Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-16-17 / 268. szám

16. oldal Hétvégi Magazin 1996. november 16., szombat tlj Sámson és Delila film főszereplői Liz Hurley és Eric Thai. A TNT Marokkóban forgatta a filmet. Dallas-rajongók figyelmébe! Új film: Dzsoki visszatér! Amióta öt évvel ezelőtt véget ért az Egyesült Államokban a Dal­las, az amerikai rajongók leve­lek millióiban kérik, hogy le­gyen folytatás. Hát lett! A világ legnépszerűbb tévé­családja visszatér a képernyőre, igaz, csak egy egész estés film erejéig, de legalább visszatér­nek. Mivel nálunk még javában megy a Dallas, az alábbi soro­kat, amelyekben kénytelenek vagyunk a sorozat végét össze­foglalni, csak azok olvassák el, akik kíváncsiságukat nem bírják türtőztetni. Dzsoki az utolsó epizódban tökéletesen összeroskad, és a „mindennek vége” jegyében pisztolyát maga ellen fordítja. A lövés eldördül, ám a nézők nem tudják meg, hogy meghalt-e. Még maga Larry Hagman sem lehetett biztos Dzsoki sorsa fe­lől. ,Annak idején nem tudtuk, folytatjuk-e valaha a sorozatot, ezért egy kicsit nyitva hagytuk a dolgokat”. Nos, a „Dallas: Dzsoki vissza­tér” című filmben (mint említet­tük, ez már nem lesz sorozat) Dzsoki Párizsból indul haza, hogy visszaszerezze a családi céget az „ősellenség” difitől, aki viszont rájön arra, hogy Af- tontól lánya született. „A forgatás első napján szinte egy igazi család találkozott újra - mondja Bobby, alias Patrick Duffy. Ken Kercheval (Cliff) csak kontrázni tud: „Olyan volt, mintha soha nem is ért volna vé­get.” A forgatás kezdetét hat hó­nappal késleltette Larry Hagman májátültetése. „Mindannyian szorítottunk érte - emlékszik vissza Samantha (az életben Linda Gray). - A munka során aztán persze alkalmazkodnunk kellett az ő lassúbb tempójához, de mindig nagyon jól tartotta magát.” Akárcsak az eredeti szé­ria, a Dallas-film sem nélkülözi az enyhén szexis jeleneteket (a boldog nyolcvanas évek emlé­kezetére), és ezekben éppen Hagman az egyik főszereplő. „Pokoli volt, de valakinek meg kellett csinálnia”, ironizál mindannyiunk szeretett Dzso- kija. A tizenhárom évet végigdol­gozott színészgárda egyébként gyakran összejár: Duffy és Hagman együtt horgászgat, Linda Gray közös szülinapi partikat tart. Ami pedig a foly­tatás folytatását illeti, Patrick Duffy szerint ideje lenne elké­szíteni a Dallas vidámabb vál­tozatát - egy hangulatos paró­diát, úgymond: „a lehető leg­idétlenebb humorral”. Tanuljunk flörtölni, megéri! A nagytekintélyű osztrák News magazin, Brigitte Bösen­kopf pszichológus professzor vezetésével gyorsan népszerűvé vált mozgalmat indított: tanul­junk meg helyesen flörtölni - a munkahelyen. A szakember sze­rint a munkahelyi flört munkánk minőségére is jótékonyan hat. A legtöbb dolgozó nő teljesítmé­nyét jelentősen befolyásolja, hogy férfi kollégái értékelik-e bájait is. A férfiakkal sincs ez másként: a hölgyek csábító pil­lantása, cinkos mosolya valósá­gos doppingszer számukra. Bri­gitte Bösenkopf szerint márcsak ezért is érdemes elsajátítani a flörtölés ismereteit, melyek kö­zül a legfontosabb aranyszabály: időben kell abbahagyni. Mert ha ez nem sikerül, jön a szerelem amely sötét verem, különösen a munkahelyen. November 19, Petőfi Csarnok Budapest vendége Zucchero Az olasz táncdal a hatvanas években élte virágkorát, majd egészen a nyolcvanas évek végéig, Adelmo Forna- ciari, azaz művésznevén Zucchero megjelenéséig kel­lett várni az igazi, nemzet­közi formátumú sztárra. Az 1955-ben született Adelmo 11 évesen fogott gitárt a kezébe és már 15 évesen megalakította első együttesét. „Egyszerűen nem bírtam elvi­selni az akkor uralkodó, divat­jamúlt irányzatot, más utakat kerestem” - vallja ma. Első lemeze 1983-ban jele­nik meg, röviddel ezután el­hagyja Itáliát és San Francis- coba megy tanulni. Itt kiváló muzsikusokkal ismerkedik meg, akikkel nemzetközi együt­test alakít. Zucchero 1987-re már igazi sztár, ekkor fedezi fel ugyanis azt a műfajt, amely a mai napig a legjobban megy neki: a blues sajátos, Zucchero által kitalált változatát. Ebben az érzelmes olasz me­lódia és a rockos ritmus ötvö­ződik a komoly társadalmi mondanivalóval. Senza Una Donna című dala világsiker lesz, főképp azután, hogy 1991- ben elkészíti a dal duett-válto­zatát is Paul Younggal. 1987-es Blue s című albuma egyedül Olaszországban 1 millió 300 ezer példányban kel el. Rekedtes hangját szívesen adja kíséretként kollégáinak: még Luciano Pavarotti is haj­landó volt fellépni vele. De dolgozott Brian Augerrel, Mi­les Davisszel, Joe Cockerrel, Eric Claptonnal, Stinggel, Jeff Beckkel, Bonoval. Műfaji sok­oldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy írt filmzenét Tinto Brass Snack Bar Buda­pest című mozijához és a Blues Brothers című, John Belushi - Dan Aykroyd vígjátékhoz. Le­mezei elkészítéséhez igénybe vette a New Orleans-i gospel kórust és a moszkvai Vivaldi szimfonikus zenekart. A 41 éves sztár szinte min­denütt fellépett már, kivéve Magyarországot, de erre sem kell sokáig vámunk: november 19-én Budapesten, a Petőfi Csarnokban láthatjuk. Függetlenek a sikeres modellek Kate Moss A világhírű topmodellek több­nyire igyekeznek elkerülni a há­zasélettel járó kötöttségeket, fél­tik önállóságukat, függetlensé­güket. Claudia Schiffert korábban az egész világ Albert monacói her­ceg jövendőbeli hitveseként üd­vözölte. Aztán változott a kép, s máris David Copperfield, a vi­lághírű bűvész páijaként kö­szöntötték. Ámde a gyönyörű manöken továbbra is egyedül él... Karen Mulder Ugyanez a helyzet Cindy Crawfordal, akinek Richard Gere-től való válása után Val Kilmerrel tervezett házassága is semmivé foszlott. Caria Bruni sem Vincent Pe­rez színész, sem Amo Klarsfeld mellett nem tudott dönteni. De egyelőre ugyanígy pártában ma­radt Christy Turlington, Elle Mac Pherson, Helena Christen­sen, Nadja Auerman és Stella Tennant is. Linda Evangelista sem sieti el Carla Bruni bejelenteni házasságkötését Kyle Mac Lachlan színésszel, akivel már jó ideje tart a kapcso­lata. Kate Moss még ebben az évben szerette volna megünne­pelni esküvőjét Johnny Depp filmsztárral, ámde úgy tűnik, hogy legalábbis rövid időre szétválnak útjaik. Karen Mulder egyelőre újra és újra visszahőköl attól, hogy frigyre lépjen Jean-Yves Le Fur- ral, Stephanie monacói hercegnő egykori barátjával. óperui erotika A szexuális érintkezés le­hetséges formáinak gyakor­latilag a teljes palettáját be­mutatták azok az ősi perui erotikus kerámiák, amelye­ket a bécsi Néprajzi Múze­umnak adott kölcsön feb­ruár 2-ig a limai Rafael Larco Herrera Régészeti Múzeum. Az Amerika felfedezése előtti korszakból származó mintegy 100 kiállított tárgy kora eléri a 2300 évet is. Főként a mocse kultúra ter­mékei, azé a népé, amely Krisztus előtt 100 és Krisz­tus után 600 között jelentős királyságot alkotott a mai Peru területén. Az alkotások bizonyítják, hogy már sok évszázaddal a híres inka bi­rodalom előtt magasan fej­lett kultúra létezett azon a tájon. A mocsék az emberi élet szinte valamennyi területét, így a szerelmi életet is ma­gas művészi színvonalú ke- rámiatárgyakban adták visz- sza. Amerika más preko- lumbián kultúráiból alig is­mert az erotikus művészet. Ez az első eset az APA osztrák hírügynökség sze­rint, hogy külföldön mutat­ják be a perui magánmú­zeum becses gyűjteményét. A limai Rafael Larco Herrera Régészeti Múzeum a legjelentősebb magánmú­zeum Peruban: a prekolum- bián művészet mintegy 40 ezer tárgyi emlékét öleli fel, köztük 250 erotikus kerá­miát. Szenzációt kelt az Evita Madonna legújabb filmjé­nek tervek szerinti karácso­nyi bemutatóját nem akármi­lyen várakozás előzi meg. Fő forgalmazója, a Walt Disney nagy akcióra készül, a mega­musicalt fantasztikus csin­nadratta közepette akarják bemutatni. A reklámkampány Ma­donna meghatározó egyéni­ségére épít, vagyis arra, hogy egy hónappal a film bemuta­tása után minden nő úgy akar majd kinézni, mint Evita. Az elegáns Bloomingdale áru­házlánc külön Evita-shopo- kat alakít ki, amelyekben a tangódressztől az elnökné- stílusú ékszereken át beikta­tási kisestélyiig mindenre ki­teljed majd a választék. A hatvanas Carey Bell és többi harmonikás Nehéz megmondani, melyik a biueszene „legigazibb” hang­szere. Legtöbben a gitárra esküsznek, s valóban: a „nagyok” többsége gitározott: Muddy Waters, John Lee Hooker, B. B King, Elmore James (a hangszer egyik specialistája és megújí- tója volt) - s ezzel még csak a feketéket említettük. Szép számmal voltak ki­tűnő zongoristái is e műfaj­nak: Memphis Slim, Ray Charles vagy Otis Spann neve igazán jól cseng. Jelentőség­ben nem marad el mögöttük a szájharmonika sem, amelyet sokan hobós, vándorzenész hangszernek tartanak, de nél­küle a blues teljesen elkép­zelhetetlen lenne. E hangszer sztárjai között emlegetik - mások mellett - Little Wal­ten, Junior Wellst, a két Sonny Boy Williamsont, Sonny Terryt és azt a Carey Bellt, aki éppen ezekben a napokban ünnepli hatvanadik születésnapját. Carey Bell Mississippi ál­lamban született. A többi, ze­néhez vonzódó fiatalhoz ha­sonlóan először ő is élménye­ket gyűjtött: hallgatta Muddy Waters és persze az öreg „herflisek” - Little Walter és Sonny Boy Williamson - já­tékát. A maga szórakozására kezdett el muzsikálni, s nem mindjárt bluesszal, hanem szinte gyermekként egy fehér zenekarban country and wes- ternnel. Ő maga is tudta, hogy ez a kis megalkuvás nem tarthat sokáig, s az ötvenes évek má­sodik felében már Chicagó­ban telepedett le, s az ottani városi bluesszal kezdett is­merkedni. Gitározni is meg­tanult közben és a hatvanas éveket „átpengette” gitáron és basszusgitáron. A nevét akkor kezdték sűrűbben emlegetni, amikor 1968-ban ő is szere­pelt Earl Hooker lemezén. Nyomban utána - 1969-ben - saját lemezt készített. Dalait inkább a pergő ritmusok, mint az elnyújtott, „mesélő” dalok jellemezték. Gyakran lépett fel együtt a felnőtt korában is bálványozott Muddy Wa- tersszal és Willie Dixonnal. Azzal büszkélkedhet, hogy 1988-ban ő készítette el a vi­lág első blues CD-jét. Leg­utóbbi, 1994-ben megjelent lemezének címe: Harpmaster (szabadon: a herfli - szájhar­monika - mestere). Népes családdal áldotta meg az ég, s nem lehet mon­dani, hogy az alma messze esett volna a fájától. Gyerme­kei közül ugyanis többen kö­vették apjukat a zenei pályán. A legtöbbre második fia, Lu­rie vitte, aki a gitárt válasz­totta „társául”. Közel van már ő is a negyvenhez és szép si­kerek állnak mögötte is: be­fogadta együttesébe például Koko Taylor, az egyik legki­tűnőbb blues énekesnő. Ké­szített saját lemezt is, de szí­vesebben emlegetik azt a ko­rongot, amelyen apjával együtt muzsikál. Kovács Miklós Belmondo nem bírja a kritikát Jean-Paul Belmondo október közepén mutatta be saját színházában, a Theatre des Varietes-ben a Bolha a fülbe című komédiát. A premieren nagyhírű kollégái is megje­lentek, Alain Delon például az első sorban ült és a darab végén felállva, hangos brávó- zással köszöntötte egykori ri­válisát. Nem mindenki van azon­ban elragadtatva a színreállí- tástól, illetve a színészek tel­jesítményétől. Leginkább a kritikusok fanyalognak. A Fi­garo azt hányja Belmondo szemére - aki kettős szerepet játszik a Feydeau-darabban -, hogy manírjai vannak és min­den egyes pózolása felesle­ges. A Parisien kritikusának az egyszerű, eszköztelen, la­pos színrevitel nem tetszik, szerinte a színészek játéka még két hét alatt sem csiszo­lódott össze. Belmondo persze nem hagyja ennyiben a dolgot: felhívta az említett újságokat és panaszt tett a kritikákra, ■ sőt, minden újságíró meghí­vását visszavonta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom