Tolnai Népújság, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-28 / 253. szám
Huszonhét év a takarékszövetkezeti mozgalomban A bronz érdemkereszt is szépen csillog Tősgyökeres faddi (1949 óta), a közgazdasági technikumot Szekszárdon végezte. Az érettségi után rögtön a faddi takarékszövetkezetben helyezkedett el, ahol előbb könyvelő, majd főkönyvelő lett. ’74-től ügyvezető igazgatóként dolgozik a szövetkezetnél. Közben különböző szakmai tanfolyamokat végzett, ’74 óta mérlegképes könyvelő. Férje egy kft. ügyvezető igazgatója, lánya, Andrea 25 éves, gépészmérnök. Ez a rövid életrajz Antus Istvánnéé, aki a Takarékossági Világnap alkalmából a Magyar Köztársasági Bronz Er- demkeresztet kapta. — Kitüntetése egymondatos indoklásában az állt, hogy „a vezetésére bízott szövetkezet fejlődése minden szempontból töretlen. ” Mit kell ez alatt érteni? — Mióta a szövetkezet működik, soha nem volt veszteséges, a betétállomány és a hitelállomány mindig növekedett, tehát folyamatosan gazdagodtunk. De bővült a ki- rendeltségeink köre is. Hozzánk tartozik Dunaszent- györgy, Gerjen, Bogyiszló, Fácánkert, ’85-ben pedig Tolnán is nyitottunk kirendeltséget. Jelenleg a betétállományunk 297 millió forint, a nehéz gazdasági helyzet ellenére ebben az évben 21 millióval nőtt. A hitelállományunk 70 millió. A nyereségünk félévkor 2,5 millió volt. 14 fővel dolgozunk, szövetkezetünknek 6452 tagja van. — Melyik sikerére a legbüszkébb? — A jelenlegi gazdasági helyzetben az idei eredményt is jónak tartom. Egyébként soha nem volt túlzottan kimagasló eredményünk, viszont minden évben normális szinten tudtunk produkálni. — A kitüntetés részletes indoklásában az is áll, hogy jó kollektívájuk szinte örökké hibamentes munkát produkál. — Ezt a hibamentes munkát a külső és belső ellenőrzések jegyzőkönyvei támasztják alá. Dolgozóink zöme a 70-es évek elején került a szövetkezethez, azóta egy törzsgárda alakult ki nálunk. Ez maga után vonja' a jó minőségű munkát, itt már mindenki „bedolgozta magát”. — A bankszakmában van- e valamiféle ellentét a külsó'- ségekben szerény megjelenésű takarékszövetkezetek és mondjuk a hivalkodóbb kereskedelmi bankok között? — Mi olyan településeken dolgozunk, ahol a nagy kereskedelmi bankok nem nyitnak fiókot. Mi kimondottan a lakossággal foglalkozunk, vállalkozó hiteleink nem túl nagy volument képviselnek. Nekünk a lakosság 20, 50 100 ezer forintos betéteiből kell a hiteleket kiadni, igaz, a lakossági hitelezésnél a kockázat is kevesebb. A konkrét kérdésre visszatérve nem érzem, hogy lenne ilyesfajta ellentét. A külsőségekkel kapcsolatban pedig tudni kell, hogy a takarékszövetkezetek, az összes egységük fejlesztését mind saját forrásból végezték, állami támogatás nélkül. — Ön, mint faddi, a gáz- bevezetéssel kapcsolatban mivel tudja biztatni a faddia- kat? — Sajnos jelenleg nincsenek államilag támogatott kamatozású hitelek. Normál, azaz piaci kamatozású hitelt tudunk biztosítani. Ilyet maximum 5 évre adhatunk. Például egy 100 ezer forintos hitel esetén 5 éves lejárattal 3.200 Ft lenne a havi törlesztés mértéke, 3 éves lejáratnál 4.250 Ft/hónap. — Kapott-e már kitüntetést korábban ? — 1981-ben és ’85-ben Kiváló Pénzügyi Dolgozó kitüntetést kaptam. — A lelke mélyén számított a mostanira? — Nem tudtam róla. Meglepetés volt számomra, hiszen az országban összesen négy takarékszövetkezeti vezető kapott ilyen jellegű kitüntetést a köztársasági elnök úrtól. El kell mondanom, nagyon jó érzés, amikor az embernek elismerik a munkáját. -fóA legértékesebb lelki táplálék Dr. Gáli Ferencné szekszárdi zenepedagógus - aki tizenegy évig dolgozott a pedagógiai főiskolán - ma sokfelé tanít. A többi között a szekszárdi Művészetek Házában zenei foglalkozásokat tart, amelyeken az anyák együtt vesznek részt gyermekeikkel. Ötödik esztendeje kezdett ebbe az izgalmas kalandba, tapasztalatairól kérdeztük. — Nem tanítani kell, hanem örömet szerezni - mondta Ön nemrég előadásában. Ez lenne a pedagógiai filozófiája? — Az édesanyákkal el szeretném hitetni milyen fontos a zene, a dal, elültetni bennük a hitet, hogy az, hogy egy gyereknek kicsi korától énekelünk, mondókákat mondunk, az épp olyan fontos, mint az, hogy beszélünk hozzá. A három év alatti gyerekeknek semmit sem tanítunk direkt módon. Csak akkor szabad kezdeményezni bármit, ha a gyermek nem álmos, nem éhes, nem fáradt, és nincs elmélyülve valami másban, ami szintén örömöt jelent neki. Nagyon fontos, hogy a gyermeket ölbe vegyük, miközben foglalkozunk vele. — Ezeket a foglalkozásokat nem az óvodákban tartják. — Nem, négy évig a főiskola kollégiumában voltak, most pedig a Művészetek Házában, kedden délelőttönként. Az az optimális, ha 12-14 anya jön el a gyermekével. Gyakran ennél többen vagyunk, mert nagy az érdeklődés. Az a dolgunk, hogy a gyermekeket kitegyük a hatásoknak, az anyáknak kell megtanulniuk a dalokat, hogy otthon majd sokszor énekeljék nekik. Fontos, hogy a magyar dalkincset ismerjék az édesanyák, és abból énekeljenek, ne a bóvliból, a giccsből. Nézetem szerint a szép dal a legértékesebb lelki táplálék. — Óvodás kordáknak is tart ilyen foglalkozásokat? — Most már nekik is. A kiscsoportosoknál mindenképpen szükséges a szülői jelenlét. Ezeknek az ölbeli játékoknak a hároméveseknél is nagy a szerepük. Ha közösen játszunk, nagyon ügyelek, hogy óvatosan válasszam le az anyától, nem szabad türelmetlenkedni. — Ön biztos észrevette, hogy például ünnepségeken nagyon kevesen éneklik a Himnuszt. — Igen, sajnos ez így van. Azt hiszem legtöbben azért hallgatnak ilyenkor, mert szoronganak. — Vagy mert úgy gondolják, hogy rossz a hangjuk.... —r- Igen, én szoktam is a szülőknek mondani, hogy énekeljenek bátran. Nem baj, ha nem olyan a jó a hangjuk. Amikor énekelnek a gyermeknek, az attól szép, hogy az az édesanyja hangja. — Nem baj, ha valaki hamisan énekel a kicsinek? — Ez egy jó kérdés, az lenne a legjobb, ha tisztán into- nálna. Egy úgynevezett hamis éneklésnek sok oka lehet, de a felnőtt is fejleszthető. Nem biztos, hogy a hallásával van gond, lehet, hogy azért nem értekei szívesen és jól, mert gátlásos. Ezeken a foglalkozásokon ezekből is sokat lehet oldani. — Nekem úgy tűnik, hogy épp azok járnak Önhöz, akik eleve tudják, milyen fontos a zene hatása a gyermekre. — Igen, van ebben valami. Mert pont annak az anyának, aki nem tudja, hogy vegye a kezébe a babát, aki nem tudja okosan szeretni a gyerekét, annak lenne szüksége, hogy eljöjjön, vagy aki maga is ingerszegény környezetben nőtt fel, aki csak fizikailag látja el a gyermeket, lelkileg nem foglalkozik vele. De én rendíthetetlenül bizakodó vagyok, úgy hogy remélem, hogy egyre többen rájönnek, hogy a szeretet milyen fontos. Hangyái Mamák és babák együtt énekelnek FOTÓ: BAKÓ JENŐ Ki mit tud? Tizedik alkalommal hirdetik meg a Ki Mit Tud? Vetélkedőt előadóművész kategóriákban. Jelentkezhet minden olyan magyar állampolgárságú vagy külföldön élő magyar fiatal, aki 1995. december 31-éig betöltötte 14. és nem töltötte be 26. életévét. Jelentkezhetnek szólisták, duók, triók, csoportok, együttesek. Nem vehetnek részt a vetélkedőn hivatásos művészek. A művészeti főiskolák hallgatói nem saját művészeti águkban szerepelhetnek. Jelentkezni és a jelentkezéssel kapcsolatban részletes felvilágosítást kérni a lakóhely, munkahely, illetve működési hely szerinti önkormányzatoknál, valamint az általuk megjelölt művelődési intézményeknél lehet, az ott beszerezhető jelentkezési lapon. A fegyveres testületek a jelentkezés módjáról külön intézkednek. Külföldön élő magyarok helyi kulturális képviseletüknél jelentkezhetnek. Határidő': 1995. nov. 20. Kategóriák: Vokális zene (ének): a.jnépdal, műdal, folk, opera, b) pop, rock, dzsessz, c) sanzon, táncdal, operett, musical. Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek. Hangszeres zene: a.) klasszikus és kortárs zene. b) népzene, folkmuzsika, históriás dallamok. c) dzsessz, d) tánc-, pop-, rockzene. Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek. Vers, próza-, mesemondás: egyéni előadók. Néptánc: szólisták, duók, 3-24 tagú együttesek. Klasszikus és modern színpadi tánc: balett, dzsesszbalett, sztep, akrobatikus tánc, diszkó-, break- és rap-tánc, electric boogie, formációs tánc, stb. Részt vehetnek: szólisták, duók, 3-12 tagú együttesek. Egyéb: a.) cirkuszi és varieté számok, b) paródiák, c) pantomim, bábjáték, vásári komédia, stb. Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek. Kedves olvasónk, figyelje lapunkat, folyamatosan közöljük a Ki Mit Tud? vetélkedővel kapcsolatos információkat! El nem temetett halottak M iért nő a fű, hogyha leszárad? Miért szárad le, ha újra nő? Miért hal meg az ember, ha újjá születik? Miért születik újjá, ha meghal? Életünk, halálunk abba az érthetetlen csodába tartozik, amelyben a fű nő, leszárad, majd újra nő. Felkészül-e a fű erre a körforgásra? Ki által lesz fűvé a fű? Mire elegendő ez a földre szabott idő? Mit lehet megvalósítani ez alatt? Hányán és hányán mentek el az emberi mértékkel mért idő előtt? Milyen érdem szerint osztatnak ezek az évek? Hányán mondanának le róluk? Még többen sokszorosítanák ezek számát, hiszen úgy rendezkednek be, mintha örökké itt élnének? Élet? Mi az? Öröm, boldogság, emberi fogalmak csupán? Kínok kínja lehet a halállal való szembenézés? Az élet pontos rendjébe tartozik a halállal való kapcsolatunk? Ki mikor gondol rá? Tudunk-e, lehet-e úgy élni, hogy tudjuk, látjuk a véget, azt amikor nincs tovább szépség, küzdelem, nincs napfény, fájdalom? Csak a tovább élőknek fáj a halál, az elvesztés! A gyászzene hangja a holtat már nem érinti. Mondjuk ezt ma. Any- nyian elhagynak a kedvesnek vélt arcok közül és annyian indultak a minden utaknak végére, hogy fel sem száradhatnának a könnyek! És a könnyek mindig felszáradnak! Adatik új gondolat, új élet, szóval akad ebben a körforgásban valami, valaki, aki felszárítja, letörli ezeket a lelket könnyűvé tevő cseppeket! Évente újra és újra felvirágoztatnak a kertek, ahol a halottak nyugszanak. Ha máskor nem, hát egy ilyen napon felkerekedik az élők serege és kivonul a lelkiismeretével számot vetni. Miért pont akkor és miért pont oda? Miért nem a közös életben tudtunk szembenézni a másikkal, és azt mondani, tisztellek, mert életet, kenyeret adtál, mert barátságod ajándék lehetett számomra! Számos, számtalan kérdés között egyik leggyakoribb a „ lenni, vagy nem lenni ”! Néha ezt váratlanul tesszük fel hitetlenül állva megoldatlannak tetsző élethelyzetben, reményt veszítve! „Lenni vagy nem lenni!” Igyekszünk megszabadulni a nyomasztó tehertől, egy mozdulattal véget vetni a kínnak, keserűségnek, egy jól, rosszul formált hurokkal, egy elhúzott fegyverravasszal, az orvos által nem javasolt orvosság-adaggal . . . Van-e jogunk mindehhez? Rajtunk múlik, hogy milyen helyre, milyennek születtünk? Be kell-e érni ennyivel, hogy tudunk változtatni? Miért, hogy akinek van ereje új szívvel hazát is cserélni, a földi lét utolsó pillanataiban mégis vissza vágyik oda, ahol a világra jött? Miért kell ugyanannak az állomásnak lenni az induláskor, mint a megérkezéskor? Vannak hivatások, foglalkozások, amikor naponta az a feladat, hogy holtakat temetnek. Fásultak-e ezek az emberek? Meg lehet-e szokni a naponkénti nyitott sírok látványát? Az lehet az igazi felkészülés, hogy... Nem! Nem lehet felkészülni, csak az igazán erős telkeknek? Ők tudnak szembenézni az utolsó órával, mikor a Teremtő előtt állva hajtanak fejet annak akarata szerint? Megválaszolatlan kérdések! Ezek közé tartozik még az emberiség önpusztító háborúsága is! Hol itt, hol ott, de amióta világ a világ, mindig gyilkolta egyik ember a másikát! Lehet-e ezt tenni szavakkal, is? Ezen a ponton kellene megállnunk csak egy pillanatra! A kisember aligha tehet valamit az ellen, hogy a politikusok fegyvert adnak valakik kezébe (nem kis haszonnal), hogy valakiket (nagyobb haszon reményében) lemészároljanak! Tehetetlenül állunk a történelem objektivitásával szemben! A legszűkebb körünkben azért mégis tehetnénk valamit! Békében, szeretetben élni a hétköznapokban! Szólni a szólóval,, meghallgatni a meghallgatást várót! Halottak napja közeleg! Nyughatatlanabbá lesz a lélek! Vannak olyanok, akiket valamilyen ok miatt sosem feledünk. Ha elsoroljuk neveiket, rájövünk, hogy ők a cselekedeteik által lettek örök életűek! Szívünkben tovább élnek, akik maradandót alkottak tudományban, művészetben! Az ő emlékük világít a sötét percekben, ösztökélve, hogy1 tegyük jobbá már a következő pillanatban a még jóvá tehetőt! Álljunk olyan ember mellé, aki által többek lehetünk, aki még több energiát ad számunkra, hogy a ránk kimért talentumokkal sokkal hasznosabban gazdálkodjunk! Nem rombolva, de építve, javítva az emberiség hatalmas lakhelyét, a Földet, védve annak legkisebb porszemét is! A z ilyen emberek példái nemzedékről nemzedékre öröklődve hatnak, éltetnek, elevenen élnek! ők az el nem temetett halottak, ők is jussanak eszünkbe minden virágról, minden napon! Decsi Kiss János Dr. Gáli Ferencné
