Tolnai Népújság, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-15-16 / 139. szám
12. oldal Hétvégi Magazin 1996. június 15., szombat Három fiatal évszázmilliói Él Bonyhádon három fiatalember, akik jó barátságban vannak a természettel, az állatokkal és a múlttal. Közel tizennégy éve kutatnak közösen ősmaradványok után. Mára a szakma már felfigyelt rájuk, hiszen az országban ők rendelkeznek a legnagyobb és legátfogóbb gyűjteménnyel. — Engem édesapám „fertőzött” meg a természetszeretetével. A leletgyűjtéshez állatszeretet és -ismeret szükségeltetik. Én például az ősmaradványokat mindig elképzelem élőlényekként, hogyan élhettek egykor. Először a búvár zsebkönyv segítségével határoztuk meg a leleteket, és nagy élmény volt, amikor végre valamennyi fotót „kipipálhattuk”. Elsősorban a Mecsekben gyűjtünk, de eljárunk a Bakonyba és a Gerecsére is. Több helyre kell elmenni, hogy minél több fajtát megtaláljunk. Legbüszkébbek a ndgyvisnyói trilobitánkra (há- romkaréjos ősrák) vagyunk, amely hatszázmillió éves - mondja Bertalan Tamás, aki tavaly egy kutatás során balesetet szenvedett. Azóta tolókocsival folytatja a gyűjtést, elsősorban homokbányákban. A fiúk tíz évvel ezelőtt még minden egyes leletnek örültek. Ma már szerencsés napnak számít, ha egy olyan darabot is találnak, amelyre igazán szükségük van a gyűjteményükbe. —- Engem mindig fűtött a gyűjtés, a „valamit hazavinni” szenvedélye. Az élő állat egy csoda, és én nem akarom ketrecbe zárni. így jött az ősmaradványok gyűjtése. Ez egy nagyon érdekes dolog, néha nem csak jó szem, de egy megérzés is fontos lehet. Az ófalusi lelőhelyünket például úgy találtuk meg, hogy megláttam egy „gyanús” vakondtúrást. Néha egy-egy lelőhely ki is merülhet, de időnként történik valami, például kidől egy fa, és akkor újra lehet keresgélni. Szomorú azonban, hogy az erózió hatására az egész világon pusztul a termőtalaj - mondja Sövér László. A fiúk gyűjteményük legtöbb darabját maguk találták, és ezeket is kedvelik a legjobban, hiszen ezekhez személyes élményeik fűződnek. Mindegyikük otthon rendezgeti a saját ősmaradványait, de van egy közös nyilvántartásuk a több ezer darabról. — Jómagam természetjárással és -fotózással kezdtem, majd nekiálltam amatőr módon gyűjteni. Egyszer láttam, hogyan tisztítja Laci az amonite- seket, és megtetszett a dolog. Tíz évvel ezelőtt kapcsolódtam be a közös munkába. Az egésznek van egy kihívás jellege, hiszen van ahol könnyű gyűjteni, de van ahol nem. Aztán az évek során szenvedélyemmé vált a gyűjtés, mára - fogalmazhatok úgy - kitölti az életemet. Véleményem szerint minél nagyobb egy gyűjtemény, annál biztosabb, hogy megmarad. Szeretném, ha egyszer majd valaki a családomból tovább gyarapítaná a kollekciómat - mondja Orbán Zoltán. A fiúk szeretnek viccelődni is hobbijukkal, például hogy milyen leletek léteznek. Van, amelyiket megtalálod és azonnal el is dobod. Van amelyiket megtalálod, de csak otthon dobod el. Van amelyiket tisztítás után dobod el. És olyan is van, amelyiket eldobás után megkeresel. Hát így gyarapodik a bonyhádi ősmaradvány-gyűjtemény. Máté Réka Fotó: Gottvald Károly Sövér László, Bertalan Tamás, Orbán Zoltán g» ■ r\. • jfi, ■ ^ Ajtf i- Bj ‘POVXllLfTliyißl Az elmúlt hétvégén Pécsett, a szabadtéri színpadon együtt koncertezett a Quimby, illetve a házigazda Kispál és a Borz. Mint később kiderült, a párosítás nem a véletlen műve volt, hiszen a két zenekar további közös terveket is fontolgat. Sok egyéb téma mellett ez is szóba került, amikor leültünk Lovasi Andrással (Kispál) és Kiss Tiborral (Quimby) beszélgetni. — Előzetes beszélgetésünkkor nem voltál éppenséggelfeldobott állapotban - emlékeztettük Lovasi Andrást — Ez a kedélyállapot összefügg esetleg a most lezajlott lemezbemutató turné tapasztalataival ? — Nem, hiszen ez egy elég jó turné volt. Persze rögtön hozzáteszem azt is, hogy minden relatív. Voltak ennél többen is turnéinkon, viszont, ha a többi zenekart nézzük - akik még nálunk is kedvezőtlenebb helyzetben vannak -, mi még mindig rentábilisak voltunk, még mindig el tudtuk magunkat tartani. Inkább azt furcsállom, hogy Magyarországon az úgynevezett gitáros zene meglepő módon válságban van, miközben Amerikában és máshol soha nem látott felfutást érnek meg az ilyen zenekarok. — A lemezeladásnál is érződik ez a válság? — Annyiban érződött, hogy a PolyGram többet akart eladni az Ül! című lemezünkből, mint az eddigiekből, ezért jobban oda is figyelt rá. Aztán más kérdés, hogy mire elég ez az odafigyelés, és a valamivel nagyobb pénz ... Szóval a kiadó most többet szánt ránk, a lemez meg ugyanúgy fogy, ahogy az előzőek. — Fordítsuk le az eddigieket a számok nyelvére. — Az előző lemezünkből több mint 13 ezer fogyott el négy hónap alatt, most körülbelül 18-19 ezer felé tart. A mostani lemeznél - négy hónap után - megint 13 ezer körül vagyunk. Ez lehet, hogy a kiadónak csalódás. — Említetted, miszerint két év múlva nem biztos, hogy szeretnéd még ezt a zenekart csinálni, — Nem tudom... Az biztos, hogy így nem szeretném csinálni... — Mit jelent az, hogy Jgy”?, — Én nyitottabbá szeretném formálni a zenekart. Ebbe beletartozik az is, hogy részt szeretnék venni más dolgokban is - amire az elmúlt két esztendőben egyáltalán nem jutott időm -, például egy-két színházi produkcióban. Ez nem jelenti azt, hogy ne működhetne továbbra is a zenekar. Elsősorban azonban olyan produkciókat lenne jó színpadra állítani, amelyeknek nincs hakni íze - bár ez pont ellentmondani látszik a mostani időknek. Egyre kevésbé tetszenek ezek a fellépések, s egyre inkább ki kellene találni, hogy mi is igazából egy koncert. — Zorán egy interjúban benneteket citált elő, mint fiatal és tehetséges zenekart. — Örülök neki. Az nem baj, ha az idősebb generáció figyeli, hogy mit csinálnak a fiatalok. Az viszont poén, hogy még mindig fiataloknak számítunk, pedig én vagyok a legfiatalabb a zenekarban a magam 29 évével. — Mire készültök mostanában ? — Szeptemberben szeretnénk csinálni egy tíz-tizenkét állomásos unplugged-turnét. Aztán készülünk egy új programra, amelyben ismét csak hárman játszanánk, többek között vadonatúj számokat. Novemberben, decemberben pedig tervezünk a Quimby- vel kiegészülve egy rendhagyó turnét, amely tulajdonképpen egész estés programot takarna. Például a Quimby kitalálta, hogy csináljunk fűthető sátorban koncerteket. Úgy tűnik, valamilyen fajta véd- és dac- szövetség van kialakulóban. A tragédia ugyanis az, hogy ebben a műfajban még mindig mindenki viszonylag jól keres. Senki nem kockáztat - kivéve a zenekarokat. — Nem tudnak életben maradni a zenekarok, és nem tudnak már játszani sem - erősítette meg a fentieket Kiss Tibi, a Quimby frontembere. — Horribilis ösze- geket kémek el a terembérletektől elkezdve mindenért. Az luxus, hogy egy koncert mondjuk Budapesten, az Al- másy téren, aránylag drága belépővel 900 embernél van nullán. Ezzel a sátras dologgal ezeket akarnánk kiküszöbölni. — Most, amikor beszélünk, éppen stúdióban vagytok, készül az új lemez. Mit lehet már tudni róla ? —- Sok magyar nyelvű szám lesz rajta. Eddig öt angol és tizennégy magyar számot vettünk fel. Aztán hogy ebből, mennyi kerül a lemezre, azt még nem tudom. Mindenesetre sok a lassú szám, és eléggé ellazult lesz a hangulata. Ilyen dolgokra jó a HSB-stúdió: ott tudunk aludni, akár hajnalig dolgozhatunk, és akkor játszunk, amikor akarunk. Felkelsz, lezuhanyozol, gitározol egy picit, utána fújsz valamit. Ha minden jól megy, a héten befejezzük a felvételeket. — Van-e már kiadótok? — Senki. Még az előző lemezünkre is több százezer forint tartozásunk van. Pedig elfogyott az összes, ami megjelent. Az akkori menedzserünk elfelejtett kifizetni bizonyos dolgokat, így kölcsönből kellett megcsinálnunk az egész lemezt. Ugyanakkor vannak olyan forgalmazó helyek, ahol egy éve ott van kétszáz kazettánk és a mai napig egy vasat nem kaptunk értük. De akárhogy is alakul, mindenféleképpen szeretnénk legkésőbb augusztus közepére megjelentetni a lemezt. — Eddig kizárólag angol nyelvű számaitok voltak. Milyen meggondolások miatt váltottatok? — Eddig annak örültünk, hogy az angol szövegek miatt elmehettünk néha külföldre, mert itthon közismerten lehetetlen a helyzet ebben a műfajban. Aztán közben úgy vettük észre, hogy azért az emberek mégis kíváncsiak ilyenfajta muzsikára. Ezek után úgy gondoltam, hogy akkor én magyarul szeretném ezt tovább csinálni. És ha ezt a közönség is így gondolja, akkor miért ne? — Úgy hallottam, nagyon gyorsan ment a szövegírás. — Eleinte úgy volt, hogy csak pár szám jöhet számításba magyarul. Csak hát belelendültem, „folyt ki” az egész, a számok is jöttek, végül másfél hónap alatt sikerült megírni a tizennégy számot. A dalokat nagyon gyorsan, két-három hét alatt ösz- szeraktuk a zenekarral. Tényleg gyorsan jött... Végül is szöveget írni egyszerű. — ősszel úgy volt, hogy az egész zenekar megy ki Amerikába. Végül ez nem teljesen így alakult. . . — Sajnos ez egy ilyen önfenntartó zenekar és igazából soha nincs senkinek egy vasa sem. Emiatt csak ketten mentünk ki a Livius-szal (szintén zenekari tag — a szerk.), akinek a zsebében tulajdonképpen öt dollár sem volt. Ő már a harmadik nap után dolgozott egy ilyen mindenesnél, én pedig képeket festettem és azokat adtam el. — Ebből meg lehetett élni? —, Nagyon jól. Soha életemben nem fogok annyi képet eladni itthon, mint ott. Abból vettem például a gitáromat is. Benne éltünk az egészben: lakást béreltünk, rohangáltunk, munkát kerestünk meg persze szórakoztunk is rengeteget. KRZ Varga Livius (Quimby) kézzel-szájjal KENT A UR 1965. Születik Budapesten, a KOS-jegyében. Zenével és képzőművészettel kezd el foglalkozni. 1982. Alapító tagja és énekese a SATÖBBI-együttesnek (itt kapja a Hintakentaur nevet), ezt később Kentaurra rövidíti. 1988. Diplomázik a Magyar Képzőművészeti Főiskola Festő szakán. 1989. Megjelenik első szólólemeze a Talentum-Ómega gondozásában Uj Világ címmel. Az album az első magyar magánkiadású rocklemez. A TŰZ dal című dal több héten át vezeti a slágerlistát. 1990. Megszületik az első gyermeke, Hanna. A Vígszínház felkéri plakáttervezőjének. Később több más színháznak is készít plakátot, műsorfüzeteket, lógókat, díszleteket. 1994-ig Derkovits-ösztöndíjas. 1991. Ősszel elkezdődnek a 2. KENTAUR-album előkészületei. 1995. Szerződést köt a BMG-vel. 1996. Megjelenik új albuma a Valaki az eltűnt városból. A lemezen 11 felvétel hallható (10 Presser-Dusán, 1 Ken- taur-Lepés-Ákos szerzemény). Az anyag egészére az egészséges popularités a jellemző, hiszen több dal is slágerkvalitásokkal rendelkezik. Ilyen az erőteljes nyitódal, a TOVÁBB, amit már az országos rádióadók is kiemelten játszanak. A progresszív, ám mégis könnyen befogadható új album az év esvik kim*ró Donzenei teliesítménve. „Keressük egymást!” Jelige: Optimista 40 éves, Szekszárdon élő (172/67), szőke hajú, saját lakással rendelkező özvegyasszony vagyok. Természetem vidám, ám az élet dolgairól komolyan gondolkodom. Számomra fontosak az érzelmek, és a család. Szeretem a természetet, őszinteséget, kiegyensúlyozottságot, amelyre magam is törekszem. Olyan férfit keresek, aki ki tudja mutatni érzéseit, szeretetre méltó, figyelmes, aki szintén mély érzelmű, őszinte és teljes értékű kapcsolatra vágyik. Jelige: Tolerancia 55 éves, 168 cm magas, középvégzettségű, nyugdíj mellett dolgozó, független férfi vagyok. Kisvárosban, összkomfortos tanácsi lakásban egyedül elek. Szeretem a rejtvényeket, zenét, táncot és a függetlenséget. Sokra értékelem az őszinteséget, hűséget, kiegyensúlyozottságot. Megismerkednék egy hasonló mentalitású és érdeklődésű, a hűség melletti függetlenséget (kölcsönösen) biztosítani tudó, egyedül élő, intelligens hölggyel. Anyagiakban gazdagok kíméljenek. Társkereső férfiak figyelem! Az Őszinte Szó Társkereső Szolgálat (Szekszárd, Mártírok tere 10). 22,25,26,28, 29, 31, 33, 39, 40, 48, 49, 56, 58, 60, 65 éves hölygek részére káros szenvedélytől mentes társat keres. Várjuk a magányukat feledni szándékozó, független férfiak jelentkezését.
