Tolnai Népújság, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-01 / 256. szám

4. oldal Megyei Körkép 1995. november 1., szerda — Dombóvár Es Környéke Elsőként elfogadni a másságot A Dombóvári Roma Nemzetiségi Kisebbségi Önkormányzat elnöke Horváth Sándor, akit a város polgárai interpellálni hall­hattak a helyi televízió élő közvetítésének jóvoltából nem csak az e hét hétfői, hanem az azt megelőző városi önkormányzati ülésen is. Vele beszélgettünk. Hírmondó A Dombóvári Városszé­pítő Egyesület november elsején a halottak napja al­kalmából több helyen szer­vez megemlékezést, ame­lyeken ima, gyertyagyújtás és virág elhelyezés lesz a program. A tiszteletadó megemlékezések szerdán 16 órakor a városközpontban, a hősök szobránál kezdődnek, 16.30-kor pedig a Rákóczi utcában lévő városi temető­ben folytatódnak, ahol a fő­bejárattól jobbra Fetter Ká­roly dombóvári szobrász sír­jánál megemlékezésre és emléktábla avatásra kerül sor. Ezután 17.30-kor az újdombóvári templom ár­kádja alatt fejeződik be a program. November negyedikén. 17 órától a dombóvári par­lamenti és parlamenten kí­vüli ellenzéki pártok és poli­tikai szervezetek a szovjet csapatok kivonulásának al­kalmából állított kopjafánál gyújtanak gyertyát az 1956-os forradalom és sza­badságharc leverésére em­lékezve. A szervezők a megemlékezésre mindenkit szeretettel várnak. Olcsó gumicsizma vásárt tartanak a dombóvári Vö­röskeresztnél november 8- án reggel kilenc órától. A kedvezményes vásáron egyéb ruházati cikkeket, háztartási vegyi árukat is ol­csón szerezhetnek be a rá­szorultak. A Vöröskereszt szervezé­sében egyébként e hét csü­törtökön önkéntes véradást tartanak a dombóvári kór­ház véradó állomásán reggel nyolctól délután kettőig, ahová szeretettel várják az önkéntes véradókat. Munkanélkülieknek, ál­láskeresőknek a Dombó­vári Munkaügyi Kirendelt­ség a következő állásajánla­tokat kínálja: varrónő, beta­nított varrónő, üzletkötő (vállalkozói igazolvánnyal), biztosítási üzletkötő, laka­tos, karosszéria lakatos, he­gesztő, technológus (gép­ipari technikumi végzett­séggel), felszolgáló, diesel- targonca-szerelő, esztergá­lyos, gipszkarton szerelő, faipari gépmunkás, mező- gazdasági gépszerelő (al­kalmi munkára), villanysze­relő építőipari gépismeret­tel, idegen nyelvű levelező, konyhai kisegítő, gyakorlott hentes. Igényes dombóvári munkára, megegyezés sze­rinti bérezéssel 6 kőműves és 6 segédmunkás jelentke­zését várják.- A szeptemberi önkor­mányzati ülésen meglehetősen kemény kirohanást intézett a város vezetői felé. Ezzel ellen­tétben most hétfőn ugyanazon fórumon sokkal diplomatiku- sabb formában vetette fel a roma kisebbségi önkormányzat, illetve a város cigányságának problémáit. Változott valame­lyest a két önkormányzat kap­csolata a köztes időben?- A két testületi ülés közötti időben valóban változás követ­kezett be a városi, illetve a ki­sebbségi önkormányzat kapcso­latában. Ezt pozitív változás­ként értékelem, hiszen ha más nem is történt, de megtört a jég a bizottsági ülésekre való meg­hívásunkban. Nagyon örülök annak - s ezt külön megköszön­tem -, hogy dr. Tóth Mária, az önkormányzat szociálpolitikai bizottságának elnöke Petrovics Rudolf képviselőtársunkat meghívta bizottsági ülésükre, aki ott korrekt tájékoztatást ka­pott a bizottság eddigi munká­járól, illetve a két önkormány­zat e területen való együttmű­ködési lehetőségeiről.- Eddig ez nem így műkö­dött?- Sajnos hem csak, hogy nem így működött, hanem egyetlen bizottsági ülésre nem kaptunk meghívót. Ezt talán adminisztrációs hibának is fel­foghatom, illetve a mi hibánk­nak, hiszen írásban kellett volna kérni, hogy jelen lehes­sünk a bizottságok ülésein. Ezt tehát a magam hibájaként könyvelem el. Egyébként a helyzetet nem ellenségeskedés­ként értékelem, inkább úgy fo­galmaznék, hogy semmilyen szempontból nem tudtuk még elfogadni egymást.- Azt hiszem, hogy az egy­más elfogadásának kérdése nem csak önkormányzati szin­ten, hanem a cigány és úgy­(Folytatás az 1. oldalról.) Bár volt képviselő, aki hiá­nyolta, hogy a sportiskolában folyó munkáról, az iskola diák­jainak eredményeiről, illetve egyáltalán az iskolai sportélet bemutatásáról megfeledkeztek az anyag készítői, az előterjesz­tést a testület elfogadta. E napi­rendi pont tárgyalásánál egyéb­ként egy képviselő a város lab­darúgásának fejlesztését szor­galmazta. E felvetésre dr. Ra- dochay Imre humán alpolgár­mond magyar lakosság között is problémaként jelentkezik.- Ez valóban így van. Ám az önkormányzati szinthez hozzá­tartozik, hogy úgy lettünk kép­viselők, hogy sem államigazga­tási, sem egyéb szükséges tu­dással nem rendelkeztünk. Ha tehát nem segítenek bennünket külső szakértők, akkor problé­máinkat úgy jelenítjük meg, ahogy a civil cigány állampol­gárok teszik. Néha követelünk, néha megpróbálunk kérni. Ugyanakkor úgy érzem, hogy Dombóváron nem jelent­kezik az a probléma, hogy a magyarság nem fogad el ben­nünket. Az ellenkezőjét viszont sajnos tapasztaltam már. Erre példa az is, hogy egy cigány fiatal a szó szoros értelmében levert a kerékpárjáról egy ma­gyar gyereket, majd, mint aki jól végezte a dolgát tovább ment. Ezzel azt akarom mon­dani, hogy mi is nagyon sokat tehetünk arról, hogy a többségi társadalom nehezebben fogad el bennünket, mint ahogy egy jogállamban azt elvárhatnánk.- Ön meglehetősen kritiku­san fogalmaz a cigányságról szólva. Emlékszem egy roma fórumon elhangzott mondatára is, amikor azt mondta, hogy a lehetőségekkel élni, és nem visszaélni kell.- Valóban úgy érzem, hogy nem csak követelnünk kellene, hanem valamit egységesen felmutatni a városnak. Ha mást nem, legalább azt, hogy prob­lémáinkat ne olyan súlyosan és élesen jelenítsük meg, mint ahogy tesszük. Először nekünk kell példát mutatva elfogad­nunk a másságot. Ugyanakkor keményen szeretnénk fellépni a szociális juttatások igazságos elosztásáért, amit épp úgy ér­vényesíteni kell, ha cigány ké­relmezőről van szó, mint ha magyarról. Véleményem sze­mester megnyugtatásként vála­szolva elmondta, hogy a DFC vezetősége valóban tenni aka­rásról tett eddig bizonyságot, s a csapat osztályában előkelő helyezést mondhat eddig ma­gáénak. Hozzátette ehhez azt is, hogy a csapat saját utánpótlás neveléssel igyekszik a felsőbb régiókba, ami talán nem hoz látványosan gyors eredménye­ket, ám megalapozhatja a szak­osztály hosszú távú fejlődését. A számos gazdasági kérdés­rint ugyanis a többségi társada­lom tagjai közül sokan súlyo­sabb szociális problémákkal küzdenek, mint a cigányság.- Munkájuk nem tűnik néha szélmalomharcnak?- Mindennapjainkban akkor is szélmalomharcot kellene vívni, ha nem volna cigányság. A létért való küzdelem már független ettől. A kormánynak válságkezelő programot kellene kidolgoznia ahhoz, hogy vala­mit tehessen a súlyos szociális gondok enyhítésén. Furcsának tartom, hogy piacgazdaságról beszélnek politikusaink, holott sem a gazdaság, sem a piac nem létezik.- A gazdasági feladatok mellett a kisebbségi önkor­mányzatnak vannak a cigány­ság kultúrájának megőrzéséért, hagyományápolásáért elvég­zendő feladatai is. Mennyit tud ebből az Önök testületé felvál­lalni?- Nagyon rossz tapasztala­tokat szereztünk ez irányban az idén. Fel tudnánk vállalni az ilyen feladatok megoldását, ha lenne rá Dombóváron igény. A dombóvári cigányság megosz­tott, s ezt érezzük. Ennek elle­nére jövőre szeretnénk olyan kulturális rendezvényeket szer­vezni, amelyekre kíváncsi a vá­ros, igényli a helyi cigányság, és megjelenítésre érdemes. Egyelőre azonban nem a ha­gyományőrzéssel, hanem a szociális, és a munkanélküliség problémájával kellene foglal­koznunk. Szerencsére vannak olyanok, akik egy német alapít­vány segítségével bennünket arra tanítanak, hogy miként kell egyáltalán élni.- Ez elég reményt ad a to­vábbi munkához egy év keserű tapasztalatai után? ' - Igen. A keserű tapasztala­tokról pedig csak annyit: ha már bedobtak a vízbe anélkül, hogy úszni tudnánk, legalább a parton lévő úszni tudóktól a legkevesebb, amit várnánk, hogy segítő kezet nyújtsanak. sei - így az önkormányzati in­tézmények biztosításával, a ta­valyi esztendő pénzmaradvá­nyának felosztásával - is fog­lalkozó testületi ülés a várako­zás ellenére hamar véget ért, s addig a képviselők egyebek mellett határozatot hoztak arról is, hogy az önkormányzat nyil­vános versenytárgyalás kiírása után vállalkozásba adja a dom­bóvári köztemetők fenntartását és működtetését.- nagy ­Nagy László Vállalkozásba adják a temetőket Helyén a tetőszerkezet. A dombóvári 516-os Szak­munkásképző Intézet és Szakközépiskola épülő sportcsar­nokának acél tetőszerkezeti elemei a helyükre kerültek a közelmúltban, s jelenleg is folynak a belső kivitelezési munkák. A kőművesmunkában, a sportcsarnok víz- és vil­lanyszerelési feladataiban a tanintézmény diákjai továbbra is dolgoznak, első osztályú munkát végezve, s ezzel csök­kentve az egyébként nem kis beruházás költségeit. Ennek ellenére sem tudja tartani a generál kivitelező a sportcsar­nok átadásának november 30-i határidejét, s az átadás új határidejét a jelenleg is folyó tárgyalásokon határozzák meg majd az illetékesek. ' fotó: bakó Dugovicsok? O któber alkalmat ad arra, hogy nemzetünk névtelen mártír­jaira emlékezzünk, tiszteletünket fő és zászlóhajtással egyaránt kifejezzük. Dombóváron - bár a huszonharmadikai ünnep furcsán kettős volt - sem az ellenzéki szervezetek, sem a központi városi ünnepség résztvevői nem vitatták ezt. Igaz, az előbbin a szónok kifejezésre juttatta, hogy nem szabad össze­mosni 1956 eseményeinek emlékét a Magyar Köztáraság 1989- es kikiáltásának tényével, míg a másik ünnepségen még az ide vonatkozó jogszabálynak megfelelő passzusát is szóról szóra felolvasták: az ünnep mindkét történelmi eseményre vonatkozik. Mindenesetre méltó megemlékezés volt mindkettő, csak az ízesí­tés volt kissé eltérő. De kanyarodjunk vissza a mártírokhoz, akikből akadt történelmünk vérzivataros századaiban éppen „elég". Emlékezetünkben él például az aradi tizenhármak már­tírhalála, vagy éppen a - ismét hadd támaszkodjam a dombó­vári ellenzéki szónok gondolataira - művelt, hazánknak sosem segítő nyugatot a keletről érkező támadásoktól védő végvári vi­tézekre. Akadt köztük egy, akiről nem csak a történelemkönyvek tesznek említést, hanem még festményen is megörökítették ha­lálugrását. ő Dugovics Titusz volt, aki magával rántotta a vár­falról a félholdas zászlót oda kitűzni akaró török katonát. D ombóváron is bizonyára többen megsínylették a történelem kényszerpályáin való fájó sodródást, s az ő hazaszerete­tüket senki nem vitatja. Azokét viszont igen, akik egyáltalán nem Dugovicsra jellemző hősiességgel ellopták a dombóvári városháza előtt az ünnep előtt felvont nemzeti színű zászlót a város lobogójával egyetemben. FELHÍVÁS! A településrendezési tervek jóváhagyásáról szóló 7/1983. ÉVM rendeletnek megfelelően Dombóvár Város Polgármesteri Hivatala DOMBÓVÁR - GUNARAS fürdőterület összevont RENDEZÉSI TERV PROGRAMJÁT közszemlére bocsátja. A tervek 1995. november 6-9-ig megtekinthetők munkaidőben az ügyfélszolgálati irodában Dombóvár, Alkotmány tér 1. A tervekkel kapcsolatos észrevételeket az érdeklődők írásban tehetik meg. 1995. november 9-én, 16 órai kezdettel LAKOSSÁGI FÓRUMOT hirdet meg TÓTH ATTILA POLGÁRMESTER, melynek keretében a tervezők válaszolnak a rendezési tervvel kapcsolatban felmerülő kérdésekre, javaslatokra. A lakossági fórum helye: Városháza Tanácskozóterme (80901) „Egy varázsló tanítványa voltam” Mint arról hétfői számunkban beszámoltunk, az elmúlt hétvé­gén Dombóváron három napos arolo tanfolyamot tartott Pa- lacskó András reiki mester. Az Energiák egyensúlyban című cikk azonban csak a tanfolyam egyik részéről adott informáci­ókat, hiszen itt reinkarnációs visszavezetéseket is végrehajtot­tak. Erről kérdeztük a tanfolyamvezetőt.- Mit jelent. s hogyan törté­nik a reinkarnációs visszaveze­tés?- Erről sok mindent lehet hallani. A reinkarnációról több féle elmélet létezik. Azt bon­colgatják, hogy a jelenség va­lóban lélekvándorlás-e, vagy csak a tudatosság ismétlődő felbukkanása más-más formá­ban. A tanfolyam elméleti ré­szében erről volt szó, aztán a résztvevőknek egy olyan tech­nikát tanítottam meg, aminek segítségével egymást utaztatták felügyeletem mellett. Ez nem hipnózisban történik, hanem teljes tudatosság mellett, így nem jelent veszélyt. Azt, hogy valóban előző életről van-e itt szó, nem tudom, de az informá­ció mindenképpen a mi tudat­alattinkból jön elő, rólunk szól, s ezt használhatjuk, hogy segít­sen gyógyulásunkban, vagy tu- datosabbá válásunkban. Van­nak bizonyos jelek, amik tény­leg azt mutatják, hogy ezek va­lóban előző életek, és elég sok nálam hitetlenebb ember már régen arról beszélne, hogy van előző élet. Én ennél kicsit szkeptikusabb vagyok, de való­ban történtek bizonyító erejű utazások is, ami igaz a dombó­vári élményekre is.- Egy példát hallhatnánk ilyenre?- Nem szeretnék itteni pél­dát hozni, inkább saját élmé­nyemet adom közre. Áz asztro­lógia tanárnőmmel találkoztunk már többször előző életünkben. Kiderült mindkettőnk utazásai­ból ez, hiszen volt olyan élmé­nyünk, amit mindketten más nézőpontból láttunk. Nem va­gyok szentimentális, de az élet olyan visszaigazolásokat ho­zott, hogy többször a könnyeim potyogtak. Konkrétan arról van szó, hogy egy Szomáliái néger törzs aszott, öreg varázslója volt ő, én pedig a tanítványa voltam.- Ezek szerint az ember éle­teit ugyanúgy éli meg más-más korban?- Van, aki azt mondja, hogy van fejlődés. Én úgy vélem, hogy ha nem teszünk érte, ak­kor nincsen, csak a sors tenden­ciái érvényesülnek életünkben.- Ez a tanfolyam hozzásegí­tette a résztvevőket ahhoz, hogy tudatosan is képesek legyenek formálni saját sorsukat?- Ötleteket feltétlenül adott a résztvevőknek a tanfolyam, és olyan anyagot is, amivel elgon­dolkodhatnak. Az ember ugyanis önmagában fejlődőké­pes, ha kellő információkkal rendelkezik. - nagy ­Jegyzet _______________ írta: Nagy László

Next

/
Oldalképek
Tartalom