Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-28-29 / 227. szám
16. oldal Hétvégi Magazin 1996. szeptember 28., szombat A szeretet és az intelligencia A szeretet nélkül felnövő gyerekek zavart, félénk, időnként agresszív viselkedésű felnőttek lesznek. Ezt a New York-i Tudományos Akadémia nemrég megtartott tanácskozásán állapították meg a világ minden részéről össze- sereglett tudósok. Az utóbbi évek idegbiológiai kutatásaiban különös figyelmet fordítottak a barátságos viselkedést - így a békülést, az ölelést, a simogatást és a csókolózást - kísérő, az emberekben végbemenő élettani változásokra. Összehasonlították azoknak az embereknek az élet- folyamataival, akik nem voltak képesek barátságos, szeretetteli érzelmeiket kimutatni és viselkedésbeli-jellembeli hozzáállásuk miatt a családon kívül rekedtek. A dühöngő, kezét ökölbe szorító ember szervezetében megemelkedik a stresszhormo- nok - a kortizon és az epinefrin - szintje. A vérnyomás és a vércukor is felszökik, miközben a szervezet a feltételezett ellenség legyőzése érdekében mozgósítja összes energiatartalékát. A szervezetben a bonyolult vegyi folyamatok egyszerű vegyületekké alakulnak vissza, tehát önpusztító folyamat indul meg. Ezzel szöges ellentétben áll a szoptató anyákban érzékelhető csodálatos átalakulás. A középkori ikonfestőknek, a gótikus szobormadonnáknak mintául szolgáló kisgyermekes anyákban mihelyt a gyermeket mellükre helyezik, máris lecsökken a kortizon-szint és a vérnyomás, eltölti őket a megnyugvás és a nagyfokú békesség. Egyidejűleg az anya testében az egyszerű vegyületek bonyolultakká állnak össze, amelyek mind édesebbé teszik az anyatejet és a kicsi számára megkönnyítik az emésztést. Az anyai gondoskodásnak köszönhetően a kisgyermek agyának több ideje van egészségesen kifejlődni, aminek a következtében életerősebb, kiegyensúlyozottabb és intelligensebb utód növekedhet fel. FEB Ős-zsenik rajzos kézjegye Harmincöt-negyvenezer évesek az első barlangrajzok. A leletek tanúsága szerint azonban közvetlen ősünk már 200 ezer évvel ezelőtt megjelent a Földön. Hogyan lett a kőbaltát pattintó vadászból csodálatos alkotásokat létrehozó ős-zseni? A leletek tanúsága szerint a homo sapiens az afrikai szavannákról mintegy 35-40 ezer évvel ezelőtt jutott el Európába. Alighogy berendezkedett a kontinensen, megjelennek a művészi barlangrajzok, szobrocskák, dísztárgyak. Kérdés persze, mit tekintsünk alkotásnak: hol a határ a létfenntartáshoz szükséges tárgyak és a kifejezetten csak művészi célokat szolgáló rajzok, faragványok között? Egyáltalán miért festették a barlangfalra eleink az állatokat és saját magukat mint dárdás, nyilas, kecsesen futó vadászokat? A sok százezer évvel ezelőtt készített első pattintott kőpenge vitathatatlanul mérföldkő. Nem szellemi ősrobbanás történt tehát, hanem nagyon lassú fejlődés. Találtak mívesen csiszolt, kifúrt fogakat, csontokat, amelyeket felfűzve ékszernek használtak a még gömyedten járó, csapott homlokú előemberek. Mások azonban úgy vélekednek, hogy ezek az ékességek lehettek cseretárgyak is. Elképzelhető az is, vélik a kutatók, hogy e falfestmények voltak az első lexikonok, ha tetszik, könyvtárak, melyek megőrizték és továbbadták az ismeretet. Azt ugyan nem tudjuk, hogy az ősbölény barlangi festője meg tudta-e nevezni, amit ábrázolt, de nagyon valószínű, hogy igen, legalábbis ezt igazolják a korai leletek. Ki mikor hagyja abba? Minél korábban kezdi el valaki a dohányzást, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy valaha is abbahagyja. Ezt mutatta egy amerikai hosszútávú vizsgálat. A Kalifornia Egyetem tudósai szerint azoknak a tizenévesnek, akik 14 éves koruk előtt kezdtek el dohányozni, csak 4,4 százaléka tudott a dohányzásról lemondani. Azok sorában, akik 14 és 16 éves kor között szoktak rá a cigarettára, a leszokás aránya 9,9 százalék. A dohányzást „későn elkezdők” csoportjában (16 éven felül) 13,6 százalék tudott szenvedélyével felhagyni. Feltűnő, hogy az iskolai végzettség is döntő szerepet játszik. Az érettségizettek között két és félszeres a dohányzással felhagyok száma a nem érettségizett dohányosokhoz viszonyítva, s a férfiak átlagosan négy évvel hamarabb hagyják abba a dohányzást mint a nők. Superman végre megházasodik! A képregényrajongók október 9-étől olvashatják a legújabb Superman-kalandot, amelyben a halhatatlan hős feleségül veszi kitartó barátnőjét, Lois Lane-t. A leánynak erre 58 évet kellett várnia, ennyi idős ugyanis a sorozat. feb-reuters A skótok visszakapják a kövüket Jobb későn, mint soha: hét évszázad után visszakerülhet a skótokhoz a „Stone of Scone”, a legendás Kő. Arról a különleges, színes homokkőből kifaragott, szimbolikus trónszékről van szó, amely még a kilencedik században, a Szentföldről jutott el Skóciába, s a királyok ülőhelyéül szolgáló, fából faragott alkalmatosság alá helyezték a koronázási ünnepségek során. Legendák egész serege fűződött hozzá, például az, hogy csak akkor adott sajátos morajló hangot, ha a trón jogos birtokosa foglalt rajta helyet. A skót önrendelkezésnek is jelképe lett, ezért a Sors Köve elnevezés. 1296-ban, I. Edward, egy skóciai hadjárata során, zsákmányul ejtette, Londonba szállíttatta és a becses ereklyét azóta is a Westminsterben, a koronázó templomban őrzik. A skótok soha nem tudták feledni, ami a Kővel történt és különösen megalázó lehetett számukra, hogy később az angol uralkodók koronázásánál is felhasználták jelképüket. Ilyen történelmi előzmények után jelentette be John Major miniszterelnök, hogy a hétszázadik évfordulón a Sors Kövét visszaadják a skótoknak, azzal a kéréssel, hogy alkalomadtán kölcsönözzék ki, ha majd Londonban koronáznak. A históriai hivatkozások mögött már a rövidesen várható brit választások kampánya áll. A Munkáspárt programjába vette, hogy népszavazáson döntsenek Skócia jövőbeli státuszáról. A konzervatívok ugyan nem lelkesednek ezért, de közölték, hogy a kései jóvátétel elismerés a skótoknak, egyben a megbékélés, valamint az összetartozás kifejezése. Tony Blaimek, a Munkáspárt vezérének nem is maradt más lehetősége, mint az, hogy egyetértsen a kormányfővel, s „tisztességes lépésként” jellemezze a Kő visszajuttatását. Jockey kalapja százharmincöt éves Ezt hordta a hollywoodi Vadnyugat talán legsikeresebb színészhőse, John Wayne, Lyndon B. Johnson, az Egyesült Államok texasi elnöke és természetesen ezt hordja az elnyűhetetlen Dallas-sorozat szupersztárja, Jockey Ewing is. 1861-ben született meg az ötlet. John B. Stetson, akinek már az apja is kalapkészítő volt és ő lelkesen folytatta a családi hagyományt, sokat töprengett azon, hogyan lehetne olyan kalapot kreálni, ami valóban véd a prérik, a sivatagok gyilkos hőségétől és más viszontagságoktól. Az egyértelmű volt, hogy egy ilyen fejfedő karimája széles kell legyen, csak így védhet a napfény, az eső, sőt, a hó ellen. A mester arra is rájött, hogy a kürtőnek magasnak kell lennie, mert a fejtető és a kalap vége között lévő levegő hideg és meleg ellen egyaránt szigetel. Ezután már csak azt kellett eldönteni, miből készüljön a remekmű. Hosszas kísérletezés után Stetson nyúlszőrt használt alapanyagul, filcet csinált belőle és a kreációt elnevezte Boss of the Plainsnek, vagyis a Puszták Urának. Ő maga volt a legjobban meglepve, mennyien vásárolták meg rövid idő alatt az új kreációt. Repülő szaurusz Nemcsak a könyveknek, a csontoknak is megvan a maguk sorsa. Néha nem is akármilyen. Különösen akkor, ha ezek a csontok régészeti szenzációnak számítanak. A hatvankét centiméter hosszú maradványt 1942-ben ásták ki Jordániában, egy vasútépítkezésen. Akkor afféle rutinleletnek tartották, korát potom egymillió esztendőre becsülték. A leletre 1954-ben figyelt fel Camille Arambourg francia régész, akinek sikerült a csontot Párizsba szállíttatnia. Aztán megint csend lett a csont körül, amíg egy paleontológus nemrég el nem olvasta Camille Arambourg feljegyzéseit. Ezekből kiderül, a tudós szinte biztos volt abban, hogy a csont egy nagy repülő ősmadár maradványa. Martin Martill angol és Eberhard Frey német tudós elindult, hogy Jordániában megkeresse a csontot, amit nagyne- hezen meg is találtak, meglepő módon egy vadonatúj ammani egyetemen. Megkezdődhettek az igazi, immár a mai tudomány legújabb vívmányait felhasználó kutatások. Ezek bebizonyították, hogy a francia kutatónak igaza volt: a lelet hatalmas ősmadár maradványa. Mérete - a szárnyak fesztávol- sága 12 méter - teljesen megegyezik egy második világháborús angol vadászgép, a híres Spitfire méreteivel. Ifjabbnak hitték a múmiát Fura dolgok derülnek ki a tudomány fejlődése nyomán. Ezúttal például az, hogy egy mindössze kétezer esztendősnek hitt múmia a valóságban 9400 éves. A lelet 1940 óta van az amerikai Nevada állam múzeumában. Az antropológusok a legutóbbi időben azt hitték, hogy kétezer éves, de Amy Dansie antropológus most bejelentette: a legújabb technika egyértelműen kiderítette, hogy a múmia kora „meghaladja a kilenc és fél évezredet.” Ez bizony annyit jelent, hogy ötezer esztendővel idősebb az európaiak által oly sokáig ünnepelt ötztali embernél, a nevezetes Ötzinél. A férfiú egyébként 155 centiméter és elhunytakor vagy negyven éves lehetett. Koponyaformája éppen úgy ázsiai eredetre enged következtetni, mint az amerikai indiánok többségéé. Azt azonban későbbi DNS- és egyéb vizsgálatoknak kell majd kideríteni, hogy a tízezer esztendeje pihenő férfiú valóban az amerikai indiánok elődjének tekinthető-e. Ez a zöldteknős Brazília északkeleti partjainál úszkál. Résztvevője annak az akciónak, amelyet öt tengeri teknősfajta megmentésére dolgoztak ki. Kétmillió kisteknőst engednek a tengerbe, s arra számítanak, hogy közülük sok életben marad. feb-reuters Valami különös történt a Vénuszon A Vénuszon különös dolgoknak kellett történnie. Ebben az egyben egyetértenek a bolygó felszínét kutató Magellan szonda adatait értékelő tudósok. Az amerikai Magellán űrszonda 1990 és 1994 között alaposan feltérképezte, átkutatta a Vénusz felszínét. Az adatok feldolgozása azóta is tart, és a tudósok véleménye szerint a munka még évtizedeket vesz igénybe. De meghökkentő eredményeket máris produkált. A legnagyobb újdonság az, hogy a Vénusz bolygó felszíne sokkal fiatalabb, mint feltételezték. Korábban a Földhöz leginkább hasonlító bolygónak tekintették, melynek nagysága, tömege a Földéhez áll a legközelebb. Sűrű atmoszféra veszi körül, mely nem engedett ugyan bepillantást a felszíni viszonyokba, annyit azonban lehetett tudni, hogy ez a légkör forró, 460 fokos, földi lények számára halálos gázelegy. A Magellán radarjai most átláttak ezen a forró gázbúrán és azonnal ráirányították a figyelmet egy különös tényre: a Vénuszon alig találhatók kráterek és vulkánok. Vajon mi tisztította meg a Vénuszt a kráterektől és vulkánoktól? A Magellán szonda által továbbított anyag tanulmányozása fényt derített arra is, hogy a Vénuszon lévő néhány vulkán nagyon fiatal, legfeljebb 300- 500 millió éves. Összehasonlításképp: a Merkur és a Hold ismert vulkánjai 3-4 milliárd évesek lehetnek. A Vénusz felszínének fiatalságát egyes kutatók egy sajátos katasztrófa-elmélettel magyarázzák. Szerintük egy óriás asz- teroid, vagy egy kis bolygó csapódhatott a Vénusz eredeti felszínébe. A becsapódáskor felmérhetetlen energia szabadult fel és mintegy kifordította az egész bolygót: anyagának belső rétege került a felszínre. Egy másik elmélet szerint a Vénusz évmilliók alatt magától melegszik fel, ennek hatására a mélyében forrongó magma időről időre elönti a megszilárdult kérget, és a folyamat mindig kezdődik elölről. Szóval valami nagyon különös dolognak kellett történnie.
