Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-07 / 57. szám
1996. március 7., csütörtök Megyei Körkép — DUNAFÖLDVÁR, PAKS És KÖRNYÉKE 5. oldal Hír-Rlokk Közgyűlés után IL A Tele- Paks városi televízió vendége ma este fél hattól Kiss Mihály, a legnagyobb atomerőműves szakszervezet, a PADOSZ elnöke lesz. Az éló' adásban a nézők kérdéseiket a (75) 310-471 és 312-466 számú telefonon tehetik fel a PA Rt. átszervezésével kapcsolatban a munkavállalói oldal álláspontjáról. Kanada Quebec tartományának küldöttsége látogatott el tegnap Paksra, ahol a város iparfejlesztésének arculattervezéséről, esetleges befektetők, gazdasági partnerek közvetítéséről tárgyaltak Herczeg József polgármesterrel. Csatornázásról kapnak tájékoztatást Pakson, ma 17 órától az érdeklődők, a városháza nagytermében rendezendő lakossági fórumon. A gázhálózat építésével együtt mód lesz az eddig még szennyvízvezeték nélküli területeken a csatorna kiépítésére is. Nőnapi Ez+az. A dunaköm- lődi faluház vendégei, nőnapi műsor keretében holnap este 17 órai kezdettel Aradszky László, Madarász Kati énekesek, Ihos József humorista és Harmath Andrea operett primadonna lesznek. Tavaszi napok Dunaföldvá- ron. A héten két rendezvény lesz a Duna-parti városban. Pénteken a Kertbarát kör tartja hagyományos borbírálatát a művelődési házban délelőtt 9 órakor. A zsűri elnöke dr. Janki Ferenc egyetemi tanár lesz. Este héttől zenés, táncos borkóstolót tartanak ugyanitt. Vasárnap 18 órakor ünnepi hangversenyre kerül sor, ugyancsak a művelődési központban, Itt- zés Gergely fuvolaművész, Nemes Ferenc és Serfőző Henrik konzervatóriumi hallgató zongoristák, és a dunaújvárosi zeneiskola kamaraegyüttese közreműködésével. A muzsikálást megelőzően Nagy Gábomé polgármester mond köszöntőt Dunaföldvár várossá avatásának évfordulója jegyében. Jótékonysági bál Duna- szentgyörgyön. A Magyar Vöröskereszt Dunaszentgyörgyi alapszervezete jótékonysági bált szervez. Az eseményre március 16-án, este 7 órai kezdettel, a művelődési házban kerül sor. A rendezvény első részében okleveleket nyújtanak át a többszörös véradóknak. A zenét Lacza Ferenc zenekara szolgáltatja majd. A bevételt a helyi rászorulók részére ajánlják fel. Minden vendéget szeretettel várnak. Pónya József Paks városától díszpolgári címet kapott „Nem akarok én itt szent lenni!” A nyugdíjas vezérigazgató, unokájával FOTÓ: GOTTVALD (Folytatás az 1■ oldalról.) Más kérdés, hogy akivel életemben sem váltottam szót, annak a véleménye mennyire érdekel. Miért tetszenék én az új embereknek? Ma is azok közé tartozom, akik közé régebben, és az ő véleményüket elfogadom. — Azt senki nem vitatta, hogy a város az Ön vezérigazgatói tevékenységének idején jelentó'sen fejlődött, az ellenzők viszont azt mondták, ez kötelesség volt, nem érdem. Hogy látja ezt? — Gondolkodásmód kérdése volt, mit hogyan teszek. Abból indultam ki, nem csak kilowattok, nukleáris folyamatok vannak, hanem egy környezet, a maga miliőjével, amiért tenni kell. Tudtam, hogy itt Pakson kell „leadózni”, mert ha a pénz Pestre kerül, többé nem jön vissza. A kezdetekkor holt város volt a lakótelep, meg kellett tölteni tartalommal, hogy idekötődjenek az emberek. Ezt csak az akkori idők módszereivel lehetett elérni, hát aszerint cselekedtem. Nagy viták voltak annak idején is, sőt nem egyszer fel is jelentettek, ez már csak emberi tulajdonság. Mindaddig amíg a város érdekében, közérdekből tettem dolgokat nem volt mitől félnem. Bejáratosnak kellett lenni a politikához, vagy ha úgy tetszik a hatalomhoz, mert ez hasznára vált az erőműnek, a városnak. Tévedés azt hinni, hogy ma ez másképp van, bár annak örülök, hogy a helyi adókkal az erőmű városnak nyújtott támogatása tisztává vált. — A sport mindig szívügye volt. — Gyermekkorom óta vonzódtam a sporthoz, elsősorban az ökölvíváshoz. Más iparágakban — például a vasútnál, a bányászatban — komoly hagyományai voltak a sport támogatásának, felismerték, hogy a kötődésben milyen nagy jelentősége van. A mi iparágunkban ez nem volt szokás, én úgy gondoltam, hogy elsősorban a gyermekek paksi gyökereit tudjuk megteremteni a sporttal, ma is úgy látom, érdemes volt pezsgő sportéletet teremtenünk. — Éppen ezért furcsa, hogy nemrégiben a „Nemzet Sportvárosa” kitüntetés alkalmából rendezett ünnepségre elfelejtették meghívni. — Személyesen ez nem sértett, hiszen én már nem vagyok vezető, az viszont bántott, hogy az atomerőmű jelenlegi vezetői néha voltak ott, mert az elvitathatatlan, hogy a cég a paksi sportélet szervezésében, finanszírozásában mindenkinél többet tett és tesz ma is. — A díszpolgári cím bizonyára felejteti ezt a rossz érzést. Mit gondol, a paksi emberek hogyan fogadják a kitüntetését? — Nyilván nem egyöntetűen ítélik meg, és ez így van jól. Soha nem egy kitüntetés reményében cselekedtem. Én ma már paksinak érzem magam, itt élek, ide tartozom, és meg vagyok elégedve azzal, ahányan nekem köszönnek. Rákosi Gusztáv Ötvenhárom millió forint támogatást kaptak Dunaföldvár az első tíz város között Dunaföldvár nagy összegű fűtéstámogatást - 53 millió forintot - kapott az államtól. Ennek részleteiről, felhasználásáról kérdeztük Ráthgéber Lászlóné alpolgármestert. Elmondta, hogy Nagy Gábomé polgármester több fórumon hangoztatta, hogy a gázolaj támogatás elosztása igazságtalan, nem a tényleges rászorultságot tükrözi. Ez ügyben a köztársasági elnökkel is beszélt. Valószínűleg ennek is tulajdonítható, hogy a város igen nagy összeget kapott. Dunaföldvár az ország 10 legjobban támogatott települése közé tartozik. Ezt az ösz- szeget csak fűtéstámogatásra lehet fölhasználni, így kétféle rendeltetése lesz. Az egyik a még gázolajjal fűtők támogatása. Ez alanyi jogon jár, a lakás nagysága, és az abban lakó személyek száma alapján. Ezt a 95-96-os fűtési szezonra is meg lehet igényelni március 30-ig. Az összeg másik feléből a gázfűtésre való átállókat támogatják. — pataki— Róhn Mátyás nemzetközi konferencián járt Nem minden múlik a pénzen A Bodeni tó mellett rendezték meg azt a Nemzetközi Terü- leti-és Falufejlesztési Konferenciát, melyre Európa minden országából érkeztek képviselők. Magyarországot egy néhány fős delegáció képviselte, többek között ott volt Györköny polgármestere, Róhn Mátyás is. — Részt vettünk több szakmai előadáson. Ezek témája: a kistelepülések jelene és jövője. Szó volt arról, hogy az egyes országokban a falvak milyen helyzetben vannak. Az Európából érkezett delegációk bemutatkoztak. Györköny és Tolna megye írásos, feliratos, és fényképes anyagai mellett videofelvételek bemutatásával ismertette helyzetét. Felvázoltuk problémáinkat, terveinket, eredményeinket és emellett a jövő felé vezető utat is. — Mik a tapasztalatok? — Voltak elméleti és gyakorlati foglalkozások. Ez utóbbiak abból álltak, hogy megtekintettünk több mintatelepülést, melyek a Bodeni tó mellett találhatóak. Az előadások témái rendkívül aktuálisak és érdekesek voltak. Kimondottan biztatták a Györkönyhöz hasonló magyar kistelepülések képviselőit, hogy ne adják fel a reményt a működési problémák miatt. Voltak viszont olyan témák is, melyekhez nekünk a szerény anyagiak miatt nem volt hozzászólni valónk, mert számunkra irreálisak voltak a' megemlített számok, feladatok. Például az egyik ilyen településen egy külön tervezőgárda tervezte meg a házakat. Ezt kiajánlották a lakóknak, és aki a terv szerint alakította át, vagy építette a házát, annak 60 ezer (!) márka támogatást adtak. Ehhez hasonló bennünket nem fenyeget. — Egy olyan település, mint Györköny, fejlettség szempontjából milyen eséllyel indulhat a nyugati falvak nyomába? — Az biztos, hogy tőlük nagy mértékben le vagyunk maradva. Főként anyagiak korlátozzák a lehetőségeinket. Ám úgy gondolom, hogy sok esetben a problémamegoldó képességünkkel van a baj. Nagyobb elszántságot, lelkesedést kellene tanúsítaniuk a magyaroknak. Bizonyos, hogy nem minden a pénzen múlik. Rengeteg dolog kivitelezhető pénz nélkül, vagy kevés anyagi ráfordítással. Itt gondolok a települési összefogásra. — Miben látja a megoldást? — A községi feladatok koordinálásában és az előbb említett összefogásban. A helyi kezdeményezésekre, a munkahelyteremtő beruházások beindítására, a falusi turizmus fejlesztésére kellene anyagi forrást találnunk. Fontos az is, hogy hosszú távon kell gondolkodni, mert csak így lesz jövője egy magyar kis községnek.-GPaksaméta írta: Rákosi Gusztáv Mágnás Miska Tfét meghívást is kaptam a héten. Az egyik nem kifejezetten J\. nekem szólt, mindenkinek aki szereti az operettet. Szombaton este a paksi művelődési központban Szirmai Albert klasszikus darabját tekinthetik meg az érdeklődők, hirdetik a plakátok városszerte. Nem is lenne ez különösebben érdekes, ha nem állna ott a következő' szöveg: „Az előadás a Paksi Atomerőmű Rt. támogatásával kerül bemutatásra. ” Nem én találtam ki, városszerte mondják, stílszerű. A másik meghívás magánjellegű volt, Dobre László, régi barátom invitált, látogatnám meg már egy este, néznék körül a portáján. Nem mintha Mágnás Miska lenne, dehogy. Sosem volt ó gazdag, de szegényember sem, mint ahogy a mostanság megjelent néhány újságcikk sejteni engedi. Kétszintes házban él, mint mondja akkor építette, mikor még lehetett, adtak hozzá kölcsönt is, szerencsére mára már elfogyott a hitel. Valóban, a szegénységnek nyoma sincs, tisztes, szerény jólétről árulkodik minden, a konyhaasztalon a rántott csirke, innivaló is kerül mellé, a radiátorok jóleső meleget árasztanak. Tudtam én, hogy ha közszereplést vállalok, nem fog mindenki jót írni rólam — szól a meghívás okáról Dobre László — az azonban mégiscsak túlzás, hogy a zsebemben kotorászik néhány kollégád, hogy nem arról írnak, amit én mondok, hanem amit ők képzelnek. Nem tartoztam én még senkinek, a sörömet mindig ki tudtam fizetni, segélyért sem mentem még soha. r núsíthatom, ez így van. Régóta ismerjük egymást, atomerőmű ügyben voltak is vitáink, ettől a jó viszony nem romlott meg. Úgy van ez, mint a futballmeccs után, állapítjuk meg: aki látta, azzal vitatkozunk, aki ki sem jött a meccsre, az ebbe ne szóljon bele. Az atomerőművel kapcsolatos vita ilyenképpen a paksiak ügye, aki nem itt fekszik, nem itt ébred, ne osszon igazságot nekünk. ARUHAZAI 32. sz. ■ ■ r j Kölesdi ut i i
