Tolnai Népújság, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-04 / 207. szám

1995. szeptember 4., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Egy szekszárdi vállalkozó kálváriája Romániában „Menekülés” a kórházból Balesetet szenvedni itthon is kellemetlen, külföldön pedig - elsősorban a tőlünk délkeletre fekvő országokban - egyenesen tragikus következményekkel járhat. A szekszárdi Simon Zsolt - szerencse a szerencsét­lenségben - ha nem is ép bőr­rel, de megúszta azt a romániai „kalandot”, ami akár nagyobb bajjal is járhatott volna szá­mára. — Még a nyáron történt - kezdte a ma is rossz álomnak tűnő történet felidézését Simon Zsolt, aki foglalkozását te­kintve vállalkozó. — Románi­ából utaztunk hazafelé, felesé­gemmel és hat hónapos kisba­bánkkal együtt. Megétkeztünk Kolozsvárra, s a város központ­jában annak rendje s módja sze- • rint áthajtottam a zöldjelzésnél. Abban a pillanatban egy hatal­mas csattanást hallottam, el­vesztettem uralmamat az autó felett, s a járdára sodródva tud­tam csak megállni. Mint kide­rült, egy másik'autó, ugyancsak a zöld jelzést látva, nagy erővel nekünk rohant. Szerencsére sem a kisgyereknek, sem a fele­ségemnek nem esett baja, én azonban egyik lábamat sem bír­tam megmozdítani. — Mi történt? — Szerencsére nem az, amit első pillanatban hittem, hogy egy életre megbénultam. Mint kiderült, komoly medence­csont-törést szenvedtem, de ez néhány napig nemcsak előttem, hanem az orvosok előtt sem volt világos. — Mármint a magyar, vagy a román orvosok előtt? — A román orvosok előtt, mert beszállítottak egy kolozs­vári kórházba. Pontosabban kettőbe, mert az egyik kórház­ban nem működött a röntgen­gép. Azután végül is találtak egy használható készüléket, jól­lehet ezek után sem tudta senki sem megmondani, hogy végül is pontosan mi a bajom.-r— Milyen nyelven kommu­nikált a kolozsvári orvosokkal?-r Hát ez az ... Hosszú ideig képtelenek voltak előkerí­teni egy magyarul beszélő sze­mélyt. Később is egy beteg se­gítségét kellett igénybe ven­nem, aki úgy-ahogy beszélt magyarul. — Ezek szerint önt egy kór­teremben helyezték el. — Valóban, betettek egy szobába, ahol - nem akarok keményebb szót használni - el­képesztő körülmények vártak rám. A harmadik napon árulta el valaki, hogy injekciózásnál az ápolók többször is felhasz­nálják az egyszer használatos tűt. A nővérek nem törődtek semmivel, reggelire egy darab száraz kenyeret vetettek elém, tisztálkodásra pedig az a lavór hideg víz szolgált, amit csak nagy nehézségek árán értem el az ágyról. A három nap alatt egyszer sem fürdettek le, sőt, szomorú, hogy ilyet kell mon­danom, de az ágytálat sem tette alám senki. .. Hihetetlen belső fájdalmakkal küszköd­tem, de ezt nem mertem el­árulni, mert féltem, hogy a vé­gén még megműtenek, vagy vért adnak, s az végzetes lehet számomra. — Meddig maradt a kór­házban ? — Négy napig, szerencsére időközben a feleségemnek, il­letve a családnak sikerült meg­szerveznie a „mentést”. Az Ae- rocaritas repülőgépe szállított Budapestre Kolozsvárról, de előtte még hosszú ideig ott kel­lett feküdnöm a reptér betonján, majd a váróteremben egy szál alsóneműben, mert a kórházi hordágyat nem hagyták ott az indulásig. Ekkor jöttek meg a magyarok, de a román rendőr­ség addig nem nyugodott, amíg el nem ismertem, hogy vétlen­ségem ellenére én voltam a hi­bás a balesetben. Mindegy, ez már nem számított, örültem, hogy felkerülhettem a hazai gépre, ahol már kifogástalan orvosi ellátásban részesültem. — A nagy tanulság - mely- lyel persze nem lehet mit kez­deni - ezek szerint az, hogy ke­rüljük el a baleseteket. — No meg az, hogy ne in­duljunk útnak utasbiztosítás nélkül. Ahogyan sajnos tettük azt mi, s ez a hiányosság most - a költségek összeszámolása után - jó félmillió forintjába kerül a családnak. Sokat kell dolgozni, míg ezt a kiesést be­hozzuk, hiszen az orvos véle­ménye szerint úgy karácsonyig eltart a lábadozásom ... -szá­Megyei tanévnyitó Tolnán (Folytatás az 1. oldalról.) Temesi Ágnes a megye oktatási koncepciójával kapcsolatban elmondta, arra kell törekedni, hogy minél több fiatalnak le­gyen érettségije, az oktatási rendszerből kikerülők helyzete pedig javuljon a munkaerőpia­con. Valódi koordináció szük­séges az oktatási intézmények fenntartói között, növelni kell az általánosan képző középis­kolák számát, nagyobb figyel­met kell fordítani a környező országok nyelveinek oktatá­sára, a szakképzésnél előnyben kell részesíteni a szolgáltatá­sokhoz kapcsolódó szakmák tanítását.-s­„Egy lépés” az önálló életért (Folytatás az 1. oldalról.) És fontos az óvodai és iskolai foglalkozások időszaka, a szak­szerű gyógypedagógiai prog­ramok kimunkálása és megva­lósítása - kezdte dr. Bihariné, majd elmondta, hogy felmérést készítettek Tolna megyében a 0-9 éves korú gyermek köré­ben. Az 1993-as statisztikai adatok alapján Tolnában a 30.770 ilyen korú gyermek kö­zül közel 900 károsodott vala­milyen módon. A szakértői bi­zottság által korai fejlesztésben részesült gyermekek száma 79, tehát a fogyatékosok mintegy 9-10 százaléka részesül ellátás­ban. Posch Mónika és Bihari Nagy Sándorné úgy véli, szük­ség van komplex fejlesztést nyújtó oktatásra. Az alapítvány célja a fejleszthető, de célzott foglalkoztatásból ez idáig ki­maradt gyermekek felkutatása, az értelmi fogyatékos, mozgás- sérült és beszédképtelen, illetve halmozottan fogyatékos 0-9 éves korú gyermekek korai fej­lesztése, rehabilitációja. A gyermekek szülei számára pe­dig szülőklubot hoznának létre, ahol a megbeszélhetnék prob­lémáikat. Ezen túl az iskolakö­teles korból kikerült magányos, fogyatékos gyermekek foglal­koztatását is megoldanák ugyanitt. A célok megvalósítása érde­kében Korai Fejlesztési Cent­rumot kívánnak létrehozni Szekszárdon. A munkában há­rom szakember venne részt, egy oligophren-pszichopeda- gógia szakos gyógypedagógus, aki védőnői diplomával és kommunikáló oktató tanári ké­pesítéssel rendelkezik. Egy konduktor - tanító, aki jelenleg szociálpedagógiai szakon hall­gató és egy gyermekorvos, akik munkájukat összehangoltan végeznék. A gyermekek értelmi képességének, beszédének, mozgásának fejlesztése nem egymástól elszigetelve, hanem egymást támogatva történne, biztosítva a komplex ellátást. Később pedig csoportot hozná­nak létre a Pécsen működő Ko­rai Fejlesztő Központhoz ha­sonlóan, több szakember bevo­násával. Az „Egy lépés alapítvány” a mozgássérült és értelmi fogya­tékos gyermekekért 1995. ápri­lis 5-én, 50.000 forint tőkével alakult, a célokkal rokonszen­vező magánszemélyek, jogi személyek és az Értelmi Fogya­tékosok Országos Érdekvé­delmi Szövetsége Tolna Me­gyei Szervezete támogatásával. Az alapítvány nagyon jó mun­kakapcsolatot kíván létrehozni a szakértői bizottsággal, a neve­lési tanácsadóval, a gyermek­ideggondozóval, a fejlődésneu­rológia szakrendeléssel, hiszen enélkül hatékony munka nem lehetséges. . Ami az anyagiakat illeti, ál­lami feladatvállalási szerződést szeretnének kötni, a Tolna me­gyei ellátatlan gyermekek keze­lését az alapítvány felvállalná. Emellett folyamatosan pályázni kívánnak és számítanak ma­gánszemélyek, jogi személyek támogatására is. Áz Egy lépés alapítvány alapítóinak már „csak” egy problémát kell megoldaniuk, megfelelő helyet kell találniuk Szekszárdon, ahol feladataikat elláthatják. fké Az Osztojkán Bélát ért vádak Folytatás az 1- oldalról.) Mint ismeretes, az Országos Cigány Kisebbségi Önkor­mányzatba az emlékezetes szolnoki választáson kizárólag a Lungo Drom nevű szervezet képviselői kerültek. Klajbán Róbert, az egyik megválasztott képviselő lemondott mandátu­máról, és mivel a szavazati lis­tán Osztojkán Béla következett a sorban, a mandátum őt illette meg. (Klajbán Róbert Csicsó Ilona információja alapján az országos roma önkormányzati választásokat közvetlenül meg­előző időkig Phralipe-vezető volt, majd csapatával együtt átment a Lungo Drom-ba.) A mandátumot július köze­pén, egy pénteki napon vette át Osztojkán. A következő hétfőn megjelent az irodájában egy 6 fős, Phralipés vezetőkből álló csoport, élén Hranek Ferenc­cel, és felszólították Osztojkánt, hogy adja át nekik a kulcsokat, mert ők hoztak egy olyan hatá­rozatot, hogy attól a naptól Hranek Ferenc a Phralipe el­nöke. (Csicsó Ilona szerint a Phralipe egyik alelnöke, Hra­nek Ferenc már Osztojkán né­hány hónappal ezelőtti beteg­sége idején is javasolta az el­nöknek, hogy alkalmatlansága miatt mondjon le. Hranek Fe­renc azonban tavaly júliusban - Szekszárdon — írásban lemon­dott alelnöki funkciójáról, ügy­vivői posztja megtartásával. /Később ez a lemondó nyilat­kozat eltűnt./ Hranek saját el­nöki ambíciója miatt nem ked­veli Osztojkánt.) Hranekék az elnököt az „ügyvivő testületi ülés” - hatan írták alá - kézzel írott határozatával szerették volna lemondatni. Az indoklás: Osztojkán megvette a mandá­tumot Klajbántól. Hranek még aznap a sajtónak elmondta, hogy Osztojkán uta­sította őt, hogy vegyen ki a páncélszekrényből 300 ezer fo­rintot, amit aztán Klajbán Ró- bertnek átadott. Ebben az idő­pontban Klajbán is nyilatko­zott. Elmondta, hogy Osztoj- kántól átvette a pénzt, cserében lemondott a mandátumáról. Osztojkán az őt lemondásra felszólítókat tájékoztatta, hogy az alapszabály szerint személyi kérdésekben nem dönthet az ügyvivő testület sem, csak a kongresszus, amit évente egy­szer hívnak össze. A hírről értesülve több Phra- lipe-tag felutazott Pestre Osz- tojkánhoz. Válságstábot hoztak létre. Megállapították, hogy ez az eset nemcsak Osztojkánt, hanem az egész Phralipét képes lejáratni. Elkezdték egy rendkí­vüli kongresszus előkészítését. Létszámstopot rendeltek el, hogy a kongresszusig senki ne alakíthasson új Phralipe szer­vezetet. Időközben Farkas Flórián, az Országos Roma Önkor­mányzat elnöke kérte, hogy semmisítsék meg Klajbán Ró­bert lemondását, adják vissza mandátumát. (A Phralipe az elsőként meg­alakult politikai-érdekvédelmi cigány szervezet. Csicsó Ilona szerint vannak olyan erők, ame­lyeknek érdeke, hogy lehetet­lenné tegyék a szervezetet, és mindössze egyetlen cigány- szervezet, valamint teljesen egységes roma önkormányzat működjön. Csicsó Ilona szerint Osztojkánnal nem lehetett volna kimondatni azt, amit Far­kas Flórián kimondott, neveze­tesen: hogy a cigányoknak nincs szükségük válságkezelő programra.) Végül is kiderült, hogy Ma­gyarországon nem létezik olyan törvény, ami a mandátumvásár­lást büntetné. Osztojkán tehát mindenképpen jogosan vette át a mandátumát. Ézt követően vi­szont újabb vádak következtek Osztojkán ellen. Az egyik, hogy sikkasztott, azaz a Phra­lipe pénzéből vásárolta volna a mandátumot. A másik esetben - egy megbízási szerződésre hivatkozva - az elnököt és fele­ségét csalással és hűtlen keze­léssel vádolták meg Hranekék, mondván, pénzt vettek fel, amiért nem dolgoztak meg. Osztojkán - mivel már a csa­ládját is megvádolták - felje­lentést tett Hranekék ellen. A Phralipe rendkívüli kong­resszusára, amely az elnök személyéről is dönt, szeptem­ber közepén kerül sor. -ht­Hírek A Megyéből VTV: egy nap kétszer adás A Szekszárd Városi Köz- szolgálati Televízió úgy tű­nik, semmit nem bíz a vélet­lenre: az este 19 órakor kez­dődő műsorait még aznap, 21 órától újból levetíti. Gaál László stúdióvezető tájékoz­tatójában elmondta, hogy ezt a megoldást azért alkal­mazza a televízió, mert a 19 óra nem biztos, hogy min­denki számára megfelelő időpont. így aki lemarad a napi híradóról, illetve az ezt követő egyéb műsorokról, annak nem kell mást tenni, mint két órával később a képernyő elé ülni. A péntek esti - családi mozinak szánt - magazin vasárnap délután 14 órától váija ismét az ér­deklődőket. Ä rendszer már ezen a héten is működött, a teljes üzemmóddal dolgozó VTV hosszú távon kívánja alkalmazni az ismétléses megoldást. Rendőrségi fogadóórák Szeptemberben az alábbi időpontokban tart fogadóó­rát a megyei főkapitány, il­letve a városi kapitányságok vezetői. A megyei rendőr- főkapitány szeptember 28- án 10-11 óráig tart fogadóó­rát, a szekszárdi városi kapi­tány szeptember 29-én 8-10 óráig, a bonyhádi szeptem­ber 13-án 14,30 és 15,30 között kereshető fel. A dombóvári városi kapitány­ság vezetőjének fogadóórája szeptemberben 11-én 14.30- 15,30-ig tart. Pakson szeptember 27-én 14.30- 15,30-ig, Tamásiban szeptember 7-én 9-11 kö­zött tart fogadóórát a város rendőrkapitánya. Vita a tolnai szemétgödörnél „Lapáttal elkövetett” tettle- gességig fajult egy vita a mözsi szemétgödör környé­kén. Egy helybéli lakos itt égette le az általa összesze­dett hulladék alumíniumve­zetékekről a műanyag szige­telést. Egy, a közelben lakó férfi kifogásolta, hogy ép­pen ezen a helyen végzi ezt a kellemetlen szagot okozó tevékenységet, és szóváltás után végülis egy lapáttal vett elégtételt a drótégetőn. •Igazságügyi orvos szakta­nácsadó állapítja majd meg, hogy a lapátos férfi cseleke­dete kimeríti-e a súlyos testi sértés fogalmát. A vad maradjon az államé Vadásznapi forgatag Sióagárdon (Folytatás az 1. oldalról) A jelenlévőket a megnyitón dr. Józsa Csaba, a Tolna Megyei Vadász Szövetség elnöke kö­szöntötte, majd átadta a szót a rendezvény fővédnökének, dr. Solymosi József országgyűlési képviselőnek. A honatya be­szédében mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy ma­napság a vadásztársadalom vi­lágában is sok a kérdőjel. Nagy az érdeklődés a parlamenti el­fogadás előtt álló vadászati tör­vény iránt, s a bonyhádi képvi­selő, mint a mezőgazdasági bi­zottság tagja, aktívan kíván részt venni az egyeztető mun­kában. A törvény - tervezet formá­jában - már több mit tíz év óta szerepel az országgyűlés napi­rendjén, ám a létező érdekellen­tétek miatt egészen mostanáig nem sikerült egy végleges vál­tozatot kidolgozni. Dr. Soly­mosi József hangsúlyozta: azo­kat támogatja, akik továbbra is azt vallják, hogy a vad marad­jon ezután is állami tulajdon­ban, s a magánterületre tévedt állatokat, köztük a nemes vadat ezután is csak engedéllyel le­hessen elejteni. A megnyitó után azonnal el­kezdődtek a különféle vetélke­dők és bemutatók: nagy közön­séget vonzott a koronglövészet, melyben egyéni jelentkezők és csapatok mérték össze tudásu­kat. A fiatalabbak a légpuska céllövészet, illetve az íjászat te­rén bizonyíthatták ügyességü­ket. Valamennyi korosztály nagy figyelemmel kísérte azt a kutya bemutatót, melyen az okos négylábúak kézjelek alap­ján hajtották végre feladataikat, lefülelve a rosszban sántikáló - természetesen csak erre az alka­lomra beöltözött - „bűnözőt”. A lőteret közben nemcsak a puskák időről időre felhangzó dörejei, hanem kisvártatva íny­csiklandozó illatok is betöltöt­ték, köszönhetően vadpörkölt főző verseny résztvevőinek. A nap egyik legnagyobb ér­deklődéssel várt eseménye, a tombola sorsolás már délután történt: a fődíjat, a golyós pus­kát Kovács József mázai va­dász vihette haza.-szá­Habsburg József avatta fel a vitézeket. A július végi köztársasági avatás után a múlt hét szombati napján egyházi avatáson is resztvettek Tolna megye új vitézei, szám sze­rint tizenketten. A lovagrendi tagokat délelőtt Pécsett a bazilikában a rend főkapitánya, Habsburg József főherceg a hagyományoknak megfelelően, a vállra helyezett karddal avatta fel vitézekké. Fotó: Bakó Jenó

Next

/
Oldalképek
Tartalom