Tolnai Népújság, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
1996. április 6., szombat Gyermekvilág 15. oldal Locsolóversek Az alábbiakban néhány kevéssé ismert locsolóverset adunk közre, hadd színesítsék az ön- tözködők „repertoárját”: Adjon Isten sok Húsvétot érni, S a mostanit békével tölteni, Azért jöttem én ide önökhöz, Kertész vagyok, s most a kertész öntöz. Ha a víz a virágoknak nem árt, Adni kell a kertésznek Pár tojást, Azt a kertész Megköszöni szépen, Azt kívánja, hogy sokáig éljen. (Tamásfalvi gyűjtés) Húsvét másodnapján Vettem magam észre, Cukros vízipuskát Kaptam a kezembe. Elindultam vele Piros tojást szedni, Lányok, Ha nem adtok, Lefoglak önteni. Annak ünnepére, hogy ő feltámadott, Pirosra festik a fehér tojásokot. Mi pedig, kertészek, virágokat szedünk, Minden virágszálat tojásért megöntünk. (Tamásfalvi gyűjtés) Húsvét másodnapját örömmel köszöntőm, Aki tojást nem ad, azt mindjárt leöntöm. Amit megmondottam, no, csak hamar legyen, ' Mert itt a víz készen, S most mindjárt megteszem. (Mártonfalvi gyűjtés) Gyermekszáj — Viki! Hogy lehet az, hogy előbb látjuk a villámot és csak azután halljuk a dörgést? — Csak az lehet az oka, hogy az ember füle hátrább van, mint a szeme ... — Képzeld, szereztem egy görényt! — És hol tartod? — Bent a hálószobában. — Görényt a hálószobában? Nincs ott nagyon büdös? — Nem baj, majd megszokja ... — Etelka, ha van 16 szem diód és annak a felét adod a kishúgodnak, hány lesz neki? - kérdezi a tanítónéni. — Öt - hangzik a válasz. — Nahát, te nem tudsz számolni ! — Én tudok, tanító néni, csak a húgom nem! Levente megkérdezi a barátját: — Na és mit láttál az állatkertben? — Egy nagy majmot. — És szép volt? — Nem. Éppen rád hasonlított ... Ki hozza húsvétkor a tojást? Nálunk természetesen a húsvéti nyúl. A húsvét vallási eredetű, vidám ünnep. Hagyományos szokás ezen az ünnepen a gyerekek megajándékozása. Húsvét reggelén az előre elkészített nyuszifészkekben találjuk a meglepetést- a nyuszi ajándékát. A fészket szalmából, fűből a kertbe, fa alá, bokor tövébe rejtik, hogy a kisgyerekek számára még érdekesebb legyen a játék- a fészek keresése. A városi gyerekek a szoba egyik rejtett sarkában lelik meg a fészket, ami rendszerint egy fonott kosárka vagy bélelt dobozka. Ebben található a meglepetés: hímes tojás, nyuszicukor, csokoládé. Egyes néprajzkutatók szerint német területen alakult ki a tojásthozó nyuszi képzelete. Főleg délnémet vidéken hitegették a szülők a kisebb gyermeket azzal a mesével - ha nagyon firtatták a húsvéti tojás eredetét -, hogy a nyulacska rakta. Sokszor hozzáfűzték: a húsvéti tojás nem közönséges tojás, nem tyúk tojta, nyúltól származik. A mese hitét a múlt században a bádeni nagyhercegségben egy különleges szokáshoz kapcsolódóan erősítették meg a szülők. Húsvét másnapján, azaz húsvéthétfőn az emmausi tanítványokra emlékezve ájta- tossággal egybekötött határjárásra indultak. Az emmausjá- rás útvonala hagyományos volt, évente ugyanazt a határrészt járták be. A gyerekek számára előre elrejtették a bokrok aljában, erdőben a tojásokat. Keresgélés közben azután néha egy-egy nyuszi is kiugrott a bokorból, így szentül hihették a gyerekek, hogy a húsvéti tojások ajándékozóit riasztották fel megszokott helyükről, fészkükről. Solymossy Sándor néprajz- kutató szerint egy félreértésnek köszönhetően terjedt el az a hiedelem, hogy a nyuszi hozza a húsvéti tojást. Égyes német vidékeken húsvétkor gyöngytyúkot ajándékoztak, tojásaival együtt. E gyöngytyúk német neve Haselhuhn, de sok helyen csak Haselnek hívták. Feltehetően itt történt a félreértés, németül ugyanis a nyúl neve Hase. Hozzánk jóval később jutott el. Népszerűsége a múlt század végén, a képeslapok elterjedésével következett be, egyre inkább kiszorítva a hagyományos húsvéti állatot, a bárányt. Nem minden esetben lehet kideríteni, honnét ered más tojáshozó állatok megjelenése. A svájciaknál a kakukk, a gólya, a cseheknél a pacsirta. Az ortodox keresztény országokban nincsenek tojáshozók. Macedóniában egy Pasalia nevű húsvéti szellemet jegyeztek fel, aki az éjféli mise után piros tojásokat dug a gyerekek párnája alá, miközben alszanak. A legkülönösebb azonban az a francia hiedelem, miszerint a nagycsütörtökön elhallgató harangok, útjuk során tojásokat gyűjtenek és Rómából visszatérve minden jó gyereknek adnak, akik a kertben, az ablakpárkányon vagy éppen a házban akadnak rá. A húsvéti locsolkodás eredete A szokás onnan ered, hogy egy bibliai legenda szerint, a Jézus sírját őrző katonák elriasztásul vízzel öntötték le a feltámadást hírül vivő jeru- zsálemi asszonyokat. A húsvéti szokások közül talán a legváltozatosabb, a locsolkodás. Húsvét hétfőjén fiúk és férfiak indulnak útnak a lányos házakhoz. Milyen szokásokról hallottunk? Az Alföldön a lányokat a kúthoz hurcolták és vödör vízzel öntötték végig őket, nehogy elszáradjanak. Az Ipoly mentén már vasárnap este gyűjtöttek tojást a legények, majd ehhez másnap szalonnát is, amit az egyik háznál megsütöttek, majd megették. A tojások héját annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak. Ezek után indultak el locsol- kodni, természetesen vizesvödörrel és a kútnál. A lányok igyekeztek elbújni előlük, de azért nagy volt az örömük, ha megtalálták őket. A locsolást ma is ajándékkal, kínálással illik viszonozni. Sonkát, tojást, süteményt és a felnőtteknek - de csak nekik! - szeszesitalt illik adni. A locsolkodás ma is divatos, a hagyomány ápolása illő dolog, de néhány apróságra nem árt odafigyelni. A vödör vizet felváltotta a kölnivíz és a parfüm. Ezekből azonban pár csepp is elegendő. Illetlenség fél üvegnyit ráönteni arra, akinek örömöt akarunk szerezni. A végén még sértődés is lehet belőle, hiszen a ruhából és a hajból is nehezen lehet kimosni. Kerülni kell a házról házra járó locsolkodást, csak az ismerősöket illik ilyenkor felkeresni. Tapsifüles-kálvária Jaj a nyusziknak, amelyeken tenyésztőjük húsvét táján túlad. A "valódi" tapsifülesek ajándékozásának újkeletű városi divatja ugyanis megpróbáltatások sorozatát jelenti a kis állatoknak. Mint a szakemberek mondják, komoly stresszhatással jár, hogy elválasztják szüleiktől, megváltozik az étrendjük s idegen környezetbe kerülnek. Kész csoda, ha egyáltalán túlélik az ünnepeket. A nyúltenyésztőknek kétségkívül jó üzlet a húsvét, hiszen a pár hetes nyúlfiókáért pontosan annyit lehet ilyenkor kapni, mint egy két és fél-három kilós felhizlalt vágónyú- lért. Az állatvédők viszont legszívesebben megtíltatnák az élőnyúl ajándékozását, de tiltakozásuknak egyelőre nincs foganatja: évről évre több tapsi kel el a piacon. Akik nem tudják megtagadni csemetéjük kívánságát, lehetőleg élénk, mozgékony nyulat válasszanak, mert az biztosan egészséges. A neme teljesen lényegtelen, tizenkét-tizen- három hetes korig nincs szembetűnő különbség a nyuszilány vagy nyuszifiú között. Érdemes tájékozódni a tenyésztőnél, hogy korábban mit evett - tápot, abrakot, friss zöldnövényt - az állat, a hirtelen étrendváltozás ugyanis hasmenést, bélgyulladást okozhat. Való igaz, hogy nyúl szereti a répát, de az önmagában nem csillapítja éhségét, szívesen eszik mellé szénát, árpát, lucernát s ha más nincs, a boltban kapható tápot. Már a megvételkor is gondoljunk a tapsifüles jövőjére: mi lesz a sorsa az ünnepek elmúltával. Van-e olyan ismerős, aki átvállalja a gondozását, és állathoz méltó tisztességgel felneveli a megunt jószágot. Régi szokások Játékok az ünnepekre 1. Tojástörő. Akár hatan-heten is játszhatják. Két-három méter távolságból kell a tojást eltalálni egy kétforintossal a játékosoknak. A tojást vagy a kezében tartja valaki, vagy a fal tövébe teszik. Aki eltalálja, azé a tojás és a pénz. A gyékényt leveleire kell szedni. A vízben megpuhult levelekből szoros fonással hármasfonatot készítünk. A fonal két végét összekötjük. Az így adódó hurok akkora legyen, hogy egy tojás beleférjen. A fonal végeit ne vágjuk le, abból lesz a madár farka. Há2. Tójásgurító. Egy megjelölt vonaltól körülbelül három méter távolságra kell célbagurí- tani a tojást. Az összes elgurított tojást az nyeri el, aki a célba betalált, vagy akinek a legközelebb állt meg a vonaltól a tojása. rom levelet félbehajtunk és ráfűzzük a testét. Az elfelezett leveleket hármasfonással úgy fonjuk meg, hogy a testrészt körbefogja a fonat. Ez lesz a nyaka. A fejet úgy alakítjuk ki, hogy a fonatot összekötjük. A végeket ferdén levágjuk, ez lesz a csőre. Barkácsoljunk! Gyékénymadár készítése Mai feladványunk 10 éven aluliaknak és felüliek részére egyaránt: írjatok egy locsoló verset. A megfejtést a jövő szombatig (április 13.) a Gyermekek Háza címére (7101. Szekszárd, Pf. 130) küldjétek el, vagy dobjátok be a Gyermekek Háza postaládájába. írjátok rá: Gyermekvilág. A helyes megfejtést beküldő ifjú olvasók között a Gyermekek Háza által felajánlott mini puzzle kirakósokat sorsolunk ki. Mit rejtenek a számok? Ha összekötöd, megtudod! Mátyás és a bolond Mátyás király egyszer munkától fáradtan kikönyökölt szobája kertre nyíló ablakán. Látja ám, hogy kedvelt udvari bolondja sietve közeledik a palota felé. — Hová, hová, ilyen sebbel- lobbal? - kiáltott le neki a király. — Téged akarlak meglátogatni, komám. — Hadd el, bolond, nem lehet azt! — Nem? Aztán miért ne lehetne? — Azért, mert bolondnak nem szabad ebbe a szobába jönni! — Hát akkor te hogy jutottál be abba a szobába, komám? Ez a kérdés úgy meglepte Mátyás királyt, hogy hamarjában nem is tudott mit felelni rá. De azért csöppet sem haragudott. A nagy fülű nyúl Volt egyszer egy nagy fülű kis nyúl. Óriási füléért a többi nyúl folyvást kinevette. — Túlságosan nagy a füled! Nagy a füled, csúnya vagy! - csúfolták. Ez fájt a kis nyúlnak, s a szíve megszomorodott. - De hiszen én még csak süldő nyúl vagyok, még nőni fogok - felelte a gúnyolódóknak. - S lehet, hogy a fülem már nem fog tovább nőni. És a kis nyúl valóban növekedett, de sajnos a füle is vele nőtt. - Lám, szemlátomást csúnyább leszel, te óriás fülű! - mondogatták neki a nyulak. És a nyúl mind szomorúbb lett, hiszen reménykedése füstbe ment. Óriási fülével viszont sokkal jobban hallott a többinél. Meghallotta a bogarak leghalkabb neszezését, az esőkukacok föld alatti pusmogását, sőt még a legpuhább ma- dárpihe földre hullását is. Egyszer a nyulak mind kivonultak a lóhereföldekre. A vadász épp arrafelé tartott a kutyájával. Igaz, még messze járt, de az óriás fülű meghallotta. Fülelt, aztán sebesen, akár a szélfor- góka, lengetni, mozgatni kezdte a fülét. A nyulak észrevették a jelet és mind beugrottak az erdőbe. Egyet sem kaphatott puskavégre a vadász. Ekkor a többi nyúl így szólt a nagy fülűhöz: - Mindnyájunk szerencséje, hogy ekkorára nőtt a füled! Tudod, tulajdonképpen nem is vagy te csúnya. Óriásfülű! És a nagy fülű nyúl elmosolyodott a bajsza alatt és nem szomorkodott többé. Ursula Wölfel
