Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-30 / 280. szám

10. oldal ZSAMJMAGAZm 1996. november 30., szombat A jövő év elején összevonják a szekszárdi és a megyei ügyeletet Közelebb a bajba jutott polgárhoz Ha a segítséget kérő állampolgár a 07-et hívja, valamikor a jövő év elejétől a központi ügyeletén csörög a telefon. Mi a megyei és szekszárdi városi ügyelet összevonásának a célja, miért lesz ez jó az állampolgárnak? Erről kérdeztük Bátorfi György rendőr ezredes, főkapitány-helyettest. — Mi indokolja az intéz­kedést? — Ez a rendőrség szerve­zeti és irányítási rendszerének korszerűsítésére vonatkozó egyik lépés. Tervezzük, hogy a későbbiek folyamán a többi városi ügyeletre is sor kerül, s egy központ működik majd az egész megyében. Mindez csak akkor fog megtörténni, ha a személyi és technikai feltéte­leit kialakítottuk. Nagyobb mennyiségű információ érke­zik egy helyre és az ügyelet­nek a felelőssége is megnő. Az irányítás munkaidőben a pa­rancsnokon keresztül történik azon túl pedig közvetlenül. — Mik az előnyei? — Előnyös lesz a polgárnak, mert ez a rendszer nem az ille­tékességi határokat veszi fi­gyelembe, hanem azt, hogy hol van az eseményhez legkö­zelebb szabad rendőr. Arról van szó, hogy ha egy polgár bajba került, a rendőri alapin­tézkedést minél gyorsabban meg lehessen tenni. A rendőr nyújtson segítséget, biztosítsa a helyszínt és a szak-segítsé­get az illetékes rendőri szerv­től igényelje. Ha kell, nyomo­zót hív, ha kell, helyszínelő csoportot. Jó a rendőröknek is, mert ha egyik városban baj van, máshonnét is tudunk át­irányítani segítséget. Ha a tel­jes megyei ügyelet másfél-két éven belül megvalósul, annak nagyon örülnénk. — Egyáltalán milyen ok­ból, célból érdemes tárcsázni a 07-es telefonszámot? — A rendőrség hatáskö­rébe tartozó ügyekben. Hogy mi a dolgunk, azt a rendőrségi törvényben - amely nyilvános jogszabály - bárki elolvas­hatja. — Például, mi van benne? — Ránk tartozik minden, ami bűncselekményekkel kap­csolatos, a szabálysértések egy része, a többi önkormányzati hatáskör, vagy más hatóság hatásköre. Vannak ezen kívül hatósági ügyeink, mint például a gépjármű-ügyintézés, a fegyver és pirotechnikai esz­közök, robbanóanyagokkal kapcsolatos jogosítványok. A 07-et hívni minden olyan ügyben célszerű, amelynek so­rén az állampolgárt jogsére­lem ért. — Ha például látom, hogy valaki nagyon szeretne fel­törni egy gépkocsit, s felhívom a számot, akkor mi történik? — Arra lehet számítani, hogy egy rendőr felveszi a te­lefont, és a lehető legrövidebb időn belül a szolgálatban lévő rendőrt a helyszínre irányítja. — Mit mondjon a telefonba az állampolgár? — Amit az esetről tud. A rendőrnek a dolga, hogy irá­nyítsa a beszélgetést, s a hal­lottakból megítélje, van-e jo­gosultsága az intézkedésre. — Mennyire gyakori a fél­revezető hívás? — Van ilyen, játszanak ez­zel is, elsősorban a gyerekek. Azt is elmondom, hogy megta­láljuk a telefonálót, mert min­den 07-re érkező hívást rögzí­tünk. Volt már, akit nyilvános fülkében még tetten értünk, de a lakást is kiderítettük, ahon­nan egy gyerek telefonált. A közérdekű telefonnal való ját­szadozással a bajba jutott em­berek segítségkérését gátolják meg. Ihárosi Ibolya Egy nem bizonyítható „helyszíni lerendezés” Egy hivatalos személy meg­vesztegetésének kísérletét gyanította a tamási rendőrka­pitányság vezetője, dr. Kovács Zoltán, amikor 1996. október 16-án megtette a feljelentést a Tolna Megyei Ügyészségen. Az eljárást az ügyészségi nyomozóhivatala megszün­tette, mondván: a bűncselek­mény nem bizonyítható. A történet a dokumentum szerint a következő. Szeptem­ber 28-án délután három óra körül K. L. tamási rendőrőr­mester Tolnanémedi belterüle­tén egy kisteherautót ellenőr­zött. A sofőr - K. S. - nem tu­dott iratokat felmutatni. Azt mondta: a lakásán bemutatja a szükséges okmányokat. A rendőr elkísérte oda, de kide­rült, hogy K. S. csak egy sze­mélyi igazolvánnyal rendelke­zik. Nem volt jogosítványa, az autó műszaki vizsgája lejárt, nem volt zöld kártyája, egy hónappal a gépkocsi vásárlása után nem íratta át azt saját ne­vére. így kötelező felelősség- biztosítást sem köthetett rá. K. S. felvetette a rendőrnek, hogy tekintsen el a szabálysértési feljelentéstől, „rendezzék a dolgot a helyszínen”. A rendőr ezt visszautasította. Időközben színre lépett K. S. sógora, Gy. J„ aki rövid megbeszélés után a sofőrtől átvett öt darab ezer forintost, odament a rendőr­höz, és felajánlotta azt. Az őrmester szerint teljesen egy­értelmű és félreérthetetlen volt, hogy azért ajánlották fel a pénzt, hogy tekintsen el a to­vábbi rendőrségi eljárástól. K. S. és Gy. J. elismerték a sza­bálysértést, és azt is, hogy megpróbálták olyan belátásra bírni, hogy ne tegye meg a rendőri intézkedést, „rendez­zék a dolgot a helyszínen”. A „helyszíni lerendezés” alatt azt értették - írja a nyo­mozás megszüntetéséről szóló határozat -, hogy a rendőr öt­ezer forintos helyszíni bírsá­got szabjon ki. „Úgy tudtuk, hogy a rendőrnek erre legális lehetősége van, és a súlyos szabálysértésért akár ötven­ezer forintos helyszíni bírsá­got is kiszabhat” - vallották. (A bírság „plafonja” valójában kétezer forint.) A két személy tanúvallomá­sában azt is elismerte, hogy a pénzt a rendőrautó ülése mellé helyezték. A rendőr nem vette át. Mindennek alapján a nyo­mozóhivatal indoklása szerint nem lehet bizonyítani azt, hogy a rendőrnek azért aján­lották fel a pénzt, hogy őt hi­vatali kötelezettségének sú­lyos megszegésére bírják rá. A nyomozás folytatásától pedig nem várható további ered­mény. (tf) Legérdekesebb, legizgalmasabb... A rendőrök nap mint nap találkoznak a bűnnel, a hétköznapi ember életét élőket megbotránkozással eltöltő eseményekkel. Vannak azonban olyan pillanatok, melyekre még sok-sok évvel a történtek után is mosolyogva emlékeznek vissza az egyenru­hások. A Bonyhádi Rendőrkapitány­ságon mesélték az első történe­tet: — Egy asszonyt besurraná- son értek tetten a házbeliek. Az asszony szeretné menteni, ami menthető, így villámgyorsan szájába veszi a frissen szerzett aranytárgyakat. A gyűrű az emésztési „útvonal” alsóbb traktusába jutott, ám az arany nyaklánc egyik vége még ki­kandikált a tolvaj szájából. Arra lecsaptak a házaik, így az a bir­tokukban maradt. Az asszony persze tagadott mindent, a sér­tettek pedig váltig állították, hogy a gyűrű bizony a bendő- ben van. A kételyekre egyér­telmű választ csak a röntgen adhat, így orvosi segédlettel végül mégis sikerült bizonyí­tani azt, hogy tényleg lenyelte ama bizonyos tárgyat a besur­ranó. Ilyenkor természetesen őrizetbe kell venni az asszony­ságot, s várni a természet pa­rancsára. De ez esetben még ezeket a nyögdécselős perceket is szigorú őrizet mellett teheti meg a gyanúsított. Utána pedig jön a keresgélés... A rend de­rék őrei csak vártak, vártak, már lassan az őrizetbevétel ideje is lejárt, az a fránya aranygyűrű csak nem akart megcsillanni abban a bizonyos emberi végtermékben. Elvitték hát mégegyszer röntgenre. Ott a legnagyobb megrökönyödé­sükre a masina már semmi jelét nem mutatta annak, hogy a hölgy gyomra a szokásos anya­gokon kívül mást is tartalma­zott volna... Az anyagmeg­maradás törvénye azonban itt is érvényesül, úgyhogy átkutatták a celláját a jóasszonynak. Eredmény semmi. Újabb kuta­tások, s amikor már mindent átnéztek, egyetlen árva ceglédi paprika kivételével abban a bi­zonyos rácsos helyiségben, vé­gül a vitamindús zöldségre ke­rült sor. S láss csodát! A pap­rika belsejében tényleg ott la­pult a gyűrű. A gyanúsított ugyanis boszorkányos ügyes­séggel „kibányászta” a nemes­fémet záróizmai közül, s azon a bizonyos paprikán egy pici metszést ejtve elrejtette annak belsejében. A corpus delicti te­hát megkerült, még ha nem is a legszokványosabb úton. Az el­járás természetesen folytató­dott, ám a tortúra mégsem vette el a kedvét a bűnösnek további besurranásoktól. A következő horrorisztikus történetet a Dombóvári Rend­őrkapitányságon hallottam: — A kapitányság ügyeletese riasztja kollégáit: egy bejelen­tés szerint a kórházi buszmeg­álló illemhelyén egy csecsemő­holttestet találtak. A járőröket azon nyomban a helyszínre irá­nyítja, mozgósítja a forrónyo- mosokat is. Az illemhely kör­nyékén már jókora tömeg gyü­lekezett, s mindenki szömyűl- ködött a tetten. Közben egy doktornő is előkerült, aki arról tájékoztatta a rendőröket, hogy ő gyermekorvos, járt bent a mellékhelyiségben, s tényleg van ott nylonzacskó. A kis holt­test kezét is látta - mondja. Erre a járőrök természetesen bizto­sítják a helyszínt, próbálják a tömeget arrébb terelni, mely egyre csak szaporodik. A hor­rornak mindig nagy a nézőkö­zönsége ... Megérkeznek a nyomozók is. Nehezen átfurakodnak a bá- mész emberek seregén, s be­mennek a tett helyszínére. Né­hány pillanat múlva azonban mosollyal a szájuk szegletében abbahagyják a nyomozást. A zacskó ugyanis nem rejtett mást, mint a női illemhelyek kukáinak szokásos tartamát, csak éppen nem a badellában, hanem az mellett, abban a bi­zonyos zacskóban, derítették fel körültekintő munkával a de­rék férfi rendőrök. Hogy a dok­tornő erre mit szólt? Arra már nem nagyon emlékszik senki. . Harmadik történetünkre is a Dombóvári Rendőrkapitánysá­gon leltem: — Egy nyomozás sikere nagy mértékben függ attól is, hogy a bűnügyi technikus mi­lyen munkát végez a bűncse­lekmény helyszínén, mennyire körültekintően vallatja a nyo­mokat, s azokból a kollegáival együtt milyen következtetése­ket tudnak leszűrni, s végezetül mennyire lesz egy-egy nyom bizonyító erejű. O az, aki a szemlebizottságból elsőként lép be a tett helyszínére, s elsőként járja be az elkövető feltételezett útvonalát. Technikai eszközök, különféle vegyi anyagok gar­madája, no meg - többek között - a fényképezőgép segít neki a helyszín valósághű megjelení­tésében. A dombóvári hotelből is - sok-sok évvel ezelőtt - betörést jeleztek. A szemlebizottság a helyszínre vonul, annak rendje- módja szerint megtörténik a szemle. A bűnügyi technikus - aki nem túl régen kezdte a szakmát - végzi a dolgát. No még azt is tudni kell, hogy az ilyen bűnügyi dokumentációk­hoz természetesen fényképmel­léklet is dukál, mely az ítélet­hirdetésig követi a gyanúsítot­tat, majd irattárba teszik. A fia­tal technikus megpróbál min­dent a tanultak szerint végezni, azonban valami csak kimarad. Mégpedig egy olyan fénykép, melyen az az épület - esetünk­ben a hotel látható -, ahol ma­gát a bűncselekményt elkövet­ték. Az idősebb nyomozók szólnak is az ifjú technikusnak: ha már akkor nem fotóztad le, menj és hozz egy képet az épü­letről. Az pedig ment, de köny- nyítendő saját munkáját, csak a legközelebbi újságárusig. Ott pedig vett egy olyan képesla­pot, melyen a hotel a maga tel­jes terjedelmében látható. Em­berünk ezt ragasztotta be a szemlejegyzőkönyv fénykép- mellékletébe. Még szerencse, hogy a hátul­jára nem írt üdvözletét, például a gyanúsítottnak ... A Paksi Rendőrkapitányság sem maradt ki a könnyfakasztó történetek sorából: — A Nagy dorogi Rend­őrőrsről érkezik a jelzés, hogy a motoros, aki néhány napja fel­borult az úton, sérüléseibe be­lehalt. Mit tesz ilyenkor a pa­rancsnok? Megírja a rendőror­vosoknak a kirendelő határoza­tot a boncolásra. Ezt el is küldik a főkapitányságra, ahonnan a boncmester és az orvos műsze­reivel felszerelkezve útrakel. Mindez meg is történik, majd hamarosan megcsörren a bon­colást elrendelő parancsnok te­lefonja. Az iménti orvos hang­jára kapja fel a fejét a parancs­nok: adjál nekem négy markos embert, mert másként nem tu­dok boncolni! A vonal másik végén jogos az értetlenség, mire az orvos megjegyzi, hogy a balesetet szenvedő minden bizonnyal nagyon tiltakozna ez ellen a boncolás ellen, ugyanis mindössze könnyű sérüléseket szenvedett, s köszöni jól érzi magát otthonában. No erre az­tán a parancsnok is nyomo­zásba kezdett, mert ilyen me­gyénk rendőrségén még nem fordult elő. Kiderült, hogy azon a bizo­nyos október 30-i napon a köz­lekedési helyszínelők elvégez­ték a helyszíni munkáikat, a mentő elszállította a sérültet. Az őrsről telefonon hívták fel a kórházat, hogy érdeklődjenek a motoros állapota felől. A kór­házaik közük: a sérült eltávo­zott. S még mondja valaki, hogy nem érző lelkek rendőre­ink, ugyanis ők ezt a kijelentést olybá vették, hogy az élők so­rából távozott el a fiatalember. Innen tehát a félreértés, min­denesetre a 30 éves nagydorogi férfi lapunkból tudhatja meg, hogy bizony sokáig fog élni. Merthogy az ő halálhírét költöt­ték ... Gergelics Zsóka- hitelkérelmek, pályázatok elkészítése- banki hitelfedezethez vagyonértékelés ■ befektetési, privatizációs tanácsadás- szakmai tanfolyamok- személy-, gépjármű-, felelősség- és vagyonbiztosítás • referenciák az ország minden területéről 7100 Szekszárd, Holub u. 6. Tel/fax: 74/311-383,74/319-906. Tel.: 30/363-382,60/363-460. NYITVA TARTAS: naponta 5.30-22 óráig Az ünnepekre 99 akciós termékkel várjuk vásárlóinkat! Merre tekint az akasztott ember? Avagy tallózás régi jegyzőkönyvekben A rendőrségi jegyzőkönyvek - noha mind egy-egy tragédiá­nak a tükörképei - mégis néha mosolyra fakasztják az olvasó­jukat. Ilyen porosodó jegyző­könyvekben tallóztunk. Egy férfi önkezével vetett vé­get életének. A szemlebizott­ság a helyszínre vonul, ilyen­kor arról szereznek bizonysá­got, hogy az elhalt valóban sa­ját akarata szerinti a halál, senki más nem segítette ahhoz, hogy élete véget érjen. Ez a férfi felakasztotta magát egy jókora fára. A rendőr pedig a lehető legpontosabban szere­tett volna minden körülményt jegyzőkönyvezni, így ama gondolatot is megfogalmazta, hogy „az akasztott ember Szaiccs felé tekintget”. Bátaszéken történt, vagy hat évvel ezelőtt, hogy egy férfi kerékpárjával közlekedett a kövesúton. Kétkerekűjével felborult, s olyan szerencsétle­nül esett, hogy koponyatörést szenvedve a helyszínen életét vesztette. A rendőri jelentés eképp összegezte a baleset okát: „A baleset bekövetkezté­ért a sértett okolható, mivel nem az útviszonyoknak meg­felelő sebességgel vezette jár­művét”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom