Tolnai Népújság, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-17 / 41. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1996. február 17., szombat Fotó: Ritzel Börzsönyi hótangó Társasági Élet A Bartina Néptánc Egyesület mecénás bálja A jótékonysági és szponzor­bálok az utóbbi években kezdtek elterjedni az ország­ban. Szekszárdon a Bartina Néptánc Egyesület mecénás­bálja nyitotta a sort 1991-ben, s mára a város egyik fontos társasági eseményévé, igazi hagyománnyá vált. Február 10-én a Babits Mihály Műve­lődési Ház márványtermébe érkeztek sorra a bál vendégei. A hagyományt követve min­den érkezőt az „udvarmester” fogadott, s ahogy a régi fil­meken játtiatő,, hangos szóval jelentette be a vendéget. Matókné Kapási Julianna, az egyesület vezetője köszön­tötte a résztvevőket, majd Kocsis Imre Antal polgármes­ter mondott megnyitót, amit a következő idézettel zárt: Az Úr megáldja a jókedvű ada­kozót. Az egyesület táncosai palotással nyitották meg a bált, majd a vendégeket kér­ték fel egy keringőre. A jó hangulatról a változatos és ínycsiklandozó svédasztal, a talpalávalóról pedig az Ex (Animátó) együttes gondos­kodott. Az egyesület táncosai műsorral szórakoztatták a vendégeket, többek között az igen sikeres Ugróslány és a Betyárjáték című koreográfiát mutatták be a közönségnek. A bálozók nagy többsége valamilyen módon kapcsoló­dik a Bartinához. Jelenlétük­kel mindannyian támogatók is, de a személyesebb kötődés is jellemző. Rendszeres részt­vevője a bálnak Ördög Zoltán és felesége, valamint Dúsa Nándor és felesége. Mindkét házaspárnak két gyermeke táncol az egyesületben. Job­ban Zoltán és felesége öröm­mel mesélte el, hogy nagyob­bik lányuk éppen előző nap volt élete első Bartina előkép- zős foglalkozásán, nagy lel­kesedéssel vett részt a próbán, s közölte, ide minden nap menni akar. Sipos Márton és felesége az együttes táncosai voltak néhány éve még. Egy- egy ilyen báli alkalommal is­mét találkozhatnak régi bará­tokkal, s kisfiúk révén egy táncos-palánta is gazdagítja az előképzősök sorait. A bálon a város ismert személyiségeinek egész sora vett részt, többek között Bach József, a megyei közgyűlés elnöke, dr. Berta Attila me­gyei rendőrfőkapitány, dr. Bőszné dr. Wéber Aranka a közigazgatási hivatal veze­tője, dr. Palkó László jegyző, s a sort még hosszan lehetne folytatni a városi közélet és a kulturális élet illusztris képvi­selőivel. A vendégseregen végigte­kintve pedig bizton állítható, hogy a Bartina mecénásbál a város legelegánsabb rendez­vényei közé tartozik. Palotással nyitottak a bartinások fotó: bakó jenó Nem szülinapi buli, kiállítás A technika sokunk számára is­meretlen. A viaszveszejtés nem gyertyafaragást jelent, hanem olyan szobrászati eljárást, ami­nek eredményeként - ahogy Decsi Kiss János fogalmazott Szatmári Juhos László és alko­tótársai dombóvári kiállításá­nak megnyitóján - az ihletett- ségtől nagyon gyorsan eljuthat az alkotó a kész alkotásig. Ilyen technikával készült szobrok - Szeverin Ferenc jó­voltából rendezett - sokasága látható a Dombóvári Galériá­ban e hét szerdájától március 13-ig, vasárnap kivételével na­ponta 10-17 óráig. Az alkotások nemcsak fényt, teret is kaptak, mint ahogy az alkotók fantáziája, mondaniva­lója sem szorult az öntőfor­mába, inkább abban teljesedett ki. A galéria mennyezetéről le­függő, szárnyatlan, de lebegő emberalakok; a satuba fogott hegedű fájdalmas csókja a fű­résszel; a brémai muzsikusok megingathatatlan, mégis félel­metesen kényes egyensúlya; a csonkolt, foszlott izmaival szárnyalni képtelen Pegazus látványa mind a való világ va­lószerűtlen panteonjává teszi a Dombóvári Galériát. A Galériát, ami immár ala­pítványi formában működik, s ahol a tárlat - Gönczi Péter könyvkötőmester furulyajáté­kának is köszönthetően - jó hangulatú megnyitóján - mégha kifejezetten is aprópén­zért - valóban kalapolt a házi­gazda. A megnevezés nem vé­letlen, hiszen a Szatmári Juhos László és az ő szekszárdi mű­vésztelepén alkotó hét szobrász munkáiból nyílt tárlat rende­zője, Szeverin Ferenc inkább szíves vendéglátó volt a meg­nyitón, mint a „telemorzsáz- záknekemittaszőnyeget” tí­pusú, „muszájprotokoll” sze­mélyiség. A megnyitó éppen Bálint és Valentin neve napjára esett. A házigazda ajándékozott is töb­beknek, hiszen a Galériában - mégha sokan is voltak - csak egy család volt jelen szűk kör­ben. A szeretetre, szépségre nem csak Valentin napon áhí- tozók családja. A kiállítás pedig arra jó, hogy utólag is bárki csatlakoz­hasson ehhez a családhoz, hi­szen a tárlat nem születésnapi buli, amiről le lehet maradni. Március 13-ig ellátogathatnak az éredklődők a Galériába, s ha nem csak a szemüket, hanem tudatukat és szívüket is nyitva tartják: nem távoznak ajándék nélkül. - nagy ­Szatmári Juhos László: Háry János FOTÓ: T1LINGER Baky Péter és a hullámzó műterem Szekszárdon a művészlakások­nál újra meg újra visszatérő gond, probléma a ház konstruk­ciós hibája. Amióta ezek meg­épültek, a bentlakó művészek energiájának egy részét az a bosszankodás emésztette fel, ami a beázásokból, a kifűthetet- lenségből, és ne soroljuk, mi mindenből nem adódott. Mözsi Szabó Istvántól kezdve Fusz Györgyön át most Baky Péte­ren a sor.- Az a társasházi közösség, amelyben a műtermes lakás is van, nem tud felmutatni annyi pénzt, hogy az új tulajdonosi jogviszonyban a tatarozásra az épület szigetelésére tudna köl­teni. A vagyonkezelő is csak résztulajdonos, és az önkor­mányzatnál aligha akadna kép­viselő, aki a műtermes lakásra, vagy mondjuk az épület felújí­tására megszavazna egyetlen fillért is - mondja Baky Péter festőművész a szekszárdi Mű­vészetek Háza igazgatója.- Hangjában nem bosszan­kodó indulat feszül, hanem va­lami keserű, fanyar derű ...- A lakás egy része használ­hatatlan. Nem tudom hova tolni a bútorokat. Fűteni nem lehet, mert ha 17 fok fölé megy a hő­mérséklet, akkor ami fönt, kí­vül megfagyott, az bejön a la­kásba. A műtermet használni nem tudom. Hullámos a padló, a papírok, a vászon nem bírja a nedvességet. A közel egymillió forintos könyvtáramat sem tu­dom hova tenni. Ráadásul az egészségi állapotomban is be­következett egy olyan változás, amit nem javít ez a lakáshelyzet. Baky Péter elmosolyodik, amikor a tulaj­donviszonyokról beszél. Kissé ku­szának érzékeli. A szomszédos műterem vala­mivel jobb álla­potban van, de . .. néz maga elé, majd körülhor­dozza tekintetét beszélgetésünk helyszínénk a Művészetek Házában. Lapunk­ban is többször hírt adtunk kü­lönböző rendezvényekről, ame­lyek éppen attól lettek rango­sak, hogy az egykori zsinagóga, ma Művészetek Háza csillogó fényei, belső architektúrája ad­tak felejthetetlen emlékű pilla­natokat.- Három éve vagyok ennek az intézmények a vezetője. Most lekopogva mondom, még nem ázott be az idén. Viszont 12 éves a felújított épület, lesz­nek gondok a fűtéssel, lejár a padlófűtés garanciája. A ga­lambok nagyon sokat rontottak az épület külső homlokzatán. A külső márvány felfagyásaihoz a tél most hozzá­segített. Belső átalakításokra is szükség lesz. Nagyon fontos volna öltözők ki­alakítása, az iro­dákat is másként kellene elren­dezni. Lehetőség volna egy stúdiót is építeni, hang- felvételek cél­jára. Ez olyan be­ruházást igényel, ami hosszú távon térülne meg, de a bevétel fedezné a ház prog­ramjainak egy részét. Tíz évig nem lehetett hozzányúlni az épülethez, most eljött az idő erre. Viszont nincs pénz ... Ennyi hétköznapi gondot hallgatva arra gondolna az em­ber, hogy a művész ihletett per­cei elszakadnak, és a valóság ural mindent. Erről Baky Péter így beszél:- Az a tény, hogy napi kap­csolatom van művészkollégák­kal, szerencséssé tesz. Nem rontott az ihleten, ha ez ihlet kérdése, hogy egy intézményt vezetek és nem tanítok. Mint festő, mint képzőművész az említett gondjaim mellett azt mondhatom, hogy felszálló szakaszába kerültem az éle­temnek. Stabilizálódottnak ér­zem a helyzetemet, a lakásgond ellenére is. Szekszárdon szeret­nék maradni, dolgozni, alkotni. Néhány kiállítási meghívásom is van. No, és ami ritkán fordult elő az utóbbi években, most vá­sároltak is festményt. Úgy gon­dolom, hogy munkatársaimmal együtt sikeresen zártuk azt a harmadik évet, amit itt a Művé­szetek Háza vezetésével töltöt­tem. Terveimben is szeretném megvalósítani, hogy ne csupán egy város, egy megyeszékhely intézményeként ismerjenek bennünket, de a régió, az or­szág is tudja, hogy egy-egy szimpózion, triennálé okán, vagy egy országos jelentőség­gel bíró hangversenyért is ér­demes Szekszárdra utazni. Decsi Kiss János

Next

/
Oldalképek
Tartalom