Tolnai Népújság, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-27 / 99. szám
1996. április 27., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Névválasztás a Daliásból, avagy A világelfogyasztói társadalom jövője Czakó Gábor gondolatai Czakó Gábor író, újságíró a közelmúltban Tolnán járt, a Kézjegy 2. antológia kiadása kapcsán. Interjú gyanánt arra kértük, Magyar-magyar nagyszótár című kötetének mintájára nyilatkozzon néhány közismert magyar fogalomról. — Humor. — Minden komoly dolog humoros, gondoljunk a Ham- letre, amelyben az élet legnaFOTÓ: CHOCHOL E. — Magyar. — Azt gondolom, hogy kicsit ki kéne söpörni magunkat, végiggondolni a történelmünket. A -magyarság egy része most úgy tesz, mintha ez nem volna neki fontos, egy másik része pedig kifejezetten szé- gyelli ezt a dolgot. Érdemes megnézni az óvodákban, iskolákban a gyerekek nevét. A többség nem arra gondol, hogy egy Szűz Máriát, egy Szent Istvánt, egy Szent Miklóst válasz- szón a gyerekének mintegy példaképül, hanem a Dallas-ból ad nevet. Ez egy borzasztó „le- szállottságot” jelent az emberek részéről. — Kultúra. — A kultúra együttgondolkodást jelent alapvető erkölcsi és esztétikai kérdésekben. Egy másik definícióm: a kultúra a világ működtetésére vonatkozó közös tudás. A harmadik: a kultúra - otthoniét. A kultúrát nem szabad összetéveszteni a kul- túrcikkel. Hiába van valakinek 200 ezer kötet könyve, attól még nincs otthon a világban. Akkor van otthon, ha tud beszélgetni a gyerekével, vagy van barátja. Politika: Én valamikor a politikával szorosabb kapcsolatban álltam, bizonyos értelemben csináltam is, de úgy gondolom, nem való nekem. A művészet az abszolú- tumról szól, arra törekszik, arra vágyik. A politika pedig a lehetséges művészete. Ezért zavarosak azok az emberek, akik Czakó Gábor egyszerre próbálnak művészek maradni és politikát csinálni. Ebből nem sül ki jó. Ugyanakkor nem ártana, ha a politikusok is tekintettel lennének a művészi gondolkodásmódra. Mert ami ma Magyarországon politika címén zajlik, az a különböző hatalmi technikák gyakorlása. És ennél undorítóbb dolog kevés van. — Hit. — A hit az, amikor az ember az egész személyiségével próbálja megérteni a világot. A személyiségünket fel kell készíteni arra, hogy az egész valósággal tudjon kommunikálni. A kommunikálni szó nagyon fontos ebben a tekintetben, mert a legmagasabb rendű közösséget is jelenti. A hit voltaképpen ebben a kommunikációban való részvétel. gyobb kérdései merülnek fel, de a dolog nincs meg a sírásó nélkül. A humor az az eszköz, ami részint azt a nedvet jelenti, amin elcsúszik a dolog, tehát mozogni tud az a csapágy, amin az élet forog. Másrészt, ha humorral nézünk valamit, akkor önmagunk komolyságából, vagy komolykodásából is leveszünk. És akkor nem leszünk olyan nagyképűek. — Futball. — Egy csapatban most is űzöm. Van egy találó mondásunk. A fiatal játékosnak korábban elsül a lába, mint hogy kitalálná, mit akar csinálni. Először így játszottunk. Később elgurítottuk a labdát az ellenfél mellett, de már nem értük utol. Aztán elkövetkezett az idő, amikor elgurítottuk a labdát az ellenfél mellett, de elfelejtettük, mit akartunk vele csinálni. Most azon az állásponton vagyunk, hogy amelyik labda akar valamit, az idejön. De nagyon élvezzük a focit. — Áru. — A gazdasági korban, amelyben élünk, lényegében minden áruvá változott, és csak az érvényes dolog, ami áruvá tehető. Lényegében el is kell árulni mindent rendesen, ahogy azt a magyar nyelv szépen megvilágítja. — Jövő. — A világ még egy ideig haladni fog ezen a mostani, járhatatlan úton. Ennek a kornak egyik alapvonása az, hogy a gazdaság csak a korlátlan növekedés állapotában képes létezni. Amelyik vállalat, vagy nemzetgazdaság nem fejlődik, az elpusztul. Kenneth Boul- ding, amerikai közgazdász és ökofilozófus mondta, hogy aki elhiszi, hogy a Föld nevű véges rendszernek bármelyik alkotóeleme korlátlanul növekedhet, az vagy őrült, vagy közgazdász. Én azt szoktam hozzátenni, hogy aki ezt meg akarja valósít- tatni a társadalommal, az a politikus. És aki eltűri, hogy ezt rajta végrehajtsák, az a Barbie, a konzumidióta, a fogyasztói hülye. A világ azon útja, amelyen Magyarország is próbál járni, a világ megsemmisítésével végződik. Ez a világelfo- gyasztói társadalom. Előbb- utóbb át kell állni egy másik létezési formára, le kell tenni arról, hogy egyre több anyagi jószágot habzsolhatunk fel. Újra tekintettel kell lenni az élet más aspektusaira is, mint ahogy az emberiség erre mindig is tekintettel volt. -sSzeptemberre elkészülhet a szekszárdi millecentenáriumi szobor A szobrászok gyűjtik a motívumokat Adorjáni Endre és Farkas Pál a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából köztéri szobrot tervez Szekszárdon. A városi közgyűlés félmillió forintot szavazott meg a kivitelezéshez, de a két művész tovább folytatja a szponzorok felkutatását. Hamarosan várható a képzőművészeti lektorátus helyszíni bejárása, amely várhatóan szintén támogatja a szobor létrejöttét. Mint már beszámoltunk róla, a rétegesen egymásra helyezett kövek szegélyén az egyes korokra utaló motívumok kapnak helyet. A hitességre törekedve a többségük valóságosan létező emlékek lenyomata lesz. A motívumok keresése során megtudták, hogy Tolna megyei községek és városkák pecsétnyomóinak egész sorozata fennmaradt. Ennek kapcsán vetődött fel Farkas Pálban a gondolat, hogy a kivitelezésbe esetleg bevonják a tanítványaikat is. Farkas Pál birtokában van egy törött harang, ami akár 1848 jelképe is lehetne a műalkotásba építve. A szobor, amely mellett pihenő padok is vannak, nem tizenegy „rétegből” áll majd, hisz a honfoglalás előtt is éltek itt népek. Az elhelyezés véglegesnek tűnik, e szerint a Korzó áruház előtt, a hajdani óra helyén fog állni a szobor. Illusztrációnkon a fénymásolt fényképbe Farkas Pál rajzolta bele az emlékmű tervét, ami persze a kivitelezéskor nyeri majd el végleges formáját. Ihárosi I Rejtett értékeink Az Apponyi-család főispánjai Gróf Apponyi Géza Tolna megye történelmi családjai közül talán csak egyetlen akad, amely négy ízben is főispánt adott: ez a tiszt egyszerre tükrözi az uralkodó bizalmát, a megyében a birtok- nagyságot (csak a legnagyobb területtel rendelkezők kaphatták e rangot), de a főispán személyes rátermettségét, sőt a politikai helyzetet is. Az 1906. esztendőben kinevezett gróf Apponyi Géza és családjának hasonló szerepet betöltő tagjai egyaránt jó példát szolgáltatnak minderre. Az április 14-én megjelent Közérdek című hetilap még Dőry Pál alispán kinevezését rebesgette, Boda Vilmosét pedig cáfolta, de két héttel később már Apponyi megbízásáról szólt. Kovách Aladár levéltárost dicséri, hogy két hét múlva már megjelentette Az Apponyiak mint főispánok és Tolnavármegye főispánjai című cikkét, illetve adatgyűjteményét, amelyből mi is idézhetjük az érdekességeket, hiszen az 1055-ben kinevezett Fancel ispántól Verbőczin és Zrínyi Miklóson át 1884-től 22 éven át hivatalát viselő gróf Széchenyi Sándorig terjed a sor. Az első Apponyi, György gróf, 1777-ben hosszú időszak végére tett pontot, addig ugyanis a XVIII. században mindig a pécsi püspök volt egyben vármegyénk főispánja is, a török után 90 évig. Az agg főúr már három év múlva kéri a nádort, hogy terhes hivatalában fia, Antal helyettesíthesse. Neki ez jó előképzés lett későbbi valóságos főis- pánságához, amelyet 1790 és 1811-ig töltött be. Ez az időszak több szempontból is jelentős, mert a megye nemessége számos alkalommal más véleményen volt, mint főispánja, másrészt 1809-ben nemcsak az utolsó nemesi felkelés zajlott itt, hanem előtte első ízben nyitotta meg magyar nyelven (éppen március 15-én) a megyei közgyűlést a főispán. Szavai hat emberöltő távlatában, a ma embere számára is sokatmon- dóak: „A dicső nagyatyák és elődök lelke szállja meg és kísérje minden útjaiban a nagyatyák méltó maradékát, vármegyénk boldogítására és dicsőségére.” A hagyományokra gondosan ügyelő főispánt, akárcsak elődeit családjából, szintén májusban iktatták be. Kinevezése pontot tett arra az elvetélt kísérletre, amelyet a törvénytelenül kinevezett (báró Fejérváry vezette) kormány dicstelen ténykedése jelzett. Még az alispán is felidézte ezt, amikor a beiktatáson szokatlanul éles hangon fogalmazott: „volt főispánunk rég megvált ezen állásától puritán lelkületét követve s a hatalomszomjasok uralma alatt tétetett kísérlet a főispáni szék betöltésére, de meghiúsult, s mint a gyáva patkány a világosságból, úgy rettent vissza a kinevezett kormánybiztos a vármegyei törvényhatóság tisztító fűzétől”. (Valóban igaz volt: Mérő János kormánybiztos Szekszárdra utaz- tában már Sárbogárdról visz- szafordult s nem jött ide, ahol többezres felbőszült tömeg akarta elűzni... A főispán a Wekerle-kor- mány nézeteit vallotta, amikor kijelentette: „fő óhajom, erre fogok szerény erőmhöz mérten teljes lelkesedéssel és iparkodásommal törekedni, hogy megyénk területén a mezőgazdaság kapcsolatosan az iparral megerősödve fejlődésnek és virulásnak induljon, hogy közlekedési viszonyainkon javítsunk, fejlesztve és tökéletesítve a meglévőket, kibővítve és újra teremtve a még hiányzókat. .., szívemben hordom megyénk összes községeinek jóléti fejlődését”. Az 1927-ben elhuny Apponyi Géza fél évtizedig igyekezett királya, kormánya és elvbarátai elképzeléseit véghez vinni, miközben nem feledkezhetett meg a megyében legnagyobb, 24 ezer ka- tasztrális holdnyi birtokáról sem, amelynek jövedelme révén megyénk legnagyobb adózója volt, az utána következő hármat együttes adóösz- szegükben is megelőzte. Fia követte: Rudolf gróf 1917-1918-ban viselte megyénk főispáni tisztét, de a nehéz idők alig-alig tették lehetővé, hogy érdemi munkát végezzen. Mindenesetre az a szerénység és igyekezet, amellyel feladatukat ellátták az utókornak méltó példát adott. Dr. Töttős Gábor „Krisztus Jézus... megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” II Tim. 1,10. H úsvét, Jézus feltámadása a halálból, nem „pontszerű” esemény, hanem, - ha jól „értjük”, ami igazában felfoghatatlan - egyetlen hatalmas folyamatnak a kezdete. Erre utal az apostol által használt kifejezés: Megtörte a halál erejét - hatályon kívül helyezte a halált. A halál hatályáról a bűnbeesés előtti bibliai bizonyságtételben olyasunk; ennek értelmében az Úristen parancsának való engedetlenség mindenkori következménye a halál. A feltámadott Krisztus tanítványai a halál hatálya alóli mentesség örömével megtelve, a halált legyőző Uruknak örJó hír vendezve adták mindenek tudtára a jó hírt, az evangéliumot. A ma embere számára lehet, hogy ismerős a halál elkerülése, a haláltól való megmene- kedés pillanatnyi öröme, de félő, hogy sokak számára ismeretlen marad a Feltámadot- tal való kapcsolat hiánya miatt az a folyamatosságnak való öröm, amit éppen Húsvét után vihetnénk mi, mai tanítványok magunkkal. A mikor valakinek szemüveget kell viselnie, mert az addig könnyen megkülönböztethető dolgok kivehetet- len homályba süllyednek számára, olykor-olykor megtapasztalhatja, hogy különösen erős fényben újból jól lát. Jézus Krisztus jelenléte rávilágít olyan valóságára a romolhatat- lan, elmúlhatatlan életnek, ami mindennapi életünk félhomályában észrevétlen és felfoghatatlan marad számunkra. Ő azonban nem személytelen tárgy, mint egy szemüveg, amit elővehetünk vagy eltehetünk. Személyének hallatlan fénye tette Húsvét után egyre ragyogóbbá követőinek belső világát, a körülöttük lévő emberi és természeti környezetet is. I ígérete szerint Lelke által velük volt valahányszor őszinte, Vele való együttlét iránti vágy, ima hatotta át őket: Ilyenkor kapták, és adták tovább azt a fényt, ami az élet többletét jelentette, és jelentheti mindenkor mindeneknek. Szilvássy Géza református lelkész Istentiszteletek Szekszárdon Római Katolikus Szentmisék: Szombat 17.00 Újváros. 18.30 Belváros. Vasárnap 7.30 Újváros. 9.00 Belváros. 10.00 Újváros. 11.00 Belváros. 18.30 Belváros. Református Istentiszteletek: Vasárnap 10.00 Kálvin tér (gyermek-istentisztelet). 10.00 Kálvin tér, 18.00 Kálvin tér. Metodista istentiszteletek: Vasárnap 10.00 Munkácsy 1. (gyermek-istentisztelet). 17.30 istentisztelet. Szerda: 17.30 Bibliatanulmány. Szombat 16.00 ifjúsági bibliakör. Baptista istentiszteletek: Dózsa György u. 1. Vasárnap 10.00. Szerda 17.30. Evangélikus istentiszteletek: Vasárnap 9.30 német áhítat. 10.00 Luther tér. Bár felfoghatnám Már negyven éve tudom, hogy szeret, örök időktől fogja tudja é. Mérhetetlen kincs ez a szeretet, s értéke csak napról-napra nő. Bár felfoghatnám, micsoda csoda esett velem, hogy rám hullt mosolya, s hogy túl e véges földi élten micsoda kincset őriz é nekem! Füle Lajos y
