Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-16 / 216. szám

UT Cjr/ Á DH/r A VATT A 17 UATAmir TAT ÁT ta ÍO t BÁTASZÉK, BONYHÁD, DOMBÓVÁR, DUNAFÖLDVÁR, PAKS, SIMONTORNYA, SZEKSZÁRD, TAMÁSI, TOLNA ÉS KÖRZETÜK NAPILAPJA Hívja â 416-211 1996. SZEPTEMBER 16. HÉTFŐ _____________________________ÁRA: 27 FORINT_______________________________VII. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM telefoilSZámOt! Té nyleg olyan vendégszeretők lennénk? Európai hívogató Pincehelynek A magyaroknak rendkívül kellemetlen lehet, hogy Euró­pából „kitolják” őket - mondja a Pincehelyen vendé­geskedő Theo van der Does, nyugalmazott holland iskola- igazgató. A célunk: hogy kö­zelebb hozzuk egymáshoz a két országot. A magyaroknak alig kiejthető nevű holland Uitgeest egy tíz­ezres lakosú holland kisváros Amszterdamtól húsz kilomé­terre, az Északi-tengertől nem messze. Negyven évvel ezelőtt agrárfalu volt, mint Pincehely. Ma már kisváros, az emberek a környező nagyvárosokban dol­goznak. Szerény ipara van: ha­jóépítéssel foglalkoznak és tej- üzenvis működik a településen. Tanácsa kereszténydemokrata többségű, de liberálisok és szo­cialisták is helyet kaptak benne- így mutatja be Theo van der Does városát, ahonnan ötvenkét vendég érkezett múlt héten Pincehelyre korántsem hivata­los, hanem - ezúttal nem a zsurnalisztikái értelemben vett- baráti látogatásra. Pincehe­lyen ugyanis megvalósulni lát­szik a sokat hangoztatott „népi diplomácia”: a holland-magyar partnerkapcsolat áthelyeződött a civilszférába. Tóth László pincehelyi pol­gármester 1989 végén (Folytatás a 3. oldalon.) Tizenhárom órás szimultán Szombaton a millecentenárium jegyében, 15 megye 28 telepü­lésén 1100 táblás sakkszimultánt rendeztek. A rendezvény ke­retében 10 óra után a szekszárdi városi sportcsarnokban (a bu­dapesti, kecskeméti, szegedi, zalaegerszegi, veresegyházi szín­helyhez hasonlóan) nem mindennapi monstre sakk vette kezde­tét. Temesi Ágnes, a megyei közgyűlés alelnökének megnyitója után Schneider Attila nemzetközi mester, kétszeres magyar bajnok egyszerre 100 ellenféllel csatázott. A szimultán szek­szárdi „szakaszával” a szervezők Rozsnyay Mátyás emlékének adóztak. A fényképészetnek és borászatnak is hódoló zombai gyógyszerész publikálta az első magyar nyelvű sakk-könyvet 1860-ban. Schneider Attila, a Kecskeméti Dutép versenyzője hetvenöt százalékos teljesítményt nyújtott a nem sokkal éjfél előtt befejeződött tizenhárom órás szimultánon, ellenfelei 21 győzelmet és 8 döntetlent jegyeztek. FOTÓ: BAKÓ JENŐ Klskegyed esküvő 1996. Körösi Mónika és Gőgös Csaba Esztergomban mondta ki az igent, a lakodalmat pedig már Nagykónyiban tartották. Az esztergomi Bazilika falai ilyet még nem láttak. Szombaton 11 órakor tíz fiatal pár fogadott egy­másnak örök hűséget Bíró László püspök előtt. A Kiskegyed című hetilap játékán 963 jelentkező közül a tíz legtöbb szavazatot kapott fotó „tulajdonosai” részesültek abban a felemelő érzésben, hogy az „Év esküvőjén”, Esztergomban mondhatták ki a boldogító igent. (Folytatás a 4. oldalon.) fotó: gottvald károly Debütáltak az amatőr színjátszók Sikeres bemutató Bonyhádon Vastapssal köszönte meg a közönség a bonyhádi Amatőr Színjátszókor péntek esti bemutatóját a városi művelődési központban. Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek című darabja és a színjátszók sikert arattak Bonyhádon. Furcsa izgalom töltötte meg a művelődési központ színház- termét. Hosszú évek után ke­rült sor ugyanis ismét „hazai” bemutatóra, azaz bonyhádi színjátszók fellépésére. A színházkedvelők - a szereplők rokonai, ismerősei, barátai akik majdnem egy félházat megtöltöttek - izgatottan vár­ták, hogy felgördüljön a füg­göny. Ezt a pillanatot kemény munka előzte meg. A mozga­lomnak több évtizedre visz- szamenő hagyományai van­nak. Ebből kiindulva fogott a szervezéshez Wagnemé Pál Agnes népművelő. Az ered­mény: sokan jelentkeztek gye­rekek és felnőttek, idősek és fiatalok. Egyelőre tízüknek ju­tott szerep A hajnalok itt csen­desek című darabban, de a gárda a bemutatásra kerülő da­rabokkal folyamatosan válto­zik, ahogy a profi együttesek­nél is szokás. A Borisz Vasziljev regényé­ből készült drámát Rakiczki Renáta rendezte. Ő a szentesi drámai gimnáziumban vég­zett, most Pécsett a jogi karon másodéves. Középiskolájával több helyütt járt Európában, ám a színművészeti főiskolát nem próbálta meg. (Folytatás a 4. oldalon.) Röviden Bonyhádvarasdon az általá­nos iskolások 2200, a középis­kolások 3200, a felsőfokú okta­tásban részesülők 5000 forint beiskolázási segélyt kapnak. A leégett szedres! lakások felújításához az önkormányzat támogatást kért a Népjóléti Mi­nisztériumtól. A segítség meg­érkezett, a tárca egyszeri támo­gatásként egymillió forintot utalt át a községnek. A márci­usban leégett négy lakás lakha­tóvá tételére így egyenként 250 ezer forint támogatás jut. Kulcsot találtak tegnap Szek- szárdon, a Sajtóház előtt. Miszla: példa a református egyház előtt. Dr. Hegedűs Lóránt, a Magyar Református Egyház püspöki karának el­nöke tartott tegnap ünnepi istentiszteletet Miszlán, a kétszáz éves református templom felújítása alkalmából. A szertartáson csaknem kétszáz keresztyén hívőn túl megjelentek a Tolnai és a Vértesaljai Egyházmegyék lelkészei, valamint esperesei. Dr. Hegedűs Lóránt méltatta a százötven lelkes miszlai gyülekezet igyekezetét, külön kiemelve Kovács József egyházgondnok szervező munkáját. Mint mondotta: a miszlaiak ezzel példát adnak az egész református egyháznak.(Folytatás a 3. olda­lon.) FOTÓ: BAKÓ JENŐ Az olvasó írja Olcsó útnak híg a leve? A hozzánk forduló szekszárdi házaspár spanyolországi uta­zásra fizetett be: „Amikor az utat kiválasztottuk, háromcsil­lagos szálloda, úszómedence, svédasztalos étkezés és luxus­busz volt beharangozva. A fér­jem és én voltunk csak szek­szárdi utasok, a Gemenc Szálló parkolójában vártuk, hogy fel­vegyen minket a busz. Az meg is érkezett, az utaskísérő meg­nézte a listát, közölte, hogy mi nem vagyunk rajta és otthagy­tak minket a parkolóban. Még az volt a szerencsénk, hogy ép­pen arra járt az iroda vezetője, aki utánatelefonált a busznak, megállította és minket odaszál­lított. Az utazás igen fárasztó volt, a vécét lezárták, nem használ­hattuk, és ritkán is álltunk meg. Amikor odaértünk, kiderült, hogy „csillaghullás” történt, mert az ígért háromból már csak egy marad a szállodán, svédasztal helyett büfé-kiszol­gálás van és az italt külön kell rendelni. Mivel drága volt az ital, inkább a boltban vásárol­tuk, ezért aztán igen lenézően bánt velünk az étterem sze­mélyzete, például rászóltak arra, aki mondjuk két zsemle helyett hármat akart venni. A plusz programok árát forintban adták meg a prospektusban, en­nek alapján sokan azt hitték, hogy forintban is kell fizetni érte, de pezetában kérték az árát. Hazafelé is nagyon ritkán állt meg a busz, hiába kérték az utasok, mögöttünk például egy hölgy egész éjszaka rosszul volt. (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom