Tolnai Népújság, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-11-12 / 110. szám

16. oldal Hétvégi Magazin 1996. május 11., szombat A korbácsolás állampolgári jog Kimeríti-e a testi sértés bűntet­tét, ha valakit megkorbácsol­nak? Ezen az egyszerűnek tet­sző, ám sokkalta bonyolultabb kérdés egyértelmű megválaszo­lását egy londoni bíróságtól várták a feljelentők. A rend­őrök. A zsaruk ugyanis - bejelen­tésre - fölkeresték a korbácso­lás helyszínét, ami nem más, mint egy tisztes, szabályos en­gedély és házszabályzat alapján működő, válogatott tagságú londoni klub. Az oda járó úri­emberek joga, hogy havonta egyszer jól elfenekeljék őket. Nádpálcával, széklábbal vagy korbáccsal, mindenkit ízlése szerint. Kékre-zöldre verve, vö­rös hurkákkal legdomborúbb felükön és szerfölött boldogan, elégedetten szokták elhagyni nem mindennapi szolgáltatást nyújtó klubjukat. A bíróság jó kétheti tanács­kozás után arra a megállapí­tásra jutott, hogy állampolgári jogon bárkinek járhat a kor­bács, feltéve, ha az illető saját maga kéri, követeli ezt, és a cselekményre (értsd: megvere- tésre) zárt körben - például la­kásban, klubban - kerül sor. A rendőrségnek nincs joga, hogy ilyen helyeken razziával za­varja a meghitt együttlétet, még akkor sem, ha ütlegelés közben jajveszékelés hallatszik vagy vér folyik. Mindez ugyanis a nemi kielégülés egyik formája. Üvölt a kihalt dínó Szenzációs ötlete támadt három amerikai kutatónak: üvöltésre bírnak egy sok- sok millió év­vel ezelőtt kihalt dinoszuruszt. Ehhez semmi egyébre sincs szükségük, mint egy számító­gépre. Birtokukban van ugyanis a növényevő hadroszuriuszok családjából származó parasza- urolofusz különösen jó állapot­ban megmaradt koponyája. Benne pedig egy másfél méter hosszú cső formájú szerv. Ren­deltetését mindeddig nem tud­ták kideríteni. A tudósok csu­pán következtetnek arra, hogy miután ez a csőcsont üregek sokaságát foglalja magába, ráa­dásul alakja harsonára emlékez­tet, akár hangzótest, rezonátor is lehetett. Az albuquerque-i kutatók a dínócsontok méretét számító­gépbe táplálják, elkészítik az ál­lat fejét, és benne a hangzótes­tet, majd generátorral hallha­tóvá teszik a földünket egykor benépesítő állat hangját. A (legalább) 1300 éves kártya Detlef Hoffmann kártyatörténeti műve vi­lágsiker lett. Bebizonyított valamit, amit eddig is sejtettünk: a kártya az ember ősi szórakozása. Az első kártyákat a kínai Mennyei Birodalomban találták a hetedik században. Európában a kártya története tiltással kezdődött. 1377-ben a firenzei magisztrátus dörgedelmes hangú okmányban tiltotta be „a Keletről jött szerencsejátékot”. Ez kifeje­zetten segítette az elterjedését, méghozzá nemcsak Itáliában. Két évvel Amerika fel­fedezése után Németországban megjelent Sebastian Brant „Bolondok hajója” című szatírája és ebben a szerző maró gúnnyal os­torozza azokat, akik „éjjel-nappal csak verik a blattot”. A szerző szerint Kínában a kőből készült mahjong és a fából készült dominó előzte meg a kártyát, ami Indiában kerek és ovális formában is hódított. A készítők mindkét ázsiai országban igyekeztek megfelelni a gazdagok igényeinek: elefántcsontból és gyöngyházból is készítettek kártyákat. Európában a középkorban királyok, lova­gok ábrái díszítették a lapokat. A nagy fran­cia forradalom után viszont a feudális szim­bólumokat „demokratikusabb” jelképek vál­tották fel, például a hazát, az erőt, a bölcses­séget megtestesítő nőalakok. Detlef Hoffmann e változások legszebb példájának azt tartja, hogy a skat-játékban a királyt és a dámát megfosztották hatalmától és a plebejusabb Bubi lett a kulcsfigura. Mozi Mozi Mozi Mozi Mozi Mozi Mozi Mozi Mozi MAJOM A múlt és a jövő, a józan ész és az őrület, az álmok és a va­lóság között van valahol a 12 MAJOM rejtélye. Ezt a jövő­ben játszó drámát Terry Gil­liam rendezte, a főszereplők Bruce Willis, Madeleine Stowe és az Oscar-díjra jelölt Brad Pitt. 2035-öt írunk, és az emberi­ség egy nyomorúságos föld­alatti világban él, miután a föld lakosságának 99 száza­léka kipusztult, a bolygó fel­színe lakhatatlanná vált és az emberiség fennmaradása bi­zonytalan. Hogy sorsukat biztosítsák ebben a földalatti új világban, a túlélőknek az időutazásban kell bízniuk, mint egyetlen le­hetőségben. Kétségbeesetten remélik, hogy a múlt mintái segítenek visszanyerni és fel­építeni a jövőt, ezért tudósok egy csoportja, akik a valáha népes Philadelphia alatt élnek, kerítenek egy önkéntest, aki egy kísérleti úton visszatér 1996-ba. A reményeik szerint ez segítene megfejteni ezt az apokaliptikus rémálmot, mi­előtt a titokzatos vírus teljesen kiirtaná az emberiséget a Földről. Bruce Willis játssza Cole-t, a nem túl lelkes önkéntest, aki talán nem a legideálisabb je­lölt erre a veszélyes külde­tésre. Mégis van benne va­lami, ami legyőzi a tudósok kétségeit - van egy állandóan visszatérő álma gyermekkorá­ból, egy olyan emlék, aminek nem lehet megfejteni az ér­telmét, noha mindig újra és Madeleine Stowe és Bruce Willis újra lepereg Cole gyötört agyában. Mikor Cole megérkezik a múltba, megismerkedik Jeff­rey Goinesszal (Brad Pitt), egy ismert tudós labilis idegzetű fiával, és dr. Kathryn Railly pszichiáterrel (Madeleine Stowe), aki az őrültek és pró­féták tanulmányozására sza­kosodott. Railly első diagnózisa az, hogy Cole hallucinál, vagy egyszerűbben: meg van hábo­rodva. Ám ahogy egyre job­ban megismerik egymást, Ra- illynak a világvégére figyel­meztető próféciákkal szemben tanúsított kételye meggyőző­déssé változik, és végül elhi­szi, hogy az emberiség való­ban szörnyű végzetre van kár­hoztatva. Cole, miközben maga sincs teljesen meggyőződve arról, hogy nem őrült, Raillyvel együtt azért küzd, hogy meg­oldja a rejtélyt, amihez csak két nyom áll rendelkezésre: gyermekkori emlék és titokza­tos ábrák sora, melyek a Ti­zenkét Majom Hadseregeként ismert csoportot szimbolizál­ják. Könyvklub A sikeres élet titkai M. R. Kopmeyer, a világhírű amerikai gazdasági szakértő saját életével is bizonyítja, hogy az általa képviselt siker­technikák mennyire hatéko­nyak: a szerző havi negyvenöt dollárt kereső tanoncból nyolc konszernvállalat elnö­kévé és több mint száz jelen­tős amerikai cég vezető sze­mélyiségeinek sikertanácsa­dójává vált. Ötvenéves korában vissza­vonult az üzleti élettől, létre­hozta a The Succès Fundation nevű, jótékony célú tehetség- gondozó alapítványt, és köz­readta hatalmas művét, a négykötetes Bevált siker­receptek kézikönyvét, ame­lyet eddig hatvannégy nyelvre fordítottak le, s ezzel - szán­dékának megfelelően - sok millió ember sikertanácsadója lett. Üdülés a világűrben Akar Ön a világűrben üdülni? Tíz év múlva lehetősége nyíl­hat erre, ha van erre a célra - mai árakon - tízmillió forintja. Ennyibe kerülne ugyanis egy brit mérnök, David Ashford szerint egyhetes tartózkodás a 300 km magasságban Föld fe­lett keringő űrállomáson. A te­hetős turistákat űrrepülőgép viszi-hozza, s az utasok két­ségkívül felejthetetlen élmé­nyekkel térhetnek majd vissza. Naponta 18 hajnalt és naple­mentét láthatnak és az űrállo­máson elhelyezett nagytelje­sítményű távcsövek segítségé­vel bolygók és csillagok eddig ismeretlen képében gyönyör­ködhetnek. A „fő szám” alkalmasint a súlytalanság lesz: a „turisták” felfújt, rugalmas oldalú „torna­termükben” gyakorolhatják, hogyan lehet felülről dobni a labdát a kosárba, vagy el­szállni a teniszütővel... Az élelmezés hasonló lenne az űr­hajósok mai, előre elkészített menüihez s természetesen ren­delkezésre állnak majd megfe­lelő illemhelyek is - amelyek a vákuumelv alapján működnek. A stílusosan csillagászati ár a felmérések szerint nem fogja elriasztani a jelentkezőket: Ashford úgy véli, hogy évente akár egymillió ember is akad, aki hajlandó ilyen összeget fi­zetni a nagy kalandért. A pénzre szükség is van, hiszen a terv megvalósítása legalább másfél milliárd dolláros beru­házást igényel. Befektető min­denesetre - eddig - még nem jelentkezett. „Monsieur Mansart” az udvari főépítész Most három és fél évszázada, 1646-ban született Párizsban a Manzard-szoba névadója. Az évforduló egyik érdekes­sége, hogy eredeti nevében semmi nem emlékeztet a ké­sőbbi találmányra: az újszü­lött ugyanis Jules Hardouin néven látta meg a napvilágot, A férfiú 1885-ben XIV. Lajos főépítésze lett, 1699-ben pe­dig tovább emelkedett a rang­létrán: a Napkirály magas ud­vari címet adományozott neki. Mivel egy viszonylag kö­zeli felmenője, Francois Man­sart 1636-ban ugyancsak megkapta az udvari főépítész címét és Hardouin bevallottan sokat tanult rokona művésze­téből, az akkori idők szokása szerint másodikként felvette a mester nevét és Jules Har- doun-Mansart néven jegyezte legszebb alkotásait. Olyano­kat, mint a párizsi Invalidusok Templomát, vagy éppen a Chateau de Clagnyt, amiben Madame de Montespan, őfel­sége kedvese élt és virult. Egyik építészeti leleménye a sok közül az volt, hogy a tető formájának megváltozta­tásával növelte a tető alatt hasznosítható tér nagyságát és ebből az ötletből született a sajátos, tető alatti ablaksze­meivel a világra pislogó új­fajta szoba, a manzárd. A gróf kardigánja Kultúrtörténészek szerint ép­pen most másfél évszázados egyik legpraktikusabb ruha­darabunk, a kardigán. Szüle­tése idején még nem ismerték a szabadidő-ruha fogalmát, de ez a pulóverből lett mellény­féle tipikusan ilyen. Létrehozása egy angol fő­rend, James Brudenell, Car­digan grófja nevéhez fűződik. Ő maga mondta, hogy lele­ményéhez egyrészt az ő újí­tásra és praktikumra hajlamos egyénisége, másrészt a ködös Albion időjárása kellett. Na­posabb tájakon ugyanis rit­kább az úgynevezett pulóver­nap, a brit szigeteken viszont csaknem minden nap ilyen. A derék earl nem titkolta, hogy egyszerűen lustaságból utálta a csak fejen áthúzható ruhadarabot. Ellenszenvét számtalan reumás-köszvé- nyes angol úr osztotta. Cardi­gan grófja ezért gondolt egyet és utasította háza illetékes hölgyeit: kössenek neki olyan pulóvereket, amelyeken elöl gombok vannak, melegek, de amelyeket úgy lehet felvenni, mint egy kabátot. A modem korban a kardi­gán legnagyobb brit prófétája Harold Macmillan volt, aki 1957-től 1963-ig őfelsége kormányának miniszterelnö­keként szolgált. Vannak, akik azt állítják, a birodalom történetében ő az első neves államférfi, aki nem hivatalos eseményeken, tehát például otthonában, kardi­gánban hagyta magát lefo­tózni. A legendás kalap A párizsi Assouline-kiadónál megjelent Martine Buchet asszony könyve a Panama-ka­lap történetéről. Címe: „A le­gendás kalap”. A jelző jogos. A szerző emlékeztet arra, hogy amikor Napóleon szám- űzöttként a forró Szent Ilona szigetére került, levette híres háromszögletű csákóját és azt könnyű szalmakalapra vál­totta fel. Hasonló modellel védekezett a tűző nap ellen 1906-ban Theodore Roose­velt akkori amerikai elnök, aki megtekintette a Panama- csatorna építési munkálatait. Mivel az amerikai elnököt érthetően sokat fényképezték, a fején látható szalmakreációt Panama-kalapnak keresztel­ték el. E fejfedő voltaképpen nem Panamából, hanem a dél-ame­rikai szubkontinens észak- nyugati részinek kis országá­ból, Ecuadorból származik, négy évszázaddal ezelőttről. Az Andok szélén lévő Cuenca városkában találta ki valaki, hogy egy különleges pálma­fajta leveléből mosás, szárítás után nehéz kézimunkával ké­szítsenek a nap ellen valóban védelmet nyújtó kalapot. A Panama kalapnak három minőségi kategóriája van: a normál, a fino és a superfino. Ez utóbbi olyan puha és ru­galmas, hogy büszke készítői szerint egy jegygyűrűn is át­fér. Melegben ilyet hordott többek között Sir Winston Churchill és ezt viselte Humphrey Bogait a Casab­lanca című örökzöld filmben. A jövő század irodája A komputerek világában nemcsak a mindennapi kap­csolattartás változik meg, ha­nem a munkahelyi élet is. Ki­váltképp érvényes ez a veze­tőkre, akiknek nemcsak a sa­ját munkamódszerüket kell az új technika adta lehetőségek­hez igazítani - de egyidejűleg a XXI.század irodáját is meg kell szervezniük. A modem főnök a beosz­tottjait lézerfény segítségével irányítja. Ennek révén az ille­tőt egy speciális tévékészülék a főnök íróasztala elé „vará­zsolja”: a delikvens pedig egy képernyő előtt ülve hallgatja a vezetői intelmeket. A főnök feje fölött egy in­formációs félgömb „lebeg”. Ez a berendezés érzékeli az agyhullámokat, s nyugtatja, ha idegessé válik. Ez az in­formációs berendezés össze van kötve egy nagy teljesít­ményű számítógéppel, amelynek segítségével ellen­őrizni tudja a terveinek, ötle­teinek kivitelezhetőségét. A digitális berendezés percen­ként 800 szó feldolgozására képes. így pont olyan gyorsan tud dolgozni, mint ahogy a főnök gondolatai száguldoz­nak - stresszmentes állapot­ban. A főnök keze egy érzékelő táblán fekszik egész nap. Nemcsak írni lehet ezen a fe­lületen, hanem a levelet el­küldve a másodperc töredéke alatt elérheti a partnerét. Ez a felület egyidejűleg képes megmérni a főnök vérnyomá­sát is ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom