Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-05 / 207. szám

4. oldal Megyei Körkép __________________— Dunaeölpvár, Paks És Környéke 1996. szeptember 5., csütörtök I táliai táncegyüttes Dunaföldváron A név: Gazzara, vidámságot és a vidék nevét jelenti Az idei földvári szüreti fesz­tivált nyugodtan lehet nem­zetközinek titulálni, hiszen több csoportot is várnak a városba külföldről. Ezek közül kettő Németországból érkezik, Weikersheimből a testvérvárosból, egy régebbi kapcsolat felújításaként Braachból. A harmadik csoport már hétfőn megér­kezett Olaszországból, Szi­cíliából. A Gazzara néptán­cegyüttes szintén egy ré­gebbi kapcsolat ürügyén utazott Dunaföldvárra, hogy rész vegyen a fesztivá­lon. A táncegyüttes vezető­jével Castellana Gaetanóval beszélgettünk. — Először arra lennénk kíváncsiak honnan érkeztek, kérem mutassa be a falujukat. — Caltavuturo, ahonnan jöttünk, Palermo tartomány­ban található, régi arab telepü­lés, lakossága ötezer fő, és fő­leg mezőgazdasággal foglal­koznak. Az utóbbi időben megpróbálta a település fej­leszteni az idegenforgalmát, hiszen találhatók ott régi mű­emlékek, többek között egy színház. A turizmus fellendí­tését a Palermóból való jó megközelíthetőség is segíti. — Térjünk át az együt­tesre, mióta létezik a csoport? — 1988-ban alakult az együttes, és az alapítók közül most többen eljöttek Magyar- országra. — Főként milyen táncokat adnak elő? — Amit táncolunk tulaj­donképpen tarantella, amely jellemző egész Szicíliára. Ez egy úgynevezett szalagos tánc, melyben a szalagokat tánc közben összefűzik és ez­zel különféle figurákat alakí­tanak ki. Ez egy igen ősi tánc, a betakarítás, szőlőszüret, si­keres halászat ünneplésére szokták táncolni. — Milyen összetételű az együttes és milyen formában működik? — A mi együttesünk ama­tőr csapat, megtalálhatóak benne diplomások, munkások a buszvezetőtől a szerelőig, parasztok, tanárok, diákok. Mindig megpróbáljuk bőví­teni az együttest, biztosítani az utánpótlást. Ez a magyar- országi utazás talán majd ösz­tönzőleg hat az otthoniakra, hogy csatlakozzanak hoz­zánk. Az együttes lényegében önfinanszírozó. Egész évben sok fellépést vállalunk, szü­reti mulatságokon, aratóün­nepeken, szállodákban — ezek bevételéből tartjuk fenn az együttest. Ezt a pénzt aztán utazásainkra is felhasználjuk, jártunk már Franciaország és Németország több városában. — Úgy tudom kelet-euró­pai országban még nem jár­tak. Mit hallottak Magyaror­szágról és milyen érzésekkel vágtak neki az útnak? — Természetesen föld­rajzórán tanultunk Magyaror­szágról, ám a berlini fal leom­lása előtt nem sokat lehetett tudni erről az országról. Én körülbelül 15 évvel ezelőtt ta­lálkoztam egy magyar fiatal­emberrel és tőle hallottam, hogy Magyarország a többi szocialista országhoz képest szabadabb szellemű. Kezdet­ben kissé tartottunk az úttól, mert úgy hallottuk, hogy itt nehéz anyagi körülmények között élnek az emberek. Ide- felé jövet aztán átkeltünk Horvátországon, Szlovénián, ahol nagy szegénységet ta­pasztaltunk. Átlépve a ma­gyar határt egyből látszott az emberek öltözködésén, a technikai fejlettségen, hogy itt azért nem olyan rossz a hely­zet. Szerintem látható az em­berek akarása, hogy elérjék a nyugati színvonalat. — Végezetül árulja el, mit jelent az együttes neve? — Gazzara — vidámsá­got jelent és egyben a hoz­zánk közel lévő vidéknek a neve is, ahol a hegyek két kis patakot fognak közre... A Gazzara táncegyüttest csütörtökön Bölcskén, szombaton Solton, pénteken és vasárnap Dunaföldváron láthatjuk az érdeklődők. Pataki Dezső Akció a Vöröskeresztnél Ismét ingyenes ruhaosztást tart a Vöröskereszt paksi szervezete szeptember 6-án, pénteken reggel 9 órától egé­szen addig, amíg a készlet tart, a Dózsa György út 23. szám alatt, a rászoruló pak­siak és városkörnyékiek ré­szére. A már hagyományos, havonta megismétlődő akci­ókra továbbra is várják mind­azok adományait, akik szíve­sen segítenek embertársaikon azzal, hogy a számukra már feleslegessé vált ruhaneműket eljuttatják a Vöröskereszthez. Az utolsó simításokat végzik a Madocsát Bölcske vasútállomásával összekötő 5,1 ki­lométer hosszú, kétsávos, aszfaltburkolatú úton. A műszaki átadásra szeptember 10-én kerül sor, a forgalom az építés alatt sem kellett, hogy leálljon, egy sáv mindig járható volt, ami azért is fontos, mert ezen az úton közelíthető meg mindkét településről az Örsihegy, ahol szép számú szőlőültetvény található. A beruházás költségei meghaladták a kilencvenmillió forintot, amely­nek hetven százalékát pályázat útján, a központi költségvetésből nyerte el Madocsa. Az építés­sel egyidőben, párhuzamos nyomvonalon fektetik a gáznyomó vezetéket is. fotó: gottvald k. Halász Károly paksi képzőművész kitüntetése „Itthon van is, nincs is érdeklődés” (Folytatás az 1. oldalról.) Ezek a küzdelmek művein csak áttételesen jelennek meg. Ne­vével leginkább a ’90-es évek elején találkozhattunk, amikor végre megnyílhatott a Paksi Képtár. Ugyanebben az évben adták át „Háborús emlékmű­vét”, miután a városlakók az ő alkotását találták kivitelezésre méltónak. Ez az első igazi paksi sikerének éve volt. Azóta már katalógust is sikerült készítenie. Ez ’95-re készült el. Az igazi átütő sikerre azonban ez év au­gusztus 20-ig kellett várnia. Arra az eseményre, amely visszhangot váltott ki szűkebb pátriáján belül is. Mindezek mellett azért sokatmondó a tény, hogy az első gratuláló a pécsi alpolgármester volt... A gratuláció apropóját pedig a magyar államfőtől eredményes munkájáért kapott a Magyar Köztársasági Érdemrend Kis- keresztje szolgáltatta. — Két héttel az esemény előtt kaptam egy meghívót erre az ünnepségre — kezdi gratu­lációm megköszönése után Ha- lász'Károly. — Hogy miért, azt akkor még nem tudtam, sőt azt sem, kitől jött. Ezt megelőzően semmi sem mutatott arra, hogy a díjazottak között leszek. Tet­tem a dolgom és vártam, talán valahol észreveszik... Maga az ünnepség — foly­tatta a művész — egyszerűen szépen zajlott az Országház kupolatermében. Majdnem mindenki ott volt; tudósok, művészek, katonák kaptak ki­tüntetést az államfőtől. Annál is inkább jól esett az elismerés, mert idehaza, Pak­son úgy érzem, hogy a művé­szet iránt van is meg nincs is érdeklődés. A polgárok na­gyobb részének nincsen, talán azért egy kevésnek van. A kép­zőművészet tág fogalom, s a stí­lusokat sokszor félreértik. Amit én képviselek, az inkább a kor­társ képzőművészet progresszív modelljének mondható. Ezt sok helyen még nem szeretik. Emi­att csalódottságot azonban már nem érzek, hiszen sikerült ezt a légkört megszokni, mivel a pá­lyámon ez végigkísért. Az em­bereket a művészet érdekli a legkevésbé, bár azt hiszem, hogy jobban befolyásolja őket a művészet pozitívan, mint az egyéb kikapcsolódások. Csaló­dottságot inkább azért érzek, mert a képzőművészcsoport éppoly mostoha körülmények között van, mint a hetvenes évek végén. Én is ismerek ha­sonló problémákat. A képtár­ban van olyan helyiség, amely­ben télen nincs fűtés. Szeretném folytatni saját munkámat és a képtár közmű­velődési tevékenységét bőví­teni. A paksi képtár vizuális-kí­sérleti alkotótelepe abból nőtt ki, amit az itt szereplő művé­szek adományoztak. A képek 90 százaléka ajándék. Például ilyen adományozó Bak Imre, aki szintén most lett kiváló mű­vész, Keserű Katalin, Nádler István, Murasik László, Pince­helyi Sándor Pécsről — a tel­jesség igénye nélkül. Konkrét megrendeléseim nincsenek egyelőre, sem vásárlások. Rit­kán adatik meg huzamosabb Halász Károly fotóok ideig tartó ösztöndíj is. Kétszer dolgozhattam Kölnben három­három hónapig, Rómában egy­szer két hónapig. Voltam a len­gyeleknél is a közelmúltban egy kiállításommal. Sikerült támogatást kapni helyben a ka­talógusom elkészítésére, mely harminc évet — szinte egész munkásságomat — ölel fel. Le­hetett volna szebb, nagyobb... — így sikerült. Elmondanám még azt is, hogy nyáron van mindig egy művésztelep immár másfél évtizede, itt Pakson. Ennek folytatásaként az ifjú te­hetségekkel próbáljuk megis­mertetni azt, ami kimaradt az iskolai oktatásból. Vannak te­hetséges fiatalok, s remélem előbb-utóbb jobbra fordulnak a körülmények is — fejezi be a művész. Vöröss Endre HírBlokk Éjra hobbi-börze. Pakson a művelődési központban a nyári szünet után, szeptem­ber 7-én 14 és 18 óra között újra megrendezik a bélyeg-, szalvéta-, érem-, teléfonkár- tya-, gyufásdoboz-, képes­lap—, poszter- és ásvány­gyűjtők börzéjét. Ezúttal a ház alsó előtere lesz a hely­szín, bejárat a Plus diszkont­tal szemközti ajtón. Tanulmányi támogatás­ban részesített minden álta­lános és középiskolást Ma­docsa önkormányzata. Az általános iskolások első osz­tályát kezdők 1.000, a töb­biek 400 forint tanszervásár­lási támogatást kaptak, míg a tankönyvcsomagok egy­ségesen 1.500 forintba ke­rültek mindenkinek, a kü­lönbséget a hivatal fedezte. A középiskolások szülei 2.500 forint támogatást ve­hettek fel. Értekezlet a gázprog­ramról. Tegnap délelőtt Pakson, a városházán tar­totta szokásos havi megbe­szélését a gázprogramban érintett négy település, Du- naföldvár, Bölcske, Mado­csa és Paks polgármestere, valamint a leendő szolgál­tató, a DÉGÁZ, és a kivite­lező Innoterv Rt. képviselői. Az értekezleten áttekintet­ték a kivitelezés befejezése előtti teendőket. Szocialisták Vajtán. Az MSZP paksi választókerü­leti elnöksége idén is meg­rendezi hagyományos talál­kozóját Vajtán, az Ifjúsági Tábor és Hévízfürdő terüle­tén szeptember 6 és 8 kö­zött. Szombaton délelőtt 10 órakor Herczeg József, Paks polgármestere lesz a ren­dezvény vendége, „Ember­közelben” című kötetlen be­szélgetésre. Vadrózsa a színpadon. Szeptember 14-én szomba­ton 14 órakor Dunaszent- györgyön, a faluházban mu­tatja be műsorát a helybéli Vadrózsa népi együttes. Villamos napok. Az idén szeptember 7-én, szomba­ton rendezi meg hagyomá­nyos nyárvégi összejövete­lét a Paksi Atomerőmű Rt. Három helyszínen, az ür­gemezei strandon, a műve­lődési központban és az ASE sportcsarnokában zaj­lanak majd reggeltől késő estig a rendezvény esemé­nyei, amelyeken neves mű­vészek is fellépnek. A nap az este kilenckor kezdődő Villamos bállal zárul. Tunéziába indul az uszály Paksról, nyolcszáz tonna búzával. A képen látható rakodónál, a paksi Duna parton, a budapesti Concordia Közraktár Rt. a környéken, de az or­szág más részein is felvásárolt gabonát az ukrán uszályba rakatja. fotó: gottvald károly Hatosztályos képzés indult a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban Egy jókedvű hét az erdei iskolában Szinte tapintható volt a jókedv Cseresznyésben, a paksi Vak Bottyán Gimnázium újdonsült kis elsőseinek táborában láto­gatásunkkor. Remek ötlet „erdei iskolával” kezdeni a tanévet, egy hét eltelte után már jó ismerősként köszönthetik majd egymást diákok, tanárok az iskola falai között. Az idén először indult hat évfo­lyamos képzés a gimnázium­ban. Egy osztály, harminc gyermekkel kezdte meg a tan­évet, egyelőre — hétfőtől pén­tekig — Cseresznyésben, a napközis táborban. Ä hatosztá­lyos képzésre az általános is­kola hatodik osztályát végzet­tek jelentkezhettek, felvételi vizsgát tettek magyarból és ma­tematikából, az itt szerzett és a tanulmányi eredményből „ho­zott” pontszámok alapján ala­kult ki a felvettek sora. Nem csupán paksiakból áll az osz­tály, vannak itt Németkérről, Pusztahencséről, Dunaszent- györgyről és Tengelicről is — tudtuk meg az osztályfőnöktől, Hideg Lászlónétól, aki matema­tika szakos kolléganőjével Szántó Pétemével, és természe­tesen a táborvezetővel, Mittler József igazgatóhelyettessel együtt tölti a hetet a kisdiákok­kal. A gyerekek jókedve a taná­rokra is átragadt (vagy talán fordítva, vagy is-is?), éppen egy vetélkedő végére érkez­tünk, ahol remekül szerepeltek a diákok, majd vidáman özön­lenek ki az épületből, az autó­buszhoz, amely az atomerőmű látogató központjába viszi őket. Az ötnapos program egyébként szinte felsorolhatatlanul gaz­dag, változatos. Játékok és ko­moly előadások, kötetlen be­szélgetések követik egymást ébresztőtől, takaródéig. A jövő héten már komoly munka kezdődik, az már valódi iskola lesz. A tét a pedagógu­sok számára is nagy, hiszen új utat kell kipróbálni a hatosztá­lyos képzésben, mindezt a Nemzeti Alaptantervhez iga­zítva. Lesznek új tantárgyak, például természetismeret és természetvédelem, régiek is, és angol, német nyelv — intenzí­ven. Ez a hét jó alapozás lehet mindehhez. -rákosi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom