Tolnai Népújság, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-26-27 / 250. szám
16. oldal Gyermekvilág 1996. október 26., szombat Magyar mondák A vérszerződés Az Úr születésének 819. esztendejében Ügyek, aki Mágóg király nemzetségéből származott és Szittyaország nemes vezére volt, feleségül vette Önedbelia vezér Emes nevű lányát. Ettől fia született, akit Almosnak neveztek el. Almos csodálatos esemény miatt kapta a nevét: amikor anyja a gyermeket várta, álmában egy turulmadarat látott, amely mintegy rászállva megtermékenyítette. És úgy tűnt neki, hogy tőle majd dicső királyok származnak, de nem a saját földjükön sokasodnak el. Minthogy az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és a fiú születését álom jósolta meg, ezrét nevezték őt Álmosnak. Álmos pedig szép, barna arcú, fekete szemű, magas és karcsú termetű ifjúvá serdült. Jóakaratú, bőkezű, bölcs és bátor katona lett belőle. Amikor pedig az érett kort elérte, hatalmasabb és bölcsebb volt Szittyaország minden vezérénél, ezért az ország minden dolgát abban az időben az ő tanácsai szerint intézték. Amikor Álmos vezér érett ifjúvá Serdült, feleségül vette egy nemes vezér lányát. Ettől született Árpád nevű fia, akit magával vitt Pannóniába.. Mert Szittyaország földje annyira megtelt az ott született nép sokaságával, hogy az a föld a népet már sem táplálni, sem befogadni nem bírta. Ezért a hét fejedelmi személy, akit mind a mai napig Hétmagyarnak neveznek, nem tűrhette a hely szűkösségét, tehát elhatározta, hogy szülőföldjét elhagyja, és olyan földet foglal magának, melyen laknia lehet. Ekkor kiválasztották Pannónia földjét, mert azt hallották a szállongó hírekből, hogy az a föld Attila királyé volt, akinek ivadékából Álmos vezér, Árpád atyja származott. Ekkor a hét fejedelmi személy közös és igaz értelemmel belátta, hogy a megkezdett útnak végére csak úgy járhat, ha vezér és parancsoló lesz fölötte. Ezért szabad akaratból, közös elhatározással megválasztották vezérül maguknak, sőt, fiaik fiainak is az utolsó nemzedékig Álmost és azokat, akik nemzetségéből származnak. Akkor közös akarattal Álmos vezérnek azt mondták: — A mai naptól fogva téged vezérnek és parancsoló- nak választunk, és amerre szerencséd vezet, oda téged követünk. Ezután a hét fejedelmi személy - pogány szokás szerint - Álmos vezérért saját vérét egy edénybe csorgatta és így tett esküvést. És ámbár pogányok voltak, mégis azt a hitet, amit ekkor esküjükre tettek, egészen halálukig megtartották. Az eskü első szakasza így hangzott: — Ameddig életünk tart, sőt, utódaink életének fogytáig mindig Álmos vezér ivadéka lesz a vezérünk. Az eskü második szakasza így hangzott: — Ami jószágot közösen szerzünk, mindenkinek része legyen abban. Áz eskü harmadik szakasza így hangzott: — Ha valaki az utódok közül a vezér személyéhez hűtelen lenne és viszályt keltene a vezér és rokonai között, annak úgy hulljon a vére, ahogy a miénk hullott, amikor Álmossal vérszerződést kötöttünk. Az eskü ötödik szakasza így hangzott: — Hogyha valaki az utódok közül a vérszerződést megszegné, azt örök átok sújtsa. (Anonymus nyomán) A ti állati vicceitek Két bolha áll az út szélén és cigarettázik. Arra megy egy kóbor kutya. Megszólal az egyik bolha: — Dobjuk el a csikket, jön a busz! (Tancsa Tünde) — Éttermünk különlegessége a csiga - ajánlja a pincér. — Tudom - legyint a vendég - legutóbb is az egyik szolgált ki. Kovács az állatkertben jár, majd beszámol a feleségének. — Kengurut is láttál? - kérdi az asszony. — Kenguru? Az meg mi? — Erszényes állat, fiahordó. — Nem, én egy fia hordót sem láttam! (Kántor Szilvia) — Miért fehér az a holló, akivel az előbb beszélgettél? - kérdi egyik holló a másikat. — Mert azt hiszi az ostoba, hogy a világos szín fiatalít! (Fáth Bálint) Honnan vannak bölények a falon? megnézgheti az altamirai barlangot, ami 280 méter mélyen található egy hegy belsejében. Az utolsó szakasza annyira szűk és alacsony, hogy a gyerekek is csak négykézláb tudnak haladni benne. Á falakat a bejárattól kezdve számtalan rajz díszíti, amik főleg bölény-, őz-, vaddisznó- és kecskefigurákat ábrázolnak. Az állatok erőteljességét az élethű ábrázolás mellett azzal is hangsúlyozták, hogy felhasználták a mennyezet természetes kiemelkedéseit a 3. dimenzió, a mélység érzékeltetésére. A festék természetes anyagokból, mint például hematitból és mangánból készült, így tudtak különféle színeket előállítani, csupán kéket és zöldet nem használtak. A festékanyagot először porrá őrölték, majd állatzsírral keverték pépesre. Ujjaikkal kenték fel a barlang falaira és mennyezetére, de az sem kizárt, hogy hajból vagy toliakból készítettek ecsetet. Ezek a festmények fontos szerepet játszottak a kőkorszaki emberek rituális vagy ünnepélyes életében. Valószínűleg azért volt szükség ezekre a festményekre, mert a következő vadászat sikerét a minél hűségesebb megjelenítésben látták. Bármi is volt az altamirai festmények jelentése az alkotók számára, a mai látogatókat az őskori emberek csodálatos rajztudása ejti ámulatba. Győri Agnes Biztosan hallottatok már az észak-spanyolországi Altamira- barlangról, ami a mennyezetén található 25 állatot ábrázoló őskori festményekről híres. A barlangot 1868-ban véletlenül fedezte fel egy Sautuola nevű vadász és néhány évvel később érdekes kovaköveket és állatcsontot is talált benne. Sautuola a barlang közelében ásott, és egyszer csak 12 éves kislánya, Maria kiáltására lett figyelmes, aki édesapját hívta, hogy jöjjön, nézze meg a „bikákat”. Amikor a vadász bebújt a barlangba, egy alacsony katlanban találta meg lányát, ahol ő is csak kétrét görnyedve tudott mozogni. Egy csodálatos falképet világítottak meg lámpásaik: a mennyezeten festett bölény körvonalai derengtek, majd amikor körbefordultak, a furcsán hullámzó sziklafedélen több állatfigura képe bukkant elő, akiket több ezer éves álmukból riasztottak fel. A rajzokat közel 13 ezer éve készítették a kőkorszak emberei. A keletkezés kora elutasítást váltott ki a tudósok többségéből, hiszen elképzelni sem tudták, hogy a kőkorszak emberei ilyen kifinomult alkotásokat hoztak létre, ilyen fantasztikusan rajzoltak. A tudósok csak akkor fogadták el a kőkorszak festett barlangjaként Altamirát, amikor később Délnyugat-Franciaor- szágban és a Pireneusokban is felfedeztek hasonló barlangfestményeket. Ma már bármelyik turista Az egyik bölény a falon Egy százesztendős múzeum A milleneumi ünnepségek keretében, 1896. október 25-én I. Ferenc József osztrák császár és magyar király avatta fel az Üllői út és a Körút sarkán épült Iparművészeti Múzeumot, Lecher Ödön és Pártos Gyula alkotását. Az épület stílusa keleti ornamentikát mutat, ezt magyaros szecessziós stílusnak nevezzük. Több nagyszabású építészeti megoldással dicsekedhet az múzeum, például csarnokának vasvázas üvegtetejével, dekoratív üvegkupolájával, osz- lopköteges - felfelé nyitott - előcsarnokával. Kiállítási gyakorlata kezdetben zsúfolt „árubörzéhez” hasonlított, ami a gyűjtő büszkeségét szolgálta inkább, mint a nagyközönség okulását. Az I. világháború után egy látszólag mellékes adminisztratív intézkedés - a Történeti Múzeum egyik osztályává való degradá- lás - meglehetősen súlyos következményekkel járt. Önállóságát elvesztve alig jutott pénz műtárgyak vásárlására, így gyűjteményében a két háború közötti időszak fájdalmas hiányokat mutat. A múzeum 1948- ban nyerte vissza önállóságát, s az ezt követő években épült ki mai struktúrája. A gyűjteményt tárgytipusok, anyagok, műves- ség szerint rendszerezték osztáA múzeum csarnoka lyokba, mégpedig eszerint: bútor-hangszer, fémművesség-öt- vösség-órák-lámpák, kerámia- üvegművesség, textilfélék-sző- nyeg-csipke-ruhanemű. Az ötödik osztályba kevert anyagú és megmunkálásé tárgyak kerültek, itt kaptak helyet például a bőrmunkák, a könyvkötészet, csont- és fafaragások. E tárgyakat méretük alapján „kisgyűj- teménynek” nevezik. Ez a tagolás biztosít racionális megoldást a különböző kezelésmódot igénylő tárgyak raktározására, restaurálására, őrzésére. A kiállítás jellege 1949 után változott meg, az akkor kinevezett igazgató, Dobrovits Aladár, szakított a régifajta „remekműkiállítással”, s helyette a törétnetiség szempontjait érvényesítő bemutatókat részesítette előnyben. Az Iparművészeti Múzeumot az évforduló kapcsán különösen ajánljuk azok figyelmébe, akik a hazai és az európai művészet szépségeire és a történelem emlékeire kíváncsiak. Koltainé Csiszár Erika Mai feladványunk A tíz éven aluliak válaszszák ki, hogy melyik két cipő teljesen egyforma. A tíz éven felüliek nevezzenek meg négy megyénkén kívüli múzeumot, vagy közgyűjteményt. A megfejtéseket november 1- ig küldjétek be a Gyermekek Háza címére (7100 Szekszárd, Pf.130.). Á szerencsések a Gyermekek Háza által felajánlott könyveket nyerhetik meg. j Október 12-i feladványunk i helyes megfejtése: a „C” csapból tölthető a benzin, illetve „szőlőszüret, szüreti bál”. A helyes megfejtők közül az alábbiak voltak szerencsések: Dávid Norbert (Aparhant), Huy Anita (Baja), Kovács Attila (Fácánkert), Tancsa Rózsa (Nagydorog), Kocsis Otília (Szekszárd) és Reidl Henrietta (Tamási). Bűvészkedjünk! Avasgyúró Ezt a kis tréfát úgy adjuk elő, hogy egy órát kérjünk a közönségtől kölcsön. A bűvész azt mondja, az ő kezében az óra is úgy hajlik, mintha gumiból lenne. Szavai bizonyítására megragadja mindkét kezével az órát, úgy, hogy mindkét hüvelykujja az óra egyik oldalán van, többi ujja pedig - a közönség felé fordítva - az óra másik oldalán. Két kezével ezután olyan mozdulatot tesz, mintha az órát kétfelé akarná törni. Kezeit ugyanis előre és hátra hajlítja, s ha a hátrahajlításnál ujjai kissé eltávolodnak egymástól, az előrehajIrtásnál pedig ismét összeérnek, ez úgy tűnik a nézők előtt, mintha az óra a bűvész kezében csakugyan hajlékony lenne. Ezt a trükköt tükör előtt sokat kell gyakorolni. Mire jó a parafadugó? Különböző arányú és méretű parafadugókból kedves játékfigurákat készíthetünk. Előzőleg azonban ehhez elő kell készíteni az összegyűjtött kollekciót. Többféle módon darabolhatjuk, szeletelhetjük, lyukaszthatjuk az anyagot. Miután elég gazdag forma és méretválaszték áll már a rendelkezésünkre, eljátszhatunk ezek összeválogatásával, figurává történő összerakosga- tásával. Ezzel elkészülve el kell döntenünk, hogy melyik darabot milyen színűre fessük. Vízfestékkel, színes tussal, különféle pácokkal dolgozhatunk, de eredeti színében is hagyjunk néhány elemet. Ha elegendő dugó áll rendelkezésünkre, a darabolás után, még a válogatásuk és összerakásuk előtt befesthetjük őket. A natúr anyagokból már összeállított figurákat utólag is festhetjük. A figurákat összeerősíthetjük ragasztással, illetve hegyes fapálcikák segítségével. Utóbbi Néhány ötlet a munkához esetben célszerű előre kijelölni, óvatosan kilyukasztani. Díszítéshez méretre rövidített gyöngyfejű gombostűt használhattok. Történetek Mátyásról Mit köszöntél meg, fiam? Már Mátyás király idejében is nagy becsülete volt az udvari hivatalnak, sokan ácsingóztak, áhítoztak utána. Akadt a sok hivatalt sóvárgó fiatal közt egy jóképű, jószándékú nemesifjú, aki igen nagyon szeretett volna felkerülni Buda várába valamilyen udvari hivatalba, hogy mennél közelebb lehessen a dicsőséges királyhoz. Látván látta, hogy tanulatlan, haszontalan ifjak is hogy kilincselnek, hogy kapaszkodnak, maga is megbátorodott, és aki udvari embert elérhetett, annak mindnek édes- kedni kezdett, segítenék őt abban, hogy Mátyás királyt elméjével, igyekezetével szolgálhassa. Emez az udvari ember is, amaz is ígérgette a buzgó ifjúnak, hogy majd eljár a dolgában, de az udvari hivatalnak a szép aranyos ajtaja csak nem akart az ifjú előtt megnyílni. Az egyik udvari méltóság a végin, tán csak azért, hogy megszabaduljon már tőle, azt a jó tanácsot adta az ifjúnak, hogy forduljon bátorsággal magához Mátyáshoz. Mert olyan világ volt akkor, hogy a tisztességes kívánsággal akármelyik alattvalója a király elé kérezkedhetett. Jelenti hát magát egy nap az ifjú Mátyás királynál a fogadóórájában. Elmondja szép il- ledelemmel, mi a szíve szándéka. — Jaj, jó fiú, azt pedig nem tehetem meg, amit szeretnél, nincs most az udvarnál olyan pirinyó hivatalom, aminek gazdája ne volna. Az ifjú meghajolt mélyen, és azt mondta vidám orcával: — Köszönöm, felséges királyom! - evvel hátrált kifelé. — Mit köszöntél meg, fiam, hiszen semmit sem kaptál! — Kaptam bíz én, felséges királyom, valamit: felségednek jóakaró, igaz szavát. Két esztendeig biztattak a hivatallal a könnyű nyelvű udvari emberek, most már látom, hogy nem nyerhetek hivatalt, más szolgálatot keresek. Az ifjúnak erre a bátor, kedves beszédére gondolt egyet Mátyás király, adott neki takaros kis hivatalt.
