Tolnai Népújság, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-17 / 41. szám

1996. február 17., szombat 9. oldal I Koós János és Bajor Imre fergeteges show-ja „Megpróbálunk jól lenni” Koós János és Bajor Imre lé­S ett fel hétfőn este Szekszár- on a Babits Mihály Művelő­dési Ház Színpadán. Ritka szerencsés találkozás az övék, két profi énekes-komikus egymásra találása. A művé­szeket az öltözőjükben keres­tük meg. Frédi- Kedves Koós János! Ami­kor általános iskolába jártam, a fél, lányosztály Önbe volt sze­relmes. Azóta eltelt pár évtized, de tOjogy elnézem, a charmja \nit sem változott. Van erre va­lami külön receptje? I -"Nincs ennek semmi titka, tnázli kérdése az egész, hogy valakinek ilyen idős korára is megmarad a haja és egyenlete­sen őszül. Persze az is fontos, hogy az ember sportoljon, de a legfontosabb az életfelfogás. Az embert számtalanszor éri kudarc, de azon túl kell lépni, meg kell próbálni áthidalni. Az élethez nagyon optimistán kell hozzá állni.- Ennyi elég is lenne a bol­dogsághoz?- Nem, nagyon fontos a csa­ládi háttér. Nem jutottam volna el idáig, ha nem lett volna ilyen aranyos feleségem - Dékány Sarolta énekesnő -, aki nagyon józan visszafogó erő. Ha ő nincs, meg a gyerekeim, akkor biztosan elmulattam volna az összes pénzem.- Annak idején Hofival igen sikeres párost alkottak. Bajor Imrével hogy találtak egy­másra ?- Szerelem, kézit csókolom, nagy szerelem. Van két pali, két jó barát, különböző típusú ember. Egy nagy darab marha, mély hangú, meg egy kisebb, alacsonyabb, elesettebbnek tűnő, Frédi-Béni ellentétű ka­rakterek, ami rengeteg lehető­séget ad ahhoz, hogy egy jó du­ett alakuljon ki. Ez - úgy gon­dolom - már meg is történt, mert a Vidám Színpadon, a Ka­baréban együtt szereplünk és őszre bemutatunk egy új, nagy, Bajor-Koós show-t.- Hány helyen lépnek fel?- Ma itt, holnap Cegléden, aztán Nagykanizsán lesz két előadásunk és ez így megy egész nyárig.- Hogy bírja a terhelést?- Tessék rám néztíi, így! Most el tudtam menni három napra síelni, márciusban is ki­néztem magamnak két szabad­napot, de egyébként végig be vagyok táblázva. Ha lehet dél­előttönként teniszezem, vasár­naponként focizom, nyáron pe­dig rengeteget vitorlázom.- Mit kérdezne magától, amit én elfelejtettem?- Hogy miért jöttem kocsi­val, mert ha sofőrrel utaztam volna, most megihatnék egy kisfröccsöt. Béni- Kedves Ede bácsi, hogy­hogy csak ketten jöttek, hol hagyta Ottót, a Tótottót?- Ne is mondja, olyan ez a szerep nekem, mint a Szomszé­dokból a buzi Öli. Imádom.- Hol találtak egymásra Koós Jánossal?- Azt hiszem, először éle­tünkben egy nyáron találkoz­tunk Siófokon. Ott állt a Jani hajója, egy közös barátunk mu­tatott be neki, maradtam és egy nagyot vitorláztunk. Hát a vé­gét nem mondom el, mert az nagyon súlyos volt - a fröccsök miatt. Innen számít a barátsá­gunk.- Az előadásukat tekintve, nagy egymásra találás volt ez.- Persze, hiszen két olyan ember találkozott, akik bizo­nyos dolgokat hasonlóan látnak az életben, sőt a magánéletben is. Ezen kívül szeretik a szóra­kozást, a vidámságot, a nagy röhögéseket. Mi ahol járunk, ott nincs szó arról, hogy ki halt meg, és mi a gond, mert abból van az életben úgyis elég. Mi egyszerűen megpróbálunk jól lenni.- Ki állította össze ezt a produkciót?- Hát, a Janinak is van egy saját énekes műsora, amibe én nem tudok beleszólni, nekem is egy, amibe ő nem szólhat bele, mert az a színészetről szól. Az­tán ezen kívül van egy közös produkciónk, amit a Vidám Színpadon együtt csinálunk, abból egy részletet ma este itt előadtunk.- A vidéki turnékat sokan hakniként emlegetik. Önök itt ma este apait-anyait beleadva hatalmas sikert arattak.- Nagyon szeretem a vidéki fellépéseket.- Azt mondta, siet haza. Ki várja otthon ?- Három hónapos a lányom, Bajor Lili, hozzá sietek. F. Kováts Éva Fotó: Gottvald Károly Egy epigráfus kandidátus kutatásai A dunántúli középkori kőfeliratok epigráfiai (felirattani) vizsgálata címmel írt kandidátusi disszertációját a napokban védte meg dr. Várady Zoltán régész, a paksi múzeum múzeo- lógusa. A harmincnyolc éves kandidátussal otthonában be­szélgettünk.- Olvasóink nagy része gondolom nem járatos a fel­irattan rejtelmeiben. A falfir­kákat - graffitiket - is az epi­gráfia módszereivel vizsgál­ják?- Igen, mert a felirattan a papírra írott anyagokon, és a hagyományos íróeszközökön kívül írott feliratokat vizs­gálja. Hogy mennyire idetar­tozik a graffiti, maga az elne­vezés is mutatja. Egy régebbi eljárást, a falfestést sgrafitto- nak hívják. Nemcsak a vésett és festett, hanem a firkált betűk is beleértendők.- Az Ön területe a kö­zépkori kőfeliratok. Mi vonzotta, amikor ezt a munkát elkezdte?- Az egyetemen ré­gész-latin szakon végez­tem. A professzorom, Kubinyi András tanácsára kezdtem foglalkozni a feliratokkal. Az ókori epigráfia akkor már igen gazdag anyaggal rendel­kezett, a középkori felira­tok vizsgálata azonban esetleges volt. Ha vizsgálták is a fel­iratokat, akkor sem ele­mezték epigráfiai szem­pontból: hogy például az a feliratvésés milyen technikával készült, vagy tartalmilag mennyiben je­lentős, illetve, hogy mi­lyen stílushoz kapcsol­ható ez az írásforma.- Ezzel foglalkozik te­hát a felirattan. Ön már elég régóta foglalkozik ezzel a témával.- Azt hiszem, ebben a szakmában meg kell tanulni, hogy óvatosan kell bánni a a következtetésekkel. Amikor a szakdolgozatomat írtam, elő­ször csak a reneszánsz köve­ket választottam. Az egyetem után azonban megismerked­tem a szekszárdi múzeumban a hátai apát, Pál sírkövével. Miután ez gótikus kő volt, felmerült bennem, hogy ki kel­lene terjeszteni a témát, még­pedig a betűtípusok változá­sára. Egy hatalmas, tán soha véget nem érő munka lett volna, ha az egész országot akartam volna áttekinteni. Le­szűkítettem tehát a Dunán­túlra. Ez is egy metszetet ad az . országos helyzetről: százöt- venkilenc követ gyűjtöttem.- Hogyan dolgozik egy epigráfus?- Amikor a képanyag megvan, a rajzos anyag követ­kezik. A feliratokat át kell raj­zolni, hogy a betűket jobban lássam. Ezután a pontosan kel­tetett kövek betűiből ábécét kell szerkeszteni.- Milyen eredményre ju­tott?- A dolgozatomban megál­Várady Zoltán, kandidátus FOTÓ:MÁTÉ RÉKA lapítottam, hogy együtt volt je­len a román kori antikva, és a korai gótikus írásmód. A kor­szákváltás után kezdődik a gó­tikus maiuscula - nagybetűs -, majd a minuscula, a kisbetűs írás. Ezután következett a hu­manista capitalis. Fontos, hogy nagyon sok a párhuzamosság, az egymás mellett élés. Van, amikor egy központilag képviselt stílus vidéken később bukkan fel, il­letve egy-egy mester egy ko­rábbi stílust tovább művel így a korszakhatárok kitolódhat­nak. Jellemző Magyarországra, hogy nálunk az egyes betűtí­pusokat mintha tovább hasz­nálták volna, mint Nyugat-Eu- rópában. A gótikus maiuscula ellenben akkor ér véget, ami­kor Nyugaton, annak dacára, hogy később kezdődik.- Meglehetősen fiatalon szerezte meg a kandidátusi címet...- A téma a doktori disszer­tációm témája volt, még ’93- ban. Nem vártam, hogy a dol­gozat szakmai szempontból ilyen elismerést kap. A doktori cím megszerzésekor tudtam meg, hogy a bírálóbizottság ugyanezt a dolgozatot felter­jesztette kandidátusi érteke­zésként. Erre olyannyira nincs példa, hogy a Magyar Tudo­mányos Akadémia adminiszt­rátorai elég furcsán néztek rám. Szakmai­lag simának látszott az út, de a különböző ad­minisztratív dolgok miatt kitolódott a vé­dés időpontja. A dok­torinál az eszperantó felsőfokú nyelvvizs­gámat elfogadták, a la­tin szakos diplomám­mal nem foglalkoztak.- Ez különösen ér­dekes, ha a témára gondolunk...- Valóban. A kan­didátusinál pedig pont fordítva volt. A latin diplomámat ugyan el­fogadták felsőfokúnak, de az eszperantóval nem tudtak mit kez­deni. így újabb nyelv­vizsgára kényszerül­tem. A lényeg, hogy túl vágyók a védésen és büszkén mondha­tom, nem akármilyen eredménnyel. A hat tagú bizottságtól a ma­ximális 18 pontot kap­tam meg.- Folytatja a kutatást?- Jó lenne. Ugyanakkor ez a feladat elég nagy falatnak tűnik, tehát nem egyetlen em­bernek való. Országos gyűj­tőmunkára lenne szükség. Csak úgy lehetne, ha több fia­tal kutató ráállna erre a té­mára. Ehhez azonban az kel­lene, hogy a dolgozat megje­lenjen. Egy halvány biztatást kaptam arra az ELTE régé­szeti tanszékétől, hogy a mun­kámat kiadja. Ha ez sikerül és az egyetem később is támo­gatja a munkát, akkor rajtam nem múlik. Hangyái Katy akár Kati is lehetne. Első pillantásra cseppet sem más, mint a hozzá hasonló korú leányok. Nincs is különbség, legfeljebb annyi, hogy Kathe­rine Reid otthonát, New Yorkot cserélte fel Paks- sal, másfél éve angol nyelvet tanít az ESZI-ben.- Miféle kalandvágy sodor valakit New Yorkból Magyarországra, Paksra?- Nem kalandvágy az érdeklődésem. Boston­ban politikatudományt, filozófiát tanultam, érde­kel a háborúk hatása az emberekre, a menekültek gondjai. írországi tanulmányaim után Horvátor­szágba mentem, ahol önkéntesként egy menekült- táborban dolgoztam, ott kaptam ajánlatot, hogy ta­nítsak angolt Magyarországon. Elfogadtam, így kerültem Paksra, tavalyelőtt decemberben.- Másfél éve él itt. Milyennek látja ezt a kisvá­rost New York után ?- Nagyon szeretem. Mindenki azt mondja, Paks kisváros. Amerikában sok ekkora település van New York körül is, például Long Island. Paks ki­csit hasonlít is ezekhez.- De az emberek csak különböznek?- Amerikában másképp élnek, ott minden idő be van osztva, nem illendő valakihez, csak úgy, te­lefonbejelentés nélkül becsöngetni. Itt más. Mehe­tek váratlanul, azonnal nyílik az ajtó, leültetnek, étellel-itallal kínálnak. Eleinte ez furcsa is volt ne­kem, míg rá nem jöttem, hogy a magyarok barát­ságosak, nagylelkűek. Persze otthon, Amerikában sem önzők, mint azt sokan hiszik itt Európában, csak másképp élnek, minden meg van tervezve.- Szülei, testvérei nem hiányoznak?- Dehogynem. Sokat gondolok rájuk, telefoná­lunk egymásnak. Az ünnepeken különösen jó lenne velük lenni, karácsonyra haza is utaztam. Mindig persze nem mehetek, a Hálaadás napját - ami nálunk nagy családi ünnep - partival ünnepel­tük a Pakson élő amerikaiakkal, hogy könnyebb legyen a távoliét. Szerencsére a szüleim jó levél­írók, és tavaly jártak is itt. Megnyugodva mentek haza, nagyon jó benyomásaik voltak az emberek­ről, látták nem kell félteniük.- A tanítványaival, a kollégáival könnyen megtalálta a kapcsolatot?- Szeretem ezeket a gyerekeket. Kreatívak, ara­nyosak. Igaz, néha előfordul, hogy felidegesíte­nek, de sokkal többször megnevettetnek. Beszéd- készségre tanítom őket, a nyelvtan a kollégáim feladata. A kollégák - nem csak az angol szakosok - remek emberek.- Az ESZI Magyarországon talán a legjobb körülményekkel rendelkező középiskola. Meg­állná a helyét az amerikai iskolák között?- Az oktatás színvonalát nehéz lenne összeha­sonlítani, az amerikai műszaki iskolák más rend­szerben tanítanak, nincsenek közismereti tárgyak. Ami a körülményeket illeti, Amerikában az állami iskolák csak irigyelhetnék az ESZI-t, legfeljebb a drága magániskolák vannak ilyen szinten.- Meddig marad nálunk?- A nyárig biztosan. Utána lehet, hogy Boszni­ába megyek az emberi jogokat tanulmányozni. Akármennyire is szeretek itt lenni, érdekelnek az új kihívások.- Egy kényes kérdés. A fiúk udvarolnak?- Erre inkább nem válaszolok.- Jó, akkor egy másik kényes kérdés. Mennyit tud, egy nyelvtanár másfél év után magyarul?- Kisit! Rákosi Gusztáv - Gottvald Károly RSI Paksra költözött New Yorkból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom