; de amikor látom, hogy a mindennapi életben számta­lan pluszt tudok adni nekik, ta­pasztalatom, hogy bíznak ben­nem, a problémáikkal hozzám A versenyzők dacolva a mínu­szokkal, sűrű hóesésben rajtol­tak el a paksi Ürgemezőn ren­dezett hagyományos Szilvesz­ter-kupa tájfutó versenyen. Az óévbúcsúztatón a házigazdákon kívül elindultak a MAFC és a Taszári Honvéd SE sportolói is. A nehéz pálya ellenére, jó idő­fordulnak, akkor az mindennél többet ér számomra; igazolja, hogy nagyszerű dolog velük dolgozni. Öröm látni ahogy a lányok hozzáállnak a kosárlab­dához, ahogy szeretettel viszo­nozzák a munkámat, ahogy egymást is elfogadják, becsü­lik, legyen szó a kicsikről vagy az idősebbekről. A nyári közös utazások, táborozások is felejt­hetetlenek, szóval megannyi szép közös emlékünk van. Ez a társaság egy kis család, a közöt­tünk kialakult kapcsolat több mint játékos-edző viszony, úgy gondolom, ezt ők is érzik. (Simon Nikoletta: — Eszti néni másfél éve az edzőm. Ke­ményen hajt minket, hogy mi­nél jobb kosarasok legyünk. Nagyon szereti a kosárlabdát, erre igyekszik minket is ne­velni. Az edzések után barátsá­gos, bármiről jókat lehet be­szélgetni vele, mert partnerként kezel minket.) — Edzői hitvallásod? — Elsősorban az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, szívesen járjanak sportolni, érezzék, hogy egy közösséghez tartoznak. Az is fontos, hogy a szülők lássák, hová is engedik el csemetéiket. (Mittler Katalin: — Öt éve kosarazom Eszti néninél. Amit a kosárlabdáról tudok, azt tőle tanultam. Sok időt töltök a csa­eredményekkel valamennyien célba értek. A győztesek kü- löndíja az alkalomhoz illően egy-egy üveg pezsgő volt. N-14: 1. Varga Éva, 2. Wolf Klaudia, 3. Papp Melinda. N- 16: 1. Szőcs Teodóra, 2. Ko­vács Gabriella, 3. Stein Erzsé­bet. F-14: 1. C. Szabó Péter, 2. pattal, Eszti nénivel és szeretek idejárni, mert érzem, hogy tar­tozom valahová. Több külföldi országba eljutottam, s ezt is neki köszönhetem. Az edzése­ken kemény, néha kiabál is, de nem haragtartó. Megértő ve­lünk akár játékról, akár másról legyen szó.) — Mit tekintesz nagyobb edzői sikernek: ha egy dundi kislányt megnyersz a kosárlab­dának, avagy valamelyik tanít­ványod az első osztályba kerül? — Hazudnék, ha azt állíta­nám, nincs bennem egy kis szakmai büszkeség, amikor egy-egy lányt igyekeznek ne­vesebb csapatok megszerezni, de igazából - mivel mint csapat nem haladhatunk előre - leg­alább akkora siker számomra a sok gyerek. Én nem küldök el senkit, mindenki idejöhet és arra is vigyázok, hogy a többiek elfogadják azokat, akik nem versenyző alkatúak. Szóval in­kább ez a szebbik oldala a munkámnak, minél több gyere­ket megmozgatni, őket össze­fogva egy jó közösséget al­kotni. (Hirth Judit: — Mint edzőt és mint embert is tiszteljük őt. A játék szeretete mellett sokat tett azért, hogy egymásra is fi­gyeljünk, hogy jó közösséget alkossunk. Hogy ez sikerült neki, arra jó példa, hogy a to­vábbtanulás után is többen visszajárunk játszani. Én 1988 óta ismerem. Annyit mondha­tok, nagyon sokat kaptam tőle, köszönöm!) Medgyesy Bikádi András, 3. C. Szabó Bence. F-16: 1. Kiss Gábor, 2. C. Szabó István, 3. Berki Ta­más. F-18: 1. Stein Krisztián, 2. Horváth Péter, 3. ifj. Magyar János. F-21: 1. Szuromi Balázs (Taszár), 2. Csekő József, 3. Magyar János (MAFC) - a nem jelöltek a Paksi SE versenyzői. A hétvége sportműsora Péntek Kosárlabda: NB II, nők: Bonyhád-PEAC 17.30 óra. Szombat Kosárlabda: NB II, férfiak: Autó Techno Szekszárd- Oroszlány 11 óra. Teremfoci: ITV Reprint- bajnokság a szekszárdi vá­rosi sportcsarnokban 13 órá­tól. Rutin-DTV ’97-kupa a dombóvári 516. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben 8.30-tól. Újévi Arany- nád-kupa U-14 utánpótlás torna Pakson, az ASE-csar- nokban 8 órától. Vasárnap Sportgála: 1996 legjobb Tolna megyei sportolóinak köszöntése a szekszárdi Ba­bits Mihály Művelődési Házban 16 órától. Teremfoci: ESZI-kupa a paksi Energetikai Szakkép­zési Intézet csarnokában 13.50-től. ITV Reprint baj­nokság a szekszárdi városi sportcsarnokban 8 órától. Rutin-DTV ’97-kupa a dombóvári 516. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben 8.30-tól. Túrázók figyelem! A szekszárdi Kórház SE természetjáró szakosztálya január 4-én, szombaton gya­logtúrát szervez Szálkáról Szekszárdra. A résztvevők a szekszárdi autóbusz-pálya­udvarról 7.30-kor induló menetrendszerinti járattal juthatnak el a rajt színhe­lyére, a túrázók a Szálka- Éleshegyhát-Szarvas-szur- dik-Kerékhegy-Hidaspetre kb. 12 kilométeres távon térnek vissza a megyeszék­helyre. Népújság Totó Tippjeink a totó 1. heti mér­kőzéseire: 1. Atalanta-Verona 1 2. Cagliari-Piacenza X 3. Fiorentina-Napoli 1 4. Internazionale-Roma X 5. Parma-Juventus 2 6. Perugia-Reggiana 2 7. Udinese-Sampdoria X 8. Vicenza-Bologna X 9. Cosenza-Ravenna 1 10. Chievo-Padova 2 11. Castel di Sangro-Lecce X 12. Torino-Reggia 1 13. Salernitana-Pescara 2 Plusz 1 mérkőzés: 14. Bari-Palermo 1 Teremfoci nagyüzem Szombattól Rutin-DTV ’97, vasárnaptól ESZI-kupa Új helyszínen, ajándékesővel A Dombóvári Televízió ja­nuár 4. és 19. között immáron hatodik alkalommal rendezi meg éveleji labdarúgó terem­tornáját. A hagyományos fo­cikupán tizenhat csapat mint­egy 200 játékosa lép pályára az 516. Sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézet és Szakkö­zépiskola sportcsarnokában. A korábbiakhoz képest jóval színvonalasabb elhelyezést biztosító helyszínen egyszerre 500 néző izgulhatja végig a mérkőzéseket. A hat játéknapon hetven (2x20 perces) összecsapást vívnak a csapatok. Harmincöt éves kor felett bárki pályára léphet, míg a harmincöt év alattiak közül azok játszhat­nak, akik 1996. augusztus 1- je után semmilyen nagypályás bajnoki- vagy kupamérkőzé­sen nem szerepeltek. Az első három helyezett díszes serle­geket és érmeket vihet haza, s a főtámogató - a helyi Rutin Kft. - jóvoltából összesen több mint 100 ezer forint ér­tékű sportfelszerelés is gaz­dára talál. Az előzetes hírek szerint a városi kispályás bajnokság­ban szereplő együttesek tagjai mellett a vendéggárdák sorai­ban több egykori első- és má­sodosztályú labdarúgó is pá­lyára lép. Érdemes lesz tehát kilátogatni a három hétvégén át, szombat-vasárnap zajló tornára, melynek döntőjét ja­nuár 19-én, vasárnap 18 óra­kor rendezik. Titkos esélyesek Január 5-én, vasárnap ismét útjára indul a labda a paksi Energetikai Szakképzési Inté­zet sportcsarnokában. Az in­tézet diáksportegyesülete immár hatodszor szervezi meg a népszerű ESZI-kupát. A február 23-án befejeződő torna várhatóan ismét szép­számú érdeklődőnek okoz remek szórakozást; nem tit­kolt cél, hogy tömegsportjel­lege mellett a környék alsóbb osztályú csapatainak is szín­vonalas felkészülési lehetősé­get kíván nyújtani a sorozat. Utóbbi meggondolásból je­lentkezett be a Bács-Kiskun megyei bajnokságban sikere­sen szereplő Solt együttese, melyet játékosedzőként Frep- pán, az Újpest egykori sztárja, a magyar teremlabdarúgó vá­logatott tagja dirigál. Lelkes paksi fiatalok alakították az újonc Dream Team nevű együttest, szervezőjük, Tesé- nyi Attila elmondta: keretük­ben még van néhány szabad hely el nem kötelezett spíle- rek számára (cím: Kápolna u. 35. szám alatt). Titkos esélyesként, nagy önbizalommal készül az öreg­fiúkból és a megyeiben játszó labdarúgókból sajátos elegyet alkotó Thermo Hidro együt­tese. A már korábban is pá­lyára lépett csapatok közül (Limex Junior, Aranynád, PSE, ASE ifi, Györköny, Kresz Park, Borsi Söröző, Piakész) a szakemberek sze­rint bármelyik esélyesként vehető számításba. Egy kép az albumból, Daróczi Eszter (11-essel) és csapata, amely akár az NB I-ben is folytathatta volna Pezsgőért (is) futottak az Urgemezőn tású időfutamban, 12 szakasz­győzelem a Tour de France-on, négy a Giro d’Itálián. Az egy­órás kerékpározás világrekor­dere: 1994. szeptember 2-től október 10-ig (53.040 km). Indurain befejezi pályafutását A találgatásoknak vége, a nagy kérdés Miguel Indurain (32) jövőjéről csütörtökön megol­dódott. Az ötszörös Tour de France-győztes spanyol kerék­páros ugyanis Pamplonában egy nemzetközi sajtótájékozta­tón bejelentette, hogy befejezi profi pályafutását. Indurain elmondta, az elmúlt hónapokban voltak olyan idő­szakok, amikor úgy gondolta, mégis folytatja a versenyzést. Később aztán mégis maradt eredeti elképzelése mellett, s ezentúl szeretné megismerni az élet más területeit is. A kiváló kerekesnek 1996-ban nem sike­rült sorrendben hatodszor is megnyernie a Tour de France-t (11. hely), majd néhány héttel később idő előtt feladta a spa­nyol körversenyt. Döntésében közrejátszhatott az is, hogy 1996 végén lejárt a Banesto csapattal kötött szerződése. Indurain visszavonulásának híre nagy csalódást okozott a sportkedvelő honfitársai köré­ben, hiszen a nagyszerű kere­kest minden idők legkiválóbb spanyol sportolójának tartják. Néhány érdekesebb adat Mi­guel Indurainről: Született: 1964. július 16., Villává. 188 cm magas, 80 kg. Nős, egy gyermek apja. Profi pályafutását 1984-ben kezdte, csapatai: Reynolds (1984-89), Banesto (1990-96) Ötszörös Tour de France- győztes: 1991, 1992, 1993, 1994, 1995. Kétszeres Giro dTtalia-győztes: 1992, 1993. Olimpiai bajnok: 1996-ban, Atlantában az egyenkénti indí­tású időfutamban. Világbajnok: 1995-ben az egyenkénti indí­Szilveszteri futás Simontornyán Á láb mindig kéznél van! Az óév utolsó napján a fenti mondást igazolóan, két tucat bátor, mindenre elszánt in­duló sorakozott fel az immár hagyományos szilveszteri fu­tás rajtjához Simontornyán. Tél tábornok ezúttal alaposan megtréfálta a résztvevőket, a legtöbb helyen síkos, hókásás volt a terep, de akadtak száraz helyek, így a sítalppal, kor­csolyával indulni szándéko­zók is megmaradtak a „lábon- futás” mellett. Cserháti Péter polgármes­ter stílszerűen, pezsgődurra­nással indította el a mezőnyt, a várost átszelő Sió két hídja közötti, mintegy 4.5 km-es út­jára. A leggyorsabban Cson­tos Kálmán teljesítette a távot, így ő nyerte a verseny fődíját, egy élő kismalacot. A máso­dik helyért nagy küzdelem folyt, Lakatos Dávid végül megelőzte Lukács Attilát. A 4-5. helyen holtversenyben a Szabadi család két tagja, apa és fia végzett. Hatodikként ifj. Csepregi György érkezett célba, de szorosan ott loholtak nyomában a gyengébb nem képviselői is, a hetedik helye­zett Haumanné Kolonics Szilvia, és az atlantai futáson is résztvevő nyolcadik, Baum Márta. Minden induló becsülete­sen teljesítette a távot, me­lyért jutalmat is kapott (a leg­fiatalabb résztvevő Liptai Já­nos, míg a legidősebb Gerussi Lőrinc volt). E napon ismét a sport, a mozgás volt az igazi győztes Simontornyán. Varga László

Next

/
Oldalképek
Tartalom