Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-14 / 63. szám

16. oldal Hétvégi Magazin 1996. március 14., csütörtök Teszt a szerelemről Miként viszonyulok a szerelemhez és a partner- kapcsolatomhoz? (Ha je­lenleg egyedül él, akkor a válaszadáskor gondoljon a korábbi tapasztalataira!) Önmaga megismerésé­hez segít hozzá az alábbi teszt, amelynek kérdéseire négyféle válasz adható:- az állítás mindig igaz (3 pont),- gyakran igaz (2 pont),- néha igaz (1 pont),- soha sem igaz (0 pont). íme a kérdések:- Társaságban a partne­rem gyakran semmibe se vesz.- Istenítve szeretem őt, noha gyakran kételkedem a szerelmében.- Ő gyakran levert, gondterhelt. Ilyenkor fon­tosnak tartom, hogy hát­térbe szorítsam a saját igé­nyeimet, és csakis rá össz­pontosítsak.- A partneremnek rit­kábban van kedve szeret­kezni, mint nekem.- Nem könnyű mindig a másik kedvében járni.- Ha a házastársam (vagy élettársam) más nő­ket mustrálgat csodálattal, úgy érzem, hogy átnéz raj­tam.- Már nem tesz bol­doggá ez a kapcsolat, de nem tudok kilépni belőle.- Nem hiszem, hogy a partnerem sokáig búsla­kodna, ha elhagynám. Valamiért mindig olyan emberekbe szeretek bele, akik nem tesznek jót nekem.- Gátlásaim vannak az ágyban, és nem tudom el­képzelni, hogy egy férfit „levegyek a lábáról”. A teszt eredménye: 0-4 pont. Nem hagyja, hogy bárki tönkretegye az önbecsülését, még az sem, akit ön szeret. Szerelmé­nek is mindig világossá tudja tenni, hol vannak az ön által meghúzott határok. 5-10 pont. A másik ked­véért sok mindent elfogad, de saját magára is gondol. Olykor mégis fenyegeti az a veszély, hogy elhanya­golja a saját vágyait, érde­keit. 11-20 pont. Csökken az önbecsülése, amikor együtt van a szeretett férfival. Ta­lán sokszor csalódott már, vagy az első szerelme vi­szonzatlan maradt. 21-30 pont. Olyan rossz a véleménye saját magáról, hogy a partnerkapcsolatá­ban szinte mindent elvisel, lenyel. Pedig nem boldog. Ahelyett, hogy az energi­ája az alkalmazkodásra menne el, meg kell tanul­nia, hogy küzdjön a saját vágyaiért. Ez a legnehe­zebb feladat az életünk­ben, de a legfontosabb is, ha meg akarjuk őrizni ön­magunkat, az egyénisé­günket. MOZI**’ Ginger McKenna (Sharon Stone) Sam Rothstein (Robert De Niro) Las Vegas, 1973. A káprázat és az álmok városa. Színpad a multimilliomosoknak, politiku­soknak és a csillogó görlöknek. Pálya a bukmékereknek, uzso­rásoknak, drogneppereknek, striciknek, kurváknak, svindle­reknek. Mekka annak a 30 mil­lió turistának és hazárdőmek, akik mindenféle nációból ér­keznek nagy reményekkel, és minden évben úgy tíz milliárd dollárt hagynak itt. És ez maga a Paradicsom a maffia számára. A maffia pedig a.minden háj­jal megkent bukmékert, Sam Rothsteint, az Ászt szemeli ki a maga vegasi emberének. Négy kaszinó élén kell figyelnie, hogy az üzlet rendesen menjen, és szemet kell hunynia, mikor a főnökök lefölözik a haszont. És hamarosan az Ász lesz a va­rázslatos királyság mindenható ura, minden tétek tudója, a sze­rencse birodalmának császára. Ám jön valaki, aki hatalmába keríti az Ászt. Ginger McKenna a gyönyörű luxuskurva addigi életét félredobva az Ász fele­sége lesz. De a rengeteg pénz és a fényűző élet mögött lassan megbomlik az idill. Áz Ász bir­toklási mániáját Ginger nem bírja sokáig, és először az alko­holhoz, a drogokhoz, majd az Ász régi barátjához, a maffia könyörtelen bérgyilkosához, Nicky Santorohoz fordul ... A filmért Martin Scorsese a legjobb rendezés kategóriában Arany Glóbusz-jelölést, Sharon Stone pedig a legjobb női fő­szereplőként Arany Glóbusz­díjat kapott. Wong Foo, Kösz mindent, Julié Newmar Noxeema Jackson (Wesley Sni­pes), Vida Boheme (Patrick Swayze) és Chi Chi Rodriguez (John Leguizamo) most mutat egÿ-két dolgot Amerikának ar­ról, hogy milyen mesésnek lenni. A New York-i pucckirálynők szépségversenyének ez a három csillaga egy 1967-es nyitott Ca- dillacben vág neki az útnak őrü- letes öltözékben, hajfürtjeik lo­bognak utánuk a szélben. Irány: Hollywood. Csakhogy a trió egy kis kité­rőre kényszerül, amikor a kocsi lerobban a Syndersville nevű ap­rócska középnyugati városban, ahol a pucckirálynők körülbelül olyan gyakoriak, mint az augusz­tusi hóvihar. „De milyen nagy­darabok ezek a nők” - suttogja az egyik helybéli. Snydersville eleddig inkább emlékeztetett te­metőre, mint városra. De ennek most vége. A helyi lakosok olyan adag infúziót kapnak csil­logásból és pompából, amilyet még nem láttak. A hihetetlen hétvége folyamán a szemek fel­nyittatnak, az összetört szívekre is gyógyír kerül, és a hajak is kel­lőképpen égnek állnak. Wesley Snipes, Patrick Swayze és John Leguizamo a fő­szereplői a Wong Foo, Kösz mindent! Julie Newmar című új vígjátéknak. Ez az első nagystú­diós hollywoodi film, mely a nő- imitátorokkal foglalkozik. Wesley Snipes, Patrick Swayze és John Leguizamo különleges feladatot kapott a filmben Kevés kalória a Ha 120 éves korunkban is naponta akarunk teni­szezni, s közben figyelni, hogyan játszanak ük­unokáink, a kalóriafogyasztásunkat kell draszti­kusan korlátozni. Biológusok laboratóriumi körülmények között végzett kísérletekből rájöttek, hogy azok az álla­hosszú élet titka tok, amelyek gyakran "túleszik" magukat, legfel­jebb az átlagéletkort érik el. A liverpooli és shef- fieldi egyetem gerontológusainak és biológusai­nak sikerült a kalóriafogyasztás megszorításával rágcsálók 70 százalékának átlagéletkorát 42 szá­zalékkal emelni. Nappal rendőr - éjjel rabló A bűnüldözés történetében ritkaságszámba menő pert tárgyal a lyoni esküdtszék. A vádlottak nappal derék rend­őrök voltak, éjszaka viszont a legveszedelmesebb rabló- gyilkosok. Bankok, áruházak sorát fosztották ki. Ötvenhá­rom rablást írnak az öt zsaru számlájára. A rendőr gengszterek min­den alkalommal a legdurvább módon jártak el, azonnal lőt­tek. Páncélozott pénzszállítók vezetői, kísérői közül hármat öltek meg. Éveken át nem tudta elcsípni őket a bűnügyi rendőrség, ugyanis maguk is részt vettek éjszakai tetteik nyomozásában. Ekként köny- nyűszerrel megváltoztatták, eltüntették a saját bűnjeleiket. Végül egy lyoni bankban az általuk nem ismert kollé­gáik csípték el őket. A külön­leges alakulat felállításáról nem tudhattak a kerületi őr­szobák. 'A pandúrból rablóvá vedlők éppen ezért nem is na­gyon törődtek önmaguk biz­tonságával. Fejükbe szállt a dicsőség, elbizakodottan lát­tak hozzá a Société Générale egyik bankfiókjának a kifosz­tásához, amikor csapdába es­tek. Halott ügynök adóssága Nem marad el az olasz igaz­ságszolgáltatás a (számunkra meglehetősen furcsa) ameri­kai gyakorlattól. Miközben az Újvilágban akár száz év bör­tönt is kiszabnak a bűnösre, a taljánok több száz esztendőig tartó részletfizetési kötele­zettséget mondtak ki egy ár­tatlan pincémőre. Az Abano Terme-i asz- szonynak apja adótartozását kell 2410-ig(!) megtérítenie. Az öt évvel ezelőtt elhunyt papa utazó ügynök volt, aki - miként most kiderült - egész életében egy fillér adót sem fizetett. Az eredmény: mint­egy 140 millió forintnak meg­felelő adóhátralék, az esedé­kes kamatokkal együtt. A tálján törvény szerint ne­gatív örökség is létezik, azaz az állammal szembeni adós­ságot is öröklik a hátramara­dottak. Tekintettel arra, hogy az ügynök özvegye szociális segélyből tengeti életét, mindkét fia pedig munkanél­küli, a család egyetlen tagjára, a 34 éves Paolára sújtott le a törvény. A helyi étteremben pincé- reskedő asszony köteles min­denkori tiszta jövedelmének ötödét az államkincstárnak befizetni a következő 415 esz­tendőben - szól az ítélet. Dr. Rab, a börtöntudós Tudományos doktori címet, szerzett egy francia gyilkos. A 39 éves Philippe Maurice más­fél évtizeddel ezelőtt megölt egy rendőrt. Akkor halálra ítél­ték, és csak Mitterrand elnök jó szíve mentette meg a nyakú- lótól: az államfő életfogytig- lanra mérsékelte a büntetést. Maurice meglehetősen roSsz rabnak bizonyult: többször is megkísérelte a szökést a bör­tönből, összeverekedett a smasszerokkal, egyszer meg súlyosan megsebesítette, csaknem megfojtotta az egyik őrzőjét. Végül megadta magát a sorsának és a Párizshoz kö­zeli Saint-Maur börtön példás lakójává vált. Éppen tíz évvel ezelőtt hozzálátott a tanulás­hoz. Évente kétszer jöttek hozzá a professzorok, hogy vizsgáztassák. A doktori dol­gozatát azonban a fegyintéze­ten kívül, méltó helyen, az egyetemen védhette meg. A kiváló minősítést kapott disz- szertáció a középkori börtön­viszonyokról szól. A kábítószer-fürkész Nem kábíthatják már holmi tündérmesékkel a kábítósok a nyomozókat. Egy meghökken­tően okos és piciny eszköz két perc alatt kimutatja a kábító­szer jelenlétét. Sőt, mi több: jelzi, hogy a gyanúsított vala­milyen formában érintkezett kokainnal, heroinnal, hasissal, 1 vagy más droggal. A drogde­tektor a müncheni SecureTec és a mannheimi Boehringer cég közös szabadalma akkora, mint egy ceruza, végén apró nyelv, amely a legkisebb mennyiségű droggal, mint an­titesttel érintkezve elszínezi a készülék jelzőmérőjét. Drug- wipe (ezen a néven kapott vé­delmet az érzékelő) szimata tartósabb, mint a kábítószer­felderítésre kiképzett kutyáké. Az ebeket ugyanis 20 percnél tovább nem lehet biztonsággal dolgoztatni, a drogdetektort viszont igen. Az ólom felelős a bűnözésért? Több éves kutatómunka után amerikai tudósok szen­záció számba menő bejelen­tést tettek: a nagyvárosokban elszaporodott bűnözésért a környezet ólomszennyezett­sége a felelős! Megállapítá­saik szerint a kamaszfiúknál a szervezetükben mérhető ólomszint csekély mértékű emelkedése is antiszociális viselkedést, aggresszivitást vált ki és csökkenti az intelli­gencia-szintet. Ezt pedig a lé­lekbúvárok a felnőtt korban elkövetett erőszakos cseleke­detek biztos előjelének tart­ják. \ \ l

Next

/
Oldalképek
Tartalom