Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-04 / 257. szám

1996. november 4., hétfő 3. oldal Megyei Körkép felszenteléskor fogalmazott. Renkecz József, a valaha volt uzdi iskola nyugalmazott igazgatója nyitotta meg az ünnepséget, szólván az ösz- szefogásról, amelyben az uz- diakon kívül szerepe volt a sárszentlőrinci önkormány­zatnak, és a haranglábat ké­szítő két bonyhádi fafaragó­nak, Szemcsuk Istvánnak és Beréti Istvánnak is. A szer­tartás a Himnusz éneklésével kezdődött, majd Kari Já- nosné Csepregi Erzsébet evangélikus lelkész szólott az ünnepről, aki mellette álló édesapjától, Csepregi Bélától vette át az igehirdetés, az uzdi lelkek ápolásának nehéz szolgálatát. Az ünneplők a Szózat után a szobányi, de annál meghittebb hangulatú evangélikus templomba vo­nultak, Gáti Mariann művész kiállításának megnyitására. A kis szobrok, aligha leírha­tók, beszéljen helyettük a művésznő verse: „Búza, aranyszemű búza / nyáron kötnek koszorúba / Zúzva ke­mencébe raknak / oltár aszta­lára raknak. ” Gáti Mariann másfél évet élt Sárszentlőrin- cen, élete első másfél évét, a Petőfi házban látta meg a nap­világot, nemzeti ünnepünk, március 15-ike előestéjén az Úr 1951-edik esztendejében, így okkal ajánlotta mostani ki­állítását szülőfaluja népének. Nem maradt ezzel egyedül: Meilinger Ferenc uzdi amatőr fafaragó Emese álma című művét adták át a Kulcsosház udvarán, majd az iskolában Pa­tai István fotókiállítását nyi­totta meg Hetesi Károly pol­gármester. A nap teljességét az Uzdi Népfőiskola tanévnyitója koronázta, Csepregi Béla tisz- teletes úr beszédével, és a zászló felavatásával, amelynek zászlóanyaságát a tiszteletes úr felesége vállalta. Az ünnepi délutánt a Kulcsosház udvarán fellobbanó emléktábortűz és szeretetvacsora zárta. Rákosi Gusztáv Fotó: G. K. A honfoglalásra, és az eltelt 1100 évre emlékeztek Uzdon Előre ment szeretteinkre gondolva (Folytatás az 1. oldalról.) A millecentenárium jegyé­ben múltjára emlékezett szombaton Űzd népe, nem feledve a jelent és a jövőt sem. Ebéd után a temetőben gyülekeztek a Sárszentlőrin- chez tartozó kicsiny tolnai falu lakói, hogy tanúi legye­nek a közadakozásból elké­szült lélekharang felszentelé­sének. A Gombos Miklós őr- bottyáni harangöntő által ké­szített kis „hangszer” Űzd szülötteinek jóvoltából szü­lethetett: két Angliában élő uzdi — Bérdi Ferenc és Ga- ramszegi Tibor — adomá­nyait egészítette ki a telepü­lés apraja-nagyja, ki-ki ereje szerint, hogy a haranglábon végre megszólalhasson „ve­zetőnk, Isten kegyelme”, ahogy Szalkay Lajos, Kaj- dacs evangélikus lelkésze a Gyertyagyújtás az áldozatokért A várdombi hősök könyve Meghalnak kiket elfelejtenek, de örökké élnek kiket szeret­nek! - kezdte a megemléke­zést Herendi János kanonok­plébános Várdombon, a teme­tőben első ízben megtartott ha­lottak napi megemlékezésen. A meghitt ünnepet a fájdalom, a könnyek kísérték. Ki közeli, ki távoli hozzátartozóját, ki ba­rátját, ki ismerősét gyászolta. A gyertyafényben úszó teme­tőben nemcsak az itt örök nyugalomra tért halottakért gyújtottak gyertyát szombaton délután, hanem azokért is, akik a távolban, ismeretlen helyen, jeltelen sírokban nyugszanak. Fekete bőrkötésű könyv őrzi az első és a második vi­lágháborúban elesettek ne­veit. A nyolcvankét áldozat tiszteletére szentelte meg He­rendi János a Hősök könyvét. A könyv Kardos Antal, Hammer Zoltán és még sok­sok várdombi segítőkészsé­gét, kezemunkáját dicséri. Ezután minden évben a köny­vet a végleges helyéről, a templomból, halottak napján a temetői kápolnába helyezik, ahol hozzátartozók, ismerő­sök, barátok lapozhatnak bele, s kereshetik meg az ismerős nevet. A Hősök könyvének megszentelését követően egy- egy szál gyertyát gyújtottak a halottakért, s a megemlékezés résztvevői elhelyezték a ká­polnában a háborús évek szo­morú emlékeit őrző kötetet. FOTÓ: PÉTERI A szakma messze előttünk jár Kicsit restelkedtem azon, hogy egyetlen magyar kiállí­tóval sem találkoztam Stutt­gartban - mondta Bőr Nagy Adám, a Gunaras Kft. ügyve­zető igazgatója, aki a közel­múltban vett részt a stutt­garti, fürdőberendezéseket bemutató nemzetközi szakki­állításon.- Ezzel csupán annyit akarok mondani - folytatta -, hogy ha­zánkban nincsen a fürdő ügynek ipara, holott a világ leggazda­gabb országának számítunk a termálvíz tekintetében.- Azért bizonyára akadt lát­nivaló a kiállításon, s jó volt a látogatás tapasztalatszerzésre is.- Az Interbad elnevezésű, nemzetközi fürdőügyi kiállítás elsősorban a fürdőknél haszná­latos technikai berendezéseket gyártó cégek seregszemléje és szakvására, s aki ma benne akar lenni a fürdős világban, el kell zarándokolnia Stuttgartba, s meg kell néznie, hogy hol tart ma a szakma. Természetesen ez kiváló lehetőség a tapasztalat- szerzésre, ötletek, eljárások megismerésére.- Hol tart ma a szakma ?- Be kell vallanom, hogy nagyon messze jár előttünk. Nyilvánvalóvá vált, hogy ma már nem elég egy fürdőben az, ha több medencét megfelelő vízzel biztosítanak a vendégek rendelkezésére, hanem az is szükséges, hogy az emberek egész napos élménysorozatot élhessenek át, ha ellátogatnak egy fürdőbe.- Nyilván nem kis beruházás szükséges ahhoz, hogy ilyen fürdőt alakítsanak ki.- Ez szinte csak pénzkérdés, hiszen a jó szándék mindenki­ben megvan, miként Gunaras- ban is. Mi azt láthattuk Stutt­gartban, hogy milyenné kellene alakítani a fürdőt.- Úgy tudom - lévén Ön a dombóvári vízmű ügyvezetője is - hogy stuttgarti látogatása mellett Ausburgban is körülné­zett, bár egy kicsit más ügyben.- Ausburgban nem kifeje­zetten a helyi vízműben tettem látogatást, hanem a városi közműveket tömörítő Stadt- werkben néztem körül. A város által fenntartott üzem a vízmű­től az energiaszolgáltatásig, a tömegközlekedéstől a telefon és kábeltelevíziós rendszerig sok mindent tömörít. Ez egy érdekes jelenség, s valamikor nekem is voltak olyan gondola­taim, hogy talán jó lenne Dom­bóváron is valahogy össze­vonni. Ezzel az egyes szolgálta­tók likviditási problémáit le­hetne megoldani. Ez persze nem a legmodernebb felfogás, hiszen jobb tisztességes üzleti alapon szolgáltatni, ha megfe­lelő feltételrendszerben végez­hetik a szolgáltatók tevékeny­ségüket. - NL ­Rövid, de eredményes beszélgetés Teller Ede: támadják a természettudományt (Folytatás az 1. oldalról.) Ez az új ünnep talán fékez­hetné a tudós által veszélyesnek tartott irányzat további teijedé- sét. Hangsúlyozta, a természet- tudományi nap egyben alkalmat adna arra is, hogy megemlékez­zünk a magyar természettudó­sok kiemelkedő teljesítményé­ről. Teller Ede professzor remé­nyét fejezte ki, hogy az új ün­nepnap mielőbb megszülethet és úgy vélte, hogy erre a célra talán november 3-a, Széchenyi István születésnapja lenne a legmél­tóbb időpont. Mint arról beszá­moltunk, Teller Ede ellátogatott a paksi atomerőműbe is. Leszoktató program Dombóváron (Folytatás az 1. oldalról.)- A programban sok egész­ségügyi dolgozó vesz részt, s a leszokásban az orvos és az asz- szisztencia egyaránt segít. Az ingyenesség a tapaszra nem vonatkozik, ám kedvezménye­sen vásárolhatják meg a le­szokni akarók, hiszen a kör­nyéken nekem van jogom arra, hogy vényt állítsak ki a ta­paszra, amit a dombóvári Arany János téri patikában le­het kedvezménnyel kiváltani „Egyet fizet, kettőt kap!” ala­pon. A tapasz ára egyébként egy doboz cigaretta árával közel azonos, így a leszokás nem drágább, mintha valaki dohá­nyozna, és sokan néhány hét tapasz használat után teljesen elhagyják a dohányzást úgy, hogy ezt a segítséget sem kell már alkalmazniuk. Azt hiszem, ez nem nagy ár az egészségért.- Mikor kereshetik fel az in­tézetet a leszokni akaró dohá­nyosok?- Rendelési időben bármi­kor, s természetesen - mivel a fiatalok veszélyeztetett korosz­tálynak számítanak - 18. évü­ket még be nem töltött fiatalok is nyugodtan eljöhetnek hoz­zánk. - nagy ­Kiállítás a ZUG-ban. Kemp Zsuzsa kerámiáiból és Kom- játhiné Horváth Ágnes textilmunkáiból nyűt kiállítás szombaton délután Szekszárdon a ZUG kiállítótermében. A szépen meg­munkált térítők, ablakdrapériák csodálatos harmóniát alkottak a művészi kéz által alkotott fekete kerámiákkal, és a különböző dísztárgyakkal. A kiállítást november 14-ig, naponta 17 és 22 óra között láthatja az érdeklődő közönség. fotó: gottvald károly Valóságos riport egy tolnai rockfesztiválról Na, nem evett meg a fene Új fajjal gazdagodott a Föld faunája. A popoja nevezetű élőlény egy madár, általában a mezőn él, szarvashússal táplálkozik, de meg tudja enni a szarvasagancsot, esetleg a szarvaspatkót is. „Sőt, még téged is be tud kapni.” Az új állatfajt a nagyobbik gyerek fedezte fel a fürdőkádban ülve, szombaton este. Ilyen örömteli esemény után egy családfő nyugodt lelki­ismerettel - akár szombat este is - elballaghat meg­nézni, mi fán terem egy tol­nai „rockfesztivál”. És így is tesz. A bulit a helyi Biliárdsza­lon szervezte, abból az alka­lomból, hogy a fiatalok köré­ben jelenleg (egyik) legnép­szerűbb tolnai szórakozóhely az új felállásban körülbelül l éve nyitott ki. A rendezvény további okai: az egyik fellépő zenész leszerelt, egy másik meg hamarosan bevonul. (A szervezők elmondták, sajna, csak utólag jutott eszükbe, hogy éppen halottak napjára esett a választásuk.) A fesztivál elnevezés persze nem igazán pontosan fedi a va­lóságot. Egyrészt ugye, a no­vemberi időpont, másrészt meg, hogy a Biliárdszalonba egyidejűleg kétszáz embernél több nem tud bepréselődni. Vi­szont. Három tolnai, meg egy félig-meddig tolnai - minden lokálpatrióta felhang nélkül - nagyon jó banda, a Blues Harp, az Electric Soul, az Esőbeállók, plusz a Sündörgés egész éjszaka nyomul az ember fülébe, sértés nélkül. Aztán vannak még helybéli és kör­nyékbeli fiúk és leányok, akiket nem a Hip-Hop mókuskákért esz a fene. Meg van az a jó kis füstös luk, (amit Biliárdsza­lonnak neveznek), ahol elég olcsón mérik a csapokat, és amiben jól megfér egymás mellett a 20-30 évvel ezelőtti rock, a tegnapi jazz-blues és a mai alternatív rock. Na meg még, ahol olyan vicceket mesélnek, mint (picit átalakítva): a vagány csávó már három napja étlen-szom- jan bolyong a sivatagban, mire megszólal egy gúnyos hang: Kicsit sivatag? És ahonnan nem nézik ki, sőt barátsággal fogadják a 30 feletti kopaszodó, potrohosodó alakokat. Ahol a hosszú, sző­késbarna hajú széplányok azt válaszolják egy italra történő invitálásra, hogy „koszi, majd később ”. Ahol tudni lehet, mikor van itt az ideje a hazamenetelnek, hátha azóta újabb madárfajjal gazdagodott a bioszféra.-s-

Next

/
Oldalképek
Tartalom