Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-10-11 / 187. szám
14. oldal ZSARUMAGAZIN 1996. augusztus 10., szombat Rejtett értékeink A szőlőőrzés hagyománya Augusztus tizediké, Lőrinc napja táján már ugyancsak tarkulnak a szőlők, a régi időben csemegének szánt Fehér (!) kadarka, Bajor, Petrezselyem-levelű, Rókaszőlő a szárnyatlan, a kék kadarka pedig a szárnyas tolvajokat, a seregélyeket ösztönözte próbálkozásra. Míg szerte az országban, így Szekszárdon is egy-egy leány vagy legény őrizte a termést csekély díjazásért és ajándékért, addig a Sárközt szegélyező dombokon 1896-ig a csoportos szőlőőrzés hagyománya dívott. Már a reformáció idejéből akadnak apróbb adatok meglétére, de a történelmi országteríileten egyedül itt maradt meg dalokban, történetekben. Garay János 1833-ban adta közre a Honművészetben: „A szerelmi ismeretségek s elkendőzések a szőlőkben történnek: Mert a .hajadon nép egész nyáron által a högyön tartózkodik és szőlő pásztor. Ott a legények meglátogatják a leányokat s némi ismeretség a nyájas holdnak ábrándozó világánál köttetik meg.” Több mint ötven esztendővel ezután a derék Baksay Sándor, aki református lelkész, majd püspök lett, kiválóan írt prózát és fordított verset, 1886-ban megírta, majd 1887-ben közölte is Rákhel című beszélyét, amelybe mesteri kézzel illesztette a néprajzi részleteket. Hallgassuk őt: „Mert amint az új kenyér ki van osztva, attól a szempillantástól kezdve az egész falu lánya, és azonkívül valami tizenhat falué, Ete várától le a Dánóczi várig - felkerekedik és kimegy a hegyre szőlőt őrizni. Ott lakozik, mint egy sereg hegyi nimfa, minden bú nélkül. Ott tűzi, szávonyássza, hímezi kendőjét, ingvállát (titokban fátyolt is; ki tudja, mikor kell?), fűzi, meg újra fűzi tizenkét soros gyöngyét. Ott süti a pogácsát. Ott hujjákol korán reggeltől késő estig a sok isten nélkül való seregély ellen. És ha seregély nincs is, azért mégis csak hujjákol, nehogy a legények azt gondolják, hogy őrizetlen a szőlő. Mert olyan a legény, hogy még a szérűről sem rostéi kicsatangolni. Micsoda? Még a lovak mellől is elmegy. Ori- zetlen hagyja a jószágot egykét fürt egresért. De még a jövendőbeli új párok is itt hirdetődnek ki, hat esztendővel előre. Naponként tizenkétszer. Ez úgy történik, hogy Rákhel kiáll a legmagasabbik oromra és onnan, mint egy muezzin kikiáltja: - Szabados Ferenc, Bálint Juli: ijjujú! Jó lesz-é? - mire nyomban harminc oromról feleli az ekhó: Jó lesz. De az ekhó sem marad háládatlan, hanem visszakérdi: Csúti Palkó, Aranyos Rákhely: ijjujú! Jó lesz-e? Erre szintén harminc csengő torok ver vissza, legcsengőbb Rákhelé: Ijjujú! Jó lesz.” Ugyancsak ebben a történetben meséli el Baksay azt a mondát, amely közismert, s eszerint a török elől, félelmükben menekítették először a leányokat cselből a szőlőhegyre, innét származna a hagyomány. (Lehet ebben puszta kitalálás, de éppígy elképzelhető, hogy valóban menedék volt a szőlő egyrészt, másrészt pedig az ott lévők könnyen jelezhették, ha kóborló, fosztogató csapatok jelentek meg a tájon.) Ennél fontosabb az, hogy Olsvai Imre 1948-ban először, majd 1952-ben Bogár István és Kurtág György ennek alapján kiteljesítve összegyűjtötték a hagyomány dallamkincsét. Tegyük hozzá, mindketten Kerényi György 1936-os gyűjtése nyomában jártak, s vele együtt magukon érezhették Kodály Zoltán figyelő szemét. Rajtuk kívül értékes adalékkal szolgált a gyűjtésben Katona Imre összegző táj monográfiája a Sárközről, And- rásfalvy Bertalan, és Tóth Gá- bomé Bogár Éva gyűjtése 1969-ben. Az utóbbi 1976 júliusában a Tolnai Művelődés című folyóiratban mind a gyűjtés, mind a dallamok közlése tekintetében először adott teljes képet. Mindannyiuknak együttesen köszönhető, hogy a filoxé- ravész csapása és az egyházi tiltás visszatartó ereje után a közelmúltra ismét megéledt a hagyomány, amelyet számos néptánccsoport elevenített meg, de iskolák, sőt óvodák csöppségei is játsszák, éneklik. Hajdan két hétig, Szent Mihály napjáig, ma meg minden jó alkalommal a maguk és a nézők nagy gyönyörűségére. Dr. Töttős Gábor A nótáskedvű ügyeletes tiszt (Folytatás az 1■ oldalról.) A nővére gyakran meg is jegyezte, olvasva az újságban a nagyobb ünnepekről szóló tudósításokat: „kedves öcsém, még soha nem láttalak téged a kitüntetettek, vagy a jutalma- zottak között, soha nem olvastam rólad az újságban”. — Alhadnagyként kezdtem. Egyik iskolából ki, a másikba be, akkor a rendőrtiszti akadémia volt a divat, azt kellett elvégezni. Amikor húsz éves rendőr voltam, ebből már tízet iskolába jártam. Az ügyeletén dolgoztam, amikor elvégeztem a rendőrtiszti főiskolát a bűnügyi szakon. 1978 karácsonyán adtam itt az első szolgálatot. — Milyen volt az első szolgálat? — Borzasztó. Az ünneplésbe már belefáradtak az emberek, és egy decsi szálláson a házigazda vendégül látott egy rosszhírű társaságot. Az lett a nóta vége, hogy késeket hagytak a gazda hátában. így kezdődött, aztán sikerült megcsípni egy-két elszomorító balhét is, a hatalmas tűzesetektől a pörbö- lyi tragédiáig. — Melyik volt a legemlékezetesebb? — A legváltozatosabb események játszódnak le itt az életben, olyanok is, amelyek megmosolyogtatnak. Például temetéskor 11 órakor ellopják a sír mellől a deszkát, és 13 órakor pedig temetnék a halottat, és akkor veszik észre, hogy nincs. A másik emlékezetes balhé a karácsonyt megelőző héten kezdődött. Egy telefonáló azzal szórakozott, hogy megfenyegetett, felrobbantja a kapitányságot, postát, az atomerőművet. Fentük rá a bicskát, majd csak, meglesz egyszer. Megegyeztünk a városiakkal, a postával, aztán karácsony szent este megcsíptük. Az biztos, nem dicsértük meg a tettéért, de mi sem kaptunk elismerést, mert a katonai ügyészséget is megjárta az eset. — Ahhoz, hogy valaki több, mint három évtizedet eltöltsön a rendőrség kötelékében, elhivatottság is kell. — Nemcsak elhivatottság, hanem szeretni is kell a szakmát. Az egy jó érzés, ha az ember segíteni tud. Rossz szájízzel senki nem ment el tőlem. A biztos családi háttér nélkül nem ment volna eddig. — A felelősségteljes munkán kívül zenél is... — Hamarabb volt a muzsika, mint a rendőrség, mert gyerekkorom óta zenélek. Az idősebb korosztály jól emlékszik még arra, amikor 1961 nyarán a sörkertben zongoráztam. A honvédségnél Szekszárdon voltam katona, akkor egy zenekar is összejött, akikkel együtt zenéltem. A rendőri pályafutásom során ilyen muzsikusokkal találkoztam, mint Kalocsa Zoli, Puskás Andor, Mátrai Jancsi, Bolvári Jóska, de sorolhatnám a végtelenségig, nekem mindegyik kedves volt. Szívesen játszottam velük, ám ha úgy alakul, még most is együtt zenélünk. Nem restelltem a legrosszabb romával, de a legjobb zenésszel sem muzsikálni. így lehet rutinra szert tenni, hosszú évekig csinálni. Eleinte 8 órás szolgálatot adtam, akkor még volt idő arra, hogy a családi rendezőirodánál esküvőkön muzsikáljak, aztán a 24 órás szolgálat a zenei pályafutásomba beleszólt. Imádom az örökzöld slágereket, de legjobban a magyar nótákat szeretem. Született tehetség-e, vagy adottság, nem tudom, de ha megkérnének arra, játsszak el egy nótát, olyat, amit már harminc éve nem játszottam, akkor is elmuzsikálom, kotta nélkül. Akik gyakran megfordultak a BM-klubban, azok még emlékeznek a zenémre, de aztán abbamaradt. Jelenleg a volt oktatási igazgatóságnál az Örökzöld Barátok Körben szórakoztatom az embereket havonta két alkalommal. — ....és a halászat? — Bogyiszlón születtem, onnan származom - a szülői házunk még megvan, bár szüléink már elhaltak -, az udvarunk egyik határa a bogyiszlói Holt- Duna. A víz, a halászat szere- tete édesapámtól ered, ő is imádta a vén Dunát. A Szek- szárd és Vidéke Kishalászok Egyesületének vagyok a titkára. Nem tudom úgy képviselni az érdekeiket, ahogy illene, mert ezek az emberek idősek, sokszor kéthavi nyugdíj kell az engedélyhez és alig-alig fognak valamit. Aztán a vizeken is megy a rablás, és szomorú, de őket a „kutya meg nem ugatja”. A fiam gátőr a Dunán, közel a hétvégi házunkhoz. Mellékesen állattenyésztéssel foglalkozik, a földeken is van munka, így aztán keményen be kell segíteni. A lányom óvónő, a kis- lányunoka három és fél éves, de most várják a másodikat. A fi- améknál 2 és fél éves kisfiú unokám van. Feleségem a kórházi gyermekintézményben dolgozik, mint intézményvezető-helyettes. Negyven éves munkaviszony után már ő is kacsingat a nyugdíj felé. S még valami, amiről Kovács József nem beszélt. Ebben a hónapban ünnepli 55. születésnapját. Jó munkát, boldog születésnapot!- pusztai téri Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék. Szombat: 17 Újváros, 18,30 óra Belváros. Vasárnap: 7.30 Újváros, 9 Belváros, 10 Újváros, 11 Belváros, 18.30 óra Belváros. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10 Kálvin tér, 10 Kálvin tér (gyermekistentisztelet), 18 óra Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér (minden páros héten német áhítat), 10 óra Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 10 óra Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Vasárnap: 10 Munkácsy u. 1 (gyermekistentisztelet), 17.30 óra Munkácsy u. 1. Jó hír „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten” - mondja a zsol- táros. A gyermek kezét nyújtja szülei felé, hogy vezessék, emeljék fel. Kezet nyújtunk egymásnak reggelente, köszöntjük egymást, ezzel kifejezve szeretetünket. Kézfogással mutatkozunk be, az első ismertető jelet adva így magunkról. Kezünk alól kerülnek ki a szívet-lelket vi- dámító írások, a testet tápláló élelem, a védelmünket jelentő ruházat, az erősítő, megtartó gyógyszerek. Kezünk irányítja a kést, amely megszegi a kenyeret, de azt a kést is kezünk tartja, amely halált hoz felebarátunknak. Mert ugyanez a kéz zúz és rombol, enged el embereket, hogy a mélységek felé zuhanjanak, mert: „Szédítő ringlispil az élet, ezer veszély vár: elkophatnak az erős láncok, csődöt mondhat a nemes szándék, kibillenhet az egyensúlyból darabokra eshet az ember, ha egy erős Kéz nem fogja fel a zuhanásban, egy Kéz, amelyet- átszegeztek.”- írja Füle Lajos Fogódzkodj című versében. Ezt a fogódzkodót keressük minden nap. Ezért nyújtjuk ki kezünket, hogy talán valaki viszonozni fogja: elfogadva kezünket. Egy kéz mindig ki van nyújtva felünk, arra várva, hogy megragadjuk és rábízzuk mai napunkat, egész életünket. Ez a kéz a Jézus Krisztus keze; aki ezt mondja: „Én örök életet adok nekik és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” (Jn. 10:28.) Csernák Erzsébet Nem pont erre gondolt Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére: 7101 Szekszárd, Liszt F. tér 3. Pf.: 71. A borítékra, levelezőlapra kérjük, írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: augusztus 16. A július 27-i rejtvény helyeg megfejtése a következő: „Azonnal felismertem, Ön szokott kiszolgálni minket az étteremben. ” A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Máthé András 7026 Madocsa, őrsihegyi u. 2., Plesz Mátyásné 7100 Szekszárd, Alisca u. 36/3/12., Buczi Jánosné 7148 Alsónyék, Béke u. 4., Batáné Bizony Tünde 7132 Bogyiszló, Dózsa Gy. u. 4., Tokodi Ti- bomé 7354 Váralja, Kossuth L. u. 41/A. Keressük egymást! Szeretnélek szeretni Múlik a nyár, jön a tél, és az egyedüllét egyre nyomasztóbb. Már 22 éves vagyok, 185 magas, kék szemű srác, akinek fontos lenne az életében a szeretet, szerelem, amely tiszta szívből jön. Keresem azt a lányt, aki nem csupán egy futó kapcsolatra vágyik, hanem egymás megismerésére, s - ezután talán - igaz szerelemre, megbecsülésre, kölcsönös gondoskodásra. Ha adsz kettőnknek egy sanszot, akkor kérlek, válaszolj. Várok rád 24 éves, független, barna hajú, zöld szemű, kissé telt, vidéki lány vagyok. Szeretem a zenét, filmet, vidámságot. Keresem azt a férfit, aki józan életű, szereti a vidéki életet és szívesen megismerkedne velem. Örülnék a fényképes levélnek. Mackó mosoly 32 éves, barna hajú és zöld szemű, vidéki özvegyasz- szony vagyok, két gyermekkel. Szeretem a vidámságot, filmet, zenét, szórakozást. Keresem azt a férfit, aki józan életű, nyugodt családi életre, családra vágyik és elfogadna minket. Örülnék a fényképes levélnek. Figyelem! Kérjük, hogy válaszlevelét, avagy hasonló bemutatkozó levelét az alábbi címre küldje: „őszinte szó” Társkereső Szolgálat 7100 Szekszárd, Mártírok terek 10. (Csak címmel, avagy telefonszámmal ellátott leveleket jelentetünk meg!) « t
