Tolnai Népújság, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-07 / 236. szám
1995. október 7., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Nemzeti gyászünnepünk Amikor 1849-ben a császári bosszú „bölcsessége” október 6-ára, a bécsi forradalom első évfordulójára tette a 13 honvédtábornok halála napját, aligha gondolta, mennyire jelképessé válik ez a későbbi időkben. A cári és császári önkénnyel legázolt országban alig akadt család, aki ne sirathatott volna valakit a hősi halottak, jövendő elítéltek,' emigráltak és eltűntek közül. . Az első, aki méltó emléket állított e jelképes napnak, Garay János volt, mert Honvéd halála című költeményét 1850-ben éppen ekkor közölte a Röpívekben - nem kis veszélynek téve ki magát. Évtizedekig gyűltek össze e napon a présházakban szüreti beszélgetés ürügyén az egykori honvédek, miközben Ily- lyés Gyula Október 6. című versének szavaival élve: „Kezét - mert ő ölt, maga a király-/ egy nép arcába törölte bele/. Nem volt e földnek Petőfije már!/így kezdett lenni Ferenc Józsefe”. Már 1867 után nyíltan ünnepelhették a gyásznapot, amelyet később is sokan akartak, akarnak kisajátítani maguknak, a Horthy-korszakban éppúgy, mint az ’50-es években, a Kádár-korszakban, vagy éppen manapság. Közben csöndben elfeledkeznek azokról a hősökről és áldozatokról, akiket mi, Tolna megyeiek mondhatnánk magunkénak. Arvay László iregi századost hét év emigráció után internálták, a budapesti hon- védmenház kegyelemkenyerén halt meg. Bárány Sándor ezredest tíz év várfogságra ítélték, büntetését felezték, Bonyhádon halt meg. Chol- noky Imre dunaföldvári ügyvédet és honvédszázadost 15 év várfogságra ítélték, kegyelemmel szabadult. Csapó Vilmost, az Ozorán győztes ezredest 10 év várfogságra ítélték, kegyelemmel szabadult. Csuthy Zsigmond kajda- csi református lelkészt kötél általi halálra, majd hat évi várfogságra ítélték, 1853-ban szabadult Josephstadtból. Domsits Antal katolikus papot halálra ítélték, majd 20 év várfogságra, amiből 14 évet Kufsteinben töltött, hazatérve Szekszárdon, szülővárosában halt meg. Dó'ry István százados, kisdorogi, öt évet kapott, majd udvari közbenjárásra kegyelmet. Falböck Róbert dunaföldvári hadnagyot halálba üldözték a császári pribékek. Festetich Ernő’ bárót, ’48-as őrnagyot, aki Tolnán született, 10 év várfogságra ítélték, rabságban halt bele sebeibe. Halász József szekszárdi őrnagyot, Perczel Mór számvevő őrnagyát emigrációba kényszerítették, javaitól megfdsztották, családját rendőri megfigyelés alatt tartották. Hermann (Urai) Bertalan százados, kétyi honvédet halálra, majd nyolc év várfogságra ítélték, amiből öt évet Kufsteinben szenvedett. Sz. Kiss Mihály, Guyon Richárd vitéz zászlótartója, dombóvári, szegénysége miatt koldulni szégyellt és öngyilkos lett. Kristofek Teréz, aki konyhakéssel vívott osztrák vasastiszttel, hogy egy honvédfőhadnagy életét megmentse, s akit börtönbe zártak, majd őrültté nyilvánítva elbocsátottak. Szekszárdon élt ő is, akárcsak Lippich István, akit halálra, majd 12 év várfogságra ítéltek s 1856- ban szabadult Kufsteinből. Újvári József Szekszárd szülötte és plébánosa, akit elfogtak és a zsarnok börtönében halt meg. Emléküket sem utca, sem tér, sem márvány nem őrzi. A névsor persze korántsem teljes: nincsenek benne a harcban elesett százak, a büntetésből besorozottak, az ítélet nélkül meghurcoltak, de az elítélteknek is csak töredéke szerepel itt. Ki mondhatja ezek után, hogy a magyar- és világszabadság harcosainak méltó emlékét őrzi és ápolja? Ki hiszi úgy, hogy már eleget tettünk szent kötelességünknek? Hiszen unokáik nemhogy „leborulnak és áldó imádság közt rebegik el szent neveiket”, hanem még nevüket sem ismerik, azt sem tudják, hogy a világon voltak. A nemzeti gyászünnep jó alkalom arra, hogy kegyelettel emlékezzünk, de még jobb, ha emlékeink számbavételére, elődeink tiszteletére és ehhez illő szerénységre buzdít. Or. Töttó's Gábor (A fenti írás elhangzott a szerző' előadásában a szekszárdi október 6-i városi ünnepség keretében.) Bátai pöndökötés mai ruhán Ibolyás ümög és varrott csipke Gyermekként divattervezőnek készült, Fiatal lányként nyomdásznak tanult, asszony korában butikos lett, majd három gyermekét felnevelvén jelenleg népművészeti főiskolára jár, csipkeszakra. A szekszárdi Vargáné Kovács Veronika úgy érzi, ezzel kiteljesedett élete, azt csinálja, amit mindig is szeretett volna, varrott csipkét készít, hímez, alkot, tagja a Magyar Csipkekészítők Egyesületének. — Vannak akiket a rengeteg varrott csipke idegesítene, engem viszont megnyugtat, mert úgy érzem, ebben találtam meg önmagam. Az alkotás öröme, hogy valamit létrehozok, az fantasztikus érzés. Készítem a régi bátai, sióagárdi pöndő, ümög mintájára a csipkéket és beledolgozom a saját tervezésű ruhákba. A bátai pöndőkö- tést dr. Németh Pál- nétől, Juckó nénitől tanultam az általa vezetett szakkörben. Egyszerűen beleszerettem a csipkekészítésbe, ez olyan rendkívüli dolog, ami egyedül álló az országban. Hogy mi a pön- dőkötés? A szövőszéken 70 centiméteres anyagot tudtak csak szőni, így 8-10 részből állítottak össze egy bőszoknyát. A lenvászon anyagok összeillesztéséhez kellett a csipke. A Vargáné népviseletben FOTÓ: GK pöndökötés nem más, mint a két anyagszél összedolgozása, a szélek összecsomózása díszítő, összekötő öltéssel. A faddi pöndőnek egész más a csipkéje, mint a hátainak. Ä bátai csipkebetét háromszög alakú, hogy szépen álljon a szoknya. A hátsó résznél keskenyebb, az első kettő pedig esetenként díszesebb. Ha tíz csipke volt egy szoknyán, akkkor mind a tíz másmilyen volt. Régen ráértek az asszonyok, maguknak készítették a csipkét, a ruhát, viselésre, nem eladásra, hát igyekeztek minél szebbre megcsinálni. Nézze a gyűjteményem! Háromszáznegyven darabból áll, főleg sióagárdi népviseletből, van közte pöndő, szoknya, főkötő, kabát, kötény, pruszlik, tutyik, harisnyák, no meg rengeteg varrott csipke. A legrégibb ez az 1892-ből származó lenbatiszt fehér vállkendő, fehér hímzéssel. A legkedvesebb meg ez az ibolyás ümög. Dupla szállal dolgozom, oda- vissza halad a sor. Számolni kell, mint a keresztszemes hímzésnél, hányat öltök és hány lyukat hagyok ki. Ez kötéses csipke, alulról bököm be a tűt, felülről nem tehetem meg, magától beáll. Hogy mikor csinál lom? Tízre járok dolgozni, reggel, este négy órát hímzek, tévét nem nézek. Most éppen ennek a natúr színű ruha mellrészéhez készítem a csipkét, a lányomnak lesz. Az a szép a bátai pöndő hímzésben, hogy ma is felhasználható blúzhoz, ruhához, szoknyához, de még tarisznyához is. A vert csipkének nincs ilyen funkciója. F. Kováts Éva Nógrádi Gábor legújabb kalandjai Sikerkönyvek - magánkiadásban Magánkiadásban adja ki könyveit Nógrádi Gábor, a sikeres író, számos regény, hangjáték illetve film - például a Sose halunk meg - forgatókönyvének szerzője. Ismét napvilágot lát a Gyerekrablás a Palánk utcában - ebből játékfilm is készült -, a Hecseki és a kedves betörők és az ökológiai problémákat is érintő, humoros állatmonológokat felvonultató Segítség, ember! című kötet. Eddig csak lapokban olvashattuk a Hogyan neveljük __sorozatot. A pedagógiai humoreszkekből most ö sszeállt egy kötetre való. (Mai számunkban ennek egy darabja - a házi légy nevelése - megtalálható.) —- Ilyen gazdag? - kérdeztük az írótól, amikor hírét vettük a magánkiadásnak. — Szó sincs róla. Inkább ilyen őrült. A kiadók ugyanis három-ötezer példányban vállalták volna az egykor 30-35 ezer példányban megjelenő, ma is sikeres könyveimet. A könyvek ára a kiadói rezsi és a magas jutalék miatt elérte volna a három-négyszáz forintot. Ez ma reális, de drága. — Ezzel szemben Ön milyen kondíciókkal tudja kiadni a könyveket? — Részben a szponzoraimnak, részben a fiamnak köszönhetően egészen meglepően alacsony, 190 forintos áron jelennek meg ezek a kötetek. — A szponzorokat értem, de a fia? — O tenorista, aki Stuttgartba készült főiskolára. Végül nem ment el, és az ő tanulására félretett pénzt is beforgattam a könyvek kiadásába. — Hol lesznek hozzáférhetők ezek a kötetek? — Megrendelési ívekkel fogom terjeszteni. Négyezer levelet küldtem ki az ország összes általános iskolájába, a legeldugottabb településekre is. Első verseskötetemet is - Két- hátú életünkben a címe - így juttattam el az olvasókhoz. Hozzá kell szoknunk, hogy a marketing munkával is annyit kell foglalkoznunk, mint magával az alkotással. Egyébként a háború előtt hagyománya volt az effajta terjesztésnek. — Gondolja, hogy ezt ma fel lehet eleveníteni? — Biztos vagyok benne. Támogatóimnak köszönhetően a postaköltség sem terheli a vásárlókat, ráadásul a szervezési munkáért az iskola négy ajári- dékkötetet kap. ' Mindegyiket névre dedikálom . . . — Csuklóborogatásról ki gondoskodik? — Azt még nem tudom, de bízom benne, hogy szükség lesz rá. Hangyái Született 195 éve Az első óvóképző létesítője Gróf tolnai Festetics Leo a kortársak szerint nem volt jó gazda, mert ősi birtokát nem őrizte meg. Azt azonban még ellenfelei is elismerték, hogy nagy hatású egyéniségként irányította a Nemzeti Színházat s ott főleg az opera műfaját pártolta, de gondoskodott pénzügyi hátteréről is. Nekünk, Tolna megyeieknek azzal. tette halhatatlanná nevét, hogy óvóképzőt alapított Tolnán 1837- ben, bár valószínűleg előbb már Belacon is működött ez - s így dr. Kurucz Rózsa véleménye szerint - talán az első volt Európában. Itt képezték az első óvóbácsikat; azért nem néniket, mert a gyermekkerti munkát túl komolynak tartották ahhoz, hogy nőkre bízzák, a férfiak pedig szívesen vállalkoztak rá. Festetics telket, házat és támogatást adott, úgyis, mint az óvodákat terjesztő egyesület vezéregyénisége. Magánemberként legszívesebben zenével, játszással és szerzéssel foglalkozott: izraelita egyházi énekeket éppúgy írt, mint Petőfi Ar- valányhaj című versére kórusművet. Emellett szerkesztett színházi lapot, megalapította és hosszú* évekig igazgatóként vezette az első magyar színiiskolát, megírta híres Illemtan című könyvét, „A színi tanoda és a magyar színészek használatára”. Megyénk fia, Váradi Antal őrizte meg legszebben alakját Festett világ és Emlékeim című könyveiben: „Hogy mennyi baja volt az öreg Festetich grófnak az intendánsokkal, a felsőbbség- gel, a tanárokkal és növendékekkel, csak az tudja, aki, mint én, húsz esztendő poros aktáit változó hangulatban olvasta át. Hol nevettem a hasztalan erőlködéseken, hol pedig sajnáltam az öreg grófot. Tömérdek papirost fogyasztott, rőfös fölterjesztésekben öntötte ki panaszát ..Végül heves vérmérséklete révén Szigeti Józseffel is összeveszett és keserű magányban töltötte élete utolsó éveit. Budapesten halt meg 1884. október 15- én. -ó's-bor ____________________TÉVÉNÉZŐ ____________________ M egáll az ész, és hosszan ácsorog Az FBI különleges ügyosztályának - ha van ilyen - aktáira igazán kíváncsi lenne az ember, nem kevésbé a MO- SZAD, vagy a KGB titkos iratainak tartalmára. De, mint láthatjuk, titkos adatok dolgában itthon sem látunk semmit. Senki sem tudhatja, hogy a fellelhető adatok teljesek-e, igazak-e, s akik azokban szerepelnek csináltak-e valamit. Biztos ettől titkos a szolgálat. Az FBI ügyeiről szóló amerikai sorozat eddigi darabjaiban fantasztikus történetek esnek meg. Itt vannak az űrlények, akik arról ismerszenek meg, hogy az erdőben világítanak, ismeretlen okból ismeretlen szerkezeteket lövöldöznek az emberekbe, amibe azok vagy belehalnak, vagy nem. Van, akivel kapcsolatot tartanak, másokkal nem. S, mint az utolsó képsorokból kiderül, ezt már régen csinálják, - egy sor belövöldözött szerkezet található a titkos irattárban - csak ezt valakik, valamilyen okból eltitkolják. Elmés. A következő részt azért nézi meg az ember, hátha mégis kiderül valamiről valami, vagy legalább lát egy érdekes, fantáziadús történetet, legalább közepes csattanóval. No, nem. Egy másik rész meg arról szól, hogy bezárt szobákban májevés céljából öldösnek embereket, éppen harminc évenként. A nem emberi, - ám harminc évenként azonos - ujjlenyomatokból a filmben arra következtetnek, hogy mutációról van szó, hosszú életű, harminc évenként éhezik meg, de akkor nagyon. Mint kiderül, vas kell neki, s ha már ezt másból nem tudja kivonni, csak májból, igazán nem tudni, miért nem a húsboltokba tör be. Arra nincs magyarázat, hogy a mutáns mi az ördögnek lakik sötét, elhagyott pincében, vagy miben, ahova csak harminc évenként látogatnak el az emberek, akkor is csak azért, mert a forgatókönyv írójának nem volt jobb ötlete. A következő részt Csak azoknak ajánljuk, akik unatkozni, elképedni, netalán felháborodni akarnak a végtelen emberi ostobaságon, amitől megáll az ész, és hosszan ácsorog. Nagyon hosszan. A sorozat ugyanis 43 részből áll. Ihárosi Ibolya / gehely: „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. ” Máté 6:22. A test lámpása a szem. A lámpást nagyon könnyű megtisztítani, mert vesz az ember egy ruhát és kitisztítja a lámpás üvegét. Könnyű egy háznak az ablakait is megtisztítani. Sokkal nehezebb azonban megtisztítani a szemeket. Ezt nem is lehet emberi erővel. Ha valakinek szembetegsége van, elmegy a szemorvoshoz, és ha tud, segít rajta. Nem egyszer megtörtént, hogy meggyógyult valakinek a szeme ilyen módon. A léleknek is van szeme! Annak tisztán tartása mindennél fontosabb. „ Tisztán csak a szívével lát az ember" (A. de Saint-Exupéry). Ha a szív tele van haraggal, irigységgel, indulatosságokkal, testi kívánságokkal, tisztátalan érzésekkel, szeretetlenséggel, gyűlölettel, egyszóval bűnökkel. Akinek a szívében ilyen érzések lakoznak, annak elhomályosodnak a szemei és nem tud tisztán látni, bármennyire akarjon is. Természetes dolog, hogy ezt a tisztogatást a magunk erejéből nem végezhetjük el. Csak Istennek Szentlelke és az Ige ereje képes arra, hogy szívünket megtisztítsa és akkor megtisztul a mi látásunk is. A nagytakarítás és tisztogatás ingyen és bérmentesen történik, „Kegyelemből és hit által"! Arra is megtisztul a szemünk, hogy bizonyos dolgokat ne lássunk meg, vagy meglássunk olyanokat, amiket eddig észre sem vettünk. Milyen jól látjuk a másik hibáit, irigykedve nézünk mások „szerencséjére”, látjuk mások szemében a szálkát, de nem látjuk a sajátunkban a gerendát. A Hit által meggyógyult szem meglátja a másik embertársa hibáit - de azt is -, hogy lehet segíteni a hibán. Meglátja, hogy a másiknak több van - de azt is hogy néki is van, amiből az Isten többet adott. Meglátja mások szükségeit - de azt is -, hogy néki adatott, amiben a másik szűkölködik és azt nem tarthatja magánál, oda kell adni. Érzései helyett tapasztalatai lestnek: nagyobb öröm adni, mint kapni! T isztán látni fogja azt is, körülötte mindenki ellene van, mert ő „lát”, sőt „bolondnak” nevezik. Őrködnie kell szemének tisztasága felett, hisz ő már tudja, milyen nagy kincs a tiszta szív, amely által világosságban járhat. Gyurkó József metodista lelkész Jó hír
