Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-30 / 280. szám
12. oldal Hétvégi Magazin 1996. november 30., szombat Rejtett értékeink Petőfi első barátja, dr. Sass István „Régebben közhasználatú szavak ma már szógyűjteménybe szorultak. Éppígy régen sokat emlegetett emberek neve ma már magyarázatot igényel... Mert minden az enyészet zsákmánya, és hamarosan mesévé lesz; majd a tejles feledésbe merül. Pedig ezt csak a csodálatosan ragyogó embersorsokról mondom” - írja Marcus Aurelius, s a helyzet az eltelt hatvan emberöltő óta mit sem változott. Sass István 1822. február 23-án született Borjádon, de a kezdetben gyenge alkatú fiút csak hétévesen adták iskolába, később pedig a sár- szentlőrinci algimnáziumba íratták. Osztálytársa, barátja lesz az a Petrovics Sándor, aki néhány év múlva már Petőfiként többször a család vendége - főleg fővárosi kudarcai elől menekülvén. Barátja közben orvostudorrá lesz, Bécsben és Pesten végzi tanulmányait, egyaránt mesterének vallja a jónevű Säuert és a sárszentlőrinci származású Balassa Jánost. A forradalom vihara magával ragadja: előbb az esztergomi országos honvédkórház igazgatója, utóbb Görgey táborának főorvosa. Mindvégig kitart a szabadságharc mellett, ott van Világosnál, de rövid aradi internálás után Sauer Ignác - kegyes csalással - olyan bizonyítványt állít ki számára, amely egyrészt orvosi erényeit tükrözi, másrészt azt bizonyítja, hogy a forradalom éveiben a pesti egyetemen volt tanársegéd. Ezzel a papírral helyezkedik el szülőmegyéjében a herceg Esterházy-uradalom- ban Ozorán, majd Tamásiban, s mellesleg számos nemes család mondhatja háziorvosának. Másfél évtized múltán, az alkotmányos fordulat első jelére megválasztják megyei főorvosnak, így 1865-től negyed századig Szekszárdon él, szervez, s tesz szert nagy hírnévre. Többször előfordult, hogy a Budapestre utazó megyebelit azzal korholták: minek jön, hiszen van maguknak Sas- suk! Mindez a korszak nagy orvosgenerációjától a legnagyobb elismerés. Pedig e körülmények nem voltak éppen kedvezőek: még 1890-ben is csak 57 orvos működött a megyében egyenlőtlen elosztásban. Dr. Sass 1873-as állapotrajza szerint tízből nyolc ember nem lát orvost életében sem, az újszülöttek majdnem fele meghal ötéves koráig, és „hol a sarjadék védtelenül csenevész, a törzsnek erejét pedig sanyarú testi mibenlét gyengíti, ott egyéb társadalmi bajnak is kell szükségkép közreműködni... Tehát várjunk, mert nincs rá költeni valónk?” - kérdezi, de a megoldás kulcsát a törvényen, tudományon kívül „sociális hiányaink jobbra fordultáig” nem reméli megtalálni. Az már más kérdés, hogy gigászi munkát végzett, mert amíg az 1873-as kolerában országosan 40 százalék volt a megbetegedettek halálozási aránya, ez megyénkben ennek töredéke. (Ezért kapta meg a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.) Számos kitűnő orvosi elemzése mellett külön figyelmet érdemel, hogy megyénkben ő foglalkozott először az orvosi etikával az 1881-ben megjelent Orvosi Hiedelem című műben. „Az érdekhajhászat, uraim, ocs- mány eszközökben kifogyhatatlan... A zugirodalmat leke- nyerezi, lapokat reclamokkal, hirdetésekkel tölt el, nagy nevű dandyk, reporterek, hírhedt egyének kényesebb betegségét, pénzzavarát, szerelmi kalandjait s ehhez hasonló viszonyát felhasználja s a jó ég tudja, mily eszközökkel jut céljához” - írja. A megyei és az országos sajtóban azonban nemcsak e téren csillogtatta stílusát: arról a Petőfiről, aki dedikáció- jában legrégibb barátjának nevezte, a legaprólékosabb, legemberibb részleteket is megőrizte - az utólagos nagyítás, torzítás legcsekélyebb jele nélkül. Nem véletlen, hogy Hatvány Lajos így élet Petőfi című könyvében a legmegbízhatóbb és nélkülözhetetlen forrásnak telcintette. Pontos, élvezetes visszaemlékezései bármely könyvkiadónak erkölcsi és üzleti sikert hozhatnának, hiszen valóságos szenzáció erejével hatnának akár dr. Sass, akár Petőfi születése 175. évében. Sár- szentlőrinc, Tolna megye és Szekszárd összefoghatna egyszer e jó ügy érdekében... Egyelőre erről persze szó sincs. Az 1891. december harmadikén Szekszárdon elhunyt orvos emlékét nem őrzi márványtábla, sem utca- vagy intézménynév, s lassan már az emlékezet sem ... Dr. Töttős Gábor Ki is az ember apja? Simontomyán maguk az apák voltak kénytelenek szembesülni ezzel a nem mindennapos kérdéssel az eddigi első apanapon - a gyerekek, az óvodások jóvoltából. Hozzáteszem: vélhetően örömmel. Az ős, az atya, a felmenő, a fater ekkor még apu, api, apuka, apci a gyereknek, de mint az ovisok alábbiakban közreadott összeállításából láthatjuk, az eléjük tartott tükör nem nélkülözi a kritikát sem. Szóval ki is az ember apja? íme a válasz huszonkét pontban: Az apa egy férfi, akinek gyereke van. Az apa attól fogva apa, amikortól megszületik a gyereke. Az apa a gyereknek az apja, és az anyának a férje. Általában ő vezeti a kocsit. Az apa tulajdonképpen a ház ura. Az apa erős és sok mindenhez ért. ő tudja kicserélni a villany- körtét. Azért apa az apa, mert ha ő nem lenne, én sem lennék. A zoknijait a szobában nagyon sokszor szétdobálja. Kedvenc időtöltése a fekvés és az újságolvasás. Egy apa üvegbed issza a szódavizet. Néha elalszik a kádban és nagyon horkol. Mindent elkövet, hogy embert faragjon belőlem. Az apák szeretik a meccset. Ha a tévében nézik, lábukat felteszik az asztalra. Egyszerre meg bír enni tíz palacsintát, és mégsem dagadt. Az apa sokat dolgozik, hogy a gyereknek játékot tudjon venni. Az apa nagyon szeret a villanyvonattal játszani. Mindent megszerel, néha sikerül is neki. Érdekes! Az apa sohasem volt olyan rossz gyerekkorában, mint én! És mindig jól tanult. Az apa szeret engem, és én is szeretem őt! Egy apának erősnek kell lennie, mert ha a gyerek elfárad a kiránduláson, a nyakába tudja venni, akármilyen nehéz. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Szombat: 17 óra Újváros, 18.30 Belváros. Vasárnap: 7.30 Újváros, 9.00 Belváros, 10.00 Újváros, 11.00 Belváros, 17.00 Újváros (német nyelvű szentmise). 18.30 Belváros. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér (Ifjúsági isten- tisztelet és úrvacsora). 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 német áhítat, minden hónap 2. és 4. vasárnapján. 10.00 Luther tér. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Vasárnap: 10.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). 17.30 Munkácsy u. 1. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa György u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa György u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Jó hír Milyen nagy készülődés előzi meg utazásinkat: útlevél, pénz, csomagok, térkép... Advent arra emlékeztet, hogy útban vagyunk az örök hazafelé, Isten vár bennünket. Útiokmányunk a keresztlevél, utunk Jézus Krisztus. Közlekedési szabályunk a tízparancsolat. Csomagjainkat egy életen át kell készítenünk: szeretet, szolgálat, irgalom, megbocsátás. Ez a nagy készülődés hatja át adventét, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét várjuk Újra szembesülünk az úton levők helyzetével s benne önmagunkkal. Mit cipelek a hátamon, mit veszítettem el? Látom-e még a célt, amerre igyekszem? Sok a kereső, úttalan utakat járó, sőt az eltévedt ember. Ennek tudatában értékeljük igazán, hogy milyen nagy kincsünk a hit. Advent az Úr eljövetele nemcsak emlékezés, hanem aktív remény, hogy az Eljövendő nálam, bennem is lakást vesz; általam és bennem újra és újra megvalósul. Jung Mihály, káplán Eperjes Károly a hitéről, a mércéről, a politikáról „Még jobban bolondnak néznek” Eperjes Károly a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) tolnai csoportjának meghívására Tolnán, a zeneiskolában beszélt életéről, gondolatairól. Az ismert színésszel előadása előtt beszéltünk. — Van annak jelentősége, hogy a KÉSZ hívta meg? — Abszolút. — Ha más hívja, eljött volna? — Nem valószínű. Illetve eljöttem volna, ha..., de nem is szoktak mások hívni, még néha a FIDESZ, vagy az MDF, vagy a diákság. — Mikor lett hívő? — így neveltek. De történt egy változás az életemben. Egyszer a színpadra bementem, kijöttem, és más ember lettem. De ezt úgysem érti meg az, akivel nem történt meg. — Milyen változást hozott ez? — Még jobban bolondnak néznek például. Ugyanakkor letisztultak a kapcsolataim. A családommal és mindazokkal, akikkel fontos kapcsolatban vagyok, azokkal még jobban elmélyült. És a hivatásomat is, - mind az apait, mind a színészit - sokkal finomabban tudom megélni. Csak pozitív hatást tapasztalok. De az tagadhatatlan, hogy van, akit ez idegesít. Aki nem tudja ezt a lépést meglépni az életében, aki a lét végső értelmét nem kutatja, hanem csak úgy él a vakvilágba ösztönlényként, azt idegesíti, hogy hogyan hiszem I én el azt a szamárságot, hogy halálunk után lesz még valami. (De nem a reinkarnációban hiszek, mert az nincs. Az lehetetlen.) Ha bemegy valaki egy étterembe, a végén fizetni kell, ha bemegy egy iskolába, a végén vizsgázni kell. Hacsak nem rúgatja ki magát, vagy ha nem rúgják ki, és nem lesz vértanú. Ugyanígy lesz az élet végén is. Egyébként értelmetlen az élet, ha csak ennyi. — Ez a legfontosabb? — Ha az emberek feltennék ezt a kérdést maguknak, hogy mi a lét végső értelme, akkor nem lennének ilyenek. — Megmutatkozik ez a mindennapi életben, az erkölcseiben, az elveiben is? — Anélkül nem megy. Az langyos. Az még rosszabb, aki katolikus, és közben nem annak a mércéje szerint él. Az semmi. — Ebbe a mércébe belefér- e, hogy például egy előadás után a barátaival elmegy az éjszakába ? — Hogyne férne bele. Ha másnap nincs dolgom, és a családom azt mondja, hogy menj el, szórakozz velük. Akkor miért ne? De az nem fér bele mondjuk, hogy lerésze- gedjek. A mértékletességet tudni kell. — Korábban belefért? — Sajnos egyszer-egyszer előfordult, és ezzel befejeztük ezt a részét az életemnek. — Jó. Mennyire gyakori, hogy a színészek között valaki ilyen hangsúlyozottan vallásos? — Egyre gyakoribb. De nem adom ki őket. Épp elég bajuk van nekik ebből. Nekem is sok problémám van emiatt, de ez engem már nem izgat. — Kinek a részéről éri Önt hántás? — Ne vicceljen. A társadalom részéről. — De hát Önt imádja a közönség. —! Hogy? Imádni csak az Istent lehet. Engem szoktak szeretni. Ezt tapasztalom is, és nagyon jól esik. Igyekszem úgy viselkedni, hogy rászolgáljak. De nemcsak ilyen hangok vannak. — A politika hogy jön a képbe? — Ez milyen kérdés, bocsánat? Nem láttam, hogy bejött volna. — Ön jelöltette magát a ’94- es választáson, a FIDESZ listáján a 10. helyen volt. — Soha nem voltam párttag, remélem, nem is leszek. Kötelességem volt a magyar ifjúságot támogatni és felrázni őket. Két kikötésem volt. Az egyik, hogy akkor állok fel - ha nyernek, ha vesztenek -, amikor én akarok. Az első napon felállhat- tam. Négy hónapig ezt nem hitték el, az erre az időre járó fizetésemet átutaltattam egy keresztény karitatív szervezetnek. Akkor is hülyének tartottak a kormány részéről. A másik kikötésem volt, hogy nem kötnek koalíciót például a kormányban levő két párttal. Innen tudom, hogy az Orbán Viktor tisztességes. Ők nekem ezt fél évvel a választás előtt megígérték. — De miért gondolja, hogy azzal tudja a legtöbbet tenni a magyar ifjúságért, hogy a FIDESZ listáján jelölteti magát? — Mert ők tisztességesek. Mert nem állnak le ezekkel.-s-
