Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

1996. augusztus 17., szombat Gyermekvilág 15. oldal Lucullusi lakomák A történelem érdekessége, hogy Lucullus, a Római Biro­dalom híres, győztes hadve­zére nem haditettei, hanem pompás lakomái miatt vált ismertté az utókor számára. Korának kiváló szónoka, több tartomány erőskezű kor­mányzója volt hosszú éveken át. Cicerónak köszönheti, hogy nevét mi is ismerjük, mivel ő írta le, milyen neveze­tes ínyenc volt Lucullus. Palotájában tíz étkezőhe­lyiséget rendezett be, többek között egy madárházat is, ahol nagyon szeretett vacso­rázni. Róma ekkoriban egy hatalmas birodalom fővárosa volt. Az étkezés külsőségei egyre fényűzőbbé váltak. Néró császár például forgó ebédlőt építtetett, ami a Nap járását követte. Máskor a cir­kuszban rendezett vacsorát, az arénát azon a napon a kö­zönség előtt lezárták. Caligula úszó éttermet építtetett. A gazdag rómaiak mindent el­követtek, hogy túlszárnyalják egymást a fényűzésben. Messziről hozatott, különle­ges márvánnyal bontották a termek falait, az oszlopokat drágakő és elefántcsont bera­kásokkal díszítették. Márvány szökőkutakat állíttattak fel, amik vacsora idején illatsze­reket permeteztek. Seneca leírásaiból tudjuk, hogy léteztek olyan termek, amiknek mozgatható meny- nyezete volt, s minden fogás­nál változott a mennyezet színe és mintázata. Időnként étellel megrakott, terített asz­talok ereszkedtek le a magas­ból, s vendégekre virágeső hullott. A rómaiak oldalukra heveredve étkeztek, mint a görögök, csak a gyerekek és a rabszolgák ettek ülve. Augus­tus császárról jegyezték fel - mint különös szokást - hogy székek álltak az ebédlőjében. Győri Agnes Ti is elkészíthetitek! Dinnye kehely Egy kisebb sárgadinnyét félbe vágunk, maját kivájjuk, a dinnyét meghámozzuk, koc­kákra vágjuk. Hozzáadjuk a kimagozott, szintén kockára vágott görögdinnyét (egy jó vastag szelet elég), egy ma­réknyi érett, megmosott fehér szőlőt, felkockázott alma és szilvadarabokat. Óvatosan összekeverjük és kompótos tálkákban tálaljuk. Süni falatok Egy fej káposztát a torzsájá­nál levágunk, hogy egyenesen álljon, majd sűrűn fogvájókat szúrunk bele. Almát, sajtot, uborkát vágunk kockára, kiflit és sült virslit pedig karikára. A kockákat és karikákat a fogvájóra szúrjuk, a „sünit” kerek tálcán tálaljuk. Töltött paradicsom Egyforma nagyságú paradi­csomokat megmosunk, tete­jüket kalapnak levágjuk. A paradicsom belsejét kiskanál- lal kikaparjuk. Belsejébe tú­róból, kevés tejfölből és zú­zott fokhagymából álló (ízlés szerint sózott) krémet töltünk jó bőven, majd visszatesszük a paradicsomokra a levágott kalapokat. Mai feladványunk Ha az alábbi betűket helyes sorrendbe rakjátok, megkap­játok a legismertebb magyar operaszerző nevét és egyik népszerű operájának címét. A megfejtést a következő címre küldjétek: Gyermekek Háza, 7100 Szekszárd, Bajcsy- Zs.u.8. A borítékra ne felejt­sétek el ráírni: Gyermekvilág. Egy örökifjú szenvedély A gyermekkori játék komollyá vált Hogy zajlott a sziúk Naptánca? Azt tartják a bölcsek, örökké fiatal marad az, akinek sikerül megőriznie magában a valami­kori gyermeket, aki volt. Azok, akik felnőttként sem felejtik el gyermekkori rajongásuk tár­gyát, sőt, egy életen át hűek hozzá, kivételesnek érezhetik magukat. A hőgyészi születésű Veres János, aid most Szekszárdon él, máig hű maradt ahhoz, ami gyermekkora óta érdekli. Mint mondja, talán már születése előtt is az indiánok érdekelték. Mióta emlékszik rá, legkedve­sebb játéka, olvasmánya ez volt. S mint minden, ami játék­ként indul, komoly, tudomá­nyos szintű érdeklődéssé növi ki magát a felnőttkor idejére. Sajnos, nincs annyi ideje - no és persze pénze - hogy szíve szerint foglalkozzon kedvenc témájával, kutatásaival, ren­dezgesse, netán könyv formá­jába foglalja számtalan jegyze­tét, de azért reméli, egyszer majd sikerül eljutnia Ameri­kába, az indiánok földjére. Az alábbi tanulmány a tetőn sziúk Naptáncáról 1911-ban készült Észak és Dél-Dakotá­ban. A Naptáncra vonatkozó felvilágosítás Red Weasel-től (Vörös Menyét) származik, aki Mátyás király csak úgy magá­nyosan, cifra kíséret nélkül ellá­togatott szülővárosába, Ko­lozsvárra. Szegény embernek öltözve letelepedett a mészár­szék előtti padra és mustrál- gatta a jövő-menő népet. Észrevette ám, hogy a hozzá hasonló szegények hasáb fák alatt gömyedezve fordulnak be a szomszéd udvarba, ami a bíró háza volt. Hordják neki a téli tüzelőt, bíró uram pedig ott te- hénkedik az ámbitus könyöklő­jére és élvezi, hogy a járókelők köszöngetnek neki. Egy poroszló észreveszi a semmittevő Mátyást is, és meg­suhogtatja a korbácsot: — Te csak így lógatod itt a lábadat, te hosszú orrú? — Én csak így - mondja Mátyás - te tán másképpen? Erre a szemtelen válaszra nyaka köré húzott párat a po­roszló, s utasította, hogy taka­rodjon a bíró udvarába fát vágni. Megállt Mátyás a bíró előtt és megkérdezte tőle, mi fi­zetséget kap a favágásért. — Hat napot, hetediket ráa­dásnak - felelte a bíró és olyat nevetett, hogy a hasa is reszke­a legkiválóbb szaktekintélynek számított abban az időben a te­tőn sziúk között. Négyszer, mint Közbenjáró vett részt a Naptánc ünnepén, szintén négy alkalommal részt is vett a tánc­ban. A Közbenjáró feladatának legjelentősebbike volt, hogy imádságokat ajánlott fel mint a nép képviselője. A naptánc szertartásai este, teliholdkor kezdődtek, rendszerint június második felében, vagy július elején és többnyire 6 napig tar­tottak. A nap tisztelete az Isten megnyilatkozásaként, a legszi­lárdabb alapja a dakota vallás­nak. A szertartás előkészülete, mint minden vallásos ünnepnek a dakotáknál, a böjt és a meg­tisztulás. A naptánc értelme az alábbiakban keresendő: „Ha egy télen a nép éhségtől, vagy járványtól szenved, vagy ha el­lenség ellen készülődik, vagy lovak után vágyik, az indiánok mély érzéssel könyörögnek a naphoz, ezt mondván: könyö­rögni fogok Wakantankához kora nyáron. Azok a férfiak, akik ilyen fogadalmat tettek, egész télen sűrűn vettek fürdőt és gőzfürdőt. A fogadkozók mindegyike vendégeket hívott, ebből az alkalomból nagy- mennyiségű gyógyteát ittak. tett belé. De a király már iszkolt is befelé, mert háta mögött is­mét suhogott a korbács. Adtak neki fejszét és vághatta egész nap a fát. Közben azért suty- tyomban ráírta 3 fahasábra ko­rommal a Hunyadi Mátyás ne­vet. Esti sötéttel aztán kiosont a városból. Másnap reggel bevonult Má­tyás király a serege élén, nagy parádéval a városba és megállt a bíró portája előtt. Persze ott tolongott a város apraja-nagyja. A bíró térdelt le először, amikor a király fehér paripája megál­lód. Utána térdre estek mind, akik eljöttek, a király előtt tisz­telegni. Bíró uram elmondta szép köszöntőjét, de a király a poroszlók közül kereste ki az ő emberét, rámutatott és a színe elé parancsolta. — No, te kegyetlen po­roszló, ráismersz-e a hosszú or­rúra, akit a mészáros padjáról behajtottál fát vágni a bíró ud­varába? Három korbácsütést is kaptam tőled. A poroszló nem volt se élő, se holt. Aztán a király megpa­rancsolta, hogy bontsák meg azt a farakást az udvar végiben, Ezután a házigazda közölte vendégeivel fogadalmát, s ettől kezdve mély tisztelettel viselte­tett iránta a törzs. Az immár je­löltté vált fogadkozó házanépé- nek tagjai tartózkodtak a han­gos beszédtől és minden rossz cselekedettől. Minden jelölt családjában a következő szabá­lyokat kellett betartani: egy da­rab földet kivágtak a sátor hátsó fele és a tűzhely között, s ami­kor szűz földet értek, cinóber­vörös festéket szórtak a hely fölé. Amikor a férfiak pipáztak és kiégett a pipájuk, nem volt szabad a hamut kiverni, hanem óvatosan kellett kiüríteni a ki­emelt földre. Senki sem meré­szelt erre a szűz földre rálépni, vagy kezét feléje nyújtani. Egyedül a jelölt üríthette ki a hamut, s ennek végeztével visz- szaadta a pipákat a tulajdonosa­iknak. A jelölteknek nem volt szabad úsznia, de a gőzfürdőt továbbra is látogathatta. Ott be­dörzsölte testét vadzsályával, de nem volt szabad vásznat, vagy szövetet használnia erre a célra. A jelölt tiltva volt a harc­tól, még akkor is, ha a falut megtámadták volna. A Naptáncot megelőző egyéb szabályokról a követ­kező Gyermekvilág-ban olvas­hattok. és íziben hozzák a három faha­sábot, amire rá van írva Hu­nyadi Mátyás neve. A térdeplő bíró úgy reszketett, mint a nyár­falevél. Mátyás király körül­hordozta szemét a népen: — Lássátok a törvény em­berét, aki a maga hasznára for­dítja a kezére adott hatalmat. Poroszlókkal hajtatta az udva­rába a szegény népet, karaj ke­nyeret, meszely bort se szánt azoknak, akik érte izzadnak. Embertelen bíró! Te nekem hat napot ígértél, és neked hármat sem adok, mert nem érdemied meg. A bűnösök favágója, a bakó üsse le a fejedet ma dél­ben. Te pedig, kemény szívű poroszló, kinek látom, hosz- szabb lett az orrod, mint a kirá­lyodé, te pellengérre kötöztetel három napra, megvesszőztetel és örökre kiűzetel az országból. Mátyás király fölszegte fejét, úgy szólott Kolozsvár népéhez és az ország uraihoz: — Tanuljátok meg ebből, hogy igazsággal tartoztok a földönfutó népnek, hiszen ti sem vagytok egyebek királyos­tul, mint az ország alázatos jobbágyai! Honnan ered? Kilóg a lóláb Ha valaki az igazi, s rend­szerint nem becsületes szándékát el akarja leplezni, de ez nem sikerül nekik, mert észreveszik tervét, ak­kor mondják, hogy kilóg a lóláb. A középkorban a kü­lönféle történetek a keresz­tény vallással fonódtak ösz- sze. Ezekben a varázslatos események főszereplője a gyakran lólábbal ábrázolt ördög, aki embereket kerít a hatalmába. Ezek az ördög­gel cimboráló, gonosz va­rázslatokat űző, fekete má­giát folytató alakok elég gyakoriak az egyes népek mondavilágában. Magyar- országon a középkor kezde­tén a garabonciás diák alak­jához kapcsolódik minden­fajta bűbájos, ördöngős mesterséghez értő varázsló, bűvész figurája. A garabon­ciás elnevezés a nekroman- cia görög szó népies „gra- manzia” alakjának magya­ros ejtése. Jelentése: halotti­déző, szellemidéző. A varázslók legtöbbször egy fekete könyv segítségé­vel végzik cselekményeiket, fantasztikus távolságokat tudnak pillanatok alatt meg­tenni, csodás lakomákat tá­lalnak, ellenségeikkel fölé­nyesen elbánnak, de termé­szetesen sorsukat nem ke­rülhetik el, mert az ördöggel való cimboraságért végül az ördög elviszi őket. Még a mi Mátyás királyunkról is fel­jegyeztek ördöggel való cimboraságot: „Egyszer Mátyás király a törökkel való háborújában álruhában elment kémkedni és eljutott Konstantinápo- lyig, de itt elfogták és ki akarták végezni. Kérésére a jobb kezét szabadon hagy­ták, ezzel köpenyéből elő­vette fekete könyvét. Ami­kor kinyitotta,, megjelent előtte három' bt'dóg.’é/ pa­rancsára elröpítették Bu­dára, de vele együtt a szul­tánt is, feleségestül. Most Mátyás börtönözte be a tö­rök császár, és csak akkor engedte szabadon, amikor megígérte, nagy váltságot fizet és többet nem hábor­gatja Magyarországot.” Nem is olyan régen, ha valaki ismeretlenül bort kért, akkor a kérőnek meg­nézték a cipőjét, nem lóg-e ki a lóláb, illetve ebben az esetben nincs-e rajta kincs­tári cipő, mert az azt jelen­tette, hogy civilbe öltözött finánc a borissza, s az enge­dély nélkül árusítókat akarja leleplezni. Ebben az esetben valóban a láb volt az áruló nyom.- bézsé ­Történetek Mátyás királyról A király és a kolozsvári bíró Bűvészkedj te is! Megmutatsz a barátodnak 5 darab kártyalapot, amik össze vannak ragasztva az 1. ábrán látható módon (figyelj a távol­ságra, lényeges!). Hívd fel a figyelmét a középső lapra, például: káró dáma. A feladat csak annyi lesz, hogy egy ru­hacsipesszel - miután meg­fordítottad a kártyákat, elta­lálja, hol a káró dáma (2. ábra). Természetesen ez több esetben nem fog sikerülni neki. Megoldás: A trükk az úgy­nevezett automatikus mutat­ványok kategóriájába tartozik, vagyis minden megy magától, ha az ábrák szerint jársz el. Ha az összeragasztott öt kártyát változatosan jobbra-balra, fel- felé-lefelé forgatod el, miután a nézőknek megmutattad hol a dáma, teljesen belekeveredik a középső lap helyzetébe és kép­telen lesz eltalálni. A kártyákat ne add ki a ke­zedből, mert akkor azonnal rá­jönnek a trükkre! y PH' 1» » ! « V 1 < rr-A « ( * i— , t EJT 00 3. Vicces! Magyar órán az igékről tanul­nak a nebulók. A tanár úr ma­gyaráz: — Én fázom, te fázol, ő fá­zik. Milyen időben van ez az ige, Gábor? — Hideg időben - hangzik a fiú válasza. — Jól van, felfogadom házmesternek - mondja a ház- tulajdonos a jelentkezőnek - ha jól ért a ház körüli munkákhoz. Tud például tüzet rakni? — Hogy tudok-e? - tör ki a sértett önérzet a jelentkezőből - Tavaly egy egész házat felgyúj­tottam ! — Beszélj nekünk a gerinc­ről, Péter! - szólítja fel az egyik diákot a tanár. — A gerinc az a csont, ami­nek a felső végén ül a fejem, az alsó végén pedig én... „Pontos” labirintus Árván búslakodik ez a szegény pont a labirintus közepében. Segítsetek neki kigurulni! I

Next

/
Oldalképek
Tartalom