Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-05 / 207. szám
4. oldal Megyei Körkép __________________— Dunaeölpvár, Paks És Környéke 1996. szeptember 5., csütörtök I táliai táncegyüttes Dunaföldváron A név: Gazzara, vidámságot és a vidék nevét jelenti Az idei földvári szüreti fesztivált nyugodtan lehet nemzetközinek titulálni, hiszen több csoportot is várnak a városba külföldről. Ezek közül kettő Németországból érkezik, Weikersheimből a testvérvárosból, egy régebbi kapcsolat felújításaként Braachból. A harmadik csoport már hétfőn megérkezett Olaszországból, Szicíliából. A Gazzara néptáncegyüttes szintén egy régebbi kapcsolat ürügyén utazott Dunaföldvárra, hogy rész vegyen a fesztiválon. A táncegyüttes vezetőjével Castellana Gaetanóval beszélgettünk. — Először arra lennénk kíváncsiak honnan érkeztek, kérem mutassa be a falujukat. — Caltavuturo, ahonnan jöttünk, Palermo tartományban található, régi arab település, lakossága ötezer fő, és főleg mezőgazdasággal foglalkoznak. Az utóbbi időben megpróbálta a település fejleszteni az idegenforgalmát, hiszen találhatók ott régi műemlékek, többek között egy színház. A turizmus fellendítését a Palermóból való jó megközelíthetőség is segíti. — Térjünk át az együttesre, mióta létezik a csoport? — 1988-ban alakult az együttes, és az alapítók közül most többen eljöttek Magyar- országra. — Főként milyen táncokat adnak elő? — Amit táncolunk tulajdonképpen tarantella, amely jellemző egész Szicíliára. Ez egy úgynevezett szalagos tánc, melyben a szalagokat tánc közben összefűzik és ezzel különféle figurákat alakítanak ki. Ez egy igen ősi tánc, a betakarítás, szőlőszüret, sikeres halászat ünneplésére szokták táncolni. — Milyen összetételű az együttes és milyen formában működik? — A mi együttesünk amatőr csapat, megtalálhatóak benne diplomások, munkások a buszvezetőtől a szerelőig, parasztok, tanárok, diákok. Mindig megpróbáljuk bővíteni az együttest, biztosítani az utánpótlást. Ez a magyar- országi utazás talán majd ösztönzőleg hat az otthoniakra, hogy csatlakozzanak hozzánk. Az együttes lényegében önfinanszírozó. Egész évben sok fellépést vállalunk, szüreti mulatságokon, aratóünnepeken, szállodákban — ezek bevételéből tartjuk fenn az együttest. Ezt a pénzt aztán utazásainkra is felhasználjuk, jártunk már Franciaország és Németország több városában. — Úgy tudom kelet-európai országban még nem jártak. Mit hallottak Magyarországról és milyen érzésekkel vágtak neki az útnak? — Természetesen földrajzórán tanultunk Magyarországról, ám a berlini fal leomlása előtt nem sokat lehetett tudni erről az országról. Én körülbelül 15 évvel ezelőtt találkoztam egy magyar fiatalemberrel és tőle hallottam, hogy Magyarország a többi szocialista országhoz képest szabadabb szellemű. Kezdetben kissé tartottunk az úttól, mert úgy hallottuk, hogy itt nehéz anyagi körülmények között élnek az emberek. Ide- felé jövet aztán átkeltünk Horvátországon, Szlovénián, ahol nagy szegénységet tapasztaltunk. Átlépve a magyar határt egyből látszott az emberek öltözködésén, a technikai fejlettségen, hogy itt azért nem olyan rossz a helyzet. Szerintem látható az emberek akarása, hogy elérjék a nyugati színvonalat. — Végezetül árulja el, mit jelent az együttes neve? — Gazzara — vidámságot jelent és egyben a hozzánk közel lévő vidéknek a neve is, ahol a hegyek két kis patakot fognak közre... A Gazzara táncegyüttest csütörtökön Bölcskén, szombaton Solton, pénteken és vasárnap Dunaföldváron láthatjuk az érdeklődők. Pataki Dezső Akció a Vöröskeresztnél Ismét ingyenes ruhaosztást tart a Vöröskereszt paksi szervezete szeptember 6-án, pénteken reggel 9 órától egészen addig, amíg a készlet tart, a Dózsa György út 23. szám alatt, a rászoruló paksiak és városkörnyékiek részére. A már hagyományos, havonta megismétlődő akciókra továbbra is várják mindazok adományait, akik szívesen segítenek embertársaikon azzal, hogy a számukra már feleslegessé vált ruhaneműket eljuttatják a Vöröskereszthez. Az utolsó simításokat végzik a Madocsát Bölcske vasútállomásával összekötő 5,1 kilométer hosszú, kétsávos, aszfaltburkolatú úton. A műszaki átadásra szeptember 10-én kerül sor, a forgalom az építés alatt sem kellett, hogy leálljon, egy sáv mindig járható volt, ami azért is fontos, mert ezen az úton közelíthető meg mindkét településről az Örsihegy, ahol szép számú szőlőültetvény található. A beruházás költségei meghaladták a kilencvenmillió forintot, amelynek hetven százalékát pályázat útján, a központi költségvetésből nyerte el Madocsa. Az építéssel egyidőben, párhuzamos nyomvonalon fektetik a gáznyomó vezetéket is. fotó: gottvald k. Halász Károly paksi képzőművész kitüntetése „Itthon van is, nincs is érdeklődés” (Folytatás az 1. oldalról.) Ezek a küzdelmek művein csak áttételesen jelennek meg. Nevével leginkább a ’90-es évek elején találkozhattunk, amikor végre megnyílhatott a Paksi Képtár. Ugyanebben az évben adták át „Háborús emlékművét”, miután a városlakók az ő alkotását találták kivitelezésre méltónak. Ez az első igazi paksi sikerének éve volt. Azóta már katalógust is sikerült készítenie. Ez ’95-re készült el. Az igazi átütő sikerre azonban ez év augusztus 20-ig kellett várnia. Arra az eseményre, amely visszhangot váltott ki szűkebb pátriáján belül is. Mindezek mellett azért sokatmondó a tény, hogy az első gratuláló a pécsi alpolgármester volt... A gratuláció apropóját pedig a magyar államfőtől eredményes munkájáért kapott a Magyar Köztársasági Érdemrend Kis- keresztje szolgáltatta. — Két héttel az esemény előtt kaptam egy meghívót erre az ünnepségre — kezdi gratulációm megköszönése után Ha- lász'Károly. — Hogy miért, azt akkor még nem tudtam, sőt azt sem, kitől jött. Ezt megelőzően semmi sem mutatott arra, hogy a díjazottak között leszek. Tettem a dolgom és vártam, talán valahol észreveszik... Maga az ünnepség — folytatta a művész — egyszerűen szépen zajlott az Országház kupolatermében. Majdnem mindenki ott volt; tudósok, művészek, katonák kaptak kitüntetést az államfőtől. Annál is inkább jól esett az elismerés, mert idehaza, Pakson úgy érzem, hogy a művészet iránt van is meg nincs is érdeklődés. A polgárok nagyobb részének nincsen, talán azért egy kevésnek van. A képzőművészet tág fogalom, s a stílusokat sokszor félreértik. Amit én képviselek, az inkább a kortárs képzőművészet progresszív modelljének mondható. Ezt sok helyen még nem szeretik. Emiatt csalódottságot azonban már nem érzek, hiszen sikerült ezt a légkört megszokni, mivel a pályámon ez végigkísért. Az embereket a művészet érdekli a legkevésbé, bár azt hiszem, hogy jobban befolyásolja őket a művészet pozitívan, mint az egyéb kikapcsolódások. Csalódottságot inkább azért érzek, mert a képzőművészcsoport éppoly mostoha körülmények között van, mint a hetvenes évek végén. Én is ismerek hasonló problémákat. A képtárban van olyan helyiség, amelyben télen nincs fűtés. Szeretném folytatni saját munkámat és a képtár közművelődési tevékenységét bővíteni. A paksi képtár vizuális-kísérleti alkotótelepe abból nőtt ki, amit az itt szereplő művészek adományoztak. A képek 90 százaléka ajándék. Például ilyen adományozó Bak Imre, aki szintén most lett kiváló művész, Keserű Katalin, Nádler István, Murasik László, Pincehelyi Sándor Pécsről — a teljesség igénye nélkül. Konkrét megrendeléseim nincsenek egyelőre, sem vásárlások. Ritkán adatik meg huzamosabb Halász Károly fotóok ideig tartó ösztöndíj is. Kétszer dolgozhattam Kölnben háromhárom hónapig, Rómában egyszer két hónapig. Voltam a lengyeleknél is a közelmúltban egy kiállításommal. Sikerült támogatást kapni helyben a katalógusom elkészítésére, mely harminc évet — szinte egész munkásságomat — ölel fel. Lehetett volna szebb, nagyobb... — így sikerült. Elmondanám még azt is, hogy nyáron van mindig egy művésztelep immár másfél évtizede, itt Pakson. Ennek folytatásaként az ifjú tehetségekkel próbáljuk megismertetni azt, ami kimaradt az iskolai oktatásból. Vannak tehetséges fiatalok, s remélem előbb-utóbb jobbra fordulnak a körülmények is — fejezi be a művész. Vöröss Endre HírBlokk Éjra hobbi-börze. Pakson a művelődési központban a nyári szünet után, szeptember 7-én 14 és 18 óra között újra megrendezik a bélyeg-, szalvéta-, érem-, teléfonkár- tya-, gyufásdoboz-, képeslap—, poszter- és ásványgyűjtők börzéjét. Ezúttal a ház alsó előtere lesz a helyszín, bejárat a Plus diszkonttal szemközti ajtón. Tanulmányi támogatásban részesített minden általános és középiskolást Madocsa önkormányzata. Az általános iskolások első osztályát kezdők 1.000, a többiek 400 forint tanszervásárlási támogatást kaptak, míg a tankönyvcsomagok egységesen 1.500 forintba kerültek mindenkinek, a különbséget a hivatal fedezte. A középiskolások szülei 2.500 forint támogatást vehettek fel. Értekezlet a gázprogramról. Tegnap délelőtt Pakson, a városházán tartotta szokásos havi megbeszélését a gázprogramban érintett négy település, Du- naföldvár, Bölcske, Madocsa és Paks polgármestere, valamint a leendő szolgáltató, a DÉGÁZ, és a kivitelező Innoterv Rt. képviselői. Az értekezleten áttekintették a kivitelezés befejezése előtti teendőket. Szocialisták Vajtán. Az MSZP paksi választókerületi elnöksége idén is megrendezi hagyományos találkozóját Vajtán, az Ifjúsági Tábor és Hévízfürdő területén szeptember 6 és 8 között. Szombaton délelőtt 10 órakor Herczeg József, Paks polgármestere lesz a rendezvény vendége, „Emberközelben” című kötetlen beszélgetésre. Vadrózsa a színpadon. Szeptember 14-én szombaton 14 órakor Dunaszent- györgyön, a faluházban mutatja be műsorát a helybéli Vadrózsa népi együttes. Villamos napok. Az idén szeptember 7-én, szombaton rendezi meg hagyományos nyárvégi összejövetelét a Paksi Atomerőmű Rt. Három helyszínen, az ürgemezei strandon, a művelődési központban és az ASE sportcsarnokában zajlanak majd reggeltől késő estig a rendezvény eseményei, amelyeken neves művészek is fellépnek. A nap az este kilenckor kezdődő Villamos bállal zárul. Tunéziába indul az uszály Paksról, nyolcszáz tonna búzával. A képen látható rakodónál, a paksi Duna parton, a budapesti Concordia Közraktár Rt. a környéken, de az ország más részein is felvásárolt gabonát az ukrán uszályba rakatja. fotó: gottvald károly Hatosztályos képzés indult a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban Egy jókedvű hét az erdei iskolában Szinte tapintható volt a jókedv Cseresznyésben, a paksi Vak Bottyán Gimnázium újdonsült kis elsőseinek táborában látogatásunkkor. Remek ötlet „erdei iskolával” kezdeni a tanévet, egy hét eltelte után már jó ismerősként köszönthetik majd egymást diákok, tanárok az iskola falai között. Az idén először indult hat évfolyamos képzés a gimnáziumban. Egy osztály, harminc gyermekkel kezdte meg a tanévet, egyelőre — hétfőtől péntekig — Cseresznyésben, a napközis táborban. Ä hatosztályos képzésre az általános iskola hatodik osztályát végzettek jelentkezhettek, felvételi vizsgát tettek magyarból és matematikából, az itt szerzett és a tanulmányi eredményből „hozott” pontszámok alapján alakult ki a felvettek sora. Nem csupán paksiakból áll az osztály, vannak itt Németkérről, Pusztahencséről, Dunaszent- györgyről és Tengelicről is — tudtuk meg az osztályfőnöktől, Hideg Lászlónétól, aki matematika szakos kolléganőjével Szántó Pétemével, és természetesen a táborvezetővel, Mittler József igazgatóhelyettessel együtt tölti a hetet a kisdiákokkal. A gyerekek jókedve a tanárokra is átragadt (vagy talán fordítva, vagy is-is?), éppen egy vetélkedő végére érkeztünk, ahol remekül szerepeltek a diákok, majd vidáman özönlenek ki az épületből, az autóbuszhoz, amely az atomerőmű látogató központjába viszi őket. Az ötnapos program egyébként szinte felsorolhatatlanul gazdag, változatos. Játékok és komoly előadások, kötetlen beszélgetések követik egymást ébresztőtől, takaródéig. A jövő héten már komoly munka kezdődik, az már valódi iskola lesz. A tét a pedagógusok számára is nagy, hiszen új utat kell kipróbálni a hatosztályos képzésben, mindezt a Nemzeti Alaptantervhez igazítva. Lesznek új tantárgyak, például természetismeret és természetvédelem, régiek is, és angol, német nyelv — intenzíven. Ez a hét jó alapozás lehet mindehhez. -rákosi-