Tolnai Népújság, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-25-26 / 122. szám

10. oldal

Hétvégi Magazin

1996. május 25., szombat

Heimatstube Bonyhádon

Tájszoba a német házban

A pünkösdi ünnepekre sok vendéget várnak Bonyhádon is. Tekintettel a várható érdeklődésre ezúttal bemutatjuk a Rákóczi utcában található Magyarországi Németek Házát.

Az épületegyüttes a két világháború között épült középparaszti porta. Itt rendeztek be korabeli első szobát és a gazdasági épületeket (istálló, csűr, góré) Gáti Márta és Szőts Zoltán a Völgy ségi

Múzeum munkatársai a helyi Német Ének-Zenei Egyesület tagjainak közreműködésével. Az állandó kiállítás tárgyai bútorok, viseletek, gazdasági felszerelések. 1993-ban készült el teljesen. A szoba ékessége az 1867-ből származó festett rozettával díszített ágy. A márványlapos tükrös szekrényen kegyszobrok, gyertyatartók, gyönyörű feszület segít a korhű hangulat megteremtésében. Bonyhádi női ünnepi és tabódi férfi ünnepi viseletbe öltöztetett figurák teszik élővé az összeállítást. Esztergált fonott székek, asztal, a korra jellemző zöld kanapé, szecessziós csillár, parasztbarokk szekrény, rokka a tehetős német gazda tisztaszobájának jellegzetes tárgyai. Menyasszonyi koszorú, obsitlevél, Mária-kép, fotók díszítik a fehér falakat.

Különleges a konyhapadlásra emelt lécgóré, darálók, morzsolok, zsákok funkciójának megfelelő tárgyak e jól szellőző térben láthatók.

Az istállóba a takarmányozás egyszerű gépei eszközei kerültek, amelyek eredetileg is ott kaptak helyet: répjszele- telő, szecskavágó, csűrbe pedig vetőgép, különböző típusú ekék kerültek.

Nemzetközi Borrendi Találkozó Hollandiában

A németalföldieknek ízlett az Ovörös

Nemzetközi Borrendi Találkozó volt Hollandiában május 15- 18-án, a Borbarátok Nemzetközi Szövetsége ugyanis idén Maastrichtban tartotta 33. kongresszusát. A találkozón magyar küldöttség is részt vett, a szekszárdi történelmi borvidéket az Alisca Borrend tagja, dr. Töttős Gábor képviselte.

A negyedszázados jubileumát ünneplő holland borrend

— Gábor, te nemcsak borrendi tagként, hanem helytörténészként is bizonyára sok új élményt szereztél Hollandiában.

— Valóban, de azért a legnagyobb benyomást mégis az jelentette számomra, hogy a világ különböző tájairól érkezett borrendi tagok nem üzletről beszélgettek a szakmai találkozón, hanem próbálták megismerni, megérteni egymást és örülni az életnek, aminek természetesen szerves részét képezi a bor.

— Miért éppen Maastricht- ban került sor a borrendek éves összejövetelére ?

— Azért, mert a Holland Borbarátok Szövetsége idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A választás kitűnő volt, Maastricht gyönyörű, százezres város, sok hasonlóságot mutat Szekszárddal. A települést ugyanúgy a kelták alapították, mint szűkebb pátriánkat, az első szőlőtövet náluk is a rómaik ültették, ráadásul Ma- astrichttól nem messze van Hollandia legmagasabb pontja, s a 322 méter magas domb látványa nekem Szekszárdot juttatta eszembe.

— Ahogy így hallgatlak, azt gondolom, honvágyad volt.

— Ez így is van, az országhatárt átlépve máris hazakívánkozom. Mégis, ha valahol el tudnék hosszabb időt tölteni tanulmányszerzés céljából, az éppen Hollandia lenne. Nagyon szimpatikus volt az emberek toleranciája, kedvessége, a gazdagságuk tapintatos, nem hivalkodó módon történő „tálalása” és a hihetetlen szorgalmuk. Lenne mit tanulni tőlük.

— Hollandia a szélmalmok és a sajt országaként él a köztudatban, a borairól kevesebbet tudunk. Az ország mely táján foglalkoznak szőlőtermesztéssel és mióta?

— A Maastricht környéki dombon, az úgynevezett Apos- telhoeve-ön van nagyobb szőlőültetvény gyümölcsössel együtt. Ezt a szekszárdi szőlő- termelő szemszögéből nézve nem nagy - néhány hold, egy völgynyi - területet 1970-ben telepítették és még olyan dolgokra is gondoltak - látvány- tervezés, kiépített parkolók - amire nálunk sajnos nem. Hihetetlenül profi módon tudják „eladni” magukat a hollandok, nemcsak borkóstolót, szőlőlátogatást is szerveznek. A borokhoz előrenyomott ital-lap van, melyen az ital minden jellemzőjét feltüntetik.

— Apropó, milyen a holland szőlő?

— Ott is hegy-völgy irányban telepítik a szőlőt, de a kor- donos sorok közét nem kapálják, hanem füvesítik és kaszálnak. Kétféle fajta szőlővel találkoztunk, az általunk Zöd- szilváninak nevezett Müller- Turgaud-al és a rizlinggel. Holland vörösbort nem láttam.

— Milyenek a holland borok?

— Nagyon szépen kezelt boraik vannak, bár mi teltebb borokhoz szoktunk.

— A Németalföld köztudottan mély fekvésű terület, hogyan alakítják ki a pincéket?

— A kongresszus ideje alatt látogatást tettünk egy valamikori barlanglakásból kialakított homokkő pincében, ahol a legjobb boraikat tárolják - palackozva. A nálunk megszokott pincét, hordós bort nem láttunk, kizárólag csak palackozott italokkal találkoztunk.

— Milyen vendéglátók voltak a hollandok?

— Kitűnőek, mindenre gondoltak, mindenkire odafigyeltek, igyekeztek minél többet megmutatni hazájuk nevezetességeiből, szokásaikból, ételeikből, sőt a világ gasztronómiájából is.

— Programok?

— A borrendek ünnepi felvonulást tartottak Maastricht központjában és Eindhoven- ben, ahol látogatást tettünk, majd előadást hallgattunk meg a Philips cég központjában. Jártunk Thornban, a történelmi múltú fehér faluban, itt megtekintettük a középkori lövészcéhek parádéját. Részt vettünk borrendi avatáson, borbemutatón is.

— A magyar borok milyen fogadtatásra találtak?

— A világbor bemutatón az összes kiállított magyar bor elfogyott, a száraz szekszárdi vörösborok különösen nagy sikert arattak. A legnagyobb sikere az Aliscavin Óvörösének, a borBorrendi tag avatása

rendünk zászlósborának volt, de nagyon ízlett a fogyasztóknak Vesztergombi Ferenc, Du- zsi Tamás és Vida Péter bora is. Sok érdeklődő volt, több reklámanyagra lett volna szükségünk. En úgy láttam, hogy lenne piaca a magyar boroknak Hollandiában, már csak azért is, mert tíz gulden (egy gulden az 90 forint) egy palack közép- kategóriájú bor ára.

F. Kováts Éva

Pünkösd Bonyhádon

A magyarországi németek kitelepítésének 50. évfordulója kapcsán Bonyhád város képviselőtestülete és a bonyhádi Német Kisebbségi Önkormányzat 1996. május 27-én (Pünkösd hétfőn) a város központjában a II. világháború áldozatainak emlékművénél közös megemlékezést tart.

Ünnepi program: 10.30-kor Városi Fúvószenekar térzenét ad. 11-kor Ünnepi megemlékezés. Üdvözlő beszédet mond: Rittinger Antal a Bonyhádi Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke, Hans Herczog az egykori bonyhádi kitelepítettek nevében, Oroszki István Bonyhád város polgár- mestere. A megemlékezésen közreműködik: a városi Vegyeskórus és a bonyhádi Német Kulturális Egyesület Kórusa. 12-kor „A magyarországi németek elűzése” című kiállítás megnyitója a Vörösmarty Mihály Általános Iskola aulájában. A

kiállítást megnyitja: dr. Józan-Jilling Mihály a magyarországi németek önkormányzatának alel- nöke.

Kulturális program: 15-kor népi táncosok színes utcai felvonulása a Német Háztól kiindulva a művelődési központig. 15.30-tól folklórműsor a művelődési központ szabadtéri színpadán. Fellépnek: „S ISPRONE” Szardínia szigeti zenekar. Szálkai Német Nemzetiségi Tánccsoport, Szekszárdi Ifjú Szív Tánccsoport, Vörösmarty Általános Iskola gyermek tánccsoportja, Bonyhádi Német Nemzetiségi Tánccsoport, Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium GJU-s tánccsoportja, Hidasi Népi Hagyomány- őrző Együttes, Izményi Hagyományőrző Tánccsoport, a művelődési központ Német Nemzetiségi Tánccsoportja, Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület Kórusa.

S

zálka község népszerűségét elsősorban természeti környezetének, ezen belül a falu közvetlen közelében található tavának köszönheti. Ez a tó adta az ötletet, hogy az ég kékjét visszatükröző színével neve legyen a helyi tánccsoportnak.

A szálkai Kék Tó Német Nemzetiségi Tánccsoport tagjai fiatalok. A tánc számukra sajátos örökség. Az idősekkel való beszélgetések során kiderült, hogy a mulatságok, bálok mindig is helyénvaló események voltak a faluban. Ha nem is őriz olyan színes népviseletet, mint a földrajzilag szomszédos Sárköz lakossága, de lélekben a mai fiatalok is tisztelői elődeik szokásainak.

Napjainkban egyre több szó esik az identitásról. Szálka község lakóinak száma 560. A németajkú lakosság aránya nagyon csekély. Érdemes belelapozni régi dokumentumokba, amelyekből kiderül, hogy például

A Kék Tó

1818-ban az egyházmegyei kimutatás szerint Szálkán 1565-en éltek. Ebből 833 volt német és 672 a rác. Az első német telepesek egyébként 1776-ban jöttek Szálkára. Egy 1783-ban történt népszámlálás 341 római katolikus német lakost említ.

Ebben a községben is a legsorsfordítóbb esemény volt az éppen 50 évvel ezelőtti kitelepítés. A ma Németországban élő, de érzelmi szálakkal erősen szálkái kötődésű emberek ezekben a hetekben, hónapokban gyakran látogatnak haza. Sőt, júliusban németországi lakóhelyükön Ho- cheimben nagyszabású találkozót szerveznek, ahova meghívták a szálkai Kék Tó tánccsoportot is. A fiatalok örömmel tesznek eleget e felkérésnek, hiszen 1995- ben megtapasztalták a németországi Gladenbach vendégszeretetét.

Minden csoport éltetője a színpadi szereplés, a közönség előtti bemutatkozás. Nincs ez másként a szálkai Kék Tó-ban sem. Örömmel fogadnak felkéréseket, hogy szaporodó ismereteiket megoszthassák másokkal. Fenntartóik a helyi települési és a német kisebbségi önkormányzat. A táncokat Agárdi Gábor tanítja. A heti rendszeres próbák az álló- képesség növelését is jelentik.

A

kik járatosak a nemzetiségi tánccsoportok hétköznapi gondjaiban, tudják, hogy a zenei kíséret a leggyakoribb probléma. Látszatra a véletlen dolga, hogy a fiatal vé- méndi zenekarral kerültek kapcsolatba, akik a soron következő németországi útjukra is elkísérnék a Kék Tó táncosait. A készülődés közben marad idő Szek- szárdra, Bonyhádra, a pünkösdi fesztiválokra. -decsiHogyan állítsunk helyre egy Ikarus 55-öst?

Egy álom megvalósulása

A múlt emlékeinek megőrzésére kevesek áldoznak időt, energiát, pénzt. Bélák Sándor, egy bátai fiatal, egy igen érdekes szenvedélyét próbálja kiélni. Egy 1966-ban gyártott, úgynevezett farosbuszt vásárolt magának, azzal a céllal, hogy helyreállítsa, majd nosztalgia járatot indítson el.

— Egy osztálytársam hecceit fel egyik alkalommal, hogy ki tud többet az Ikaru- sokról. Ekkor nézegettem utána először annak, milyen típusok léteznek, és ahogy belemerültem a kutatásba egyszeriben elkezdett érdekelni a téma, és az egész Ikarus- sztori.

— Úgy tudom, hogy elsőként modellel próbálkoztál.

— Igen, először két modellt készítettem el, a magam szórakozására. Ezek közel fél év után nyerték el végleges formájukat. Az elkészített járgányok valóságos Volán autóbuszok hű másai voltak.

— Hogyan került a ház udvarába az 1966-ban gyártott „faros”?

— 1988-ban az őcsényi vasútállomáson pillantottam meg azt a „farost”, amelyiket először csak egyik modellem alanyaként szántam, de annyira beleszerettem, hogy megvásároltam. Felvettem a budapesti gyárral a kapcsolatot, a busz helyreállításához szükséges segédanyagot próbáltam szerezni. Kiderült, hogy nagyon kevés műszaki dokumentáció

maradt fenn ezekről a típusokról. Közben persze megpróbálom saját erőből elkezdeni a javításokat, a hiányzó alkatrészeket kell begyűjteni. Hiányzik a hathengeres Csepel-mo- tor, az ülések, a műszerek, a lámpatestek.

— Vannak az országban hozzád hasonló „őrültek”?

— Nagyon kevesen. A két kezemen meg tudom számolni, kik azok, akik a roncsból helyrepofozott, vagy akár működőképes Ikarus 55-öst birtokolnak.

— Egy épületgépésznek miért célja egy öreg autóbusz helyreállítása?

^ — Egyfajta álom megvalósítása ez. Sajnálom azokat az értékeket, melyeket hagyunk veszendőbe menni. Szeretnék minden olyan öreg buszt, mely a múltat idézi, összegyűjteni és helyreállíttatni. Sajnos ez nem lehetséges, így be kell érnem az én Ikarus-ommal. Remélem, hogy az álom - hogy egyszer sofőrként ülhetek a kicsinosított 55-ös volánjához - valósággá válik. Garay Előd