Tolnai Népújság, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-24 / 20. szám

4. oldal 1996. január 24., szerda Megyei Körkép — Dombóvár És Környéke Hírmondó Álláskeresőknek, mun­kanélkülieknek a Tolna Megyei Munkaügyi Köz­pont dombóvári kirendelt­sége a kővetkező állásaján­latokat kínáljadakatos, he­gesztő, építőipari technikus, gépészmérnök, vasalónő, üzletkötő, csőszerelő, kesz­tyűvarró, ápolónő, hirdetés szervező, lemezelőrajzoló, varrónő, eladónő, autósze­relő műhely főnök, virág­kötő, gépkocsivezető, állat- gondozói férfi), felszolgáló nő, bolti eladó. Az állásajánlatokról az érdeklődők bővebb felvilá­gosítást kapnak a munkaü­gyi kirendeltségen a Beze- rédj utca 14. szám alatt, il­letve telefonon a 466-338- as számon. Még megtekinthető a dombóvári művelődési ház előtér tárlatán a dombóvári festőművész, Csonka Sán­dor képeiből álló tárlat a művelődési ház nyitvatar­tási idejében. Önkéntes véradást tarta­nak e hét csütörtökén a dombóvári Vöröskereszt szervezésében. A véradásra reggel nyolc órától délután kettőig várják az önkéntese­ket a dombóvári kórház vér­adó állomására. Holnap kérni sor a dom­bóvári művelődési házban, délután öttől az Apostolok nyomában című előadás so­rozat első két előadására. Dr. Szigeti Jenő A hit az ész vészkijárata, míg Szőllősi Árpád Bizánc, Konstantiná­poly és Isztambul címmel tartja előadását, melyre a be­lépés díjtalan. Január 29-én jár le a ha­gyományos dombóvári bor­versenyre a nevezés határ­ideje. Â nevezéseket a művelő­dési házban fogadják, s az eredményhirdetésre a feb­ruár 2-án megrendezésre ke­rülő Kertbarát Farsangon kerül sor. A MATÁV Rt. értesíti dom­bóvári előfizetőit, hogy a szerződések és a befizetési csekkek megérkeztek. Egyben kérik a telefonnal rendelkező előfizetőiket, akiknél 1995. januárjában kapcsolták be a telefont, hogy szerződéskötés miatt keressék meg a dombóvári az Árpád utca 51. szám alatt található irodát (régi piac tér). Ügyfélfogadást tartanak munkanapokon nyolc órá­tól délután fél négyig. Egy korszak, egy könyv, egy élet Órás távoliét helyett hét év fogság A békési születésű, de Dom­bóvárra immár több, mint negyven esztendeje nősült Bordi Imre önnön tapasztala­tain alapuló könyvet írt A Gulag rabja voltam címmel, ami a közelmúltban látott napvilágot. A szerző azonban hangsúlyozza, hogy - bár a könyv életének egy hét éves szakaszát mutatja be - még­sem magáról, hanem egy kor­szakról, egy olyan tünetegyüt­tesről szól, ami általános ér­vényű. Bordi Imrével a kötet­ről, irigylésre egyáltalán nem méltó „élményeiről” beszél­gettünk.- Melyik hét évet vette el az Ön életéből a Gulág?- 1947 április 12-től 1953 november 25-ig tartott a fogsá­gom.- Sok magyar fogolytársa volt?- Ezt borzasztó nehéz meg­határozni, hiszen összesen ti­zenkét lágert jártam meg, s ezek között volt olyan, amiben egyedüli magyar voltam, míg akadt olyan is, amelyikben több honfitársammal is beszélhettem az anyanyelvemen. Az már más forrás, hogy a Szovjetunió had­bíróságának ítéletei alapján kö­rülbelül húszezer magyart hur­coltak a Gulágra, ahonnan kö­rülbelül háromezren érkeztünk haza, ám a magyarok soha nem voltak egy csokorba szedve a fogságban.- A könyv, mint Ön is emlí­tette, nem csak tapasztalatai, a hét esztendő történéseinek el­beszélése, hanem kordokumen­tum.- Egy történész, aki olvasta a könyvemet, s ismeri a korsza­kot, azt mondta, hogy kötete­met bárki forrásmunkaként használhatja.- Hogyan sikerült megjelen­tetni a kötetet?- A székesfehérvári História Klub adta ki a könyvet, s ők támogatták a kötet megjelené­sét is. Valójában a családom bíztatására írtam meg a történe­tet házi, szűk baráti körömnek szánva. Kislányom egyik ba­rátnője révén jutott el a kézirat egy történészhez, aki először ódzkodott az elolvasásától, ám amikor végigolvasta a könyvet, akkor úgy gondolta, hogy meg kell jelentetni. Ehhez én hozzá­járultam, de hozzátettem, hogy erre egy fillért sem tudok ál­dozni. Á történész szedte össze a megjelentetéshez szükséges pénzt.- Szolzsenyicin több könyvet is írt a Gulágról. Ön mennyiben látta másként az ottani életet, mint a Nobel díjas író?- Pontosan úgy láttam, aho­gyan ő. Bár szégyellem össze­hasonlítani az Iván Gyenyiszo- vics egy napja című Szolzse­nyicin-művet az enyémmel, óhatatlanul van a két könyvben egy közös vonás. Mi is retten­tően örültünk annak, ha három napig nem kaptunk kenyeret, s amikor megjött a kenyér vélet­lenül 43 fok mínusz volt, így az őrség nem vitt ki bennünket a munkára. Akkor megettük a kenyeret, s mivel dolgozni sem kellett, azt mondhattuk: szép napunk van ma. A Szolzsenyi- cin'-könyvnek is ez a lényege, vagyis ott mindent úgy kellett felfogni, hogy rosszabbul is si­kerülhetett volna. Nem azon sírtunk, hogy elfagyott a lábuj­junk, hanem annak örültünk, hogy nem az egész lábfejünk lett a hideg prédája.- Ezek szerint a Gulágot úgy lehetett túlélni, ha az emberben kialakult egyfajta önvédelmi mechanizmus.- Feltétlenül. Túlélési stra­tégiát fejlesztettünk ki ma­gunkban, de ezt nem lehetne fi­lozofikusnak mondani.- Számított valaki is az Ön hazatérésére?- Nem. Hét évig rólam semmit nem tudtak. Még '47 január 18-án kicsaltak otthonról és elvittek az oroszok Békés­csabára, majd Szolnokra, ahol öt hétig tartottak fogva. Az első három hétben minden éjjel ki­hallgattak, majd két hétig egy szót sem szóltak hozzám. Ez­után bocsánatot kérve elenged­tek, s aláírattak velem néhány papírt. Az egyik papiros szerint minden elkobzott dolgomat visszaadták, a másikban pedig az szerepelt, hogy nem beszél­hetek senkinek a velem történ­tekről. A kihallgatásomat ve­zető százados nemsokára felke­resett, s mondván, hogy nála el­lenőrzés folyik, ám az egyik papírt elvesztette, rendezzük el újra a dolgot. A műegyetemről egy órás kilépőt kértem, de né­hány óra múlva közölték ve­lem, hogy letartóztatnak. A Szovjetunió elleni fegyveres szervezkedéssel, szovjetellenes propaganda kifejtésével és a Szovjetunió elleni önkéntes fegy veres harcra való felkészü­léssel vádoltak. Tulajdonképpen az ellenem felhozott vádak alapja az volt, hogy 1944. novemberében egy diverzáns csoporttal, ejtőer­nyővel dobtak le Békés térsé­gében, különböző diverzáns cselekmények elkövetésére. Ez természetesen koholt vád volt. Én ugyanis 1944. október 6-án, amikor a szovjet csapatok megszállták Békést, akkor már ott voltam, majd 20-án iratkoz­tam be a gimnázium hetedik osztályába, ahonnan egyetlen napot sem hiányoztam. A ha­zugság mégis elegendő volt ah­hoz, hogy ellenem az ítéletet meghozzák, s így az egy órás távollétből hat év nyolc hónap fogság lett.- Milyen érzés volt a haza­térés?- A hazatérés két lépcsős volt. Egy visszatérés, és egy tényleges hazatérés. 1953 júni­usában kihívtak bennünket a lágerekből. Attól kezdve az oroszok korrekten bántak ve­lünk. Lembergben augusztustól novemberig a korábbiakhoz képest jó körülmények közé ke­rültünk. Sóstó fürdőre érkez­tünk meg, de a vagonok kör­nyéke tele volt az Államvé­delmi Hatóság embereivel. Ak­kor döbbentünk rá, hogy nem hazajöttünk, csak vissza. A fo­gadóbizottság elnöke közölte velünk, hogy tudják, hogy fa­siszta társaság vagyunk. Ezt annak ellenére mondta, hogy nem amnesztiát kaptunk, ha­nem rehabilitáltak bennünket. Igaz, csak szóban, amit itthon nem vettek komolyan. Végül amikor estefelé haza­értem, csak a szomszédhoz mertem becsöngetni, aki meg sem ismert először. A szom­széd néni ment át szólni a szüle­imnek, s amikor velük találkoz­tam, éreztem csak, hogy tény­leg hazaértem.- Önt ezek után is érték at­rocitások?- Nem sokáig, csak húsz egynéhány évig. Arról, hogy minden munkakörbe beállítható vagyok, csak 1980-ban kaptam értesítést. Addig például nem tölthettem be édesapám iskolá­jában orosz tanári munkahelyet, s máshol is eltanácsoltak, mondván a háború után estem fogságba, s akkor csak fasiszta lehetek. A rendőrség is játszott velem. Megtörtént, hogy idé­zést kaptam a rendőrségtől, s miután kérdezgettek, tudakol­ták az adataimat, közölték ve­lem, hogy nem is engem akar­tak beidézni, hiszen az édes­anyám neve nem az, amire ők számítottak.- Könyvének kézirata for­gott szamizdadként?- Nem, csak néhány bará­tom olvasta, s a könyvet 1990 tavaszán írtam meg.- Most viszont úgymond közkinccsé lettek élményei, ta­pasztalatai. Hol juthatnak hozzá A Gulág rabja voltam című könyvhöz az érdeklődők?- A dombóvári művelődési ház könyvtárában, s a Pallas Antikváriumban vásárolható a könyvem. E beszélgetés természete­sen nem hivatott pótolni a könyv olvasását, hiszen az számos érdekességet, doku­mentumot tartalmaz, s még a történelmet nem különöseb­ben szerető olvasónak is bát­ran lehet figyelmébe ajánlani. Nagy László Sikeres évet zártak A Vöröskereszt Dombóvár Városi szervezetének 33 tagszervezete van. Ebbe be­letartozik 16 városkörnyéki település vöröskeresztes szervezete, illetve a városi szervezetek is. A szervezet vezetője Váradi Margit eh­hez sajnálattal teszi hozzá, hogy a korábbi ötezres tag­létszám helyett most már 2600 tagot számlálnak jelen­leg, ami „köszönhető” a vá­rosban jelentkező munka- nélküliségnek is, hiszen sok alapszervezet szűnt meg a munkahelyek megszűnésé­vel. Ennek ellenére nem kevés munkát végeztek a Vöröske­reszt aktivistái. Erről a mun­káról, az elmúlt évről kérdez­tük Váradi Margitot, aki a kö­vetkezőket mondta el. Most szinte kizárólag csak a munkaidőn kívül tevékeny­kedhetnek, pedig bőven akadna tennivaló. Ezek közé tartozik a munkahelyi elsőse­gélynyújtási ismereteket adó foglalkozások megszerve­zése, hiszen az üzemorvosi szolgálat megváltozása ezt szükségessé teszi. Az viszont kedvező, hogy az iskolákban működő Vö­röskeresztes csoportok na­gyon jól működnek, s működ­tek az elmúlt évben is. Kie­melkedik ezek közül az Apáczai Csere János Szakkö­zépiskola, ahol kollégiumi tisztasági versenyeket szer­veznek, de a József Attila Ál­talános Iskolában is nagyon jól működő csoport tevé­kenykedik. Ehhez természe­tesen a munkát szervező, lel­kes pedagógusokra is szükség van, akikből szerencsére nincs hiány. A csecsemőgon­dozói versenyekre is rendsze­resen jelentkeznek dombóvári csapatok, s szinte minden év­ben eljut valamelyik az or­szágos döntőbe is. Ehhez a munkához a védőnők adnak segítséget, s ezt el lehet mon­dani a vidéki iskolai szerveze­tekről is. A Vöröskereszt Dombóvá­ron havonta szervezett a rá­szorulóknak ruhaosztást, de több alkalommal tartottak ol­csó élelmiszer, és ruházat áru­sítást is. Örvendetes az is, hogy a szervezetnek működik- egy nyugdíjas csoportja is, ami­nek közel 130 tagja van. Ez a csoport rendszeresen tart ösz- szejöveteleket, s a tagok vagy magányos emberek, vagy olyan aktív nyugdíjasok, akik másokon szeretnének segí­teni. Látogatják beteg társai­kat, s rájuk sok feladat meg­oldásában lehet számítani. A dombóvári Vöröskereszt szervezet nemrégiben tartott Béres csepp akciót, melynek keretében a rászorulók vagy ingyen, vagy kedvezménye­sen adhattak a rászorulóknak a körzeti orvosok javaslatai szerint. Tavaly sem maradt el a minden évben megrendezésre kerülő házi betegápolói tanfo­lyam megszervezése, s az ezt elvégzők közül soknak a szo­ciális otthon ad munkát ké­sőbb. Idén tizenkilencen tet­tek ezen a tanfolyamon vizs­gát. Tavaly közel négyszázan vizsgáztak a jogosítvány megszerzéséhez szükséges el­sősegélynyújtó tanfolyamo­kon. A Vöröskereszt az önkor­mányzattal összefogva végez szociális munkát, bár sok rá­szorulót nem tudnak elérni. Ugyanakkor vannak olyanok, akik minden karitatív szerve­zetet felkeresnek, ami nem kedvező, s talán a szervezetek összefogásával lehetne ezt a problémát megoldani. Szerencsére a polgárok se­gítőkészsége, adományaik nagysága nem változott. Na­gyon sokan viszik el a szerve­zethez már nem kellő ruhái­kat, s egyebeket is. így jut­hatnak közvetítés útján hozzá a rászorulók bútorhoz, mű­szaki cikkekhez, tolókocsi­hoz, s egyebekhez. Összességében elmondható a tavalyi vöröskeresztes mun­káról, hogy a gondok, megol­dásra váró problémák ellenére nem volt eredménytelen, hi­szen a segítségnyújtás számos más formájában is tevékeny­kedett a szervezet. Az idei évre még nem határozták meg a konkrét feladatokat, de -egyebek mellett szeretnének az iskolások bevonásával idő­seken segíteni. A konkrét fel­adatok pedig a február köze­pén megrendezésre kerülő küldöttértekezleten körvona­lazódnak majd, ami egyben egy négy éves ciklus zárása is lesz. - nagy ­Felnőttek hittanja E hét csütörtökén, este hét órától hangzik el a dombóvári művelődési házban a felnőt­tek hittanja című előadásso­rozat következő előadása. A téma változatlanul az egyház, s a mostani előadást dr. Tuba Iván, budapesti pia­rista atya tartja az érdeklő­dőknek. Perui élményekről Február elsején a dombóvári művelődési házban, este öt órai kezdettel hangzik el a Kalando­zások az inkák birodalmában című előadás. A kb. másfél órás élménybeszámolót a nagymá- Ytyoki Tóth Hajnalka tartja, aki turistaként majdnem egy egész évet töltött a messzi tájakon. A videorészletekkel tarkított elő­adás másik részét, az andoki kultúrák szakmaibb bemutatá­sát Antonio Dante Pariahuamán Herrera, hazánkban tanuló pe­rui régészhallgató tartja. A Peru tengerparti és hegy­vidéki tájait, városait bemutató, képzeletbeli utazás végeztével italkóstolóval kedveskednek a hallgatóságnak, amely egy kis kiállítás keretében ismerkedhet az indián népművészet darabja­ival, amelyekből egy-egy apró darabot magukkal is vihetnek otthonukba. Nem drágul a távhőszolgáltatás Mint arról tegnapi számunkban beszámoltunk olvasóinknak, hétfőn tartott ülést Dombóvár Város Önkormányzati Képvi- selő-testülete, amin döntés szü­letett egyebek mellett a szak­munkásképző intézet épülő tornacsarnokának sorsáról is. Bár lekerült a napirendről a közvilágítás korszerűsítésének témája, mint ahogyan az ön- kormányzat pénzbeni és termé­szetbeni szociális ellátások megállapításának, folyósításá­nak és ellenőrzésének szabá­lyairól sem alkotott rendeletet. Viszont az előzetes terv szerint napirendi pontként nem sze­replő ügyben határozatot ho­zott. Az önkormányzat civil ta­nácsnokának kezdeményezé­sére a Dombhő Közhasznú Társaság felügyelő bizottsá­gába delegálták Tilinger Sán­dort. Az ülésen határoztak arról is, hogy a távhő- és melegvíz szolgáltatás árai a Kht. fel­ügyelő bizottságának felállá­sáig, vagyis májusig nem vál­toznak a városban. Megállapították viszont az önkormányzati tulajdonú víz­művekből szolgáltatott ivóvíz, továbbá a szennyvízelvezetés, tisztítás és kezelés díjait. Az előterjesztés alapján elfogadott változás szerint a lakosság ré­szére 64 forint lesz köbméte­renként az ivóvíz ára, míg a csatornadíját 60 forint/köbmé- teres árban állapították meg. Ez a rendelet február elsejei ha­tállyal lép életbe. À testületi ülésen hoztak döntést arról is, hogy a mille- centenáriumi ünnepségekre ké­szülve emlékbizottságot hoz­nak létre, amely az oktatási, kulturális és sport bizottság tag­jaiból, illetve őket tizenegy fős bizottságra kiegészítendő ta­gokból áll majd össze, s az így megalakuló emlékbizottság a honfoglalás 1100. évforduló­jára készíti elő, illetve koordi­nálja a munkát. Az ülésen vá­lasztották meg a képviselők a Dombóvári Tehetséges Fiata­lokért Alapítvány kuratóriumi tagjait. Az egyebek mellett a tehetséges dombóvári fiatalok továbbképzésének, felsőokta­tási intézményekben történő továbbtanulsának támogatását is célzó alapítvány kuratóriu­mába több városi iskola peda­gógusait kuratóriumi elnöknek pedig dr. Radochay Imrét vá­lasztották. - nagy ­Lebilincselő A dombóvári rendőrkapitány­ság illetékességi területén az elmúlt héten nem történt túl sok bűncselekmény, ám eseményte­lennek sem volt mondható ez az időszak, hiszen folytatódott a tanyabetörések sorozata. Éppen egy tucatnyi prés­házba tett látogatást ugyanis az egyelőre még ismeretlen elkö­vető január 18-ra virradó éj­szaka, Dombóvár-Szőlőhe­gyen. A présházakba különböző módszerekkel jutott be, hiszen ha kellett, az ajtót törte be, vagy a zsalugáteres ablakot feszítette le, de nem okozott gondot neki az üveges ajtók betörése sem. A tettes a présházakból élelmi­szert, használati cikkeket, így plédet, kést s hasonló dolgokat vitt el, s nem is a lopással oko­zott jelentős kárt, hanem a ron­gálással. r r r hirdetésfelvevő helyei Döbrököz Takarékszövetkezet Döbrököz 7228 Bognár és Tsa. Bt. Dombóvár Kórház u. 41. Garay Előd, Szekszárd Körösi Cs. S. u. 4. 316-932.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom