Tolnai Népújság, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-26 / 22. szám
4. oldal Megyei Körkép 1996. január 26., péntek — Konyhád Es Környéke VölgységJáró Bátaapáti nyugdíjasokkal találkozott tegnap dr. Soly- mosi József országgyűlési képviselő. A délután kettőkor kezdődött fórumon a honatya beszélt munkájáról és meghallgatta a településen élő idős emberek problémáit. Aparhant, Nagymányok, Hőgyész, és Tevel csapatainak részvételével színvonalas labdarúgó tornára került sor az elmúlt péntek délután a teveli sportcsarnokban. A díjat - egy focizó fiút mintázó kupát - ezúttal dr. Antal Tamás teveli fogorvos ajánlotta fel, amelyet a házigazdáknak sikerült megszerezniük. A teveli iskola alsó tagozatos tanulói képviselték a Völgységet szombaton a szekszárdi 5. Sz. Általános Iskolában megrendezésre került játékos sportvetélkedőn. A verseny nagyon jó hangulatban, kiváló szervezésben zajlott le. A teveliek holtversenyben 4. helyezést értek el. Édes évek címmel nosztalgia diszkó lesz Bonyhádon, a művelődési központban január 27-én. A ceremóniamester Mr.Plé este 9-től várja a hatvanas-nyolcvanas évek zenéjéért rajongókat. Sváb bált tartanak Tevelen február 2-án, pénteken este a művelődési központban. A mulatság bátyus lesz, a zenét a bonyhádi Royal zenekar szolgáltatja. Ä műsorban fellép a német nemzetiségi kórus és az ifjúsági tánccsoport. Székely bál lesz Bonyhádon február 3-án, szombaton este nyolc órától a városi művelődési központban. A mulatságon a Sanzon és a Hangulat együttes húzza a talpalávalót. (A „második” Székely bált február 17-én rendezik.) Mayer Zsombori Erzsébet festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás Bonyhádon a a művelődési központban. A tárlatot február ötödikén 17 órakor nyitja meg Höffler Lajosné. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat rajzpályázatot hirdetett gyermekek számára. A díjátadó ünnepségre február 7-én 16 órakor kerül sor a művelődési központban, ahol a gyermekmunkák február 9-ig lesznek láthatók. A néptáncosból lett sebész főorvos A szakma nehéz, de nagyon szép Dr. Juhász Béla negyven éve sebész. Decemberben nyugdíjba vonult, ám február elsejéig, míg meg nem érkezik utódja a főorvosi székbe, vállalta a munkát a bonyhádi kórházban. — Tulajdonképpen én voltam az a fiatal, aki nem akart orvos lenni - mondja mosolyogva. - A negyvenes években voltam ifjú, és néprajzgyűjtő szerettem volna lenni. Néptáncot tanultam, 1948-ban az országos versenyen második helyezést értem el. Tolna megyében is úgy jártam először, hogy eljöttünk Orosházáról motívumokat gyűjteni, és egy váraljai juhászt kérleltünk, hogy mutasson nekünk néptáncot. — Orvosi pályára akkor még nem is gondolt? — Olyannyira nem, hogy gimnazista koromban egy törött, vérző lábú baromfit meglátva elájultam. Mivel jól tanultam, a szüleim orientáltak az orvosi pályára. Akkoriban könnyebb volt bekerülni az egyetemre, osztályunkból hatan lettünk doktorok. Véleményem szerint helytállni az is tud, aki esetleg elsőre nem tűnik arra a pályára valónak. — így választotta a sebészetet? — Az egyetem elvégzése után nőgyógyászként kezdtem a szakmát. Három-három hónapos gyakorlatra kerültünk ki a kórházi osztályokra. Ott ismertem fel, hogy a sebész a beteget tetőtől talpig gyógyítja, ismeri az egész embert. Fiatalkori lelkesedésem űzött, műtéti szakmára akartam kerülni. — Hogyan került Orosházáról Bonyhádra ? — A gyulai kórházban kezdtem dolgozni. Akinek nem volt szakvizsgája, az kikerült körzetbe gyógyítani, így jártam én is. Ambíciómat látva főnököm beajánlott 1960-ban a bonyhádi kórházhoz, ahol szívesen láttak. Azelőtt keveset jártam a Dunántúlon, de ma már bonyhádinak érzem magam, remélem az itt lakók is befogadtak. Ha újra kéne kezdenem az életet, ugyanezt a szakmát választanám. — Az orvosi szakma szeretetét sikerült továbbadnia a családján belül is. — Csaba fiam ideg- gyógyász lett, a neje is orvos. Tamás Dr. Juhász Béla fiam műszaki érdekeltségű. Egyébként családunkban lóugrásszerűen követik egymást orvosok, illetve a műszaki beállítottságú emberek. Újabban az unokám az, aki remegni tud egy csavarhúzóért. A szakma szeretetét azonban másoknak is sikerült átadnom, hiszen tízen szakvizsgáztak tőlem a bonyhádi sebészetről, valamennyien sikeresen. — Beszélgetésünk alapján úgy látom, azért meg lehet szeretni ezt a szakmát. — A sebészt mindig sok impulzus éri. Ez a pálya nagyon szép, de nehéz, és gyötrelmekkel jár. Mégis lehet úgy végezni ezt a szakmát, hogy a siker legyen a döntő. A legnagyobb feladat, kihívás mindig az, amelyikkel épp találkozik az ember. Egy orvos mindent megtesz azért, hogy a beteg felépüljön. A legnagyobb siker az, amikor egy halálosnak ítélt beteget sikerül meggyógyítani. És úgy érzem, ezért érdemes volt élni. A betegek sokszor hálálkodnak felépülésükért. Pedig nekünk, FOTÓ: MÁTÉ RÉKA orvosoknak kéne hálásak legyünk a beteg szervezetének, és az orvostudománynak az elért éredmény ekért. — Abba lehet-e hagyni a gyógyítást? — Egyszer abba kell hagyni, én most február elsejétől búcsúzom a szakmától. Itt az ideje a pihenésnek, lehetőség mindazok pótlására, amire nem jutott idő, energia. Gondolok itt például a szépirodalom olvasására, ami bizony a szakiroda- lom folyamatos tanulmányozása mellett elsikkadt az évek során. Sebészként negyven évet és százegy napot dolgoztam, 1970 óta vagyok főorvos. Ez bizony hosszú idő, furcsa lesz az átállás. A kertes házunk viszont elég elfoglaltságot fog nyújtani számomra. És természetesen szeretnék minél többet „unokázni” is, hiszen ez a fő hobbim, a szakma után. Elképzelni sem tudok annál szebbet, mint követni egy kisember kibontakozó értelmét. Máté Réka Testületi ülés, pengeváltásokkal (Folytatás az 1. oldalról.) ható ingatlanjainak feltérképezésére, és megvizsgálják az ön- kormányzat gazdasági társulásokba, kft-kbe bevitt vagyonát. Az augusztusi testületi ülésre be kell terjeszteni a városi vagyon hasznosításáról szóló elképzeléseket. Egy látszólag „ártatlan” rendeletalkotás fura módon izgalomba hozta a képviselők egy részét. A köztisztasági rendelet kapcsán ugyanis dr. Ábrahám János képviselő jelezte törvényességi aggályait, illetve rámutatott: diszkriminatív, hogy a rendelet tartalmaz egy utcajegyzéket. Ez leírja, hol kell az utcaseprő kocsinak járnia, míg másutt a polgárok maguk kötelesek a közterületet takarítani. A testület az aggályokat nem osztotta. Ohnmacht György szerint nincs a világon olyan város, amelynek minden utcáját közpénzekből sepertetnék. A kisebbségben maradt dr. Ábrahám később azt indítványozta, hogy azok a polgárok, akik maguk kénytelenek az utcát takarítani, kapjanak valamilyen ellentételezést. Krähling Dániel ezen ötlet képtelenségének illusztrálására „javasolta” hogy ezek a polgárok kapjanak seprűutalványt és munkaruhát... Az első javaslatot ketten támogatták, az utóbbit a javaslattevő visszavonta. így aztán elég emelkedett hangulatban hozták meg a köztisztaságról szóló rendeletet, amelynek egyébként fontos új eleme, hogy nemcsak a jegyző, hanem a rendőrség is szabhat ki helyszínbírságot az abban foglalt szabályok megsértőivel szemben. Háj Külső kezdeményezésre: újra Nők Klubja A grafológiától a főzőcskéig A Nők Klubja tíz éven át működött a bonyhádi művelődési központban. Programjukban szerepelt kirándulás, emlékműsor, vetítés, színházlátogatás, előadás a környezetvédelemről, a kozmetikáról, a magyar történelem kiemelkedő nőalakjairól, és még sorolhatnánk. Az összejöveteleket hatva- nan látogatták, mégis, a tagok egyéb irányú elfoglaltságai miatt, 1991-ben megszűnt a klub. Rumpli Józsejhé klubvezetőtől megtudtuk, hogy a kapcsolatok azért megmaradtak: ha ketten-hárman összefutottak, mindig akadt beszédtéma. Egyre többször, egyre több volt klubtagtól hangzott el a kérés: folytatódjanak a művelődési házban az összejövetelek. így hát külső kezdeményezésre, Rumpliné vezetésével és Wágnemé Pál Ágnes népművelő szakirányú segítségével idén januárban újjáalakult a Nők Klubja. Első összejövetelükön a résztvevők megbeszélték az éves programot, amelyhez azonban nem feltétlenül ragaszkodnak. Ha valaki jobb témaötletet kínál, meghallgatják. Minden hónap harmadik szerdáján találkoznak a klubtagok. Az idei programban lesz egészségügyi, grafológiai, természetgyógyász és virágtermesztési előadás, kirándulás, kedvenc főzőcske receptek cseréje, saját kézimunkák bemutatása, a klubtagok legkedveltebb virágaiból vásárral egybekötött kiállítás. A húsvétra és a karácsonyra is közösen fognak készülni, díszeket, ajándékokat készítenek. Rumpli Józsefné szerint olyan, mintha meg sem szakadt volna a klub működése. Ugyanott tudták folytatni a beszélgetést, ahol öt.évvel ezelőtt abbahagyták. A januári összejövetelen húszán vettek részt, fele-fele arányban régi és új tagok. A klubvezető szeretné, ha újra egy jó kis közösség kovácsolódna össze. Ehhez kínálnak hasznos időtöltést, és olyan programokat, amelyek között bárki megtalálhatja a számára kedvező, érdekes témát. Az egykori tagság színesen tevődött ösz- sze, különböző munkaterületeken dolgoztak a 40-60 éves hölgyek. A bonyhádi Nők Klubja nyitott, be lehet kapcsolódni programjaikba jelképes tagsági díj befizetésével, amelyet kirándulásaikra fordítanak. Következő összejövetelükön, február 21-én 17 órakor a farsangról beszélgetnek. A kellemes estre a klubtagok által készített ízletes tea és fánk, na meg a hölgytársaság lesz a garancia. mr. Szúrós segítség a rászorulóknak A karácsonyfa lett a mérce A bonyhádi polgármesteri hivatal mellett, a földön fekve árválkodik a „mindenki karácsonyfája”. Hogy miért is van ott? Erről Oroszki István polgármestert kérdeztük. —- Szép karácsonyfája volt most is Bonyhádnak, a díszek leszedése után azonban megváltozott ennek a funkciója. Feldaraboltattuk, és a rászorulóknak kívánjuk odaadni fűtési célokra. Tehát 4 fa jelenleg is komoly feladatot teljesít. — Most már január vége van. Nem jelentkezett senki tüzelőnek valóért? — A bonyhádi lakosok között is akadnak olyanok, akik anyagi gondokkal küzdenek, főleg a fűtési szezonban. Elsősorban a korszerűbb fűtési technikára átállókat segítettük még karácsony előtt, majd az olajjal fűtőket támogattuk. A városban többen alkalmaznak vegyes tüzelést, közülük is kértek néhányan támogatást. Van, akit ki tudtunk segíteni kisebb összeggel a városkasszából, és van, akit természetbeni juttatással igyekszünk támogatni. Aki hozzám fordul, annak felajánlom, hogy vigyen fűtéséhez a fenyőből. így tulajdonképpen a fa lett a mérce. Ha valaki igazán rászorul a tüzelőanyagra, el fogja fogadni. Ugyanúgy fel tudja használni, mint azok az élelmes emberek, akik a lakásokból kidobott fákat összeszedték. Ez utóbbiak egyébként hasznosat cselekedtek a várossal, hiszen megtakarították számunkra az elszállítási költségeket. — Milyen módon tudja még segíteni a rászorulókat? — Van még egy természetbeni támogatási formánk: a jövedelempótlási támogatásban részesülőket meghívtuk közcélú munkára, szervezett keretek között városszerte kivágják az aljnövényzetet, amit aztán szintén a rászorultaknak adunk hasznosításra. má-ré Akik klumpában is jáiják a polkát Akik ott voltak a múlt szombati bonyhádi sváb bálon, igencsak meglepődtek, hogy a német táncosok egy klum- pás táncot is előadtak. Kevesen emlékeznek még az idősebbek közül is arra, hogy ilyen produkciót láttak volna. Ez adta az apropót, hogy megkérdezzük a művelődési központban működő Német Nemzetiségi Tánccsoport vezetőjét, Köhlerné Koch Ilonát. — Nagy sikere volt az előadásnak. — Ennek nagyon örülünk. Hat táncot adtunk elő a Dominó zenekar muzsikájára, ezek közül kettőt most láthatott először a közönség. Az egyik Glöckner János - aki az első tánctanárom volt - ma- zurkája, a másik pedig ez a bizonyos Holzschuh-polka, vagyis klumpa-polka. — Ritkán látni ilyet. — Bizony így van, egy nyolcvanhat éves nénitől, Nagyné Böhler Kati nénitől gyűjtöttem Mórágyon. Ebben az az érdekes, hogy ő maga sem látott ilyen táncot, csak a nagymamájától hallott róla. Végül Kati néni elmondása alapján én állítottam össze a koreográfiát. — A klumpa valaha nagyon fontos tárgy volt a németek számára. — Igen, odabent pacsker- ban járkáltak, a klumpa pedig odakint állt az ajtó előtt. Mikor mentek valahová, csak belebújtak. A templomba is ebbe jártak. A gyerekek gyakran megviccelték a felnőtteket, a kint hagyott klumpát összecserélték ... Hogy ne csússzon a fagyban, szegecset tettek a sarkába. Egyébként a bonyhádi sváb bálokon hagyományosan egy pár klumpa a tombolán a fődíj. — Nem nehéz ez a lábbeli a tánchoz? — Dehogynem, épp ezért járunk benne lassú táncot. A nagy része egyébként kölcsönben van, de bízunk benne, hogy saját klumpáink is lesznek. — Ön mióta táncol? — Húsz éve kezdtem a mó- rágyi tánccsoportban, ott voltam művészeti vezető. Később Bonyhádra kerültem, és többkevesebb kihagyás után ’94 ősze óta ismét én vezetem a csoportot. — Kik táncolnak az együttesben ? — Összesen negyvenketten vannak, az egykori gyerekcsoportból nőtte ki magát a mostani ifjúsági korosztály egy része. À nagy többségük egy éve, illetve néhány hónapja van nálunk. Az utánpótlás csoportban általános iskolások vannak, és - ha lehet így fogalmazni - az ő utánpótlásuk az iskolában működő alsós csoportjaim: a Vö- rösmartyban kettő, a hármas iskolában egy ilyen kis csapatom van. — Milyerí gyakran szerepelnek? — Novemberben a Kaiser’s Áruház megnyitóján léptünk fel Budapesten, azóta készített rólunk felvételt a Pécsi Körzeti Televízió és a Bajor Tv. Sokhelyütt fellépünk a Völgységben, de olykor távolabbra is megyünk: nemsokára például Székesfehérváron táncolunk majd egy német-magyar lakodalomban. — Bonyhádon mikor láthatja a csoportot a közönség? — A február 17-i székely bálon immár másodszor lépünk fel. Ez azért érdekes, mert a résztvevők ott saját szemükkel tapasztalhatják, hogy a két nép táncai hogyan hatottak egymásra. Hangyái HIRDETESFELVEVŐ HELYEI Nagymányok és Vidéke Takarékszövetkezet Nagymányok 7355 Aparhant 7186 Völgységi Takarékszövetkezet Bonyhád 7150 teve! 7181 Rajnai József, Bonyhád Perczel u. 75. "telefon: 451-104. Gyászközlemények Iß, Klem Péter Nagymányok Zrínyi u. 4. telefon: 74/458-444 60/363-337.
