Tolnai Népújság, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-26-27 / 250. szám

16. oldal Gyermekvilág 1996. október 26., szombat Magyar mondák A vérszerződés Az Úr születésének 819. esz­tendejében Ügyek, aki Mágóg király nemzetségéből szárma­zott és Szittyaország nemes vezére volt, feleségül vette Önedbelia vezér Emes nevű lányát. Ettől fia született, akit Almosnak neveztek el. Almos csodálatos esemény miatt kapta a nevét: amikor anyja a gyermeket várta, ál­mában egy turulmadarat lá­tott, amely mintegy rászállva megtermékenyítette. És úgy tűnt neki, hogy tőle majd di­cső királyok származnak, de nem a saját földjükön soka­sodnak el. Minthogy az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és a fiú születését álom jósolta meg, ezrét nevezték őt Álmosnak. Álmos pedig szép, barna arcú, fekete szemű, magas és karcsú termetű ifjúvá serdült. Jóakaratú, bőkezű, bölcs és bátor katona lett belőle. Ami­kor pedig az érett kort elérte, hatalmasabb és bölcsebb volt Szittyaország minden vezéré­nél, ezért az ország minden dolgát abban az időben az ő tanácsai szerint intézték. Amikor Álmos vezér érett ifjúvá Serdült, feleségül vette egy nemes vezér lányát. Ettől született Árpád nevű fia, akit magával vitt Pannóniába.. Mert Szittyaország földje annyira megtelt az ott szüle­tett nép sokaságával, hogy az a föld a népet már sem táp­lálni, sem befogadni nem bírta. Ezért a hét fejedelmi sze­mély, akit mind a mai napig Hétmagyarnak neveznek, nem tűrhette a hely szűkössé­gét, tehát elhatározta, hogy szülőföldjét elhagyja, és olyan földet foglal magának, melyen laknia lehet. Ekkor kiválasztották Pannónia föld­jét, mert azt hallották a szál­longó hírekből, hogy az a föld Attila királyé volt, akinek ivadékából Álmos vezér, Ár­pád atyja származott. Ekkor a hét fejedelmi sze­mély közös és igaz értelem­mel belátta, hogy a megkez­dett útnak végére csak úgy járhat, ha vezér és parancsoló lesz fölötte. Ezért szabad aka­ratból, közös elhatározással megválasztották vezérül ma­guknak, sőt, fiaik fiainak is az utolsó nemzedékig Álmost és azokat, akik nemzetségéből származnak. Akkor közös akarattal Ál­mos vezérnek azt mondták: — A mai naptól fogva té­ged vezérnek és parancsoló- nak választunk, és amerre szerencséd vezet, oda téged követünk. Ezután a hét fejedelmi személy - pogány szokás sze­rint - Álmos vezérért saját vé­rét egy edénybe csorgatta és így tett esküvést. És ámbár pogányok voltak, mégis azt a hitet, amit ekkor esküjükre tettek, egészen halálukig meg­tartották. Az eskü első szakasza így hangzott: — Ameddig életünk tart, sőt, utódaink életének fogy­táig mindig Álmos vezér iva­déka lesz a vezérünk. Az eskü második szakasza így hangzott: — Ami jószágot közösen szerzünk, mindenkinek része legyen abban. Áz eskü harmadik szakasza így hangzott: — Ha valaki az utódok közül a vezér személyéhez hűtelen lenne és viszályt kel­tene a vezér és rokonai között, annak úgy hulljon a vére, ahogy a miénk hullott, amikor Álmossal vérszerződést kötöt­tünk. Az eskü ötödik szakasza így hangzott: — Hogyha valaki az utó­dok közül a vérszerződést megszegné, azt örök átok sújtsa. (Anonymus nyomán) A ti állati vicceitek Két bolha áll az út szélén és cigarettázik. Arra megy egy kóbor kutya. Megszólal az egyik bolha: — Dobjuk el a csikket, jön a busz! (Tancsa Tünde) — Éttermünk különleges­sége a csiga - ajánlja a pincér. — Tudom - legyint a ven­dég - legutóbb is az egyik szolgált ki. Kovács az állatkertben jár, majd beszámol a feleségének. — Kengurut is láttál? - kérdi az asszony. — Kenguru? Az meg mi? — Erszényes állat, fia­hordó. — Nem, én egy fia hordót sem láttam! (Kántor Szilvia) — Miért fehér az a holló, akivel az előbb beszélgettél? - kérdi egyik holló a másikat. — Mert azt hiszi az os­toba, hogy a világos szín fia­talít! (Fáth Bálint) Honnan vannak bölények a falon? megnézgheti az altamirai bar­langot, ami 280 méter mélyen található egy hegy belsejében. Az utolsó szakasza annyira szűk és alacsony, hogy a gyere­kek is csak négykézláb tudnak haladni benne. Á falakat a bejá­rattól kezdve számtalan rajz dí­szíti, amik főleg bölény-, őz-, vaddisznó- és kecskefigurákat ábrázolnak. Az állatok erőtel­jességét az élethű ábrázolás mellett azzal is hangsúlyozták, hogy felhasználták a mennye­zet természetes kiemelkedéseit a 3. dimenzió, a mélység érzé­keltetésére. A festék természe­tes anyagokból, mint például hematitból és mangánból ké­szült, így tudtak különféle szí­neket előállítani, csupán kéket és zöldet nem használtak. A festékanyagot először porrá őrölték, majd állatzsírral kever­ték pépesre. Ujjaikkal kenték fel a barlang falaira és mennye­zetére, de az sem kizárt, hogy hajból vagy toliakból készítet­tek ecsetet. Ezek a festmények fontos szerepet játszottak a kőkorszaki emberek rituális vagy ünnepé­lyes életében. Valószínűleg azért volt szükség ezekre a festményekre, mert a következő vadászat sikerét a minél hűsé­gesebb megjelenítésben látták. Bármi is volt az altamirai fest­mények jelentése az alkotók számára, a mai látogatókat az őskori emberek csodálatos rajz­tudása ejti ámulatba. Győri Agnes Biztosan hallottatok már az észak-spanyolországi Altamira- barlangról, ami a mennyezetén található 25 állatot ábrázoló ős­kori festményekről híres. A bar­langot 1868-ban véletlenül fe­dezte fel egy Sautuola nevű va­dász és néhány évvel később érdekes kovaköveket és állat­csontot is talált benne. Sautuola a barlang közelében ásott, és egyszer csak 12 éves kislánya, Maria kiáltására lett figyelmes, aki édesapját hívta, hogy jöjjön, nézze meg a „bikákat”. Amikor a vadász bebújt a barlangba, egy alacsony katlanban találta meg lányát, ahol ő is csak kétrét görnyedve tudott mozogni. Egy csodálatos falképet világítottak meg lámpásaik: a mennyezeten festett bölény körvonalai de­rengtek, majd amikor körbefor­dultak, a furcsán hullámzó szik­lafedélen több állatfigura képe bukkant elő, akiket több ezer éves álmukból riasztottak fel. A rajzokat közel 13 ezer éve készítették a kőkorszak embe­rei. A keletkezés kora elutasí­tást váltott ki a tudósok többsé­géből, hiszen elképzelni sem tudták, hogy a kőkorszak embe­rei ilyen kifinomult alkotásokat hoztak létre, ilyen fantasztiku­san rajzoltak. A tudósok csak akkor fogad­ták el a kőkorszak festett bar­langjaként Altamirát, amikor később Délnyugat-Franciaor- szágban és a Pireneusokban is felfedeztek hasonló barlang­festményeket. Ma már bármelyik turista Az egyik bölény a falon Egy százesztendős múzeum A milleneumi ünnepségek kere­tében, 1896. október 25-én I. Ferenc József osztrák császár és magyar király avatta fel az Üllői út és a Körút sarkán épült Iparművészeti Múzeumot, Le­cher Ödön és Pártos Gyula al­kotását. Az épület stílusa keleti ornamentikát mutat, ezt magya­ros szecessziós stílusnak ne­vezzük. Több nagyszabású épí­tészeti megoldással dicsekedhet az múzeum, például csarnoká­nak vasvázas üvegtetejével, de­koratív üvegkupolájával, osz- lopköteges - felfelé nyitott - előcsarnokával. Kiállítási gyakorlata kezdet­ben zsúfolt „árubörzéhez” ha­sonlított, ami a gyűjtő büszke­ségét szolgálta inkább, mint a nagyközönség okulását. Az I. világháború után egy látszólag mellékes adminisztratív intéz­kedés - a Történeti Múzeum egyik osztályává való degradá- lás - meglehetősen súlyos kö­vetkezményekkel járt. Önálló­ságát elvesztve alig jutott pénz műtárgyak vásárlására, így gyűjteményében a két háború közötti időszak fájdalmas hiá­nyokat mutat. A múzeum 1948- ban nyerte vissza önállóságát, s az ezt követő években épült ki mai struktúrája. A gyűjteményt tárgytipusok, anyagok, műves- ség szerint rendszerezték osztá­A múzeum csarnoka lyokba, mégpedig eszerint: bú­tor-hangszer, fémművesség-öt- vösség-órák-lámpák, kerámia- üvegművesség, textilfélék-sző- nyeg-csipke-ruhanemű. Az ötödik osztályba kevert anyagú és megmunkálásé tárgyak ke­rültek, itt kaptak helyet például a bőrmunkák, a könyvkötészet, csont- és fafaragások. E tárgya­kat méretük alapján „kisgyűj- teménynek” nevezik. Ez a tago­lás biztosít racionális megol­dást a különböző kezelésmódot igénylő tárgyak raktározására, restaurálására, őrzésére. A kiállítás jellege 1949 után változott meg, az akkor kineve­zett igazgató, Dobrovits Ala­dár, szakított a régifajta „re­mekműkiállítással”, s helyette a törétnetiség szempontjait érvé­nyesítő bemutatókat részesí­tette előnyben. Az Iparművészeti Múzeumot az évforduló kapcsán különö­sen ajánljuk azok figyelmébe, akik a hazai és az európai mű­vészet szépségeire és a történe­lem emlékeire kíváncsiak. Koltainé Csiszár Erika Mai feladványunk A tíz éven aluliak válasz­szák ki, hogy melyik két cipő teljesen egyforma. A tíz éven felüliek ne­vezzenek meg négy me­gyénkén kívüli múzeumot, vagy közgyűjteményt. A megfejtéseket november 1- ig küldjétek be a Gyerme­kek Háza címére (7100 Szekszárd, Pf.130.). Á sze­rencsések a Gyermekek Háza által felajánlott könyveket nyerhetik meg. j Október 12-i feladványunk i helyes megfejtése: a „C” csapból tölthető a benzin, illetve „szőlőszüret, szüreti bál”. A helyes megfejtők kö­zül az alábbiak voltak sze­rencsések: Dávid Norbert (Aparhant), Huy Anita (Baja), Kovács Attila (Fá­cánkert), Tancsa Rózsa (Nagydorog), Kocsis Otília (Szekszárd) és Reidl Hen­rietta (Tamási). Bűvészkedjünk! Avasgyúró Ezt a kis tréfát úgy adjuk elő, hogy egy órát kérjünk a közönségtől kölcsön. A bű­vész azt mondja, az ő kezé­ben az óra is úgy hajlik, mintha gumiból lenne. Sza­vai bizonyítására megra­gadja mindkét kezével az órát, úgy, hogy mindkét hü­velykujja az óra egyik olda­lán van, többi ujja pedig - a közönség felé fordítva - az óra másik oldalán. Két ke­zével ezután olyan mozdula­tot tesz, mintha az órát két­felé akarná törni. Kezeit ugyanis előre és hátra haj­lítja, s ha a hátrahajlításnál ujjai kissé eltávolodnak egymástól, az előrehajIrtás­nál pedig ismét összeérnek, ez úgy tűnik a nézők előtt, mintha az óra a bűvész ke­zében csakugyan hajlékony lenne. Ezt a trükköt tükör előtt sokat kell gyakorolni. Mire jó a parafadugó? Különböző arányú és méretű parafadugókból kedves játékfi­gurákat készíthetünk. Előzőleg azonban ehhez elő kell készí­teni az összegyűjtött kollekciót. Többféle módon darabolhatjuk, szeletelhetjük, lyukaszthatjuk az anyagot. Miután elég gazdag forma és méretválaszték áll már a rendelkezésünkre, eljátszha­tunk ezek összeválogatásával, figurává történő összerakosga- tásával. Ezzel elkészülve el kell döntenünk, hogy melyik dara­bot milyen színűre fessük. Víz­festékkel, színes tussal, külön­féle pácokkal dolgozhatunk, de eredeti színében is hagyjunk néhány elemet. Ha elegendő dugó áll rendel­kezésünkre, a darabolás után, még a válogatásuk és összera­kásuk előtt befesthetjük őket. A natúr anyagokból már összeállí­tott figurákat utólag is festhet­jük. A figurákat összeerősíthet­jük ragasztással, illetve hegyes fapálcikák segítségével. Utóbbi Néhány ötlet a munkához esetben célszerű előre kijelölni, óvatosan kilyukasztani. Díszí­téshez méretre rövidített gyöngyfejű gombostűt hasz­nálhattok. Történetek Mátyásról Mit köszöntél meg, fiam? Már Mátyás király idejében is nagy becsülete volt az udvari hivatalnak, sokan ácsingóztak, áhítoztak utána. Akadt a sok hivatalt sóvárgó fiatal közt egy jóképű, jószándékú ne­mesifjú, aki igen nagyon sze­retett volna felkerülni Buda várába valamilyen udvari hi­vatalba, hogy mennél köze­lebb lehessen a dicsőséges ki­rályhoz. Látván látta, hogy tanulat­lan, haszontalan ifjak is hogy kilincselnek, hogy kapasz­kodnak, maga is megbátoro­dott, és aki udvari embert el­érhetett, annak mindnek édes- kedni kezdett, segítenék őt ab­ban, hogy Mátyás királyt el­méjével, igyekezetével szol­gálhassa. Emez az udvari em­ber is, amaz is ígérgette a buzgó ifjúnak, hogy majd eljár a dolgában, de az udvari hiva­talnak a szép aranyos ajtaja csak nem akart az ifjú előtt megnyílni. Az egyik udvari méltóság a végin, tán csak azért, hogy megszabaduljon már tőle, azt a jó tanácsot adta az ifjúnak, hogy forduljon bá­torsággal magához Mátyás­hoz. Mert olyan világ volt ak­kor, hogy a tisztességes kíván­sággal akármelyik alattvalója a király elé kérezkedhetett. Jelenti hát magát egy nap az ifjú Mátyás királynál a foga­dóórájában. Elmondja szép il- ledelemmel, mi a szíve szán­déka. — Jaj, jó fiú, azt pedig nem tehetem meg, amit szeretnél, nincs most az udvarnál olyan pirinyó hivatalom, aminek gazdája ne volna. Az ifjú meghajolt mélyen, és azt mondta vidám orcával: — Köszönöm, felséges ki­rályom! - evvel hátrált kifelé. — Mit köszöntél meg, fiam, hiszen semmit sem kap­tál! — Kaptam bíz én, felséges királyom, valamit: felséged­nek jóakaró, igaz szavát. Két esztendeig biztattak a hivatal­lal a könnyű nyelvű udvari emberek, most már látom, hogy nem nyerhetek hivatalt, más szolgálatot keresek. Az ifjúnak erre a bátor, kedves beszédére gondolt egyet Mátyás király, adott neki takaros kis hivatalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom