Tolnai Népújság, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-16 / 295. szám

12. oldal Hétvégi Magazin 1995. december 16., szombat Ajándékkészítés tűvel, cérnával, és ... szeretettel Évről-évre egyre laposabb pénztárcával vágunk neki a ka­rácsonyi ajándékvásárlásnak, mind nehezebben gazdálkodjuk ki az ünnep fényéhez nélkülöz-' hetetlen díszeket, kellékeket. Régóta hangoztatott tanács, hogy fantáziával és egy kis kézügyességgel bátran felve­hetjük a versenyt az üzletek kí­nálatával: a sajátkezűleg készí­tett tárgyak bensőségessé, meghitté varázsolják a szeretet ünnepét, s főként a gyerekek­nek - akik nem az árán mérik az ajándékot - ugyanolyan örömet szereznek, mint a drágán vásá­rolt meglepetésnek. Rögtönzött ajándék Nem kell kétségbeesni, ha köz­vetlenül szenteste előtt derül ki, hogy elkelne még egy apróság a család legifjabb tagjának. Ilyenkor többnyire már se időnk, se pénzünk nincs, hogy sorra járjuk az üzleteket, ám a varródoboz és az ötletesség mindig segítségül hívható: va­rázsoljuk újjá a gyerek kedvenc maciját. A szoknyás macihoz nem kell más, mint egy kinőtt szok- nyácska, amit az új tulajdonos méretére igazíthatunk: szűkít-- sük be, majd hajtsuk fel. Az al­kalomhoz illően csengőt is varrhatunk a mancsába, s az ünnepi köntösbe öltöztetett ját­szótárs máris a fa alá kerülhet. Még kevesebb időt vesz igénybe az angyal-maci elké­szítése: kartonpapírból vágjuk ki az ábrán látható formájú szárnyakat, vonjuk be csillogó alufóliával, majd rögzítsük a maci hátának közepén. A mére­tezésnél ügyeljünk a „új test­rész” arányaira! Természetesen a két ötletet ötvözhetjük is, hi­szen a felöltöztetett játék is kaphat angyalszárnyakat. Ajándéktartók, házilag Még a leggyakorlottabb ajándékozónak is sok fejtörést okoz, hogy milyen díszbe öltöz­tesse a meglepetéseket. A ha­gyományos dísz-csomagolópa- pír helyett magunk is készíthe­tünk újszerű ajándéktartókat. Apró tárgyak csomagolására kiválóan alkalmas a II. rajzon látható, színes kartonpapírból hajtogatott díszdoboz, melynek méretét pontosan az ajándék­hoz igazíthatjuk. Az alapja négyzetes, míg a fülei ívelt há­romszögek. Ezek sarkába fúr­junk apró lyukakat, melyeken fűzzünk át fonalat, így a nem túl nehéz ajándékot akár a fára is felakaszthatjuk. Amerikában honos szokás textilből varrt zokniba vagy csizmába rejteni a karácsonyi meglepetéseket. Az ábrán lát­ható méret szerint fehér vá­szonból, az orrán és a szárán kockás zefír díszítéssel készít­sük, s akinek ideje, kedve van, hímzéssel vagy rátéttel is csi­nosíthatja. Egyszerű, de igen hatásos öt­let az ajándékot selyem- vagy dísz-csomagolópapírból kreált óriás-szaloncukorba csoma­golni. Karácsonyfadíszek, sajátkezűleg Eredetibb, egyénibb az a ka­rácsonyfa, amelyet olyan saját­kezűleg alkotott díszek is ékesí­tenek, melyeken a család apraja nagyja szorgoskodott. Bár fan­táziánkat bátran szabadon ereszthetjük, néhány ötlet se­gíthet a tervezésnél. Mutatós dísz a csillogó szár­nyú lepke. A formát kartonpa­pírból vágjuk ki, vonjuk be ezüstpapírral, majd ragasszunk rá színes flittert. A lepke köze­pére erősített szívószálra kös­sünk cérnát, s máris a fára akaszthatjuk. Érdekesebb, csi­nosabb a habkarika, ha arany vagy ezüstszálat kötünk rá. Igazi meglepetést szerezhetünk csemetéinknek, ha néhány raj­zukat kartonpapírra ragasztva, majd kivágva a fenyőre akaszt­juk. Különösen, ha az óvodá­ban készült. Az apróságok számára biztosan igazi sikerél­mény lesz, ha alkotásaikat a ka­rácsonyfán látják viszont. Per­cek alatt elkészíthető dísz a csillagsor, amelyet alufóliából kivágott darabból, cérnára fűzve állíthatunk össze. Különleges receptek, karácsonyra Fényezett karácsonyi sonka A sonkát a szokásos módon megsütjük. Különlegessé a grillezés-fényezéstől válik. Hozzávalók: 1 deci piros ri­biszkezselé, 3 evőkanál na­gyon édes mustár, egész szeg­fűszegek. Elkészítése: 1. A megsült sonkát kivesz- szük a sütőből, mikor a sütő kb. 70 fokos. A sütőt 275 fokra melegítjük. 2. Lehúzzuk a bőrt. Éles késsel bevagdaljuk a zsírt. 3. A sonkát a forró sütőbe néhány percre visszatesszük, hogy a bemetszések szépen kinyíljanak. 4. Kivesszük a sütőből és szegfűszeggel megszúrkáljuk. 5. Megolvasztjuk a zselét, belekeverjük a mustárt és be­kenjük vele a sonkát. 10-15 percre a sütőbe tesszük. Pástétom Hozzávalók: 1 hagyma, 10 deka vaj vagy margarin, 40 deka borjúmáj. 4 szardellafilé, 1 késhegynyi őrölt szegfűbors, 2 késhegynyi őrölt fehérbort, fél kávéskanál majoránna, másfél kávéskanál só, 1 tojás, 1 deci simaliszt, 3 deci tejszín, fél deci konyak. Elkészítése: 1. A sütőt 175 fokra mele­gítjük. 2. A hagymát apróra vágjuk és egy kevés zsiradékon üve­gesre pároljuk. A maradék va­jat vagy margarint a megpárolt hagymával összekeverjük. 3. A májat megtisztítjuk, a robotgépben pürét készítünk belőle, azután hozzáadjuk a hagymás vajat. 4. Hozzáadjuk a tejszínt és a konyakot és a gépben jó ala­posan átdolgozzuk. 5. Egy vagy több tűzálló edényt vagy fóliatepsit kizsí­rozunk, beletöltjük a keveré­ket és lefedjük. 6. Egy és negyed óra hosz­szat sütjük, az utolsó húsz percben levesszük a fóliát, il­letve a tűzálló edény tetejét. Vörös saláta Hozzávalók 6-8 személyre: 0. 5.1 fej vöröskáposzta, fél póréhagyma, 2 alma, 2 na­rancs, 2 deci mazsola. Az ön­tetet lásd alább. Elkészítése: 1. Egy nagy lábas vizet 2 evőkanál ecettel felforralunk. A káposztát négy részre vág­juk és a torzsáját kiemeljük. Vékonyra felszeleteljük. 2. A káposztát felforraljuk, leszűrjük és hideg vízzel átöb­lítjük, az öntettel összeforgat­juk. Zöld karácsonyi saláta Hozzávalók 6-8 személyre: Fél fej zeller, 1 jégsaláta, 1 marék dióbél. Öntetet lásd alább. Elkészítése: A zellert és a salátát felvag­daljuk, a felaprított dióbéllel megszórjuk, az öntettel lazán összeforgatjuk. Öntet, a salátára A két saláta öntete nagyjá­ból egyformán készül. A vörös salátához 4 evőkanál édes mustárt használunk. A zöld sa­látához 2 kávéskanál világos francia mustárt és egy gerezd fokhagymát használunk. Ezenkívül szükséges még: 1 evőkanál ecet, 1 evőkanál víz, 1 kávéskanál só, 1 deci szoba­hőmérsékletű olaj. Elkészítése: Az olajon kívül mindent összekeverünk. Az olajat cseppenként adagoljuk. Karácsonyi gyümölcstorta Hozzávalók: Dió, mogyoró, mandula (földimogyorót ne használjunk!), cukrozott gyü­mölcs (cseresznye, gyömbér, sárgabarack, füge, görögdiny- nye, ananász) és szárított gyümölcs (ribiszke- és mag nélküli mazsola). Mindezt ko­nyakban párolva feldúsítjuk. A torta tetejét díszíthetjük egész mandulával és cukrozott cseresznyével, vagy csak cu­kormázzal. Hermetikusan zár­ható edényben a gyümölcsös torta akár egy évig is eltart­ható, s miközben érik, az ízei egyre intenzívebbé válnak. Kell hozzá: egy nehéz ser­penyő, fakanál, habverő, 1-2 nagy keverőtál, szűrő, zsírpa­pír, csomagolópapír, zsineg és egy 24 centi átmérőjű torta­forma. Vastagabb falú torta­formát használjunk, mivel a sütemény legalább másfél óra hosszat sül, és ha a forma na­gyon vékony, könnyen megég, a sütemény kiszárad. Ha nincs sütőpapírunk, a formát kizsí­rozzuk és viaszpapírral kibé­leljük. Ha attól tartunk, hogy a tortaforma túl vékony és a torta kiszárad, akkor kívülről duplán vett csomagolópapírral borítsuk be és ezt zsineggel kössük át. A megpárolt gyü­mölcsöt hűtsük le, mielőtt a felvert tojást hozzáadnánk, akkor nem fog megcsomó­sodni. Bőven használjunk ko­nyakot és sherryt, vagy he­lyette használhatunk rumot. Mielőtt betennénk a sütőbe, a formát jól ütögessük az asz­talhoz, hogy leülepedjen, kü­lönben a tésztában lyukak ke­letkeznek. Hogy a torta teteje sima maradjon, amikor ki­vesszük a sütőből, azonnal te­gyünk a tetejére könnyű lapot. A cukrozott és szárított gyü­mölcsöket konyakkal, cukor­ral, fűszerekkel és vajjal vagy margarinnal pároljuk. Hűtsük le a gyümölcskeveréket és la­zán, de alaposan forgassuk össze a liszttel és a dióval, mogyoróval. A még mindig meleg tortát borítsuk ki egy tortarácsra, távolítsuk el a sü­tőpapírt és jól öntözzük meg konyakkal. Ha a tortát marci­pánnal vonjuk be, akkor a cu­kormázat óvatosan terítsük szét a tetején és egy simító­késsel erősen simítsuk le. Miről árulkodik az ajándék? Az ajándékok nemcsak az ajándékozó fantáziájáról és pénztárcájáról, hanem a sze­mélyiségéről is árulkodnak. Ezt állítják legalábbis a pszi­chológusok. Egyik olasz kép­viselőjük, Maria Malucelli csoportosította az ajándékokat és ezek alapján különböző tí­pusokat állított fel. A praktikus típus olyan dolgokkal halmozza el szeret­teit, amelyekben csak egy a közös: az, hogy hasznosak. Ajándékjellegük sokszor nincs is, de ez az illetőt egyáltalán nem zavarja. így például a megajándékozott akár sértés­nek is veheti a szépen becso­magolt szappant, az olvasó- szemüveget, vagy a konyha­ruhát. Az extravagáns típus egyet­len célja, hogy feltűnést kelt­sen. Az ő számára az ajándé­kozás verseny, igazi kihívás. Nem sajnálja a fáradtságot, hogy a lehető legeredetibb és legmeghökkentőbb holmival rukkoljon elő. „Az ilyen em­berek magamutogatók és hiúk, akik csak önmagukat szeretik”- vélekedik a pszichológus. A gyűjtő külön típust képvisel az ajándékozók között. Ő tiszteletben tartja a másik hobbiját, érdeklődését és tudja, hogy semmivel nem tudna nagyobb örömöt sze­rezni a másiknak, mintha áz gyarapíthatja gyűjteményét. A személyes, sőt szemé­lyeskedő ajándékával azt akarja megmutatni, hogy mi­lyen jól ismeri a másikat, hogy még a lehető legtitkosabb gondolatait is igyekszik kita­lálni. Ki mit eszik Európában? Skandináviában például akár 38 fogásos karácsonyi vacsora is elképzelhető. Ennek eredete abba a korba nyúlik vissza, amikor a parasztok és halászok az év minden napján heringet és bogyókat ettek. A család egyetlen libáját vagy kacsáját csak karácsonykor tálalták fel. Dániában szenteste kacsát és sertéssültet esznek, hozzá vö­röskáposztát és karamellizált burgonyát fogyasztanak. Utána elmaradhatatlan a habos tejbe- rizs, amibe egy szem mandulát rejtettek. Aki megtalálja, aján­dékot kap. Svédországban szenteste füs­tölt sonkát esznek sárgarépa- és zöldborsópürével, majd az el­maradhatatlan Lutfisk, a vajas­hagymás pácolt ponty követke­zik. Lengyelországban érdekes szokás dívik. Az ünnepi vacso­rát ostyával kezdik, amely a kenyeret szimbolizálja, majd 12 fogásos vacsora következik, a 12 apostol tiszteletére. Ilyenkor különféle halakat, céklalevest, hideg töltött tojást szolgálnak fel. Az ünnep fénypontjának a halleves számít. Ahogyan Nagy-Britanniában a karácsonyi asztalról elmarad­hatatlan a pulyka, úgy Német­országban a liba dívik. Több­nyire párolt almával és más gyümölcsökkel körítik. Olasz­országban nincs egységes menü, az ünnepi étkek tájan­ként, tartományonként változ­nak. Északon a vadat és a szár­nyasokat részesítik előnyben, Veneto tartományban pulykát vágnak és polentával körítik a pecsenyét. Dél-Itáliában ritka, különleges halfélékkel és a ten­ger gyümölcseivel kényezteti el a háziasszony a családot. Ná­polyban elmaradhatatlan desz- szert a Roccocco-keksz, a man­dulából készült kemény süte­mény, amelyet egy híres édes vörösborba, a Lacrima di Je- suba (Jézus könnyei) mártogat- nak. Franciaországban december 24-én este vagy otthon eszik a család, vagy étterembe megy, ahol sokan akár táncra is per­dülnek. A tulajdonképpeni ün­nep 25-e, amikor libamájat fo­gyasztanak. A franciák híres karácsonyi süteménye a Buche de Noel, amit mi egyszerűen csokoládés fatörzsnek isme­rünk. Piros Christa Az idei ajandekozasi szoká­sokat érdekes kettősség jel­lemzi: a régi és az új össze­fonódása. A hagyományok­hoz való visszatérés inkább az öreg kontinensen tapasz­talható, míg a tengeren tá­lon a modern technika ta­lálmányait vetik be. Európában régi játékokkal le­het a legnagyobb sikert aratni. A gyerekek repesnek az örömtől, ha viszontláthatják a karácsonyfa alatt nagyapáik kedves villanyvonatját vagy fából készült játékait. A sporteszközök között újra sláger lett a hagyományos, régi, jó roller. A babák között Barbie és ruhatára már régi­fajta meglepetésnek számít. Egyre közkedveltebb a sakk is: különös értéknek számít, ha minőségi, nemes anyagból készült sakktáblát kap valaki. A divatcikkek között tetszést aratnak a fekete szaténből, strasszból készült ruhák. A zenében is tapasztalható a régihez való visszatérés. Most, évek óta először észlel­hető, hogy a klasszikus zenét ugyanúgy el lehet adni, mint a popzenével teli kazettákat és lemezeket. Az emberek felfe­dezik újra a régi kultúra szép­ségét. Amerikában az áruhá­zakban tülekedőknél egy jel­legzetes dolog figyelhető meg: a vásárlók egyre-másra rántják ki zsebükből a mobil- telefont, hogy az éteren ke­resztül megkérdezzék szeret­teiket, mit szólnának bizo­nyos ajándéktárgyakhoz. Mi tagadás: ilyesmit manapság nálunk is látni ilyesmit. Ajándéknosztalgia „Kisütött” ötletek Változatossá tehető a díszítés, ha - szó szerint - kisütjük apró ötleteinket. Biztos siker a csa­ládtagok süteményből formált és fára aggatott monogramja vagy a mosolygósra pirult hold- figura. Édes meglepetés a fodros gallérral díszített babafej is. A ruhát selyempapírból vágjuk ki és ragasszuk a megsült baba­fejhez. A kis figura száját és szemét olvasztott csokoládéból alakítsuk ki. Az édes szájú palánták külö­nösen nagyra értékelik az ehető tányérokat. Az aprósütemény tésztájából formáljunk kis, pe­remes korongokat akkorára, hogy az ünnepi asztalra tett al­mák éppen elféljenek rajtuk. Ügyeljünk azonban arra, hogy a tészta ne legyen túlságosan om­lós, különben a tálka már a tála­lásnál széttörhet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom