Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-23 / 70. szám

Az operabál kulisszatitkairól Közéleti Kaszinó néven, a vidéki hétköznapo­kat színesebbé tévő talk-showt rendezett csü­törtökön este a Gemenc Interservice Szekszár- don, a Gyermekek Házában, a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával, mint társ- szervezővel közösen. Három vendég volt: Bok­ros Lajos lemondott pénzügyminiszter mellett a budapesti Operabál szervezője, Gyulai Gusz­táv, valamint Molnár György, a Magyar Pro­tokoll Szövetség titkára. A kaszinó vendégeit a szervező, Papp Timea köszöntötte. Nem kis bá­torság kell ma talk-show-t indítani a televízió által fotelba szoktatott közönségnek, mert nagy az érdektelenség, a bukás veszélye. Hogy még­sem teljesen reménytelen a helyzet, azt éppen ez a csütörtöki est mutatta meg. Operabálon? Kidumálta magát, hangzott a válasz. Egyébként is az operabál nem sznob belső parti volt, hanem „opera-ügy”, mondta Gyulai Gusztáv, hozzá­fűzve, hogy nincs gazdag társa­dalom gazdagok nélkül. Hogy milyen hatalmas mun­kát jelentett az est megrende­zése, azt a szekszárdi tévések által készített film jól mutatta. Miként lehet, hogy a Magyar Televízió mégis elég félresike­rült közvetítést sugárzott? - kérdezte az egyik jelenlévő. — Bárki bármit mond, Vinkó József műsorvezető nem volt alkoholos állapotban, leg­feljebb úgy nézett ki - mondta Gyulai Gusztáv, hozzátéve, hogy Vinkó nagyon harmoni­kus, összeszedett ember, csak - mint neki bevallotta - még soha nem vezetett élő adást. Az Operabáli védnökök név­sora Bokros Lajos nevével kez­dődött. Az ex-pénzügyminiszter nem jelent meg az estélyen. Va­jon, a protokoll szabályai sze­rint járt-e el? - hangzott a kö­vetkező kérdés. — Igen, nagyon udvariasan az előző nap értesített bennün­ket, hogy ne várjuk, így neki nem is terítettek - hangzott a vá­lasz. Anticiklusos miniszter Az est második felében Bok­ros Lajos lépett a pódiumra, őt a kérdezettből kérdezővé átsorolt Gyulai Gusztáv - úgy is mint egykori tévériporter - faggatta lemondása hátteréről, jelenlegi életformájáról. Bokros higgad­tan, de nagy humorérzékről ta­núságot téve válaszolgatott. — Amíg a kormány tagja voltam, nagy felelőség hárult rám, hogy mit mondok, mit te­szek, most ez magánügy, de je­lenleg is csak azt mondom, ami az országnak jó. Egyébként pe­Bokros Lajos csomagot kapott Gyulai Gusztáv és Molnár György dig, amikor pénzügyminiszter voltam, akkor is megvolt a ma­gam külön véleménye, amit nem rejtettem véka alá. De nem tar­tom helyesnek, hogy aki kilép egy csapatból, az csak negatív jelzőket használjon. Nekem po­litikailag és erkölcsileg ilyen a habitusom - vallotta Bokros La­jos, amivel tulajdonképpen vála­szolt arra a kérdésre is, hogy mi­ért épp a lemondását követően kérte felvételét az MSZP-be. Megtartóztatta magát — Már Miskolcon beléphet­tem volna, de megtartóztattam magam. Most, hogy a lemondá­som után a szocialista párt kép­viselőinek nagy része biztosított erkölcsi támogatásáról, úgy éreztem kötelességem belépni a pártba. Egyébként is azt mond­ták rám: „anticiklusos gazda­ságpolitikát” folytatok. Hát a po­litikával is így vagyok. Minisz­terként még a látszatát is el akar­tam kerülni annak, hogy érdek­ből kérem a felvételemet a szo­cialista pártba. Ami a jelenlegi státusát illeti, papíron Bokros Lajos a felmon­dási idejét tölti, egyébként pedig szakértőként továbbra is az ál­lamháztartás reformján dolgo­zik, bár ezt csak Gyulai Gusztáv keresztkérdései nyomán ismerte el. A pénzügyminiszterség szakmai kihívást jelentett szá­momra - mondta - azért vállal­tam a felkérést, hogy megpró­báljam megállítani a csőd felé rohanó országot. Szerencsém volt, az elődöm, Békési László ugyanazt akarta mint én, csak ő nem kapott bizalmat. Nekem fél év béke megadatott - jelentette ki Bokros. Az utódját, Medgyesi Pétert 12 évvel idősebbnek, nagy közigazgatási gyakorlattal rendelkező szakembernek ne­vezte, aki valószínűleg végre tudja hajtani a rábízott feladato­kat. Nem és nem — A pénzügyminiszter a kormányban az az ember, aki­nek minden felesleges igényre nemet kell mondania, ezért egy­általán nem népszerű, de nem is azért fizetik - hangzott el. Ami a jövőt illeti, Bokros Lajos szerint a XXI. század az informatika százada lesz, amikor csak a tu­dás és a kapcsolati tőke fog számítani. - Azok lesznek a nyertesek, akik monopólium­ként tudják használni az eszüket. Olyan évszázad küszöbére ér­keztünk, amelyik csak a minő­ségi munkaerőt értékeli, betaní­tott, segédmunkásra nem lesz szükség, hihetetlen mértékű szakadék nyílik műveltség, va­gyoni és civilizációs téren. Ezért mondom állandóan a gyereke­imnek: tanuljatok, mert munka- nélküliek lesztek - szólt az üze­net értékű zárszó a közéleti ka­szinó közönségének. F. Kováts Éva Szemérmes kérdések A Gyulai Gusztáv-Molnár György párost a szekszárdi vá­rosi televízió műsorvezetője, Dörmer Csaba faggatta az Ope­rabál kulisszatitkairól. A dolgo­kat megvilágítandó, előbb leját­szották a szekszárdi stáb által a helyszínen, az előkészületeket megörökítő tévéfilmet. Az esten ezúttal nemcsak a műsorvezető, a résztvevők is feltehették kér­déseiket. Igaz, csak írásban és azok közül sem mindegyiket tolmácsolták a tapintatos mű­sorvezetők, jóllehet, ennek a műfajnak épp ez adná meg a pi­kantériáját. Annál is inkább, mi­vel a közéleti kaszinó vendégei mindannyian rutinos nyilatko­zók, amire nem akartak, arra úgysem válaszoltak. Ezt tette Bokros Lajos is, aki konzekven­sen és igen ügyesen kitért a ma­gánéletéről faggatózó kérdések elől. Nyilván épp így hárította volna el a „zsebbe vágó” kérdé­seket is - feltéve ha felteszik neki. Szmoking helyett garbó Amúgy a közéleti kaszinó ki­váló szórakozást nyújtott a résztvevőknek. Az est első órá­jában az operabálról és az eti­kettről folyt a szó, mert hogy a két dolog szorosan összefügg. Ezt bizonyítják a közönség olyan kérdései is, mint például, hogy miért engedték meg Mar­kos Györgynek, hogy zsakett he­lyett garbóban jelenjen meg az FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY A tuberkulózisról: tendenciák, védekezés, esélyek Beszélgetés dr. Szabó Károly főorvossal Az elmúlt évtizedekben az emberiség abba a hitbe ringatta magát, hogy si­került úrrá lennie a járványokon, a sok áldozatot szedő fertőző betegsége­ken. Az évezred végére azonban világossá vált, hogy ez nem más, mint illú­zió. Megjelent az AIDS, ami ellen tehetetlen az orvostudomány, újra fel­ütötte a fejét a pestis és a diftéria, hatalmas hullámokban támad a tbc, és a fertőző májgyulladás. Március 24-e a tuberkulózis világnapja, ezen a na­pon jelentette be Robert Koch 1882-ben a tbc kórokozójának felfedezését A tbc nem is olyan régen népbeteg­ségnek számított Magyarországon. Olyan sok áldozatot szedett, hogy Morbus Hungaricus, azaz Magyar Betegség néven emlegették. A tuber­kulózis elleni küzdelmet a második világháború utáni magyar egészség­ügy „sikersztorijaként” tartják szá­mon, nem alaptalanul. Az ötvenes évek elején évente 30-35 ezer tbc-s megbetegedés volt, közöttük 5 ezer fölötti volt a gyermekek száma, s igen magas volt a halálozás. Az 1990-es évben 3658 megbetegedés volt az or­szágban, közöttük csupán 10 volt a gyermek, és ez utóbbiak közül egyet­len egy sem halt meg eben a beteg­ségben. A javulás egyértelműen a tü­dőgondozói hálózat kiépítésének, a rendszeres szűrésnek, az újszülöttek és kisgyermekek BCG oltásának, a tbc elleni hatásos gyógyszereknek köszönhető. Csakhogy az utóbbi években aggasztó jelek mutatkoznak világszerte, így hazánkban is. Erről beszélgettünk dr. Szabó Károllyal, a megyei kórház tüdőgyógyászati osz­tályának vezető főorvosával. — Véleménye szerint mi az oka a megbetegedések szaporodásának? — A hetvenes évek idején leki­csinyelték ezt a betegséget, még orvosi körökben is. Igaz, hogy a tbc visszaszorult, de mindig is je­len volt. Az utóbbi években a romló gazdasági helyzet hatására kialakult egy veszélyeztetett kör, amelynek tagjai nem járnak szű­résre, nem vesznek részt kezelé­sen, s terjesztik a betegséget. A rendszerváltást követően igen so­kan érkeztek Magyarországra olyan országokból, ahol nem volt a miénkhez hasonlóan magas színvonalú a tbc kezelése és szű­rése (elsősorban a volt keleti blokk országaira gondolok), s bizony hozták a kórokozókat. — Megyénkben is emelkedett a megbetegedések száma? — Sajnos igen. A tbc-ről tudni kell, hogy a közhiedelemmel ellen­tétben nagyon jól gyógyítható beteg­ség. Útját lehet állni a rendszeres szű­réssel, kezeléssel. Ha valaki csak egy kicsit is hajlandó az együttműködésre az egészségügyi szervekkel, már ren­dezhető az állapota. A tapasztalatok azt mutatják, 100 betegből 98-at meg tudunk gyógyítani, mégpedig úgy, hogy egy fillérjébe sem kerül, az igen drága gyógyszerek erre a betegségre ingyen állnak a páciensek rendelke­zésére. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy a mostani negatív tenden­ciát visszafordítsuk, ám ehhez az ál­lampolgárok együttműködése is kell, vagyis az, hogy minden felnőtt lakos vegyen részt évente szűrésen, s ha szükséges működjön együtt az orvo­sokkal saját és környezete egészsége érdekében. venter Perczel Mór. Relief. Gipsz. D.Z. mo­nogram. Mérete: 35x29 cm. Relief­mélység 3,5 cm. Múlt századi nyomat alapján készítette és ajándékozta: Deér Zoltán, 1996. Bonyhád. A Völgységi Múzeum törzsgyűjteményéből Perczel relikviák ► 4 Bokros Lajos nem bálozott, inkább lemondott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom