Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-17 / 193. szám
í r j ; - ,.y; 1996. augusztus 17., r,J/ ü i y ri' í!i r \r 9. oldal I Magy er, a beszélő ember ■Sztyeppi népként indultunk és érkeztünk a Kárpát-medencébe A MAGYAR TÖRZSEK VÁNDORLÁSA AZ ŐSHAZÁTÓL A HONFOGLALÁSIG Osztjákok , Ob Vogulok Gyönyörű mondák maradtak fenn a magyarok eredetéről, Almos tetteiről, a fejedelemválasztásról, a vérszerződésről, a fehér lóról, Lehel kürtjéről, Botondról és a gyászmagyarokról. Anonymus vagy Kézai Simon is sok mindent elmond eleink tetteiről. A történettudomány napjainkban többet és kevesebbet is ad náluk. Többet, mert már nem keresi sem az uralkodók, sem a politika kegyeit; kevesebbet, mert igyekszik csak a tényekre szorítkozni, s azok bizony nem kényeztetik el. A honfoglalás 1100. évfordulója jó alkalom arra, hogy szembenézzünk múltunkkal. írott források nélkül, az embertan, a növényföldrajz, a történeti állattan és még sok más segédtudomány segítségével dolgoznak a történészek, régészek, néprajzosok a magyar nép és a nyelv kialakulási folyamatának (etnogenezis) felderítésén. Minden tudós a maga tudományágát veszi igazán komolyan, érthetők tehát a nézet- különbségek, amikor a hézagos adatsorokból megkísérlik ösz- szerakni az egészet. A kérdésekre Bartha Antal őstörténésztől, a történettudományok doktorától és Fodor Istvántól, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatójától, a szegedi egyetem régészeti tanszékének vezetőjétől kértem válaszokat. Szerencsére ők viszonylag hasonlóan értékelik a kutatónemzedékek hosszú során át összegyűjtött ismereteket.- Merre keressük az őshazát? Az Urál hegységen túl, vagy a mai Baskíria területén, Magna Hungáriában? B. A.: - Jól értékelhető adataink csak attól kezdve vannak, amikor a magyarság már elhagyta az őshazát, s megjelent az írott történelemben. Azt tudjuk, hogy Julianus barát a 13. században Baskorosztánban rátalált a még ott élő magyarokra. Az obi-ugorok, akiket odahagytak, akár élhettek az Uráltól nyugatra is. F. I.: - Bizonyos szempont-* ból szinte mindegy, hol volt az őshaza. Amikor a magyarság a korai vaskor, késői rézkor idején kivált az uráli népalakulatból, és átvette új környezetének nomád életformáját, önálló néppé lett. Ettől kezdve gazdasági és kulturális kapcsolatai a pusztai nomádokhoz fűzik.- Különválasztható-e a levédiai és az etelközi szállásterület, vagy folyamatosan vándoroltak az ősmagyar törzsek? B. A.: -Pontosan nem választható el, de a szájhagyomány úgy tartja, hogy előbb Levédiában, majd később Etelközben volt a szálláshelyük. Az írásbeliség nélküli népek másként őrzik a történelmet. A részletekben lehetnek ugyan eltérések, de a lényeget illetően a hagyományok megegyeznek. F. I.: -Levédia külön szálláshely volt, legfeljebb területi átfedésekkel. A kazár-bolgár háború idején, Kr. u. 850 táján költözhettek Etelközbe, amikor a három kabar törzs csatlakozott a magyarokhoz. Mivel közelebb kerültek a nyugati területekhez, gyakran vezettek hadjáratokat a Kárpát-medencébe.- Ki az első fejedelem: Le- védi, Kurszán, Almos, Árpád? B. A.: - Az arab és perzsa kútfők kettős fejedelemségről beszélnek, de kazár módon, pajzsra először Árpádot emelték. F. I.: - A Biborbanszületett Konstantin bizánci császár udvarában készült feljegyzések szerint Levédi kazár helytartó volt a magyarok felett. Á magyar állam nem a honfoglalás után, a Kárpát-medencében jött létre, hanem a kazár fennhatóság alatt alakult ki. A szakrális vezetőt, a kendét vagy kündüt először valószínűleg a kazárok nevezték ki, s a gyula volt a hadvezér. Nem tudni, hogy 894-ben Árpád vagy Kurszán volt-e a fejedelem, de tény, hogy az Árpádok szent madara, a turul a hit szerint isteni eredetre utal.- A besenyők elől menekülve jöttek át a magyar törzsek a Kárpátokon, vagy tudatos tett a honfoglalás? B. A.: - A besenyőkkel többször megmérkőztek, s rendre vereséget szenvedtek tőlük. Most is ez történt. Míg Árpád hadaival nem tartózkodott Etelközben, a besenyők Simeon bolgár cár biztatására rátörtek az otthon maradottakra. A vereség azonban nem volt átütő erejű. F. L: - A magyarok már jól ismerték a Kárpát-medencét, annak földrajzát, lakóit, erősségeit. Ha nem is honfoglalásra készültek a szó mai értelmében, de a kényelmetlenné vált besenyők szomszédságától mindenképpen meg akartak szabadulni.- Mikorra tehető a honfoglalás: 895-re, 896-ra? Tavaszra, őszre? B. A.: - Mai ismereteink szerint 893-896 közé tehető, legalább négy-öt évig tartott. F. L: - Egykori források nem rögzítik. Az ezeréves évfordulóra készülve, a múlt században 895 őszét határozták meg. A legújabb kutatások is hasonló eredményre jutottak, de a bevonulást tavaszra teszik, ami logikus is, mert a mintegy húszezer lovast kitevő honfoglaló seregnek friss legelőkre volt szüksége.-Igaz lehet-e a kettős honfoglalás? B. A.: - A tudomány nem bizonyítja. A honfoglalás előtti századokból való sírok leleteiről szinte lehetetlen megmondani, hogy az eltemetettek milyen etnikumhoz tartoztak. A magyar anyanyelvűnek vélt kései avarok és a honfoglaló magyarok megjelenése között mintegy kétszáz év telt el, nem valószínű, hogy megértették volna egymás szavát. F. L: - A feltevés nagyon régi, arra irányult, hogy a magyarok Attila ősi jussát vették birtokukba, a magyar nemesség tudatában élt a hunoktól való származás. A kettős honfoglalás gondolatának felvetése az 1970-es években azonban abból a szempontból hasznosnak tekinthető, hogy ráirányította a szaktudomány figyelmét a Kárpát-medence korábbi lakóira. MORVA FEJEDELEMSÉG ° Ny’tra Bajor- * Karantén 1$ ''égek Avarok c ,, , Szlávok Bolgár / "Ni Feltételezett magyar ÿ őshaza jT MÄdlM 86 Feltételezett N CWMXMISOÄ ^ magyar ŐSh8Za Isim- Sértheti-e a szlovák nemzeti büszkeséget, hogy a magyarok döntötték meg a morva birodalmat? B. A.: - Ez az újabbkori sé- relmi politika visszavetítése a múltba. A honfoglalás idején a Kárpát-medence szinte minden részén laktak szlávok, de a szlovák nép még nem létezett, a morvák nem tekinthetők őseiknek. F. L: -Pribina Nyitra központú szláv fejedelemségét éppen a morvák döntötték meg, s kényszerítették rá, hogy a dunántúli Zalavárra tegye át székhelyét. A morva birodalom keleti határa a Garam folyó volt. A szlovákoknak a morvákhoz nincs közük, a szlovákság csak századok múlva alakult ki.-A magyar törzsek valóban le akartak telepedni a Kárpátmedencében, vagy a „ kalandozások” nemcsak zsákmányszerzésre irányultak, hanem további terepfelderítésre is? B. A.: -Bölcs Leó bizánci császár leírása szerint a magyaroknak fegyelmezett haderejük volt, a meghódítandó területeket felderítették, hadjárataikat előkészítették, a csatatereket előre kiválasztották, a hadmozdulatokat, akárcsak a bizánciak, vezényszóra hajtották végre. Tehát a tudatosság bizonyosra vehető. A 899-es észak-olaszországi hadjárat ugyan még felderítésként fogható fel, hiszen három évig tartott, de az ezt követőknek már csak a zsákmányszerzés volt a céljuk. Továbbmenni nem volt hova, illetve csak a politikai és katonai önállóság feladása árán lehetett volna. A seregek zsold és zsákmány fejében a gyepükön kívül harcoltak, miközben az állattenyésztő, földet művelő nép a szó szoros értelmében birtokba vette az országot. F. I.: - A Kárpát-medencétől nyugatra már nem található nomadizálásra igazán alkalmas terület, az eurázsiai sztyeppék utolsó nyúlványa a Nagy- és a Kisalföld. Elődeink olyannyira nem akartak jsmét vándorútra kelni, hogy amikor Biborbanszületett Konstantin 923 táján visszahívta őket előző szálláshelyükre, az Al-Dunához, s szövetséget ajánlott föl nekik a besenyők ellen, tagadó választ adtak.- Tudhatunk-e meg valaha is a jelenleginél lényegbe vágóan többet az őshazáról, a törzsek vándorlásáról és a honfoglalásról? B. A.: - Feltételezhető, hogy rá lehetne találni eddig ismeretlen magyar vonatkozású adatokra például Afganisztánban, a medreszék (mohamedán főiskolák), Spanyolországban a cordobai arab kalifátus fennmaradt irataiban, vagy Izraelben, ahol a levéltárak sok feldolgozatlan anyagot rejtenek a kazár birodalom, az egykori középázsiai népek zsidó kapcsolatairól. De ezek feltárásához anyagilag jól támogatott kutatómunkára lenne szükség. Pénz pedig nincs. A millecentená- rium tragédiája, hogy elmaradt a tudományos előkészítése, egyetlen új alapvető mű sem tudott megjelenni erre az alkalomra. F. I.: - Minden bizonnyal új eredményeket hoz, hogy a természettudományok fejlődésével ma már egy csontvázból nemcsak az embertani típus, hanem a vércsoport, a genetikai tulajdonságok is megállapíthatók, és a leletek egyre pontosabban keltezhetők. Nagyon fontos lenne, hogy ne szakadjanak meg kapcsolataink Kelettel, az orosz, az ukrán, a tatár tudományossággal. Itthon remény fűzhető az autópálya-építésekhez, mivel ezeket régészeti feltárás előzi meg. Minőségi és mennyiségi javulásra van szükség, jó műszaki feltételekre, a munkát segítő modern törvényekre, és természetesen anyagi támogatásra.- Végül is a honfoglaló magyarság finnugor nyelven beszélő türk eredetű nép volt? B. A.: - Azt már sehol a világon senki sem vitatja, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű. De a nép nem türk származású, még akkor sem, ha különösen a földművelés és az ipar köréből több száz ősi bolgár-török szót őriz mind a mai napig. A pusztai vándorlás során állandóan új népelemekkel gazdagodott, törzsek szakadtak le róla, s törzsek csatlakoztak hozzá. F. L: - A magyarság nem a honfoglaláskor alakult ki. Kr. e. 1000-500 között még a nyugatszibériai ligetes tájon, az Isim, Tobol, Irtis folyók vidékén uráli népalakulatban élt, de amikor elhagyta az ugor családból származó vogul és osztják testvéreit, már magy er-nek, beszélő embernek nevezte magát. Ez a korai népi tudat jele. A magyar sztyeppi népként indult és érkezett a Kárpát-medencébe. Fehér Kálmán Az embertelen kapitalizmusban nincs érték Egymás tisztelete nélkül elsüllyed a nemzet Ismét üdvözölhettük megyénkben Hafenscher Károlyt, egykori Tolna-baranyai evangélikus esperest a nemrégiben lezajlott váraljai evangélikus ifjúsági találkozón. Az alkalmat megragadva nemcsak arra voltunk kíváncsiak, mit jelent a népszerű egyházi személyiség számára, hogy Szekszárdról a fővárosba került. Arra is megkértük: mondja el, milyennek látja millecentenáriumra készülő nemzetünket. — Azt sokan tudják Önről, hogy a budavári gyülekezet lelkészeként dolgozik, ám menet közben más „dolga is akadt”. — Valóban. Nagyon izgalmas számomra, hogy az egy éve újra indult Luther Otthon vezető lelkésze lehetek. Intézményünk a főváros különböző felsőoktatási intézményeibe járó hallgatók kollégiumaként működik, ahol a zeneakadémistától, a filozófus doktoranduszon keresztül a villamosmérnök-jelöltig sok mindenki megtalálható. Összesen nyolcvanan vannak. Egyébként nem csupán evangélikusok laknak ott, a hallgatók körülbelül egyharmada más vallású. Van még egy faladatom, én tartom a kapcsolatot a bajor egyházzal szeretetszolgálati területen. Ezt a munkát is nagyon szeretem. — Ha megvonja a váltás mérlegét, mi kerül a serpenyőkbe? — Mostanra bebizonyosodott, mennyire nem szólam volt, hogy amikor elmentem Szekszárdról, azt mondtam: gyökeret vertem és itthon vagyok. Tehát most, ha azt mondom, hogy ide ma is hazajövök, akkor ezzel elárulom, hogy mennyit vesztettem azzal, hogy elmentem. Elsősorban azt az emberléptékű légkört hiányolom, ami itt körülvett. Szekszárdon a munkámtól és nem mástól fáradtam el. A fővárosi létben az a borzasztó, hogy arctalan, elembertelenedő. Ott háttérbe szorul az emberi kapcsolatokra épülő munka. — Azért - nyilván - van hoza- déka is a váltásnak. Például, hogy Ön most jobban „szem előtt” van. — Kétségtelen. A gyülekezet, ahol dolgozom, az egyházunknak az egyik központja. Másrészt, a külügyi munka is sokat adott: ezt egy szélesebb látókörrel kell és lehet végezni. No és persze sokat tanultam az egyetemistáktól, szeretek velük dolgozni, mert napról napra hozzájuk fiatalodom. — Hogy látja, milyen állapotban van ez az ezeregyszáz éves fennállását ünneplő nemzet? — Megvallom, kicsit pesz- szimista a hozzáállásom. Azt gondolom, hogy mindaz, ami most negatívumként megélhető ebben a társadalomban, az emberi problémákban gyökerezik. — Melyek ezek? — Hiányzik az értékek megbecsülése. E problémának több eleme van. À munkaetikában például nagyon súlyos gondokat látok. A másik nagyon nagy baj nem az eladósodás, hanem a gazdasági etika torzulása. A lehető legrosszabbat vettük át a nyugattól: azt a fajta embertelen kapitalizmust, ahol nincs mérték. Ami még nagyon hiányzik: egymásnak a tiszteletben tartása. Kétségbeejtő, amiben ma élünk: nem érdekes a másik, csak az a fontos, hogy én előrejussak. És ez a legnagyobb gond, mert ha nem tiszteljük a másikat, akkor magunkat sem becsüljük. És a nemzet ettől süllyed. Ézen hatások együttese hozza az egymásra mutogatást - ez nálunk minden szinten folyik -, amibe a nép belefárad. Jó lenne, ha az enervált- ság helyett több lenne bennünk a tűz, a nagy magyar bús kesergő helyett azt javaslom, tekintsünk előre. Okunk persze van paHafenscher Károly fotó: mr naszra, de ezzel éppen a kiutat torlaszoljuk el magunk előtt. — Az elmúlt hat év mennyire változtatta meg az evangélikus egyházat? — A rendszerváltás után divatba jöttünk, aztán „átestünk a traktor túloldalára”. Egyáltalán nem csodálom, hogy sokan irtóztak egy hatalomra, pozícióra törő egyháztól. E kép tőlem is igen távol áll. Azt gondolom, hogy az elmúlt években - és itt nemcsak az evangélikus egyházra gondolok - sok lehetőséggel éltünk. Sok minden történt például az iskolai oktatás, az öregek, a fogyatékosok, a betegek gondozása területén. Volt olyan is - talán az információ hiánya miatt - amivel visszaéltünk. — Mire gondol? — Egyszerre sok mindent akartunk, de nem mentünk igazán a dolgok mélyére. Kirakatban- akartunk lenni, mert azt gondoltuk, hogy a missziónak, az emberek elérésének a módja talán ez. Az persze természetes, hogy egy negyven évig elzárt közösség meg akarja mutatni magát, ám ez nem zárhatja ki, hogy mélyebbre kell ásnunk. Minden egyház próbálta az épületeket visszaszerezni, rendbe hozni, az objektív hátteret megteremteni. Ez is nagyon fontos, de nem ez a lényeg, a lényegesek az emberek. Én azt gondolom, hogy ezután a látványos felpörgetés után most egy nagyon szívós munka időszaka következik, ahol nem vezető pozícióból, hanem az eredeti bibliai értelemben, kovászként, belülről, csöndesen, a dolgokat jobban átjárva kellene ügyködnünk. Hangyái » 1 i