Tolnai Népújság, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-01 / 27. szám

1996. február 1., csütörtök Sport 9. oldal IQ. Rittmann László (1956-1996) Tegnap dél­után a szek­szárdi alsóvá­rosi temetőben a családtagok, a hozzátarto­zók, a barátok, a munkatár­sak, a megye sakkozói és az UFC Szek- szárd labdarúgó kollektí­vája jelenlétében végső nyugalomra helyezték ifj. Rittmann Lászlót. Laci, ez egyszerűen felfogha­tatlan ... Alig pár hete kerül­tél kórházba, tudtuk, komoly a baj, de mégsem mertünk hinni a valóság kegyetlen já­tékának. Az nem lehet, hogy többé nem ülsz le sakkozni, nem beszélgetsz velünk a pá­lya szélén, nem mosolyogsz ránk a bajuszod alól. Te, aki állandóan sürögsz-forogsz, te, aki nem ismersz lehetetlen kérést. A sport szeretetét édes­apádtól „örökölted”, vele együtt jártál focimeccsekre, <5 tanított meg sakkozni annak idején Medinán. Hamar jöttek a sikereid az úttörőolimpiá- kon, majd alig húsz évesen megyei felnőtt bajnokságot nyertél. Évekig játszottál a TÁÉV és a KSZE Sakk Klub OB 11-es csapa­tában, pár esz­tendeje pedig a szekszárdi Rendőr SE együttesét erősí­tetted mesterje­löltként. Csak a másik nagy szerelmed, a labdarúgás csábított el olykor-olykor a sakktábla mellől. Kezdetben a Szekszárdi Dózsa labdarúgóit segítetted mindenféle pozíció nélkül és a megyei labdarúgó szövetségben is társadalmi munkát vállaltál, majd 1992- ben Szíjártó László sakkozó barátoddal alapító tagja lettél a szekszárdi Utánpótlásne­velő Football Clubnak. El­nökhelyettesként, majd 1993- tól az egyesület társadalmi el­nökeként patronáltad a fiata­lokat. Egy éve elévülhetetlen érdemeket szereztél a megye- székhely NB III-as felnőtt együttesének megmentésé­ben. Imádtál a srácok között lenni. Örömmel figyelted, hogy egyre jobb a csapat, hogy a fiúk a tavalyi kiesés el­len folytatott küzdelem után az ősszel dobogón végeztek. Sajnos, a folytatást már nem érhetted meg . .. Laci, sosem feledünk! Holnap Szekszárdon: Megyei labdarúgó közgyűlés A Tolna Megyei Labdarúgó Szövetség elnöksége holnap 15 órakor rendezi a szövetség küldöttközgyűlését, melyre a szekszárdi Vállalkozók Háza (Augusz Imre u. 1-3) második emeleti tanácstermében kerül sor. Az eseményre a 69 me- gyénkbeli egyesület, a négy városi szövetség és a tizenegy tagú elnökség kapott meghí­vót. A küldöttközgyűlésen elő­ször Újvári Mihály, a TMLSZ főtitkára az elnökség megvá­lasztása óta végzett munkájá­ról számol be, majd a szám- vizsgáló bizottság elnökének, Kiss Gábornak a jelentése következik. A harmadik napi­rendi pontban a hozzászólá­sokat hallgatják meg a küldöt­tek. Végül a szövetség alapsza­bályának módosítására tett javaslatok megtárgyalását ve­zeti Szinger Ferenc, a TMLSZ elnöke, illetve az „egyebek” napirend pont té­mái kerülnek a fórum elé. A legnépszerűbb: Sáth Sándor A Békés megyei sportbarátok szerint Sáth Sándor, az Oros­házi MTK női asztalitenisz csapatának a mestere volt a Viharsarok legjobb edzője ta­valy. A Békés Megyei Nap sportrovata által megkérde­zett olvasók feltehetőleg azért tartották az orosházi asztali­tenisz-mestert a legeredmé­nyesebb edzőnek, mert csa­pata tavaly sikerrel szerepelt mind a nemzetközi porondon, mind a bajnokságban (3. he­lyet szerzett az ETTU Kupá­ban, valamint a nemzeti baj­nokságban). Szörnyű csattanás és halászlé (Folytatás az 1- oldalról.) Leskó László műsorvezetőnek gyermekkoráról, élményekkel, sikerekkel zsúfolt játékos pá­lyafutásáról, a hatvanas évek magyar labdarúgásának felejt­hetetlen pillanatairól mesélt a háromszoros világválogatott védő. Mi viszont szövetségi kapitányi minőségében faggat­tuk a Szőke Sziklát. — A dél-amerikai túra el- maradtával hogyan alakul a vá­logatott tavaszi menetrendje? — Első mérkőzésünk április 10-én lesz Horvátországban, majd április 24-én a sógorokat fogadjuk. Május 18-án a Wembley-ben, Anglia ellen lé­pünk pályára, június 1-én pedig jönnek az olaszok. Az olimpiai válogatott nyugodt felkészülése érdekében találkozunk csak áp­rilisban először. Az ötkarikás csapatból egyébként hat-kilenc fő kerülhet át a kerethez. — A kapitány kikre számít idegenlégiósaink közül? — Valószínűleg a vébé se­lejtezőket már az idősebb légi­ósok (Kiprich, Kovács Kálmán, Kozma) nélkül kezdjük. Elgon­dolásaim szerint az olasz és az osztrák meccsen egy-egy játé­kost elbúcsúztatnánk közülük. A jövőben elsősorban az jöhet számításba, aki stabil kezdő külföldi csapatában. A Porto sztárjai között is támadó kö­Mészöly kedvenc felsőjében érkezett Paksra fotó: gk zéppályást játszó Lipcseivel feltétlenül számolok. Halmai játékára szintén nagyon szeret­nék számítani, de neki a klub­jában és a válogatottban is ja­vulnia kell. A mezőnyjátékosok közül ők ketten már biztos ke­rettagok. A kapusoknál a bőség zavarával küszködöm. Jó híre­ket hallottam Petryről és Végh- ről is, Sáfár és Hajdú sem ke­vésbé esélyes. A társaságnak a négy tavaszi mérkőzésen kell összeállnia, hiszen szeptember 1-én a finnek ellen idehaza már vb-selejtező következik. — A közvéleményt jelenleg az MLSZ elnökválasztás foglal­koztatja leginkább. . . — Nagyon várom már a február 24-ét, szeretnék tisztá­ban lenni azzal, hogy kivel, merre, hogyan. A bizonytalan­ság miatt egyelőre sok minden­ben nem tudunk dönteni. Me­rem remélni, hogy nem lesz váltás az elnöki poszton, s a jö­vőben tisztán csak a szakmára koncentrálhatunk. — Milyen korábbi élménye­ket ó'riz Paksról? — Edzőként sajnos egy igen kellemetlen élményt. Egyízben Gulyás Pista vétlenül eltörte az egyik hazai játékos lábát. Ha a sporttelep felé megyek, mindig az a szörnyű csattanás jut az eszembe. Amúgy az országban itt főzik a legjobb halászlevet, ezért már játékosként is szeret­tem itt megállni. -teszi­A város magáénak érzi a Focisulit A Bonyhádon működő Focisuli Alapítványt néhány lelkes sportbarát hívta életre. Céljuk, hogy már tízéves kortól meg­szerettessék a futballt a gyere­kekkel, megteremtsék a megfe­lelő körülményeket sportolá­sukhoz, fejlődésükhöz. — Harmadik osztálytól ok­tatjuk a focit. Ezzel a korosz­tállyal a helyi sportegyesület nem igazán tudott mit kezdeni, az iskolák keretei pedig szűkek, nem képesek maguk foglal­kozni a rendszeres sportélettel. Ezért szükség volt egy biztos háttérre. Most az alapítvány se­gítségével kapnak a gyerekek felszerelést, mezeket, utazási támogatást - mondja Csábrák János, az alapítvány kettes is­kolabeli edzője. — A gyerekek részérój van érdeklődés? — Igen, hetven alsós és öt­ven felsős diák kergeti a labdát a városban, az alapítvány kere­tén belül. Ez a létszám mindhá­rom iskolát magában foglalja. Sok energiát és sok embert le­het, bevonni. Edzőtársaim: Pal- kovics Árpád, Szeke rézés Szi­lárd, Kersák Tamás és Sere Ti­bor. A szülők támogatnak min­ket, mert látják, hogy komolyan vesszük a munkát. Az iskolák hozzáállása is jó, megkapjuk a tőlük telő segítségek Egyszó­val, jó döntésnek érzem az ala­pítvány létrehozását. — Tulajdonképpen utánpót­lást nevelnek a futballéletnek. — Egy piramismodellt sze­retnénk felépíteni. Alulról kell építkezni, hogy a város foci­csapatainak helyben rendelke­zésükre álljanak a jó képességű sportolók, ne kelljen nagy pén­zeket költeni játékosok igazolá­sára. Egyébként elsősorban ne­velési feladatnak tekintem a fia­talkorúak edzését, egyfajta sporthoz szoktatásnak. Gyerek, az van, és mindig is lesz. Ide kell őket szoktatni a sportpá­lyára, szeresse meg a környeze­tet, érezze magáénak. Ez utób­biban sokat segít, hogy saját öl­tözőt kaptunk. Fontosnak tar­tom mindemellett a tanulás és a sport párhuzamát, megtalálni a megfelelő arányt. — Mennyire ismerik el ezt a korosztályt a pályán? — Eleinte nem tudtak mit kezdeni a fiatalokkal sem a né- zők, sem a sportszervezők. Ma már elfogadnak, számon tarta­nak bennünket. A város immár magáénak érzi az alapítványt. Például a felnőtt mérkőzések tízperces szünetében játszani szoktunk a pályán. Amikor ez valamilyen oknál fogva elma­radt, a szurkolók rákérdeztek, hol voltunk, hiányoltak ben­nünket. Vagyis örömmel mondhatom, hogy a közönség is egyre inkább magáénak érzi a csapatot. — Eredményeket is tudnak már felmutatni. — Igen, a szekszárdi Gyer­mekek Háza Mikulás-kupáján például a bonyhádi kettes és hármas iskola játszotta a dön­tőt. Több dobogós helyezéssel is dicsekedhetnek csapataink, országos megmérettetéseken is. Kiemelkedő játékosaink is vannak, akikre kezdenek felfi­gyelni a szakemberek. Az alsó­soknál a hármasból Dávid Ro­land és Kiszler Máté, a kettes­ből pedig Bottyán Gábor és Máté Róbert. Az 5-6. osztályo­sok közül Máté Zoltán és Bi- liczki Róbert nyújt kiugró telje­sítményt. Célunk összehozni egy igazán ütőképes városi, alapítványi csapatot. Hiányo­lom azonban a rendszeres fut­ball tornákat a gyerekek szá­mára. Egyelőre a korosztályos váltásban is bizonytalanságot érzek, de reméljük, mindez hamarosan megoldódik. — Szombaton másodszor rendezik meg Bonyhádon az Energia Farsang-kupát. — Ezt a rendezvényt a ba­ráti kör támogatói kezdemé­nyezték, fő szponzora pedig a városi Fűtőmű Kft. Az erőpró­bán nyolc csapat verseng a ku­páért. Tavaly a kettes iskola csapata nyert. Jó lenne, ha meg­ismételnénk az eredményt, de a labda gömbölyű... - moso­lyog Csábrák János. Máté Réka Mai sportműsor Labdarúgás: Atomerőmű SE-Stadler FC 14 óra. Sakk: Döntetlen lett a második parti Döntetlenül végződött a második parti a női sakkvi- lágbajnoki döntőben Xie Jun és Polgár Zsuzsa között. A spanyolországi Jaénban zajló összecsapáson ezúttal a világbajnoki címvédő kí­nai sakkozónő vezette a vi­lágos bábukat, és a 17. lé­pésben döntetlenben egye­zett meg a legidősebb Pol­gár-lánnyal. A vb-döntő ál­lása így 1.5-0.5 Xie Jun ja­vára. A mérkőző felek a csü­törtöki szabadnap után pén­teken ülnek ismét asztalhoz. Sportrepülés Jól szerepelnek a magyar versenyzők < az ausztráliai Brightban zajló női sárkány- repülő világbajnokságon. Az első két napon táv- és sebességi repülési feladato­kat kellett megoldaniuk a versenyzőknek. Az első na­pon egyetlen sárkányrepülő sem járt sikerrel, itt az ösz- szesítésben Rózsahegyi Rita az ötödik lett. Ennél is job­ban szerepelt Menyhárt Éva, aki a második napon első helyezést szerzett. A vb feb­ruár 10-ig tart. Bátorfi Csilla kéznyomata Negyedévente egyszer a magyar sportélet kiváló­ságai randevúznak a fővá­rosi Kentucky Fried Chic­ken étteremben, az Erzsé­bet körút sarkán. A soros összejövetelre teg­nap került sor, s ezúttal so­kan képviselték az asztalite­niszezők táborát. Ennek persze oka volt: a sportág legjobbjai közül kerültek ki a kiválasztottak, vagyis azok, akik kéznyomatukat és aláírásukat hagyták az utókornak, A szervezők választása négy pingpongodra esett. Az idősebb korosztályt, vagyis a múltat Jónyer Ist­ván és Gergely Gábor, míg a fiatalokat, azaz a jelent Bá­torfi Csilla és Tóth Krisztina képviselte. A New Jersey Devils és a Vancouver Canucks jégkorong mérkőzésén annyira felforrósodtak a kedélyek, hogy két játékos a szokásosnál is jobban összeverekedett: szó sze­rint megtépték egymást. Mindkettőjüket kiállították. fotó: reuter Labdarúgás Bányász győzelem Komlói Bányász-Dombó­vári FC 5-2 (2-1). Dom­bóvár, 150 néző. V: Zá- dori. Komló: Adám (Her­bert)- Pora, Virovácz, Ko- lesánszky, Halász- Pörs, Nagy B. (Romháb), Geisz, Bocit (Váradi), Máté (Bordács)- Szigeti (Béres). Edző: Kovács Lajos. Dombóvár: Herbert (Bon- tovics)-, Hopp R., Kiss, Szieber- Hopp K. (Deli), Tancsa, Pólyák (Studer), Koch- (Fekete), Szabotin (Steiger), Gyánó (Károsi), Varga. Edző: Szieber Jó­zsef. A sok helyzetet kiha­gyó hazai csapat magának tette nehézzé a mérkőzést. G: Nagy B., Szigeti, Béres, Bordács, Romháb, illetve Szabotin, Tancsa. Sikeres évet zártak a szekszárdi veterán atléták Nemrégiben tartotta évzáró közgyűlését a szekszárdi Se­nior Atléta Club. A rendezvé­nyén Bach József, a megyei közgyűlés elnöke méltatta a veterán atléták eredményeit. Tavaly 43 szekszárdi ver­senyző indult a különböző vi­adalokon. A megyeszékhely veteránjai 28 arany-, 15 ezüst- és 10 bronzérmet szereztek az országos bajnokságokon. Az osztrák veterán OB-ről is 12 éremmel tértek haza, az udi- nei Alpok-Adria Kupán pedig második helyezést értek el a csapatversenyben. Sportolóik közül az 56 éves Babos Imre harmadik helyen végzett az Európa-bajnokság 100 méteres síkfutó számá­ban. A hétvégi budapesti Samsung-kupán is 60 és a 200 méteren egyaránt győzött, az utóbbi távon 25,6 másodper­ces eredményével mindössze egy századdal maradt el a ve­terán világcsúcstól. Az eredményesség ellenére tavaly csökkent az aktívan versenyző szekszárdi „öreg atléták” száma. A sérülések, betegségek, munkahelyi el­foglaltságok egyre több aka­dályt jelentenek a nagy lét­szám megtartásában. Az egyesület tagjai továbbra is jó légkörben találkoznak szer­dánként a városi sportcsarnok edzőtermében, ahol a heti egy „szintentartó” edzéssel ké­szülnek az 1996-os évadra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom