Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-25 / 173. szám

4. oldal Megyei Körkép PüNAFÖLDVÁR, PAKS És KÖRNYÉKE 1996. július 25., csütörtök 0 Meg akartuk hallgatni a másik felet is A sorompó zárva maradt előttünk Az elmúlt napokban beszámol­tunk a paksi konzervgyárban kialakult sztrájkkészültségről. A megjelent írásokhoz az in­formációkat elsősorban a gyár szakszervezeti titkárától kap­tuk. Próbáltunk akkor is be­szélni az igazgatóval, Szeredi Attilával, ám többszöri telefon­érdeklődésünkre sem kaptunk erre alkalmat. Kedden szemé­lyesen érdeklődtünk a konzerv­gyár portájánál. Rövid várako­zást követően a titkárságról egy hölgy üzenetet hozott: igen ud­varias hangnemben közölte, Szeredi úr fontos teendői miatt sajnos nem tud időt szakítani a beszélgetésre, így a képen lát­ható sorompó előttünk zárva maradt. Sajnáljuk. -rákosi- FOTÓtBAKÓ JENŐ Egy ajándékozás apropóján ... Merre tartasz, paksi teniszsport? Visszaemlékezve a 80-as évek végére, amikor még magam is teniszeztem, tudom: a Paksi SE teniszszakosztálya anyagi gon­dokkal küszködött. Ha ma végigtekintünk a pályákon, látni: új bitumenes borítás, új salakréteg, az épületben is jelentős fejlő­dés ment végbe. A szakosztály vezetőjével, Vécsey Bélával be­szélgettünk az elmúlt három év történéseiről. — Minek köszönhető ez a gyökeres változás? — Három évvel ezelőtt a teniszező gyerekek szülei és a hobbi teniszezők összegyűltünk és a hogyan továbbról gondol­kodtunk, hiszen sportágunk tel­jesen leépült. Egy teniszegyesü­let terve is felmerült, de inkább úgy döntöttünk, hogy a Paksi SE keretein belül működünk továbbra is, emellett a helyi, le­hetséges támogatókat is igye­keztünk megnyerni. A munka dandárja körülbelül két éve kezdődött. Több lépcsős meg­oldást választottunk. Először a pályákat kellett . rendbehoz­nunk. Az anyagiakról: egy köbméter salak kétezer forint, a szállítása Salgótarjánból történt kilométerenként nyolc forinttal. Három éve immár, hogy négy-négyszázezer forintot költünk csak a pályára. Ezen túl a csinosítási munkákra fektet­tünk hangsúlyt. Pénzt erre a PSE-től kaptunk. Ez több mint a korábbiak, nevesítve: 1,8 mil­lió forintot kapunk már két éve, a működésre és fenntartásra. Mindezekre persze kevés ez, a jobb egyesületektől még le va­gyunk maradva, de ez pár éven belül behozható. — Elvárás-e a szakosztál­lyal szemben az OB l-es tagság kiharcolása? — Egyelőre azt próbáljuk menedzselni, amink van, ami­ben jók vagyunk. Korosztályos sikereink vannak: Titkos Éva a 16 éveseknél második, Oláh László az első harmincban van. Ezekre építünk és célunk az volt, legyen OB II-es férfi fel­nőtt csapatunk. Jelenleg elsők vagyunk a tavaszi idény után. Ezt nehéz lesz megtartani, de egy jó helyezést reálisnak tar­tok. Két-három éven belül elér­hető az I. osztály alsó ága, de megjegyezném, hogy csak pak­siakra számítva kívánjuk ezt megvalósítani. Ezért létrehoz­tuk, a „Paks Teniszsportjáért Edzés a „csinosított”pályán Alapítványt”, amelynek elnöke dr. Oláh László városi rendőr- kapitány. Elsősorban a verse­nyeztetés és felkészítés segítése a területük. Tavaly november­ben egy sátort sikerült az USA- ból beszerezni,' de a felállítása még várat magára, melynek oka másfél milliós költsége... — Újabb szponzorok van­nak-e a láthatáron ? — A többiek természetben segítenek. Például a klubház felújítására gondolhatunk, ez hozzávetőlegesen egy millió fo­rintos költség lett volna. Az atomerőmű gazdasági szerveze­tei jelentős összegekkel járulnak hozzá a fejlődésünkhöz. Az el­múlt évben két millióval, idén az első félévben hatszázezer forint­tal lettünk gazdagabbak. — Ejtsünk néhány szót a most kapott ajándékokról is. — Ma (július 19-én — a szerk.) a paksi polgármester, Herczeg József közreműködé­sével az angol GEC Alsthom cég leányvállalatának, a Delas- nak a jóvoltából egy ajándék- csomagot kaptunk, melyben labdák, pólók, sapkák találha­tóak. Ez a cég az erőmű kon­denzátor cseréjének megbízását nyerte el. (Ez a tender hat milli­árd forint érték). A cég vezető­jével sikerült jó kapcsolatokat kiépíteni. Kiderült, hogy ő sze­ret teniszezni, de nem csupán a teniszt, hanem a labdarúgókat és a kosarasokat is a bajnoksá­guk rajtjáig el fogják látni fel­szerelésekkel. Vöröss Endre FOTÓ:BAKÓ JENÓ Királya szakácsok nyomdokán Végigkíséri a történelmet „A szakácsok és szakácsdi­nasztiák híre — bár fősze­repet ritkán kap — végigkí­séri a történelmet.” A mon­dat a Királyi Szakácsok Nyomdokán elnevezésű ver­sengés mottója. Paksi résztvevője is lesz a Somogy megyei Nagyszaká­csiban augusztus 2-án és 3-án rendezendő reneszánsz sza­kácsversenynek: Prykril Jó­zsef, a közismert és közked­velt Gourmand Salátabár tu­lajdonosa és csapata. Akik ismerik őket, nem lepődnek meg, hogy ilyen jellegű megmérettetésen indulnak, hiszen a városi millecentená- riumi ünnepségeken például honfoglaláskori ételekkel lep­ték meg az érdeklődőket, és mindezt korhű öltözékben szolgálták fel. Most is így lesz, csak az idő változik, most a középkorba kirándul­nak. Ennek megfelelő lesz a menü (amiről még korai lenne beszélni, hiszen titok, nem kell, hogy az ellenlábasok tudjanak róla!), és természe­tesen már készülnek a kosz­tümök is. A versenyt egyéb­ként a millecentenárium je­gyében rendezik, és külföldi résztvevők is jelezték indulási szándékukat. A színhely nem véletlen, Nagyszakácsi neves középkori magyar királyok szakácsainak szülőföldje, hosszú századokon keresztül Királyszakácsi volt a falu neve. Látvány is lesz bőség­gel, nem csupán ízlelnivaló. A reneszánsz gasztronómia mellett tánc, muzsika, nép­művészet, népszínművek, vá­sári mutatványosok, komédi­ások, bábosok, lovagi torna, borkóstoló, népi játékok szó­rakoztatják a közönséget, mi­közben a mesterszakácsok versengenek a „Királyi sza­kács” címért. Nem lesz köny- nyű dolguk, bár bizonyára se­gíti őket majd a verseny előtti áldás, amit Szent Lőrinc, a szakácsok védőszentje tiszte­letére mondanak a templom­ban. Prykril József azonban nem bízza csak erre magát, több mint egy héttel a verseny előtt, már teljes erőbedobással folynak az előkészületek, egyelőre még Pakson, egy előkelő eredmény reményé­ben. -rákosi­Megelőzés kortársak segítségével Az utóhatás borzalmas Drogrobbanást jósolnak az idén nyárra a hozzáértők. Úgy gondolják, a fogyasztás — legalábbis az „enyhébb” szerek kategóriájában —je­lentősen megemelkedik. Ha az előrejelzés igaz, — és valószínűleg az — az eddi­gieknél is fontosabb szerepe lesz a megelőzésnek. Pak­son már csaknem egy éve működik egy program, amelynek lényege, hogy fia­talok végzik a felvilágosí­tást koríársaik körében. A háttérben természetesen szakemberek segítik őket, ám a munka attól hatékony, hogy az ő szavuknak na­gyobb a hitele a diszkók kö­zegében. Az ugyanis közis­mert, hogy a drogok jórészt ezekben az „intézmények­ben” forognak. A kortárs segítők egyike, egy tizenhat esztendős kö­zépiskolás leány nevének el­titkolását kérve, megerősí­tette ezt. Mint mondja, in­formációi első kézből szár­maznak, hozzá bizalommal fordulnak azok a kortársai, akik már megkóstolták eze­ket a szereket. Nem min­denki válik „függővé”, a drogok rabjává, nem is min­den szer egyforma hatású. A Speed a veszélyesebb, nagy hatással frissít — mondja beszélgetőpartnerem, — ám az utóhatása borzalmas. Kétségtelen, hogy a dro­gok jelen vannak, konkré­tumokat is tud mondani a forgalmazásról: egy azóta már bezárt diszkóban pél­dául a Red Bull fémdobozá­nak homorú aljára ragasztot­ták fel a tablettát, aminek ára 1.500 és 3.000 forint kö­zött van. A megelőző munka, a felvilágosítás tehát folyik — legalább is Pakson. Azt azonban még az ebben résztvevők is tudják, hogy tulajdonképpen csak rész- eredményeket képesek el­érni, hiszen ez üzlet, hatal­mas pénzek forognak, így aztán a „túlsó” oldalon pro­fik keverik a lapokat. Ezzel együtt növelné a megelőzés hatékonyságát, ha a szülők is figyelnének, érdeklődnének csemetéik diszkóban töltött ideje iránt. Mert nem biztos, hogy csak mások gyermeke próbálja ki a drogokat.-rákosi­Negyvennégyen a Paarfesten Üdvözlet Reichertshofennek Hagyomány, hogy Paks testvérvárosának, Rei­chertshofennek nyári ünne­pére, a Paarfestre küldött­ség utazik az atomvárosból, így van az idén is, ma reggel útra keltek a paksiak, negy­vennégyen. Reichertshofen hatezerötszáz lelket számláló település Ba­jorországban, mintegy nyolc­van kilométerre Münchentől. A fesztivál névadója a község folyócskája, a Paar, amely Augsburg alatt ered és észak felé folyva Ingolstadtnál éri el a Dunát. Reichertshofen a Paar partján épült, már a kel­ták idejében lakott település volt. A második világháborút követő kitelepítések során so­kan kerültek ide és a kör­nyékre Dunakömlődről, akik aztán gyökeret vertek új hazá­jukban. Közéjük tartozik Stenger Pál, aki tavaly ünne­pelte hetvenedik születésnap­ját. A testvérvárosi kapcsolat legfőképp neki köszönhető, fáradhatatlanul szervezi Rei­chertshofen és Paks között az utazásokat, a látogatásokat. Neki köszönhető, hogy a ba­jor község polgármestere, An­ton Westner is már-már féüg magyarrá vált. Aki ott volt a paksi millecentenáriumi fesz­tiválon, emlékezhet magyarul elhangzott köszöntő szavaira. Kollégájának, Herczeg Jó­zsefnek, Paks polgármesteré­nek most lesz alkalma viszo­nozni ezt a szép gesztust.-rg­Megújul a paksi Duna sétány. A gesztenyefák árnyékában megkezdődött a sétány fel­újítása, készül a járda, hamarosan megkezdik a kerékpárút építését is, kicserélik a padokat. A határidő augusztus 12, így a Szent István napi ünnepséget már új külsővel fogadja ez a gyö­nyörű partszakasz. fotóibakó jenó Felhívás a Duna paksi barátaihoz A paksi Duna-parti rendez­vények hagyományát sze­retnék feleleveníteni au­gusztus 20-án, a „Duna- parti családi nap” keretében. A vízen és a parton zajló egész napos programsorozat záró rendezvényeként söté­tedéskor lampionos vízi fel­vonulásra hívnak minden paksi polgárt, aki ladikkal, motorcsónakkal, egyéb vízi járművel rendelkezik. A vízi felvonulást a kompról tűzi­játék kíséri. A felvonulás részletei­nek megbeszélésére július 26-án, pénteken 19 órakor az Erzsébet szálló emeleti nagytermében kerül sor, melyre minden résztvevőt szeretettel várnak a szerve­zők. 4 4 » <4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom