Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-18 / 167. szám

4. oldal Megyei Körkép Dunafölpvár, Paks És Környéke 1996. július 18., csütörtök Egy tősgyökeres paksi rajztanár, a Bezerédj iskolából A rajzolás haszna, ha használják! Bencze Barnabás tősgyökeres paksi, még akkor is, ha Kun- szentmiklóson született, 1941- ben. Az ugyanis csak egy kis „kirándulás” volt a család éle­tében. Édesapám kárpitos volt — meséli a tanár úr — és a ne­héz gazdasági viszonyok között úgy tűnt ott van lehetőség a megélhetést lehetővé tévő munkához. Aztán hamar haza költöztünk, ugyanis anyai nagyanyám öröksége révén bir­tokot vettünk Biritón, igaz ez is hamar csődbe jutott. Négyen voltunk testvérek, jött a beszol­gáltatás, a végrehajtás. Iskolába 1947-ben kezdtem járni, alsó­tagozatos koromból a rajzolás­ról egyetlen emlékem maradt. Harmadikos vagy negyedikes lehettem, a tanító úrtól Petőfi, A puszta télen című versének ábrázolását kaptuk feladatul, és ő a táblára fel is rajzolta elkép­zelését, a havas tájat. Ezzel szemben én a „leveles dohá­nyát a béres, leveszi a gerendá­ról, és a küszöbre teszi, meg­vágja nagyjábúl” verssort pró­báltam megrajzolni, nem aratott a kísérletem sikert, az értékelés szerint ez lehetetlen feladat volt. Ötödiktől azután Kasselik László, ahogy Pakson mindenki ismerte „Gazsi bácsi” lett a rajztanárom, itt ebben az épü­letben, ahol ma tanítok (a Beze­rédj Iskola, a volt Polgári Iskola épülete), és valahogy kedvet kaptam a rajzoláshoz. Az utolsó két óra volt a rajz, és megen­gedték, hogy tovább marad­junk. Rajzoltunk, beszélget­tünk, figyeltük a másikat. He­tedikes voltam, mikor iskolai szakkör alakult. 1954-től a mű­velődési házban működött egy Bencze Barnabás FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY A Bezerédj emlékplakett fotó: g. k. felnőtt cso­port, gyógy­szerészek, or­vosok, peda­gógusok és középiskolá­sok rajzoltak itt, nyolcadi­kosok vol­tunk, mikor ketten abban a megtisztel­tetésben ré­szesültünk, hogy beirat­kozhattunk ide. Kellemes társaság volt, egy nehéz időszakban is évente egy­szer elmentünk kirándulni, Bu­dapestre, Visegrádra, a Bala­tonra. Ehhez a pénz az évvégi kiállításokon jött össze, a városi intelligencia önkéntes adakozá­sából. Középiskolai éveimet is itt­hon töltöttem, a gimnáziumban. Az önképzőkör jól működött, Vajnai János tanár úr vezetésé­vel, megtiszteltetés volt iro­dalmi vagy képzőművészeti al­kotással bekerülni az „Arany- könyv”-be. A pedagógusi pá­lyára érettségi után kis kacska­ringóval kerültem. Orvosi mű­szerésznek jelentkeztem, fel is vettek Budapestre, az Országos Közegészségügyi Intézethez tanulónak. Két pesti társammal cipeltük a mester táskáját, ad­tuk a fogókat a kezébe, mert éppen egy tolmácsgépet szerelt. Kivizsgálás következett, meg­állapították itt nem fogjuk meg­tanulni a szakmát. Elmehettem volna lakatosnak, de ahhoz nem volt kedvem, hazajöttem, beáll­tam cukorrépa átvevőnek. Jól kerestem, de a gimnázium igazgatója, Kovács Győző fi­gyelt rám, és rábeszélt, jelent­kezzem a tanítóképzőbe, Ka­posvárra. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre — ma sem tudom — felvettek. Az első két évben állandóan ott akartam hagyni, ám jöttek ott­honról a dörgedelmes levelek. A jellemzésemben is leírták, hogy pályatévesztő vagyok. A szellemmel volt bajom, nem a tanárok, nem a diákok, a kor szellemével. A harmadik év döntött: Tengelicre kerültem gyakornoknak, és az ottani me­leg fogadtatásnak köszönhe­tem, hogy megmaradtam a pá­lyán. Az oklevél megszerzése után Cseresznyésbe kerültem, ez akkor tagiskola volt. Jöttek a pusztai gyerekek, volt köztük, aki először megszólalni sem volt hajlandó, aztán egyre in­kább megbarátkoztunk, magam is megszerettem a pusztát. Iga­zán akkor éreztem, hogy befo­gadtak, mikor egy néni megállí­tott: „Maga az új tanító? Be­szélnek magáról a népek, mondják köszön mindenki­nek!” 1968-ban elindult a kör­zetesítés, bekerültem Paksra, ide a Bezerédjbe, de a szobámat még sokáig megtartottam Cse­resznyésben, hétvégeken kijár­tam. Tanítás közben elvégez­tem a főiskolát, 1974-ben. Fes- tegettem, főleg akvarelleket, de már régen nem vettem ecsetet a kezembe. Ez a plasztika is vé­letlenül készült el az iskola 100 éves évfordulójára, igazából az anyag inspirált, ez is tanítókép­zős korom óta érdekel. Ma is szeretettel gondolok „rajzolós” növendékeimre. A harminchárom év alatt, mióta tanítok képzőművész ugyan senki nem lett közülük, de ne­kem meggyőződésem, hogy a rajzolás igazi haszna, az amit használnak is! Rákosi Gusztáv Anyanyelvűnkben és nemzeti kultúránkban gazdagodni Határon túli magyar vendégek Az idén harmadszor rendezi meg a paksi művelődési köz­pont a határon túli magyar kö­zépiskolások olvasótáborát, Cseresznyéspusztán. Július 21-én, vasárnap ér­keznek a vendégek, a szomszé­dos országokban élő magyar diákok, hogy a hónap végéig színes programokkal töltve az időt, anyanyelvűnkben és nem­zeti kultúránkban gazdagodva térjenek vissza otthonukba. A rendezők igyekeztek sokrétű műsort összeállítani, hallhatnak majd a vendégek a Kárpát-me­dence magyar népzenéjéről, táncairól, viseletéiről, a Szent Korona tanról, a kuruc kor köl­tészetéről és zenéjéről, a hon­foglalásról. Találkoznak a „Somogy” című irodalmi folyó­irat szerkesztőségével, elláto­gatnak az atomerőműbe, séta­hajóznak a Dunán. Mindezek mellett, ki-ki érdeklődésének megfelelő kiscsoportokban ta­lálhat elfoglaltságot. -rg­Szombaton a földvári Fafaragó galériában Egyedülálló kiállítás nyílik Szombaton nyílik a Fafa­ragó galéria a dunaföldvári várban. A kőtárból átalakí­tott épületben három kiállí­tás kapott helyet egymás mellett. Ezek bemutatására kértük dr. S. Kovács Ilona etnográfust, a kiállítások rendezőjét. Nagy­ságrendjében és jelentőségé­ben is első helyre kívánkozik a Fa művészei '96 címet vi­selő kiállítás. Ez a tárlat rep­rezentálja az egész mai ma­gyar népi fafaragást. Elsőként talán tisztázni kéne, a népi iparművészet fogalmát, ami nem más, mint a népművé­szet, a nép díszítő művészet feldolgozása. A fafaragóknál a paraszti pásztorfaragás fel­újítása, továbbfejlesztése két irányzatát lehet megkülön­böztetni, az egyik a régi pa­raszti pásztortárgyak táj stílu­sát, díszítő technikáját, motí­vumait újítja, dolgozza föl. A másik irányzat elszakad a ha­gyományos formáktól már csak szellemiségében, techni­kájában alkalmazza azokat. A kiállítókat több csoportba le­het osztani, az elsőt talán sá­rospataki iskolának nevezhet­jük, ők az 1970-es évek eleje óta működő sárospataki alko­tóközösség tagjai. A másik nagy csoport a vásárosnamé- nyi iskola, külön csoportot al­kotnak a bútorkészítő meste­rek, áttört kazettás palócbú­tort hozott például Sasvári Já­nos, intarziás dunántúli bútort Szabó László. Vannak olya­nok is, akik egyik csoportba sem sorolhatók, de ők is el­küldték alkotásaikat. S. Ko­vács Ilona elmondta, hogy ez a kiállítás magasabb színvo­nalú, mint egy országos fa­ragó pályázat, hiszen itt a leg­több alkotás kiemelt díjazású, több országos pályázaton. A második kiállítás Csepeli Ist­ván földvári fafaragó népi iparművész „Életmű I.” című kiállítása. Csepeli a sárospa­taki tábor alapító tagja, mégis inkább magányos farkasnak tekinthető, igen kísérletező kedvű, vállalkozó szellemű alkotó, aki a legnehezebb ki­hívásokat vállalja. Jó példa erre egy múlt század eleji pásztor művészeti technika, a spanyolozás felújítása és tö­kélyre fejlesztése. A spanyo­lozás olvasztott festett méhvi­asz berakása a fába. Csepeli lényegesen meghaladja a múlt századi alkotók lehetőségeit. Alkotásai széles skálán mo­zognak, az apróbb használati eszközöktől a faliképeken át, egészen az olyan monumentá­lis alkotásokig, mint a vár­kapu, vagy a városháza dísz­termének belső építészeti munkái. Munkái díszítésénél is sokféle technikát használ. A harmadik kiállítás a nép- művészeti körkép országos pályázatok díjnyertes alkotá­sait alkotóit mutatja be. A ki­állítók között megtalálható Kozák Éva, a fazekas népmű­vészet mestere, Bíró Annamá­ria fazekas népi iparművész és a hímző dr. Németh Pálné, akiket a megyében nem kell bemutatni. Természetesen bemutatja munkáit a földvári kékfestő Gál Gyula népi iparművész is. Mint-S. Ko­vács Ilona elmondta ilyen át­fogó, ekkora területű kiállítás nincs még egy az országban. Ezt a profilt a jövőre nézve is meg kell tartani. A jövő évi kiállítási terv egyébként a ga­lériában az országos kismes­terség pályázat kiállítása, ami annak tudatában jelentős do­log, hogy versengés folyik a városok között az országos pályázatokért. Ennek fényé­ben még inkább, de e nélkül is nagy dolog az, hogy újabb kulturális intézménnyel gaz­dagodik Dunaföldvár és az ország. Pataki Dezső A honfoglalás 1100-ik évfordulójára emlékezve Folytatódik az ünneplés Bár a paksi millecentenáriumi rendezvények nagyobb — és látványosabb — része már le­zajlott, azért akad még prog­ram a város „tarsolyában” az év hátralévő hónapjaira is, a honfoglalás évfordulójának jegyében. Július 27-én érke­zik a hagyományos nemzet­közi Duna-túra Paksra. Au­gusztus 16-án Cziránszky Mária szobrászművész kiállí­tása nyílik a múzeumban, majd 20-án, Szent István ün­nepén nagyszabású családi nap lesz a paksi Duna-parton, két helyszínen is. Bár a prog­ram véglegessé még nem vált, annyi már bizonyos lesz hor­gász és halászléfőző verseny a Kubikgödröknél, délután pedig a Dunaparti sétány és az Erzsébet szálló mögötti park műsorai csalogatják a közönséget. A rendezők szándéka szerint a Duna vizén lesz a színpad. Este csónakok lampionos felvonulásában és tűzijátékban gyönyörködhet­nek majd a paksiak. -rg­Nagydorogon a költségvetés kiegyensúlyozott Támogatás a beiskolázáshoz Hétfőn tartotta ülését a nagydorogi önkormányzat. A képviselők tájékoztatót hallhattak a település ren­dezési tervével kapcsolat­ban, mely helyzetértékelés volt a jövőt illetően. Jó hír a község tanulóinak: az állami hozzájárulással az álta­lános iskolások 2.700 forint támogatásban részesülnek ősszel, a tanév kezdetekor. A középiskolások ezer forintnyi tankönyv vásárlási hozzájáru­lást kapnak. Nagydorogon - ilyen formán - 340 általános és közel 150 középiskolás diák beiskolázását segíti az ál­lam, illetve a helyi önkor­mányzat. A testület döntött abban is, hogy a két iskola között, a 63- as számú úton gyalogátkelő­helyet létesítenek. Ez meg­könnyíti majd a gyerekek közlekedését az úton, hiszen többek közt az alsósok az út egyik oldaláról a másikra kénytelenek járni ebé­delni. Beszéltek a patikáról is, melyet a gyógyszertári köz­pontnak adtak ki bérbe. A szerződés ez év végéig „él”. Ezt követően átértékelik a to­vábbi működési lehetősége­ket. Szó esett még a költség- vetés helyzetéről. A testület véleménye szerint az 1996. évi első féléves költségvetési helyzet kiegyensúlyozottnak mondható.-ge­FŰRÉSZ AKCIÓ NYÁRON a JANTNERAGRO MÁRKABOLTBAN!- STIHL fűrészek: 42.990 Ft-tól- fűszegély nyírók: 35.900 Ft- motoros fűkasza: 70.900 Ft-tól- kerti kapák: 51.900 Ft-tól- motoros fűnyíró: 27.950 Ft- elektromos fűnyíró: 15.900 Ft KIBŐVÍTETT VÁLASZTÉKKAL VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT PAKSI ÜZLETÜNKBEN IS! Paks, Dózsa Gy. u. 52. Tel.: 06/60/462-716. Szekszárd, Rákóczi u. 21. Tel.: 74/319-716. (95984) Vita a kollektív szerződés körül Konzervgyári sztrájkkészültség Mióta a Sigma-Ex Kft. tulajdonába került a paksi konzerv­gyár, mindig történik valami. Legutóbb az elbocsájtott dolgo­zók végkielégítése körül volt vita, most a még alkalmazásban lévők alakítottak sztrájkbizottságot, jogaik megvédésére. Lejárt ugyanis a kollektív szer­ződés érvényessége ez év má­jus 31-én, és a szakszervezet azt javasolta, egy évre hosszab­bítsák meg azt. A munkaválla­lói oldal álláspontja szerint nem lenne szerencsés szezon közben módosítani, mert az új kollektív szerződés előkészítése hosszú időt, legalább fél évet vesz igénybe. Gombos László, a Sigma-Ex, és így a konzervgyár tulajdonosa ezt a javaslatot nem fogadta el. A vita a régi kollek­tív szerződés két kitétele körül folyik, a harmadik vitás pont, pedig az, hogy 1995.január óta nem volt béremelés a gyárban. A régi szerződés 30 és 60 szá­zalék műszakpótlékot ír elő az alapbérre, ezzel szemben a Munka Törvénykönyvében ez a mérték 15, illetve 30 százalék, és a tulajdonos ehhez ragasz­kodik, míg a dolgozók a már egyszer kivívott előbbihez. Kérdéses az étkezési hozzájáru­lás — havi 1200 forint — ösz- szege is. Információink szerint az elmúlt hónapban az alkal­mazottak a megszokottnál 4-5 ezer forinttal kevesebb fizetést kaptak, nem lett ugyanis elszá­molva számukra az úgyneve­zett „vonalszázalék”, amely eddig a normán felüli teljesít­ményeket díjazta. À szakszervezeti bizottság titkára Theobald Márta szerint a konzervgyár még alkalma­zásban álló mintegy százhatvan dolgozója körében a hangulat elkeseredett az előbbiek miatt, ugyanakkor elszánt a kollektíva kemény lépésekre is. E hét ele­jén sztrájkbizottságot hoztak létre, és július 16-tól sztrájkké- szült,séget hirdettek. A sztrájk- bizottság létszáma tíz fő, hatan a szakszervezetet képviselik, négyen függetlenek. Á bizott­ság szokatlanul nagy létszáma is az összetartást jelzi — mondta lapunknak Theobald Márta. Rákosi Gusztáv 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom