Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-04 / 257. szám

1996. november 4., hétfő

3. oldal

Megyei Körkép

felszenteléskor fogalmazott. Renkecz József, a valaha volt uzdi iskola nyugalmazott igazgatója nyitotta meg az ünnepséget, szólván az ösz- szefogásról, amelyben az uz- diakon kívül szerepe volt a sárszentlőrinci önkormányzatnak, és a haranglábat készítő két bonyhádi fafaragónak, Szemcsuk Istvánnak és Beréti Istvánnak is. A szertartás a Himnusz éneklésével kezdődött, majd Kari Já- nosné Csepregi Erzsébet evangélikus lelkész szólott az ünnepről, aki mellette álló édesapjától, Csepregi Bélától vette át az igehirdetés, az uzdi lelkek ápolásának nehéz

szolgálatát. Az ünneplők a Szózat után a szobányi, de annál meghittebb hangulatú evangélikus templomba vonultak, Gáti Mariann művész kiállításának megnyitására. A kis szobrok, aligha leírhatók, beszéljen helyettük a művésznő verse: „Búza,

aranyszemű búza / nyáron kötnek koszorúba / Zúzva kemencébe raknak / oltár asztalára raknak. ” Gáti Mariann másfél évet élt Sárszentlőrin- cen, élete első másfél évét, a Petőfi házban látta meg a napvilágot, nemzeti ünnepünk, március 15-ike előestéjén az Úr 1951-edik esztendejében, így okkal ajánlotta mostani kiállítását szülőfaluja népének. Nem maradt ezzel egyedül: Meilinger Ferenc uzdi amatőr fafaragó Emese álma című művét adták át a Kulcsosház udvarán, majd az iskolában Patai István fotókiállítását nyitotta meg Hetesi Károly polgármester. A nap teljességét az Uzdi Népfőiskola tanévnyitója koronázta, Csepregi Béla tisz- teletes úr beszédével, és a zászló felavatásával, amelynek zászlóanyaságát a tiszteletes úr felesége vállalta. Az ünnepi délutánt a Kulcsosház udvarán fellobbanó emléktábortűz és szeretetvacsora zárta.

Rákosi Gusztáv Fotó: G. K.

A honfoglalásra, és az eltelt 1100 évre emlékeztek Uzdon

Előre ment szeretteinkre gondolva

(Folytatás az 1. oldalról.)

A millecentenárium jegyében múltjára emlékezett szombaton Űzd népe, nem feledve a jelent és a jövőt sem. Ebéd után a temetőben gyülekeztek a Sárszentlőrin- chez tartozó kicsiny tolnai falu lakói, hogy tanúi legyenek a közadakozásból elkészült lélekharang felszentelésének. A Gombos Miklós őr- bottyáni harangöntő által készített kis „hangszer” Űzd szülötteinek jóvoltából születhetett: két Angliában élő uzdi — Bérdi Ferenc és Ga- ramszegi Tibor — adományait egészítette ki a település apraja-nagyja, ki-ki ereje szerint, hogy a haranglábon végre megszólalhasson „vezetőnk, Isten kegyelme”, ahogy Szalkay Lajos, Kaj- dacs evangélikus lelkésze a

Gyertyagyújtás az áldozatokért

A várdombi hősök könyve

Meghalnak kiket elfelejtenek, de örökké élnek kiket szeretnek! - kezdte a megemlékezést Herendi János kanonokplébános Várdombon, a temetőben első ízben megtartott halottak napi megemlékezésen. A meghitt ünnepet a fájdalom, a könnyek kísérték. Ki közeli, ki távoli hozzátartozóját, ki barátját, ki ismerősét gyászolta. A gyertyafényben úszó temetőben nemcsak az itt örök nyugalomra tért halottakért gyújtottak gyertyát szombaton délután, hanem azokért is, akik a távolban, ismeretlen helyen, jeltelen sírokban nyugszanak.

Fekete bőrkötésű könyv őrzi az első és a második világháborúban elesettek neveit. A nyolcvankét áldozat tiszteletére szentelte meg Herendi János a Hősök könyvét. A könyv Kardos Antal, Hammer Zoltán és még soksok várdombi segítőkészségét, kezemunkáját dicséri. Ezután minden évben a könyvet a végleges helyéről, a templomból, halottak napján a temetői kápolnába helyezik, ahol hozzátartozók, ismerősök, barátok lapozhatnak bele, s kereshetik meg az ismerős nevet. A Hősök könyvének megszentelését követően egy- egy szál gyertyát gyújtottak a halottakért, s a megemlékezés résztvevői elhelyezték a kápolnában a háborús évek szomorú emlékeit őrző kötetet.

FOTÓ: PÉTERI

A szakma messze előttünk jár

Kicsit restelkedtem azon, hogy egyetlen magyar kiállítóval sem találkoztam Stuttgartban - mondta Bőr Nagy Adám, a Gunaras Kft. ügyvezető igazgatója, aki a közelmúltban vett részt a stuttgarti, fürdőberendezéseket bemutató nemzetközi szakkiállításon.- Ezzel csupán annyit akarok mondani - folytatta -, hogy hazánkban nincsen a fürdő ügynek ipara, holott a világ leggazdagabb országának számítunk a termálvíz tekintetében.- Azért bizonyára akadt látnivaló a kiállításon, s jó volt a látogatás tapasztalatszerzésre is.- Az Interbad elnevezésű, nemzetközi fürdőügyi kiállítás elsősorban a fürdőknél használatos technikai berendezéseket gyártó cégek seregszemléje és szakvására, s aki ma benne akar lenni a fürdős világban, el kell zarándokolnia Stuttgartba, s meg kell néznie, hogy hol tart ma a szakma. Természetesen ez kiváló lehetőség a tapasztalat- szerzésre, ötletek, eljárások megismerésére.- Hol tart ma a szakma ?- Be kell vallanom, hogy nagyon messze jár előttünk. Nyilvánvalóvá vált, hogy ma már nem elég egy fürdőben az, ha több medencét megfelelő vízzel biztosítanak a vendégek rendelkezésére, hanem az is

szükséges, hogy az emberek egész napos élménysorozatot élhessenek át, ha ellátogatnak egy fürdőbe.- Nyilván nem kis beruházás szükséges ahhoz, hogy ilyen fürdőt alakítsanak ki.- Ez szinte csak pénzkérdés, hiszen a jó szándék mindenkiben megvan, miként Gunaras- ban is. Mi azt láthattuk Stuttgartban, hogy milyenné kellene alakítani a fürdőt.- Úgy tudom - lévén Ön a dombóvári vízmű ügyvezetője is - hogy stuttgarti látogatása mellett Ausburgban is körülnézett, bár egy kicsit más ügyben.- Ausburgban nem kifejezetten a helyi vízműben tettem látogatást, hanem a városi közműveket tömörítő Stadt- werkben néztem körül. A város által fenntartott üzem a vízműtől az energiaszolgáltatásig, a tömegközlekedéstől a telefon és kábeltelevíziós rendszerig sok mindent tömörít. Ez egy érdekes jelenség, s valamikor nekem is voltak olyan gondolataim, hogy talán jó lenne Dombóváron is valahogy összevonni. Ezzel az egyes szolgáltatók likviditási problémáit lehetne megoldani. Ez persze nem a legmodernebb felfogás, hiszen jobb tisztességes üzleti alapon szolgáltatni, ha megfelelő feltételrendszerben végezhetik a szolgáltatók tevékenységüket. - NL Rövid, de eredményes beszélgetés

Teller Ede: támadják a természettudományt

(Folytatás az 1. oldalról.)

Ez az új ünnep talán fékezhetné a tudós által veszélyesnek tartott irányzat további teijedé- sét. Hangsúlyozta, a természet- tudományi nap egyben alkalmat adna arra is, hogy megemlékezzünk a magyar természettudósok kiemelkedő teljesítményéről. Teller Ede professzor reményét fejezte ki, hogy az új ünnepnap mielőbb megszülethet és úgy vélte, hogy erre a célra talán november 3-a, Széchenyi István születésnapja lenne a legméltóbb időpont. Mint arról beszámoltunk, Teller Ede ellátogatott a paksi atomerőműbe is.

Leszoktató program Dombóváron

(Folytatás az 1. oldalról.)- A programban sok egészségügyi dolgozó vesz részt, s a leszokásban az orvos és az asz- szisztencia egyaránt segít. Az ingyenesség a tapaszra nem vonatkozik, ám kedvezményesen vásárolhatják meg a leszokni akarók, hiszen a környéken nekem van jogom arra, hogy vényt állítsak ki a tapaszra, amit a dombóvári Arany János téri patikában lehet kedvezménnyel kiváltani „Egyet fizet, kettőt kap!” alapon.

A tapasz ára egyébként egy doboz cigaretta árával közel

azonos, így a leszokás nem drágább, mintha valaki dohányozna, és sokan néhány hét tapasz használat után teljesen elhagyják a dohányzást úgy, hogy ezt a segítséget sem kell már alkalmazniuk. Azt hiszem, ez nem nagy ár az egészségért.- Mikor kereshetik fel az intézetet a leszokni akaró dohányosok?- Rendelési időben bármikor, s természetesen - mivel a fiatalok veszélyeztetett korosztálynak számítanak - 18. évüket még be nem töltött fiatalok is nyugodtan eljöhetnek hozzánk. - nagy Kiállítás a ZUG-ban. Kemp Zsuzsa kerámiáiból és Kom- játhiné Horváth Ágnes textilmunkáiból nyűt kiállítás szombaton délután Szekszárdon a ZUG kiállítótermében. A szépen megmunkált térítők, ablakdrapériák csodálatos harmóniát alkottak a művészi kéz által alkotott fekete kerámiákkal, és a különböző dísztárgyakkal. A kiállítást november 14-ig, naponta 17 és 22 óra között láthatja az érdeklődő közönség. fotó: gottvald károly

Valóságos riport egy tolnai rockfesztiválról

Na, nem evett meg a fene

Új fajjal gazdagodott a Föld faunája. A popoja nevezetű élőlény egy madár, általában a mezőn él, szarvashússal táplálkozik, de meg tudja enni a szarvasagancsot, esetleg a szarvaspatkót is. „Sőt, még téged is be tud kapni.” Az új állatfajt a nagyobbik gyerek fedezte fel a fürdőkádban ülve, szombaton este.

Ilyen örömteli esemény után egy családfő nyugodt lelkiismerettel - akár szombat este is - elballaghat megnézni, mi fán terem egy tolnai „rockfesztivál”. És így is tesz.

A bulit a helyi Biliárdszalon szervezte, abból az alkalomból, hogy a fiatalok körében jelenleg (egyik) legnépszerűbb tolnai szórakozóhely az új felállásban körülbelül l éve nyitott ki. A rendezvény

további okai: az egyik fellépő zenész leszerelt, egy másik meg hamarosan bevonul. (A szervezők elmondták, sajna, csak utólag jutott eszükbe, hogy éppen halottak napjára esett a választásuk.)

A fesztivál elnevezés persze nem igazán pontosan fedi a valóságot. Egyrészt ugye, a novemberi időpont, másrészt meg, hogy a Biliárdszalonba egyidejűleg kétszáz embernél több nem tud bepréselődni. Viszont. Három tolnai, meg egy félig-meddig tolnai - minden lokálpatrióta felhang nélkül - nagyon jó banda, a Blues Harp, az Electric Soul, az Esőbeállók, plusz a Sündörgés egész éjszaka nyomul az ember fülébe, sértés nélkül. Aztán vannak még helybéli és környékbeli fiúk és leányok, akiket nem a Hip-Hop mókuskákért esz a fene. Meg van az a jó kis füstös luk, (amit Biliárdszalonnak neveznek), ahol elég olcsón mérik a csapokat, és amiben jól megfér egymás mellett a 20-30 évvel ezelőtti rock, a tegnapi jazz-blues és a mai alternatív rock.

Na meg még, ahol olyan

vicceket mesélnek, mint (picit átalakítva): a vagány csávó már három napja étlen-szom- jan bolyong a sivatagban, mire megszólal egy gúnyos hang: Kicsit sivatag?

És ahonnan nem nézik ki, sőt barátsággal fogadják a 30 feletti kopaszodó, potrohosodó alakokat. Ahol a hosszú, szőkésbarna hajú széplányok azt válaszolják egy italra történő invitálásra, hogy „koszi, majd később ”.

Ahol tudni lehet, mikor van itt az ideje a hazamenetelnek, hátha azóta újabb madárfajjal gazdagodott a bioszféra.-s-