Tolnai Népújság, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-07 / 132. szám

1996. június 7., péntek Megyei Körkép — Konyhád És Környéke

5. oldal

VÖLGYSÉG JÁRÓ

Szurkolói ankétot szervez a Cikói SE június 13-án, csütörtökön este fél nyolckor. Az érdeklődőket a helyi sporttelepen lévő büfében várják.

Házi halfogóversenyt

hirdet a Bonyhád Városi Horgászegyesület június 8- ára, szombatra a szecskái horgásztavon. Gyülekező az egyesület faházánál reggel 6 és 3/4 7 között. A délelőtt tízig tartó verseny után halfőző verseny is lesz.

Gunarasban töltöttek egy napot a cikói általános iskola rádiós szakkörének a tagjai, Nagy Ervin tanár vezetésével.

A kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum katalógus- és kiadványgyűjteményt adományozott a bonyhádi Városi Könyvtárnak. Ezenkívül különböző országokat, azok kultúráját bemutató kötetekkel is bővült a könyvtári kínálat.

Edzőváltás volt a cikói futballcsapatnál. György József helyett ezután az aranysípos játékvezető, Stumpf József irányítja a szakmai munkát.

Tanévzáró növendék hangversenyt rendez a Városi Zeneiskola június 12- én, szerdán 17 órakor. A helyi Művelődési központban tartandó zenei programra a belépés díjtalan, felajánlásokat azonban örömmel fogadnak a Hangok Világa Alapítvány javára.

Ötven éve elszármazottak találkoznak a hétvégén Mu- csiban. Szombaton és vasárnap egyaránt 9 órakor kezdődik a program, amelyben többek között ünnepi mise, valamint a nagymá- nyoki hagyományőrző csoport kulturális műsora is szerepel.

Tájékoztatjuk olvasóinkat, megrendelőinket a Tolnai Népújság hirdetésfelvevő helyeiről:

Bonyhád. Nagymá- nyok és Vidéke Takarékszövetkezet Nagymá- nyok 7355, Aparhant 7186. Völgység! Takarékszövetkezet Bonyhád 7150, Tevel 7181, Rajnai József, Bonyhád Perczel u . 75. Telefon: 451-104.

Gyászközlemények: IQ. Klem Péter Nagymá- nyok, Zrínyi u. 4. Telefon: 74/458-444 60/30-363-337.

Megkezdi adását a Rádió Bonyhád

Várhatóan a nyár folyamán megkezdődnek Bonyhádon a helyi rádió adásai. Erről beszélgettünk az egyik alapító taggal, Gál Józseffel.

— Nagyon sok tervünk, ötletünk van. A kezdeti heti hetven órás adásidőben több rovat is helyet kap majd, egy-egy rovatvezetővel. Ezekre a feladatokra már vannak kiszemelt (leendő) munkatársaink, tapasztalt, emberi értékeik alapján megbecsült személyekről van szó. Kollégáinktól - akik egyéni vállalkozók lesznek - azt is elvárjuk, hogy ismerjék a rádiózás technikai hátterét, ismerjenek legalább egy idegen nyelvet. Ezt az átlagosnál nagyobb elvárást azonban természetesen honorálni is fogjuk.

— Nem sok a heti hetven órányi adásidó'?

— Ez adott esetben kevés is tud lenni. Amire kötelezhetnének minket az a hírek óránkénti felolvasása, nemzetiségi műsoridő biztosítása. Ez már eleve

elvisz egy bizonyos időt. Esetenként szeretnénk hálózatba kapcsolódni, vagyis közös műsorokat készítenénk más rádióadókkal. Külföldről is vennénk át műsorokat, elsősorban német nyelvűeket. Jómagam tizenhét évig dolgoztam az Újvidéki Rádió hangmérnökeként, és ott megtapasztaltam, milyen jó érzés, ha egy kisebbségi csoportnak biztosítanak műsoridőt.

— Milyen rovatokban gondolkodnak?

— A Rádió Bonyhád közműsor szolgáltató adó lesz, a városban és környékén élő emberek kulturált szórakoztatását, tájékoztatását tűztük ki célul. Bárki ötletére nyitottak vagyunk. Külön rovatot szeretnénk biztosítani a nemzetiségieknek, az egyháznak, a kultúrának és a sportnak. Szerkesztett könnyűzenei műsoraink is lesznek, a legtöbb lakost potenciális hallgatónkká kívánjuk tenni.

— Mikor hallhatjuk eló'ször a Rádió Bonyhád adását?

— A műsorkészítő helység már megvan, a hónap közepén kezdjük berendezni. Van egy mobilizálható stúdiónk, és berendezünk egy előkészítőt is. Minél előbb szeretnénk megszólalni, először kábelen át. Ehhez a helyi kábelhálózat vezetőjének a jóakarata szükséges. Az ultrarövid hullámú adót megrendeltük, a nyári „botla- dozások” után ősszel már ideiglenes frekvencia engedéllyel szeretnénk dolgozni. A lakosság rádiózási szokásairól is tájékozódnánk, ezért egy kérdőívet juttatunk el a családokhoz, ennek kitöltésével sokat segítenének, hogy olyan adást tudjunk produkálni, amely minél többeket érdekel.

mr.

Kell-e rekreátor a városban?

A bonyhádi képviselő testület megszavazta, hogy a városi sportcsarnok élére gondnokot neveznek ki egy rekreációs szakember, Altvater Csaba személyében. Később, azonban visszavonták a határozatot.

— Szívesen jöttem volna Bonyhádra dolgozni, hiszen itt nőttem fel, és azzal foglalkozhattam volna, amivel szeretek. Sajnos azonban az írásban benyújtott terveimre, ajánlataimra úgy látszik, nincs szüksége a városnak - mondja keserű szájízzel Altvater Csaba.

— Mivel foglalkozik egy rekreációs szakember?

— Tavaly végeztem el az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen a rekreációs szakember képzőt. Ez az amerikai módszer őshazájában már az élet minden területére belépett. Ez tulajdonképpen egy széleskörű alapképzés, szemléletformálás. Többféle sportágat kielemeztünk, gyakoroltunk, elsősorban a ma divatos szabadidős sportokat. Mindebből természetesen vizsgáztunk is. Ezekkel a programokkal ötvözött rendezvények, túrák szervezése a feladatunk.

— Mennyire van igény hazánkban a modem sportolási lehetőségekre?

— Nálunk ugyan még úttörő dolognak számít a rekreáció, igény azonban már lenne rá. Pénz viszont nem nagyon van. Próbálunk intézményekkel közösen dolgozni, ebben látjuk a jövőt. A vendéglátóiparral pélVolt, aki falra mászott tőle

__

d

ául már kialakult egy működő kapcsolatunk. Sajnos, egyelőre hiányzik egy szervezett hálózat, még nagyon kevesen ismerték fel a rekreációban rejlő lehetőségeket. Hazánk az utolsó helyen áll Európában a rekreáció területén, a meglévő rész is nagyon a turizmus irányába mutat.

— Te fiatal korod, 25 éved ellenére elismert vagy már ezen a szakterületen.

— Tavaly megjelent egy szakkönyv ebben a témában,

amelynek társszerzője vagyok. Szeptembertől Veszprémben indul egy rekreá- torképző, ahová meghívtak előadónak. Szükség lenne minél több lelkes emberre ezen a területen. Ha csak azt nézzük, hogy a mai fiatalok közül hányán sportolnak? Tízből talán egy, és ez na- gyon-nagyon kevés.

— Tavaly a bonyhádi Kihívás napi rendezvényen felállítottál egy falat a sportpályán, amelyre bárki felmászhatott.

— Természetesen segítséggel, biztosító kötéllel. Nagy volt

az érdeklődés, ezért felajánlottam, hogy még pár hétig itt hagyom a falat. Pár nap múlva azonban egyszerűen ledöntöt- ték, mert egy bizonyos helyről zavarta a rálátást a futball mérkőzésre. Ha szóltak volna, szakszerűbben lebontjuk, és nem keletkezik közel kétszázezer forintos károm. Összegzésként: vannak, akik még nem igazán érettek a rekreációra, a sportolási lehetőségek bővítésére és azok kihasználására.

má-ré

FOTÓ: HANGYÁL

Csellóval a világ körül

A Bonyhád Városi Zeneiskola az elmúlt évek folyamán egyre több zenetanárt kezdett el foglalkoztatni, mára tizenegyen okítanak fiatalokat a muzsika, a hangok világának szeretetére.

ajánlották számomra a csellót. Igazán nem is tudtam, milyen hangszer ez, de hamar megszerettem. Később minden egyes fellépés nagy örömet okozott, ennek hatására döntöttem úgy, hogy zenész leli Pt®

Tóth Pál tizenkét csellós növendékkel foglalkozik, miközben ő maga is aktívan zenél.

— Ungváron éltem, egy gyermekművészeti iskolában tanítottam a csellózást. Kollégáim 1994-ben idejöttek tanítani Bonyhádra. Én szeptember óta dolgozom itt, örömmel elfogadtam a zeneiskola meghívását. Tetszenek az itteni munkaviszonyok, a kollégákkal jól együtt tudunk dolgozni.

— Nemrég Belgiumban járt.

— Jelenleg a Szekszárdi Kamarazenekarban csellózom, velük utaztunk a tizenháromezer lakost számláló Waregembe. Ott működik egy kisvárosi kamarazenekar, amilyet véleményem szerint Bonyhádon is meg lehetne szervezni, és ezt szeretnénk is megtenni szeptembertől. Ez az együttes régi helyi zenészekből állna össze, ünnepi rendezvények hangulatának emelésére. Vagyis olyan csapatot szeretnénk létrehozni, amelyik csak a bonyhádiaké lenne.

—■ Jelenleg fiatalokkal foglalkozik. Ön mikor kezdett el zenélni?

— Kilenc évesen felvételiztem hegedű szakra, akkor

szék. Elvégeztem a zeneművészeti főiskolát, amely feljogosít hivatásos kamarazene- kari munkára. Élőben mindig nagyobb hatást tesz az emberekre egy hangverseny, ezért is tartjuk fontosnak kollégáimmal a fellépéseket.

— Miről lehet felismerni,

hogy valaki „csellóra termett”? ,

— Jó hallás és jó ütemérzék szükséges ehhez a hangszerhez. Bonyhádon azelőtt nem volt hagyománya a vonós hangszereken való tanulásnak, mára azonban egyre nagyobb az érdeklődés.

— A zenészeknél is létezik a lámpaláz?

— Természetesen. Fontos is ahhoz, hogy az ember mindig a legjobbat tudja kihozni magából. Ha nem izgulnék a fellépés előtt, valószínűleg nem is sikerülne olyan jól az előadás.

— Saját gyermekeit is beoltotta a zene szeretetével?

— A tizenhárom éves lányom zongorázik, a tizenegy éves fiam hegedül. Sajnos most nem tudom elég alaposan követni a szakmai fejlődésüket, mert ők még Ungváron laknak. Szeptembertől azonban szeretném, ha újra együtt élhetne a családunk, Bonyhádon. má-ré

Ovi-olimpia Bonyhádon

A bonyhádi Perczel utcai óvodában is elbúcsúztatták a „tanévet” és a nagycsoportosokat. Az ünnepi program után - a németországi deg- gendorfi óvodából ellesett ötlet alapján - ovi-olimpiát rendeztek. Ezután következett a felhőtlen játék ideje, a tábortűz, és a Dalszínház előadása.

„Dobunk, ugrunk, rohanunk, a célig nehéz az utunk, mégse fárad csapatunk, ahogy tudunk, loholunk! ” Ezzel az olimpiai indulóval biztatták magukat és egymást az ovisok győzelemre, az olimpiai láng meggyújtását, valamint a lobogó felvonását követően. A kiscsoportosok „manók”, a kö- zépsősök „tücskök”, a nagyok pedig „nyakiglábak” álnéven álltak rajthoz. Minden korosztálynak más és más feladatokat írtak elő az óvónénik. Volt futás, dobás, ugrás, kerékpározás és kötélmászás.

A gyerekek nagy élvezettel vetették bele magukat az erőpróbába. Akadtak a kicsik között, akik kihagytak egy-egy versenyszámot, de ezt korukra való tekintettel elnézték nekik. Az erőpróba célja a mozgás, az olimpiai eszme megismertetése volt.

A verseny befejeztével nem maradt el az értékelés sem, valamennyi kis sportolónak érmet akasztottak a nyakába, teljesítményéhez mérten aranyat, ezüstöt vagy bronzot. Majd következett a Himnusz, és a jól megérdemelt pihenés másnapig. Akkor ugyanis Váraljára kirándultak az óvodások, szüleikkel együtt. mr.

Á Kálváriánál...

Pünkösdkor a bonyhádi Kálváriánál felavatták a város szülöttének, Stekly Zsuzsának a tűzzománc képeit A Jézus életét végigkövető, bemutató tizennégy stáció mérete 53- szor 43 centiméter.

— A Kolónia Alapítvány képviseletében Bea József kért fel a képek elkészítésére. Országszerte vannak nagyobb alkotásaim, négy éve például Pa- lotabozsokon avatták fel a hasonló stílusú képeimet. Ekkor felajánlottam Bonyhádnak, hogyha esetleg szükségét éreznék a városban ilyen alkotásoknak, én szívesen vállalom, csupán anyagáron. így örömmel fogadtam a mostani felkérést, jó érzés volt végre a szülővárosomnak is letenni

egy nagyobb „munkát” az asztalára - mondja Stekly Zsuzsa.

— Mennyi ideig tartott a képek elkészítése?

— Februártól május közepéig szinte csak ezen dolgoztam. Még azt szeretném elérni, hogy gipszstukkó keret kerüljön a képek köré, mert így olyanok, mint egy balerina házipapucsban.

— Van-e jelentősége, hogy egyre többször készít vallásos témájú képeket?

— Bizonyára van. Tulajdonképpen a hagyományos értelemben nem vagyok vallásos, pontosabban nem járok rendszeresen templomba. Viszont békességben élek a saját Istenemmel, és ez kiegyensúlyozottá tesz.