Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-16 / 13. szám

1997. január 16., csütörtök Sport 7. oldal Magyarország legerősebb embere Nemcsak külföldön, de im­már hazánkban is hagyomá­nyai vannak az erős embe­rek vetélkedéseinek. A hangzatos nevű Magyaror­szág Erős Emberei Fekete László Sportegyesület és a JO-ZSO Sportiroda rende­zésében az idén is sorra ke­rül a Magyarország Legerő­sebb Embere vetélkedő so­rozat. A jelentkezők a lakhe­lyük szerinti regionális ver­senyen mutathatják be „tu­dományukat” (Győr, Ka­posvár, Budapest, Miskolc, Szeged, Székesfehérvár). A Tolna megyei erős emberek április 12-én, Fehérváron harcolhatják ki a részvételt a június 21-ei országos dön­tőre, melynek a fővárosi Körcsarnok ad otthont. A Magyarország Legerő­sebb Embere címért harcba szállók a következő ver­senyszámokra „melegítse­nek”: hat normál söröshordó (65 kg) felrakása teherau­tóra, 20 kg-os súly előretar- tása, farönknyomás (az in­duló súly 80 kg), gölyóeme- lés (az induló súly 90 kg), il­letve két darab, egyenként 80 kg-os súly cipelése. A Minidaru még nem vonul(t) vissza Naim Szulejmanoglu, a há­romszoros olimpiai bajnok török súlyemelő bejelen­tette, hogy még nem döntött véglegesen a visszavonulás mellett. Szöul, Barcelona és Atlanta bajnoka úgy nyilat­kozott, hogy a következő hónapokban hozza meg döntését: folytatja-e tovább a versenyzést. — Soha nem mondtam olyat, hogy végeztem a súlyemeléssel. Mindössze azt nyilatkoztam, hogy a jö­vőre vonatkozó terveim közt szerepel a visszavonu­lás is. Bizonyos életkor után abba kell hagyni a sportot. Ha meghozom végleges döntésemet, azt akarom, hogy mindenki tiszteletben tartsa - jelentette ki Szulej­manoglu, aki január végén lesz 30 esztendős. Kosárlabda NB I/B B/l csoport 1. MAFC 7 5 2 674-598 .857 2. Battai KE 6 4 2 485-495 .833 3. Dombóvár 7 4 3 580-518 .786 4. Matáv-Pécs 7 4 3 571-556 .786 5. Hm.vásárhely 7 3 4 586-619 .714 6. Balatel 7 3 4 559-590 .714 7. Salgótarján 6 2 4 536-576 .667 8. Szeged 7 2 5 593-632 .643 Letette bringáját a rangidős A hétvégi szekszárdi Fiat kerékpáros bálon a Bici-Tour sporto­lóinak elismerése, jutalmazása mellett egy búcsúztatóra is sor került. Az egyesület vezetése a szponzorok, a versenyzőtársak jelenlétében köszönt el a visszavonuló Schneider Gábortól. — Igazi sportos családba születtél, mikor döntötted el, hogy követve édesapád példáját szintén kerékpáros leszel? — Harmadik osztályos álta­lános iskolás voltam, amikor kerékpározni kezdtem - emlék­szik vissza az „első lépésekre” a Bici-Tour 28 éves búcsúzója. — Az én korosztályomban azonban csak egy-ketten verse­nyeztünk Szekszárdon, így abba kellett hagynom, mivel nem volt kivel edzenem. A ket­tes iskola testnevelés tagozatos osztályába jártam, ahol köte­lező tették egy, úgymond „dó- zsás” sportág választását. így lettem akkor nagy bánatomra atléta, szerencsére édesapám megnyugtatott. Elég sokáig megragadtam a sportágnál, at­léta pályafutásomat középtáv­futóként fejeztem be, amúgy a bringa szempontjából ez opti­mális távnak bizonyult. Máso­dikos gimnazistaként kezdtem el újból kerékpározni, ’84 tava­szán versenyeztem ismét. — Nem lehetett könnyű. — Az első idényem utolsó­éves serdülőként nem igazán sikerült. A következő évben pedig az ifjúságiak közé ke­rülve „belecsöppentem” a leg­nehezebb utánpótlás korosz­tályba. A második ifi évem alatt ugyan még nem várták tőlem, de sorozatban szállítottam a jó eredményeket. Csapatban ek­kor Újvári Balázzsal, Heffner Jánossal, Kasza Zolival teker­tem együtt, csak negyedik em­bernek számítottam, de tartot­tam velük a lépést. Az igazi meglepetést az országos hosz- szútávú ifjúsági bajnokságon elért harmadik helyezésemmel szereztem. — Sok bringás kiöregedve az ifi korosztályból abbahagyja a sportot, te azonban maradtál. — Az érettségi után először a SZÜV-nél helyezkedtem el, majd az Áfésznél sportálláshoz jutottam, munkaidőkedvez­ménnyel heti két napot kellett dolgoznom. — Válogatottság? .— Ebben az időszakban nem volt számottevő eredmé­nyem. Az osztrák körversenyre utazó magyar válogatottból hi­ányzott egy ember, s a szövet­ségi kapitány felhívott, hogy nem lenne-e kedvem indulni Ausztriában, a dologról még a csapatkísérőként velünk tartó édesapám sem tudott. Igen ko­moly kihívásnak tűnt elsőre, de úgy gondoltam, ha kivisznek akkor mindenképpen végigcsi­nálom. A verseny olyan jól si­került, hogy első válogatottsá­gom alkalmával én lettem a leg­jobb magyar, ez tartom pályafu­tásom egyik legszebb sikeré­nek. A válogatottban egyébként nem tudtam gyökeret ereszteni, többségében olyan viadalokra utaztam el a nemzeti csapattal, amelyeket erősségük miatt még a nálam jobbak sem vállaltak. — Összességében elégedett vagy a pályafutásoddal? — Többet szerettem volna elérni, de rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok igazán jó, nem bírom kellőképpen a terhe­lést, igaz így sem panaszkodha- tom. Már ’92-ben fontolgattam a visszavonulásomat, s éppen akkor lettem egyéni országos bajnok terepen. Az az ob nagy­szerűen sikerült, rajt-cél győ­zelmet arattam. Megemlíteném még az 1991-es évet, amikor a Gemenc Nagydíjon és a Me- csek-kupán is második helyen végzett a csapatunk, amelynek úgy érzem, erőssége voltam. A legjobb évemnek mégis a ta­valy előttit tartom, sorban jöt­tek a jó eredmények. A felké­szülési időszakokban sokat be­tegeskedtem, sokszor emiatt sem alakultak megfelelően a dolgaim, 1995-ben viszont semmi sem hátráltatott. A he­gyibajnokságon a negyedik he­lyet szereztem meg, s a Ge- menc-kupán elért nyolcadik hely is igen kedves számomra. — Szinte mindvégig édes­apád, Schnei­der Konrád irányításával készültél, ez miképp érin­tett? — Hát, rangidősként éreztem ma­gam a legjob­ban a srácok között... Az edző fiának lenni mindig speciális helyzet. Ré­gebben, Sa- jóék idejében ez kevés előnnyel járt, mindenki én rajtam akarta kiköszörülni a csorbát... Fejlődésem szem­pontjából viszont rendkívül hasznos volt a dolog, csak azért is meg akartam mutatni. Idő­sebben kezdtem kerékpározni, s apránként mindig jobbá váltam, láttam, hogy van értelme a munkának, ezért is nyúlt vi­szonylag hosszúra a pályafutá­som. — Mivel foglalkozol majd „civil” életed során, teljesen elszakadsz a sporttól? — Egykori csapattársam­mal, Sajó Péterrel dolgozom együtt pénzügyi tanácsadóként. Mialatt kerékpároztam elvégez­tem a segédedzői, majd a kö­zépfokú edzői tanfolyamot. Örömmel foglalkoznék fiata­lokkal, de az edzősködésből sajnos, nem lehet megélni. A későbbiek során, ha esetleg majd több szabadidőm lesz, akár társadalmi munkában is szívesen vezetnék edzéseket. ifi. Teszler Vendel Fotó: Bakó Jenő Férfi kosárlabda NB I 37 fokon főtt a paksi Gulyás Klíma-Vili Kaposvár- Atomerőmű SE 77-92 (31-47) Kaposvár, 1000 néző. V: Fa- idt, Görgényi. Kaposvár: Vojvoda (7), Gosztonyi (7/3), Turcsán (18/6), Fili- povics (20), Tenter (19/6). Csere: Ágfalvy (4), Bogdán (2). Edző: Geller Sándor. ASE: Visockas (24), Mun- tean (7/3), Gulyás (37), Hencsey (3), Buzelis (12). Csere: Siska (5), Mihály (4). Edző: Vertetics István. Az eredmény alakulása: 5. p.: 11-13, 10. p.: 13-19, 15. p.: 19-35, 25. p.: 43-50, 30. p.: 59-61, 35. p.: 68-77. Kipontozódott: Tenter a 36., Vojvoda a 37. percben. Remekül kezdtek a pak­siak, Visockas találataival 7-0-ás előnyre tettek szert az atomosok. A házigazdák azonnal időt kértek, s rendez­ték soraikat. Az első félidő közepén sok hiba, és elrontott támadás jellemezte a játékot, szinte alig szereztek kosarat a csapatok. A Duna-partiak két litván légiósuk, Visockas és Buzelis mezőnykosaraival húztak el ismét. A játékrész hajrájában Gulyás remek cen­terjátékával a paksiak meg­nyugtató előnyhöz jutottak. A második félidőt ellentét­tel az elsővel a kaposváriak kezdték sikeresen, Tenter és Turcsán tripláival fokozato­san feljött a Klíma-Vili. Ver­tetics edző időkéréssel pró­bálta megtörni a hazaiak len­dületét, de Filipovicsék a 30. percben így is „vészes” kö­zelségbe kerültek (59-61). A vendég paksiak sokat hibáz­tak, ám a kaposváriak fáradni látszottak, a következő per­cekben már Gulyás kiváló já­tékát figyelhette a közönség. A válogatott center egymás után szerzett 12 pontjával el­húzott az Atomerőmű SE. A hajrában teljes mértékben fe­lülkerekedtek a vendégek, a házigazdák az utolsó percek­ben rengeteget szabálytalan­kodtak, és alig szereztek ko­sarat. A Duna-partiak sikere­sen értékesítették a büntetői­ket, s így végül magabiztos győzelmet arattak. A paksiak végig vezettek, a kaposváriak csak a második félidő közepén tudták meg­szorítani a vendégeket. Az ÀSE elsősorban eredményes centeijátékának köszönheti győzelmét. Kitűnt: Gulyás, Visockas, Buzelis, illetve Tenter, Filipovics, Turcsán. Vertetics István: — Tak­tikusan, s jól játszott a csapat, a nagyon agresszíven és jól védekező a hazaiakkal szem­ben. Úgy érzem, megérdemel­ten nyertünk. (Schmidt) Kihívás Napja hetedszer Idén hetedszer rendezi meg a Magyar Szabadidősport Szö­vetség az OTSH-val karöltve a Kihívás Napját. A Chal­lenge Dayre ezúttal május 28- án kerül sor idehaza, de a szerdai sajtótájékoztató apro­póját az jelentette, hogy a résztvenni szándékozó telepü­lések február 21-ig adhatják le nevezésüket. A Kanadából indult vetél­kedés népszerűsége Magyar- országon évről évre nőtt, a já­tékban résztvevő települések száma elérte az 1166-ot. A Kihívás Napjának országos méreteire jellemző, hogy ta­valy 50 ezer önkéntes segí­tette a szervezők munkáját. A játék lényege ismert: a győz­tes település az lesz, ahol a lakosság lélekszámához vi­szonyítva a legtöbben spor­tolnak a Kihívás Napján leg­alább 15 percet. A legjobbak között sorsolással összesen 1.845 millió forint összértékű díjat osztanak ki. A sportkedvelő települések a Magyar Szabadidősport Szövetségnél (1068 Buda­pest, Dózsa György út 82/B) adhatják le nevezéseiket, bő­vebb felvilágosítást a 3429- 368-as telefonon kaphatnak. I. Gerjeni teremlabdarúgó bajnokság A sportcsarnok első rendezvénye A decemberben átadott gerjeni sportcsarnok falai között a he­lyi labdarúgást szerető polgá­rok az önkormányzat segítsé­gével hívták életre az I. Gerjeni teremlabdarúgó bajnokságot. A körmérkőzéses rendszerű soro­zat, melyre hét együttes neve­zett a félidejéhez érkezett. A mezőnyt három gerjeni alaku­lat, az Antiszorgum „A”, a Ká­rász és a Joker vezeti, míg a sort a szintén helybeli Horgony elnevezésű gárda zárja. A bajnokság állása: 1. Anti­szorgum „A” 11,2. Kárász 8, 3. Joker 8, 4. Antiszorgum „B” (Paks) 7, 5. Bab Lencse (D.szentgyörgy) 4, 6. Tanárok 3, 7. Horgony 1 ponttal. Góllövőlista: 17 gól: Szabó Tamás (Antiszorgum „A”), 15 gól: Búzás József (Kárász), 13 gól: Komlóssy Zoltán (Joker). A Tolna Megyei Önkormányzat CSAPÓ DÁNIEL KÖZÉPISKOLÁJA 1997. január 18-án, szombaton 9 órától Szeretettel várjuk az iskola iránt érdeklődő szülőket és gyermekeiket. Ezen a napon lesz a levelezős előkészítőn résztvevő tanulók eredményeinek kihirdetése. Szekszárd-Palánk. Telefon: 74/311-277. Megalakult a Szekszárd Sportklub A Szekszárdi Húsipari SE végnapjait éli, nyílt titok: az eladósodott egyesület meg­szűnés előtt áll. A háttérben megindult a harc a férfi súly­emelő és a női asztalitenisz szakosztály megmentéséért. A válságos időszak alatt mindenek előtt a kilencvenes évek során világszínvonalú eredményeket felmutató súly­emelő szakág jutott mély­pontra. Tavaly ősztől a mai napig folyamatosan akadozik a fizetések folyósítása; decem­berben Farkas Zoltán, a me­gyeszékhely egyetlen olimpi­konja tovább állt, az atlantai ötkarikás játékok nyolcadik helyezettje Nyíregyházán foly­tatja pályafutását. 1992-ben Európa-bajnokságot rendez­tek, s évek óta Világ-kupa for­dulót bonyolítanak le Szek­szárdon. A sors furcsa fintora, hogy a női ping-pongosok a súlyos anyagi gondok közepette a szakosztály történetének ed­digi legeredményesebb idényét produkálva a tavalyi bajnoki bronz után „féltávnál” ötödi­kek a Szuperligában. A szekszárdi súlyemelő­sport megmentésén különösen sokan fáradoznak. Ám, mint tegnap kiderült összhangról, csapatmunkáról (egyelőre) szó sincs. A megmentők (?) népes társulata úgy tűnik, két táborra szakadt. Az egyik front vezére, Orsós István szenior világbaj­nok a napokban egy új súly­emelő egyesület alakuló köz­gyűlésére postázott meghívó­kat. Nos, az új klub létrejötte szerdán a sportcsarnok tanács­termében elmaradt, pontosab­ban ugyanott - nagy titokban, a nyilvánosság kizárásával - már kedd este megtörtént. Bo­nyolultnak tűnhet az ügy, még­sem az. Az ellentábor értesülve az Orsós-féle „akcióról”, azt megelőzendő létrehozta a Szekszárd Sportklubot egy súlyemelő és egy asztalitenisz szakosztállyal. (Elnök: Varjas János, további elnökségi ta­gok: Bajnok Sándor, Dobos József, Éppel János, Kovács Vilmos). Mindezt meglepetten vették tudomásul a szerdai összejövetel résztvevői, ugyanis a keddi fórumra sem a megyei szövetség, sem a sajtó képviselőit nem hívták meg. Mindkét eseményen jelen lehe­tett viszont Takács László me­gyei sportigazgató, aki tegnap kérte a teremben ülőket, hogy félretéve sérelmeiket, fogjanak össze, mivel csak közös erővel menthető meg a szekszárdi súlyemelés. Fatér Imre, a me­gyei szövetség egykori titkára, elnökségi tagja aggályainak adott hangot, ám kérdéseire megnyugtató válaszokat kap­hatott az érdekeltektől. A Hús­ipari SE eszközeit (verseny- és edződobogó, eredményjelző, súlykészletek) a Húsipari Rt.- től használatba megkapná az új klub; egy korábbi (Húsipari Rt.-vel kötött) szerződés alap­ján az újonnan létrehozott egyesület a megállapodás le­jártáig a jövőben is ingyen ve­hetné igénybe a sportcsarnok két irodáját; emellett Kaczián János, a városi művelődési- és sportbizottság elnökének ígé­rete szerint az önkormányzat továbbra is díjmentesen bocsá- taná rendelkezésre az edző­termet. Mindennek feltétele a meg­békélés, a jogi rendezettség. Scherer Sándor a megyei szö­vetség elnöke megtette az első lépést, kijelentette: hajlandó felvenni a kapcsolatot a Szek­szárd Sportklub vezetésével. Remélhetőleg mások is köve­tik példáját, s az alapítók sem zárkóznak el. A barátkozás nem megy majd egy könnyen, a szenior Eb-re készülő Orsós István például épp kedden til- tatott ki a húsosok terméből. Az idő azonban sürget, Szek­szárd város önkormányzata ja­nuár 28. és 30. között tárgyalja idei költségvetését. S, hogy mi a helyzet a spor­tolókkal? Edzegetnek, s meg­figyelőként mostanában súly­emelő gyűlésekre járnak . . .-teszi­Graf „megizzadt” A 7.6 millió dollár összdíjazású ausztrál nyílt teniszbajnokság szerdai napján Steffi Graf ugyan két játszmában legyőzte a lett Larissza Neilandot, ám a szokásosnál nehezebben tudott diadalmaskodni. A 30 éves Nei- land 14 percnyi játék után az első játszmában már 4:0-ra, majd 5:2-re is vezetett. A világ­ranglista-vezető Graf első két adogatását elveszítette, és négy játszmalabdát hárított, ezek után tudott fordítani. — Egy kicsit balszerencsés voltam. Valahányszor Grand Slam-tomán teniszezek, mindig akadnak nehéz pillanatok. Ilyen volt ez is - nyilatkozta Graf. A nők mezőnyében a francia Mary Pierce győzelemmel ün­nepelte 22. születésnapját. Az 1995-ös melboume-i bajnok az ukrán Natalja Medvegyevát győzte le két szettben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom