Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-02 / 53. szám
1996. március 2., szombat Hétvégi Magazin ( 11. oldal Völgyek találkozója Az évek során, amelyek a társadalmi rendszerváltást követték, azt tapasztalhattuk, hogy az egyén természetéből fakadó közösség utáni vágy újabb és újabb formákban ölt testet. Ennek egyik követendő példájával találkozhattunk a közelmúltban Szekszárdon a faddi völgyben. Itt a szőlősgazdák adtak találkozót, hogy megmutassák egymásnak saját termésüket. Amolyan házi borversenyt rendeztek, de ennél azért többről volt szó. Az egyik szervezővel, vagy nevezzük így, a találkozó szóvivőjével, Módos István bortermelővel beszélgetünk ez esemény tapasztalatairól. Csak zárójelben jegyezzük meg és a személyazonosság miatt, hogy ő a Tolna Megyei Kézműves Kamara elnöke. — Milyen ötlet alapján született ez a találkozó? — A faddi völgyben kb. 30 szomszédos gazdát hívtunk azzal a szándékkal, hogy megkóstoljuk milyen lett a borunk. Kezdetben ez csak szűkebb kör volt, de mind nagyobbra kerekedett. Amint egyik-másik szomszéd is hallotta, szervezni kezdtük és gyorsan jött az ötlet, hogy versenyeztessük is a borokat. Nem kellett messze mennem, hogy a bíráló bizottságot megkeressem. Öcsémet, Módos Ernőt, a borászatban sokan ismerik. Hetekkel a találkozót megelőző időponttól lázas munka kezdődött a völgyben. Két tanyában, Csapláréknál és Riblingéknél gyűjtöttük össze a borokat, megfelelő hőmérsékleten tárolva. 29 borminta került így terítékre, ezt értékelte a háromtagú bizottság. Az öcsémén kívül Kovács Ferenc, és Halász János mondott szakvéleményt a borokról. — Eközben mit csináltak a gazdák? — Egy másik tanyában beszélgettünk gondjainkról. Pl. az övárok karbantartásáról, a sövénynyírásról, határvita is kerekedett. A tél okozta károk helyreállításáról is esett szó. Azt látnunk kell, hogy amit eddig a városi önkormányzat elvégzett, pl. útfenntartási munkákon belül, arra sem most, sem a jövőben nem lesz pénze. Ezért úgy döntöttünk, hogy saját magunk csináljuk meg, hiszen mi vagyunk leginkább érdekeltek, hogy gépkocsival meg tudjuk közelíteni a szőlőnket. Kijelöltünk egy napot, hogy mikor lesz ilyen munkavégzés. — Maradjunk kicsit a borversenynél, mielőtt tovább fűznénk a gondolatainkat. Ilyen versenynek mindig akadnak - mai szóhasználattal élve - szponzorai. Volt itt is ilyen ? — Mi is komolyan vettük a játékunkat, de voltak, akik még komolyabban. A balparásztai kis mezőgazdasági bolt például , agrámaptárakat, növényvédőszereket, tanácsadó lapokat adott. Mások szakmai könyveket hoztak, jutalmul az oklevél mellé. A 29 borból öt aranyérmes lett, közülük három vörösbor volt. Győztes lett egy gazda Rosé-ja. Tízen ezüst, hárman bronz minősítést kaptak a boraikra. — A bor mellől nem hiányozhat némi magyaros íz sem! — Mi is csülökpörkölttel igyekeztünk enyhíteni a borversenyben született és éjfélig tartó vita hevességét. — Az a hír járja, hogy lesz folytatása ennek a találkozónak és ez már nem marad a faddi völgy határain belül. — Valóban úgy kezdtünk el gondolkodni, hogy megérné a szomszédos völgyekkel közösen szervezni a következő találkozót. Tesszük ezt annál is inkább jó szívvel, mert érdeklődtek már, hogy jöhetnének-e ők is. Ezt még a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt szeretnénk megrendezni. — A hegyközségekre vonatkozó törvények, rendszabályok szerepeltek-e a találkozókon? — Amíg a törvények kötelezően rónak feladatokat, addig az ilyen találkozók önkéntessége a fontos. Nem a hegyközség ellen szervezkedünk mi, hanem inkább annak gyakorlati megvalósítását, a törvény betöltését jelenthetik ezek a találkozók, amelyek közelebb hozzák egymáshoz a gazdákat. — Családtagok, feleségek, gyermekek is részt vehetnek? — Ez már egy továbbfejlesztett formája lesz a völgyek találkozójának. Reményeink szerint olyan kapcsolatrendszer alakulhat ki gazdák, gazdaságok között, amit - némi túlzással - akár az országhatárainkon túlra is szélesíthetünk. — Játszunk tovább a gondolattal! Miért ne lehetne ezt a völgyek találkozóját idegenforgalmi hasznosítással egybekötni? Nem kell ehhez semmilyen alapítvány, csak ez a jókedvű egyet akarás. Ehhez a népi hagyományokat zenével, tánccal egybekötve már a völgyek fesztiváljánál tarthatunk. Képzőművészeti vonatkozásban tanyatárlatokat is képzelek, vagy más műfajban bordalversennyel is lehet színesíteni egy ilyen találkozót. . . — Érdekes elgondolkodni ezen az ötletsoron, amit most mondott, mert ennek máris vannak csírái. A családi körök készülődése igazi vendégváró hangulatot jelzett, amit valóban fel lehet használni idegenforgalmi látványossághoz is, és ehhez tényleg nem kellenek utazási irodák. Mi borral is meg tudjuk pecsételni a szőlősgazdák völgyi szövetségét. A legfontosabb a békés egymás mellett élés és az eredményes munka. Decsi Kiss János Mintha mese volna... pedig minden szava igaz, még ha a mai válásokkal, veszekedésekkel teli világunkban hihetetlennek tűnik is. Budapesten születtem és itt is nevelkedtem, de aztán a benzingőztől bűzlő, rohanó hatalmas forgatag helyett a békés vidéket választottam. Virágos rétek, szép erdők, jól karbantartott szántóföldek között éltem le életemet. Folyton utaztam, ez lett életem fontos tényezője, így tudtam végezni a dolgomat. Egy ilyen utazásomkor aztán az egyik kis faluban egy csodálatos kincset találtam. Ráakadtam egy még gyereknyi leánykára... aztán, mintha mese volna, meglátni és megszeretni egy pillanat alatt! Megláttam, megfogtam a kezét... ez a kézszorítás pedig a mai napig is tart, és megmarad mindaddig, amíg valamelyikünk keze végleg el nem emyed. Amikor ezt a kis falusi lánykát magamhoz vettem, nem tudtam, nem is sejthettem, hogy nékem a sorsom micsoda ajándékot adott osztályrészül. Megtanultam, mi az az igaz szerelem; mi az, amikor az ember akár érdemli, akár nem, mindig csak jót kap! Csodálatosan szép, de rendkívül nehéz és bizony sok küzdelemmel járó pályámon, aminek célja a bajbajutott állatok, közvetve pedig az ilyetén bajbajutott emberek megmentése és megsegítése volt, hihetetlen erőt és segítséget adott ez a háttér, segítség. S ez aztán mindig erősödött azáltal, hogy minket a mi jó Istenünk öt erős, egészséges gyerekkel ajándékozott meg. Voltak természetesen gondok és nehézségek, de szerintem úgy szép az élet, ha zajlik... A mi életünk nagyon szép volt, mert mindig zajlott, a felmerült nehézségeket és akadályokat pedig mindig sikerült leküzdeni, az öt gyereket szépen felnevelni. A gyerekek felnövekedtek és életsorsuk elsodorta tőlünk, de jó szívük mindig visszahozza őket, mindig eljönnek Mamát, Papát látogatni, idehozták sorban az ő ajándékaikat, a kis unokák sorjában itt tették első lépésüket. Névnap, születésnap nem múlhat el úgy, hogy mindnyájan el ne jönnének, vagy ha ez nem sikerül, a mi telefonunk mindig csörög! így teltek az évek szeretetben, békességben. Hiába, rohan az idő, s mi azt a csodálatos ünnepet is megélhettük jó erőben, egészségben, hogy a mi gyerekeink, unokáink, rokonaink köszönthettek minket az aranylakodalmunk alkalmával. Mintha mese volna, olyan a szerelmünk. Igaz szeretettel telve a mi szívünk, Annak pedig mindazt, amit így megadta A mi Teremtőnknek legyen ezért hála... Dr. Fodor László „Mosolygó Tolna megyéért” - Az én párom Mintha mese volna... Az ÁNTSZ Tolna Megyei Intézete és a Tolnai Népújság ajándékát Hangyái János, bonyhádi kollégánk adta át Fodor bácsinak és feleségének Rejtett értékeink Debulay Antal munkássága Egy-egy ember alakjai sokszor nem a hivatalos elismerés vagy a történelem lapjai őrzik leghívebben, hanem ezrek és ezrek élő emlékezete. Minden bizonnyal ilyen Debulay Antal, akinek francia származású őse - ahogy ezt kutatásaiból tudjuk - 1802-ben érkezett Szekszárdra, hogy egy bécsi cég megbízásából az újonnan épülő belvárosi templom toronyóráját ideszállítsa és beszerelje. Az építkezés azonban 1804-ig tartott, az ifjú lakatost pedig megkedvelte idősebb Augusz Antal, s nagy munkája után is marasztalta: megbízták - az utóbbi években úgy látszik legyűrhetetlen technikai problémát jelentő - óra kezelésével és ápolásával. Az egy évszázad alatt a lakatos szakmában jó nevet szerző, négy nemzedéken át hagyománytartó család szolid jólétébe született 1906 március 6-án Debulay Antal. Apja Imre, aki hajdanán Hegedűs Gyulával, az e néven híressé lett színésszel járt polgáriba, fiát gimnáziumba adta, majd Szekszárdon akkor indult felső kereskedelmi iskolába járatta. Mar diákkorában szorgalmasan írogatott az ifjú Antal, irodalmi pályázatot nyert, sőt 1924-ben Jó munkát! címmel saját zsebből kinyomtatott cserkész folyóiratot is alapított, szerkesztett. Kilenc év múlva, a gödöllői világtalálkozón fényképével nyert díjat: ő készítette a legszebb Horty- felvételt. Ekkoriban több cikke jelent meg a Magyar Cserkészben, írt sportregényt is. Szekszárdot az időközben a megye legjelentősebb pénzintézetévé fejlődő Szekszárdi Takarékpénztár kedvéért hagyja el: a paksi fiók igazgatója lesz. Az országosan is jelentős politikus, Klein Antal baráti körébe kerül, sokszor minisztereket, nagyköveteket látnak vendégül. Debulaynak a francia követ felajánlotta, hogy költözzön ősei hazájába, de ezt elhárította. Ott volt főrendezőként azon a nevezetes vadászaton, amelynek elemeiből a Rajk-pert koholták, s amelynek legkisebb szereplőjét is évekre elítélték. Őt azért nem, mert - alkalmatlanság mondvacsinált indokával - Nagykanizsára helyezték. Az 1960-as evektől, immár szülővárosában egyre többször fog tollat: megírja a Tolnamegyeiek 1889-es Kossuth-láto- gatásának történetét, a híres szekszárdi építészcsalád, a Stannok történetét a Műemlékvédelem számára, az újvárosi templom építésének krónikáját, s amire különösen büszke volt: Tolna megye műemlékei című tanulmányát. Kéziratban maradt a takarék- pénztár 102 éves története, a szekszárdi temetőkben nyugvó híres helybéliekről szóló műve, de több cikke a helyi sajtóban megtalálható. Furcsa véletlen miatt, de neki köszönhetjük a rokoni levelezésen kívül az egyetlen Babitsnak írott, innét küldött levelet is. Még első külföldi útján, amikor a cserkészekkel 1929-ben Olaszországba ment, megismerkedett egy itáliai szépséggel, s az ő számára kérte Babitstól, hogy fordítsa le neki a Fekete szem éjszakája című kedvelt dal szövegét olaszra, amit a költő meg is tett. (A levélváltást Csányi László közölte tanulmányában.” Összes müve közül Debulay Antal méltán volt legbüszkébb példaszerűen megírt és összeállított családtörténetére, amelyet szerényen ugyan bátyja gyűjtésének javára ír, de ennél azért sokkal több az ő feldolgozó munkája: minden valaha élt Debulayról rövidebb-hosz- szabb életrajz szól, amihez az összes fellelhető forrást felkutatta. Kezdetben tagja és lelkes támogatója volt a szekszárdi városismereti klubnak, később már csak feledhetetlen idegen- vezetésein hallhattak tőle a régi helyi alakokról, híres és jellegzetes egyéniségekről. Élete alkonyán, 1984-1985- ben mondta magnóra pályáját, emberi élményeit és anekdotái egy részét. Ebből különösen a Rajk-per előzményei érdekelhetnék a történészeket. Csöndes magányban halt meg Szekszárdon 1986. július 20-án. Temetésén még a fél város ott volt és emlékezett, csak „hálás” szülővárosának nem jutott sem akkor, sem azóta megfelelő alkalom elismerése méltó kifejezésére... Dr. Töttős Gábor „ ... a mi Urunk, Jézus Krisztus .. . gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”. 2Kor 8:9 Pál apostol e néhány szóban csodálatra méltó tömörséggel foglalja össze, mit tett Jézus, és azt miért tette. Jézus bővebben szól a gazdagságról és a szegénységről egyik példázatában. Böjt idején az emberi élet nagy ellentéteiről a gazdag és Lázár példáján át figyeljük meg, mire tanít bennünket Urunk. A példázat (Lk 16,19-31) az ellentétek mesteri fokozására épül. Létünk torzképét Jó hír mutatja a koldus Lázár, aki fekélyekkel tele fekszik a gazdag ember közvetlen közelében, aki bíborba és patyolatba öltözik, és nap mint nap fényes lakomát rendez. A koldus csak annyit kíván, bárcsak jóllakhatna a dús asztalról lehulló morzsákkal. De csak a kutyák jöttek el és nyaldosták sebeit. Ennek földön túli torzképe, amikor a gazdag gyötrődve vágyakozik, hogy Lázár ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse nyelvét a lángban gyötrődőt megszánva.- Az ellentétek között azonban nincs feloldás, áthidalás”. „ .. .közöttünk és közöttetek nagy szakadék tátong ...” - mondja Jézus, Ábrahám szájába adva a szót. Jézus példázata befejezés nélkül ér véget. Valaminek történnie kell! - Ez azonban nem a szavak, hanem a tettek síkjára kívánkozik. A példázat nem mondja, hogy a bíborba öltözött feláll asztalától és egy tállal elindul ki a kapun, hogy letegye azt a koldus Lázár elé. Nem mondja a példázat, de Jézus erre késztet, Ő ezt tette: Gazdag létére szegénnyé lett, hogy mi, szegények és leendő szegények meggazdagodjunk. Van áthidalás: A böjt. Legyen készségünk ennek gyakorlására! Szilvássy Géza református lelkész Istentiszteletek Szekszárdon Római Katolikus Szentmisék: Szombat: 17.00 Újváros. 18.00: Belváros. Vasárnap: 7.30: Újváros. 9.00 Belváros. 10.00 Újváros. 11.00 Belváros. 18.00 Belváros. Református Istentiszteletek: Vasárnap 10.00 Kálvin tér (gyermekistentisztelet). 10.00: Kálvin tér. 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek: Vasárnap 10.00: Luther tér. Metodista istentisztelet: Vasárnap 10.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). 17.30 istentisztelet. Szerda: 17.30 Bibliatanulmány. Baptista istentiszteletek: Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 10.00. Szerda: 17.30. A főiskola felvállalta Kész a Csányi kutatószoba Az aranytollas szekszárdi publicista, Csányi László két éve halt meg. Hagyatékának gondozására, megfelelő elhelyezésére eddig nem akadt „jelentkező”. De most a Pedagógiai Főiskola lépett... — Jól tudom, hogy az „E" épületben Csányi emlékszobát rendeznek be? — Inkább kutatószobának nevezném - mondta az intézmény főigazgatója Horváth Béla -, már gyakorlatilag kész, megnyitni március 21- én fogjuk. — Mi került ide? — Csányi László könyvtára (folyóiratai nem), éremgyűjteménye és néhány személyes tárgya. Hosszadalmas ügy volt ez a hagyaték körüli huza-vona, míg végül is a főiskola lépett. Saját költségünkre rendeztük be a helyiséget, az örökösök pedig letétbe helyezték nálunk a tárgyi emlékeket. — Ezek szerint az önkormányzatnak semmi érdeme nincs? — Nem hiszem, hogy ilyen sarkosan kéne fogalmazni. Felvállalta ezt a dolgot a főiskola, mert úgy éreztük, hogy ennyivel tartozik a város, a megye Csányi Lászlónak.- W( « à
