Tolnai Népújság, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-23 / 301. szám

1995. december 23., szombat Sport 7. oldal Meleg gyertyaláng lobog, csillanó fény villan a díszeken, aján­dékerdő a fa alatt. Boldogság szárnyal, varázslat a pillanat. Ka­rácsony. Szeretjük a szép ajándékokat, sajnos a sportban az évvégi ün­nepre már nem igen jut belőle. Sportolóink évközben gondoskod­nak rólunk, győzelmeikkel, sikereikkel a mindennapok során bol­dogítanak bennünket. „Ajándékaikkal” pár percre mosolyt csal­nak arcunkra, megmelengetik lelkünket. Tudósításaink az idei esztendőben is bővelkedtek Tolna megyei sikerekben. Olvasóink örömmel böngészhették a sportoldalt, rendre rátalálhattak egy- egy örömteli hírre, eredményre, együtt „nevethettek és sírhattak” a sportolókkal, edzőkkel, vezetőikkel. A kudarcokat az ünnepi hangulatban elhomályosítja az (Európa-bajnoki, világbajnoki) aranyak, ezüstök fénye, vdgy akár egy aprócska gól, egy jó meccs, egy hangulatos rendezvény emléke. Karácsonykor, ha csak egy rövid pillanatig, de gondoljunk sok szeretettel a sportolókra is! A sportnak is nyissunk egy ablakocs­kát szívünkben a szeretett ünnepén! 4 Paksról a szövetségbe A sikeredző nehéz szívvel távozik Átadták az ajándékokat, véget ért a búcsúztató hivatalos része. Az ünnepelt megkísérelte meg­köszönni a méltató szavakat, de nem sikerült. Nyelt néhányat, majd ismét nekirugaszkodott a rövid beszédnek. Aztán feladta. Balzsay Károly elérzékenyülve foglalt helyet. Sok minden át­futhatott rajta. Huszonkét évet dolgozott mint ökölvívó veze­tőedző, ebből majd kilenc esz­tendőt Pakson töltött, ahol munkája során a szakosztály történetének legnagyobb sike­reit érte. Most pedig távozik Paksról. — Karcsi, az iménti búcsúz­tatóban elhangzott, hogy a jö­vőben ötven százalékban csök­ken a paksi ökölvívók támoga­tása, ez pedig „nadrágszíj hú­zásra” készteti a szakosztályt. Kapcsolatban áll-e helyzettel a távozásod? — Nekem eszem ágában sem volt elmennem innen. A családom is jól érezte magát, ezer szállal kötődünk Pakshoz, szerettem itt dolgozni. A szer­ződésem lejár év végén és olyan döntés született, hogy a jövőben nem kell főállású veze­tőedző, mivel erre sem lesz pénz. A vezetőkkel közösen olyan megoldást kerestünk, hogy továbbra is az ökölvívás­ban dolgozhassak. A Magyar Ökölvívó Szövetség alkalma­zottja leszek, mint szakfelü­gyelő, valamint továbbra is edzősködöm a válogatottnál, az utánpótlásnál. Budapestre köl­tözik a család, oda, ahonnan jó húsz éve elindultam. — Pakson ebből közel kilenc évet „húztál le" mialatt sok szép eredmény részese voltál, így gondolom, kellemes emlé­kekkel hagyod itt a szakosztályt. — Mondhatom csodálatos emlékekkel. A csapatbajnoki győzelmek, a rengeteg egyéni bajnokság, a válogatott ver­senyzők, szóval van mire visz- szatekintenem. A gondokat gyorsan feledi az ember, külö­nösen egy ilyen megható bú­csúztató után. — Nem tartasz-e attól, hogy a romló gazdasági helyzet miatt távozásod után visszaesik a paksi ökölvívás ? — Szerintem nem lesz ko­moly hanyatlás, a szakember gárda adott a jó munkához. A kérdés az, hogy ők együtt vagy külön-külön dolgoznak-e majd. Szerintem taktikusabb, ha egymás mellett folyik a munka, bár ennek is van egy buktatója: nem lehet hatásosan foglal­kozni egyszerre minden korosz­tállyal. Maga a tény, hogy nem lesz főállású vezetőedző nem jelent egyet a visszaeséssel. Sok helyen hasonló a helyzet és eredményes munka folyik, de van ahol három főállású edző működik, még sincs siker. — A sikerek fényében is bi­zonyára akad olyan dolog, amely hiányérzettel tölt el a paksi évek során. — Talán a nemzetközi eredmények hiányoztak, ezen a téren többet vártam. Hogy mi volt az oka elmaradásuknak, nem tudom. Azt állíthatom, Erősben, Bognárban, Kalocsai­ban meg is volt a lehetőség. Lehet, hogy elkényeztettük őket, nagyon ki voltak szol­gálva? Most munka mellett sportolnak, jobban akarják a si­kert. — Nem elég, hogy te elmész Paksról, magaddal viszed a PSE egyik legeredményesebb versenyzőjét is, az idei ifjúsági bajnokot, ifj. Balzsay Károlyt, ő hogyan vészelte át a költöz­ködést? — Szörnyen büszke vagyok a fiam eredményére. Nem csak bajnok lett, de őt választották az év legjobb ifjúsági ökölvívó­jának. Szerencsére nem okozott számára törést a váltás. Jó isko­lába, remek közösségbe került. Barátja és osztálytársa például az a srác, akit a rangsorban Karcsi mögé helyeztek, de több ökölvívó is van a környezeté­ben, jól érzi magát. Úgy néz ki a Tájfunban bokszol tovább, de a paksi edzőpartnerek nagyon hiányoznak neki. Igazából nincs gondunk, bár féltem a változástól, de lassan beleszo­kunk az új környezetünkbe. Medgyesy FOTÓ: GK Egy kedves emlék a sok közül, Balzsay mester (szemüvegben) a 90-es bajnokcsapattal Öt Tolna megyei fiatal a díjazottak között „A Magyar Köztársaság Jó tanulója, Jó sportolója” Karácsony előtt pár nappal a Néprajzi Múzeum aulájában osztották ki az idei „Magyar Köztársaság Jó tanulója, Jó sportolója” elismerő címeket. Az ünnepi eredményhirdeté­sen Németh Csaba, a Műve­lődési és Közoktatási Minisz­térium osztályvezetője mon­dott köszöntő beszédet, amelyben hangsúlyozta: soha ennyi pályázat még nem ér­kezett be mint az idén, hiszen 960 ajánlatból kellett a kura­tóriumnak a légjobbakat kivá­lasztani a szigorú pontrend­szer alapján. Összesen 72 általános isko­lás, 63 középiskolás és 26 fel­sőoktatási intézmény hallga­tója részesült elismerésben. A fiatalabbak Fodor Gábor mű­velődési és közoktatási mi­nisztertől, míg a felsőoktatási intézmények kiválóan tanuló eredményes sportolói Gallov Rezső államtitkártól, az OTSH elnökétől vehették át dicsérő szavak közepette a dí­szes okleveleket és a Várhelyi György szobrászművész al­kotta kisplasztikákat. Tolna megyéből öten ré­szesültek a megtisztelő elis­merésben: A paksi IV. Sz. Általános Iskola diákjai közül az Atom­erőmű SE három tehetséges sportolója, Ács Péter sak­kozó, Boros Gergely és Re­ményi Veronika kajak-ke- nuzó, a paksi Móra Ferenc Ál­talános Iskolából a Paksi Röp­labda Klub fiatal játékosa, Hudák Zita, míg a Faddi Ál­talános Iskola tanulójaként a szekszárdi Ippon Karate Egyesület 10 esztendős ver­senyzője, Báli Anita vehette át az idei esztendőben a „Ma­gyar Köztársaság Jó tanulója, Jó sportolója” címet. Esterházy Miksa-emlékérem Csák Péter kitüntetése A sportban végzett kiemel­kedő munkájáért a belügymi­niszter a Magyar Repülő Szö­vetség javaslatára Esterházy Miksa-emlékérmet adomá­nyozott a szekszárdi Csák Pé­ternek, az MRSZ Vitorlázó­repülők Társadalmi Bizott­sága volt tagjának. Csák Péter 1938-ban 13 évesen kezdett repülni először vitorlázó, majd motoros gé­peken. A háború ideje alatt, 1943-ban elvégezte a Repülő Akadémiát és repülős tiszt­ként szolgált. A második vi­lágháború után a Műegyete­men szerzett okleveles gé­pész- és repülő szakmérnöki diplomát. Tanulmányai befe­jezését követően hivatásos ka­tona lett, Székesfehérváron berepülési osztályvezetőként teljesített szolgálatot. Szek- szárdra nősült 1954-ben, s harminc éven keresztül dol­gozott a megyei kórházban, mint főmérnök. Az őcsényi repülőtér és re­pülőklub alapító tagja volt 1957-ben, évtizedeken át irá­nyította társadalmi munkában az őcsényi repülősport min­dennapjait. Az Esterházy Miksa-em­lékérmet az MRSZ Vitorlázó­repülő Társadalmi Bizottsá­gában végzett húsz éves tevé­kenységéért, illetve a Nemzeti Bajnokság után a legrango­sabb honi viadalnak számító, őcsényi Gemenc Kupákon végzett szervező munkájáért vehette át a hetvenedik élet­évét idén betöltő szekszárdi repülős. Csák Péter sportmúltja pá­ratlan, kerek ötven esztendőn át szelte a fellegeket, a külön­féle gépmadarakkal. A Nem­zetközi Repülő Szövetség (FAI) 1991-ben az egyik legmagasabb repülős kitünte­tést, a Paul Tissantier diplo­mát ítélte oda életútja elisme­réséül. KSUEMES ÜNNEPEKET ES r\ BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁÉÉ hr A TOLNATEJ BT. mt Gratulálunk a nyeremény játékunk ny Fődij: Grósz Krisztina Szekszárd Dijak: Antal István Szekszárd Fritz Éva Szekszárd Kisgyörgy Árpád Nagydorog 1ÉÍ Müller Andor Gyönk I Nagyné Sümegi Márta Őcsénj^^B L Pesti Józsefné Szekszárd Soós Zoltán Szekszárd Straszer Zoltán Tolna Törökné Sikk Ildikó Szekszárd ^ Viszmeg Viola Szekszárd BORÁSZBOLT Szekszárd, Tinódi u. 9. Tel./fax: 74/315-026. Rádiótelefon: •60/363-110, 20/417-023 BOLDOG ÜNNEPEKET! fÚ)\ Új! Új! Új! Új! Új! Új! Új! Újl' Szekszárd, Rákóczi u. 34. sz. alatt megnyílt a DOMINA PRIMA női divatáru üzlet. Különleges, egyedi tervezésű modellekkel és kiegészítőkkel, „Donna Moda, Donna Emica” OLASZ MÁRKÁJÚ TERMÉKEKKEL VÁRJUK tisztelt vásárlóinkat. DOMINA PRIMA - a finom elegancia. Minden vásárlónknak kellemes karácsonyi ünnepek és boldog új évet kívánunk! Csoki karácsonyra Csokit kaptak karácsonyra a Ferropatent-Lazur SE játéko­sai. A szekszárdi kézis hölgyek nem valamiféle jó fajta alpesi tejcsokoládét majszolgatnak az ünnepek alatt, csupán egy régi­új csapattárssal bővül az NB I- es keret. Csáki Évát, alias „Csokit” a megyeszékhely együttesétől nyáron kölcsön ad­ták Kisvárdára. A nyírségi vá­roska nem igazán nyerhette el a tetszését, mivel a játék helyett inkább az önkéntes száműzetést választotta, s visszatért eredeti lakhelyére, Hódmezővásár­helyre. A szakvezetők kérésére most ismét edzésbe állt Szek- szárdon (szerződése 1997-ig ideköti), s a rövidke téli szünet­ben külön foglalkozásokon próbálja behozni több hónapos lemaradását. A nagy visszatérés nem véletlen, a Kedves-Hajnal edzői kettős ugyanis lemondott Dejtári Mónikáról. A klub az irányítót június 30-ig kölcsö­nadta a Bp. Spartacusnak. Rossz hír a csapat házatájáról, hogy Pádár Margit keze eltö­rött, míg Gábor Adrienn egyhe­tes kórházi kezelésre szorul. A Ferro-Lazur csapata a két­napos Schmidtné Holub Mária tornán vett részt a héten Pé­csett, ahol a Dunaferr, a PMKC és a Kiskunhalas együttese mö­gött a negyedik helyen végzett. Ä torna legjobbjának Tamara Mandzsicsot választották. Egy ablakocskát a szeretett ünnepén!

Next

/
Oldalképek
Tartalom