Tolnai Népújság, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-29-30 / 151. szám

1996. június 29., szombat Gyermekvilág 15. oldal • • Öreg földrészünk, Európa Holnap ér véget a Futball Európa Bajnokság, ebből az alka­lomból ejtsünk szót a kontinensről, ami otthont ad ennek a sporteseménynek. A legenda szerint történt egyszer, hogy Zeusz, a görög főisten meglátta és megszerette a türoszi ki­rály lányát, Europét, akit aranyszőrű bika képében Kréta szigetére vitt. Ettől kezdve az ő fiaik és utódaik uralkodtak Krétán. A föníciai királylány nevét őrzi földrészünk. Európa - Ausztrália és Óceá­nia után - a Föld legkisebb kontinense, területe a száraz­föld csaknem 150 000 000 négyzetkilométeréből csak 10 508 000 négyzetkilométer. Lakosságának számát te­kintve azonban - Ázsiát kö­vetve - a második helyen áll. Változatos domborzata és gazdagon csipkézett partvo­nala révén sajátosan különbö­zik a többi szárazulattól. Ki­emelkedő földrajzi rekordok­kal nem dicsekedhet: legma­gasabb pontja, az Alpok Mont Blanc nevű csúcsa „mindösz- sze” 4807 méter. Legnépe­sebb városa Párizs, 9 319 000 főnyi lakosságával 14. a világ legnépesebb városainak rang­sorában. Leghosszabb folyója a Duna, ami 9 országot érint, 2 842 kilométer hosszú, de így is csak a 34. a világon. Mégis, „kis” földrészünk történelmi, gazdasági, társa­dalmi fejlődése egyedülálló, kultúrája döntő hatást gyako­rolt az egész emberiség fejlő­désére. Az emberi jelenlét első nyomai Európában mintegy 2 millió évesek. Az utolsó 100 ezer év folyamán a Neander­völgyi, majd a Cro-magnoni emberek benépesítették az egész földrészt. Indoeurópai bevándorlók is meghatáro­zóak voltak a különböző nép­csoportok, nyelvek kialakulá­sában. A Földközi-tenger európai pontjain nagy ókori civilizá­ciók születtek, először Hel­laszban, majd Rómában. Északon a normannok, vagy vikingek uralkodtak, de éltek itt frankok, vizigótok, alema- nok, longobárdok, avarok, hunok, stb. A mai népesség nagy része indoeurópai nyelveket beszél, több, mint harmada a szláv nyelvcsaládhoz tartozót, eb­ből legtöbben az oroszt. Az európaiaknak mindössze 3 százaléka beszél finnugor nyelvet, ide tartozik a magyar is. Európának ma összesen 46 országa van, a legnagyobb Oroszország, a legkisebb a 2 négyzetkilométeres Monaco és Vatikánváros, mindössze 700 főnyi lakosságával. Az elmúlt években a hajdani szo­cialista országok, elsősorban a Szovjetúnió és Jugoszlávia területén váltak függetlenné egyes tagországok, tartomá­nyok. A legfiatalabb európai köztársaságok közé tartozik a független Bosznia és Herce­govina, vagy Fehéroroszor­szág. Az 1967-ben létrejött Eu­rópai Közösség, amit 1994 óta Európai Uniónak hívunk, a közöskülpolitika, védelmi és gazdaságpolitika, valamini az egységes európai valuta éí állampolgárság kialakításál tűzte kis céljául. Miközben Európa nyugat felén eltűnne az országhatá rok, a keleti térségben új mej új határvonalak szabdaljál mint többfelé az öreg konti nenst, amin el kell férnünl végre békésen, egymás mel lett. Schlickert Aniti Gondolatok a zene ünnepéről . Zene ünnepét világszerte június 21-én rendezik meg, először ranciaországban tartottak ilyen ünnepséget 1982-ben. Mau- ice Fleuret francia zenetudós javasolta, hogy a nyár első nap­it a világon mindenütt köszöntség zenével. A kezdeményezés- ez azóta a világ számos országa csatlakozott, 1985-ben a Zene innepe nemzetközivé vált. V Magyar Értelmező Kéziszó- árban ezt találjuk a zene cím­ző alatt: 1. Hangoknak dal- ama, ritmus és harmónia esz- özeivel kisebb-nagyobb művé /aló egybekapcsolása, mint művészet. 2. Az ilyen, előadott mű hangzása. 3.(Könnyű)zenei műsor. 4. Természeti vagy be­szédhangok ritmikus vagy dal­lamos hangzása. Honegger svájci-francia ze­neszerző így fogalmaz a zené­ről: „Azt szokták mondani, hogy az építészet megkövese­dett zene. Én inkább azt mon­danám, hogy a zene geometria az időben.” Sztravinszkij pedig ezt mondta: „A zene, mint jelenség arra az egyetlen célra adatott nekünk, hogy rendet teremtsen a dolgok között, beleértve leg­elsősorban a rendet az ember és az idő között.” Beethoven sze­rint „a zene magasabbrendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia.” Hol és mikor alakult ki a zene? A zene (ritmus, dallam, forma) az embertől, az alkotó értelemtől függetlenül a termé­szet, az élő és élettelen világ sa­játja. A ritmus, melyet szívve­résünk, az eső vagy a ló dobo­Az olimpia történetéből gása egyaránt sugalmazhatnak, a dallam, amit madárfütty és sakálüvöltés egyaránt életre kelthet, a forma, amit véletlenül is összerakhat az ismétlés és az emlékezet. A legősibb zene így jófor­mán az emberen kívül, s tőle függetlenül született, hanem igazi zenét mégis csak az em1 bér formált belőle. A legősibb emberi megnyilatkozás, ami­ben a zene nyomait és megszü­letését kereshetjük, a hanglej­tés, az élő beszéd hangsúly­rendje, az a zeneiség, ami mai beszédünknek is alapjául szol­gál. Ezt bizonyítja, hogy az ősi fejlődésfokon álló primitív né­peknél beszélni annyi, mint énekelni. Különben nem is kell ilyen messzire mennünk: a ma­gyar népi siratódallam számos formájában nem is egyéb, mint dallamos zokogás. Fontos tör­téneti stádiumba érkeznek mindezek a primitív hanglej­tésdallamok, amikor hangsze­reken is kezdenek megszólalni. Mert a legelső hangszeres dal­lamok alighanem ezen a fokon születnek: a kezdetleges hang­szer utánozza a kezdetleges énekhangot, s az emberi gége beszélő dallamai ünnepélyesen átköltöznek a holt anyagba. Természetesen az ősi zenei­ségtől bonyolult, sokrétű fejlő­dés vezet napjaink szinte átlát­hatatlan zenei világáig. A XX. században felgyorsult az élet irama, a zene döbbenetes se­bességgel fogadja be az új irányzatokat, ez sajnos a zenei igénytelenség megjelenését is magával vonta. „A zene hama­rosan olyanná válik, mint egy bútordarab: halljuk, de nem tö­rődünk vele, mint ahogy a fali tapétával sem törődünk.” Az 1955-ben elhunyt Honegger vé­lekedett így. A zene ma már mindennapja­ink tartozéka, legyen az bármi­lyen stílusú. Ránk csak az a fel­adat hárul, hogy válasszunk. De nem mindegy, hogyan. A zenei ízlés kialakítását nem lehet elég korán kezdeni, a születés előtt már érzékeljük a hangok ritmu­sát, dallamát. Kodály Zoltán zeneszerző, zenetudós, az iskolai zenetaní­tás megreformálója mondja: „Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenéhez. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola köteles­sége.” „Van a gégétekben olyan hangszer, hogy szebben szól a világ minden hegedűjénél, csak legyen aki megszólaltassa! Ez­zel a hangszerrel eljuthattok a legnagyobb zenei géniuszok közelségébe, csak legyen aki vezet!” -sa­Az újkori játékok kezdete Virágos illemszabályok Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére százkét évvel ez­előtt, 1894. június 23-án Párizsban ült össze az a kongresszus, amelyen elhatározták az olimpiai eszme újjáélesztését. Rá két évre Athénban megrendezték az első újkori olimpiát. Azóta száz év telt el, s az idén július 19-augusztus 4. között Atlantá­ban kerül sor a sport e legnagyobb ünnepére. A virág olyan ajándék, amit mindig és minden körülmé­nyek között illik adni és illik elfogadni. Sőt! Férfinak, nő­nek egyformán. A megfelelő virágot kiválasztani azonban nem könnyű. Ehhez segítenek az alábbi szabályok: A virágot úgy illik átnyúj­tani, hogy előtte leveszed róla a papírt. Amennyiben celo­fánban, vagy átlátszó mű­anyag dobozban van, azzal együtt add át. A kapott virá­got a megajándékozott tegye azonnal vízbe. Tíz szál alatt a páratlan számú szálból álló csokor a mutatós, tíz fölött már lehet páros vagy páratlan is. Lehetőleg egyfajta, vagy egyazon színű virágokat kös (köttess) egy csokorba. A szí nek keverése nem ízléses - a árnyalatok összehangolása vi szont annál inkább. Cserepes virágot csa olyan személynek ajándé kozz,' akiről biztosan tudót hogy szívesen gondozz majd, sőt, már van otthon ne hány fajta cserepes növénye A virágot mindig hozzá ill vázában helyezd el. Mezt csokor hasas, népi ihletés csuporba, vázába való. . hosszú szárú virágot lehetőle magas vázában helyezd el. nagyon színes (piros, élénl sárga) virágot fekete vagy fi hér, esetleg üveg, vagy kri tály vázában kell tartani. Az első újkori olimpia 1896. április 6-tól április 16-ig tartott. A játékokra 14 országból 285 sportoló gyűlt össze, hogy 43 versenyszámban mérje össze tudását. Kicsit kevesebben voltak, mint azután a huszadik század felében, de akkortájt a világ or­szágainak többségében azt sem tudták, mi a sport, s mai érte­lemben vett versenyzésről csu­pán Európában és az amerikai kontinens északi felében lehe­tett szó. Nők - akárcsak az ókorban - még nem lehettek jelen sporto­lóként, de legalább beléphettek a stadion nézőterére, nem kel­lett súlyos büntetéstől tartaniok. A megnyitó napján óriási tömeg hömpölygött a stadion felé. Amikor negyed négykor felhangzott a királyi himnusz, 70.000- en töltötték zsúfolásig a nézőteret és még mintegy 50.000- en lepték el a stadiont övező domboldalakat. Már akkor is ugyanúgy von­zotta a sport a közönséget, mint manapság. Konstantin trónörökös be­széde után következtek a kirá­lyi megnyitó szavak, és utána zúgott, ünnepelt a stadion. Coubertin később így gon­dolt vissza az ünnepélyes meg­nyitóra: Végre elkövetkezett a pillanat, amikor a megújult, va­kítóan fehér athéni stadionba beözönlöttek a nézők tömegei, és György király az olimpiai já­tékok felújítását megpecsételte az ünnepélyes formulával: „Az első nemzetközi olimpiai játé­kokat Athénban megnyitottnak nyilvánítom. Éljenek, a részt vevő nemzetek! Éljen a görög nép!” Ágyúk sortüze dördült, kibocsátott galambsereg szállt szárnycsattogva, boldogan a stadion felett. Amikor elcsendesedett a né­zősereg, a játéktéren felsorako­zott zenekarok kíséretében egy háromszáz tagú férfi kórus elő­adta Szamarasz görög zene­szerző gyönyörű olimpiai him­nuszát: „ Halhatatlan ősi szellem, Szépség, nagyság s igazság atyja Te Szállj le hozzánk, s ragyogd be Az eget és a földeket. A nézők tomboló tapssal fo­gadták. Az olimpián manapság első­sorban a győzteseket ünnepel­jük, így a Coubertin báró által megfogalmazott elvet a veszte­sek vigasztalására szoktuk al­kalmazni: „Az olimpiai játékok legfontosabb elve a részvétel és nem a győzelem, mivel az élet értelme nem az, hogy hódít­sunk, hanem, hogy jól harcol­junk”. Mai feladványunk Amíg a 3-9 éves olvasóink­nak egy képet kell kiszí­nezni feladványul, a na­gyobbak (10-14 évesek) ke­ressék meg az alábbi hang­szerek között a kakukkto­jást. A megfejtést július 5-ig kell mindkét korosztálynak beküldeni a Gyermekek Háza címére (7100 Szek- szárd, Pf. 130.) A szerencsé­sek a Katedra könyvesbolt ajándékát nyerhetik meg. Június 15-én megjelent fel­adványunkat sokan oldották meg helyesen: Hunyadi Já­nos és Szilágyi Érzsébet voltak Mátyás király szülei. Deák Ferike 1. osztályos tengelici olvasónk hollóról készült képét alább láthatjá­tok. A szekszárdi Provincia TMT útikönyveit a követ­kező szerencsések nyerték: Fábián Sebestyén (Kapos­vár), Tancsa Tünde (Nagy- dorog), Auth Anita (Szek­szárdi, Héri Éva (Szek­szárdi, Deák Ferike (Tenge- lic) és ifj. Varga Csaba (Te­ve!). * — Szeretném a kisfiámat zenére taníttatni. — Milyen hangszeren? — Valamilyen fúvós hangszeren, mert öt méter­ről elfúj egy gyertyát! Kiszínezve küldjék vissza a képet június 5-ig 3-9 éves oltó­ink, a következőképpen: a pont világoskék, a + sárga, a—í- gosbama, a = pedig barna. „Zavarosban halászik” A népi megfigyelés szerint a legjobb fogásra akkor tesznek szert a halászok, ha a vizet a szél felkavarja és az zava­rossá válik. Aki tehát a nyelv- használat szerint „zavarosban halászik”, a szerencsét ker­geti, ha nem is mindig tisztes­séges eszközökkel. A halászat az ember legrégibb foglalko­zásainak egyike. Már korai írásos emlékeinkben, különö­sen az adománylevelekben igen gyakori a halászat, a ha­las vizet emlegetése. Azok a könyvek, amelyek a magyar halászat történetével foglal­koznak, megemlítik, hogy vi­zeink a mohácsi csatáig külö­nösen bővelkedtek halakban. Még olyan halat is nagy mennyiségben fogtak, mint a viza, ami a tengerből úszott fel a Dunába. A halbőség mel­lett tanúskodik a középkori mondás: A Dunának csak a fele víz, a másik fele hal. A török megszállással kezdődött vizeink szegényedése, s vele a halászat hanyatlása. A bár­kába, partra került hal sokáig vergődött, hogy visszakerül­jön a vízbe. Innen ered a szó­lás: „Vergődik, mint a partra vetett hal”. Arra a személyre használjuk, aki kínos helyze­téből menekülni akar. A háló­val folytatott halászat olykor eredményes volt, de gyakran nem kísérte szerencse. Sok függött attól, hová helyezték el, vagy dobták ki a hálót. Erre is utal egyik szólásunk: „Jó helyen vetette ki a háló­ját.” Azt jelenti, hogy valaki valahol ügyesen viselkedett, szerencsésen ügyködött.-bézsé­Leteszünk az asztalra két üres gyufásdobozt az ábrán látható módon. Az egyiknek félig nyitva van a fiókja. Ha ezt becsukjuk, akkor a másik magától kinyílik. Ha azt csukjuk be, akkor az első nyílik ki újra. Magyarázat: mind a két gyufásdoboz alsó és felső részén keresztül van fűzve egy damilszál az ábra szerint. Ha tehát az egyik fiókot betoljuk, akkor a keresztbe kifeszített damil kitolja a másik fiókot. Â mutatványhóz olyan gyufásdo­bozt használjunk, amelyiknek a fiókja könnyen jár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom