Tolnai Népújság, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-23 / 224. szám
Vásár, vurstli, sokadalom Próbaképpen készítette, s bevált Ékszerek - csontból Vásári forgatagban FOTÓ: BAKÓ JENÓ András bácsi limerickjei Isten hozta, András bácsi, jó helyre jött kedvünk látni: borrend előtt borrendelők tudják, hogy kend nem akárki. Azt példázza nekünk András, jobb a pince, mint a padlás, hordók kincse ide intse, akit nem bánt hasi hagymáz. Kinek teendője bokros, mit is érthet a szobrokhoz: adómérleg nekünk méreg, mindig billeg és sok rosszt hoz. Nem így a Freund Antal szobra, pohárral vár itt a jobbra: lelke dal már, félkézkalmár nem jöhet rá e titokra. Ezért az Alisca Borrend üdvözli itt e jó óment: abban bízik, ahogy iszik, azt hisszük, hogy minden jól ment. Tudja azt jól kend is, András, ilyen pincét nem varangy ás: ezer iccét igyék itt még, míg elviszi az áramlás. De nem éri ezt meg Szekszárd, hacsak hegy bort nem ereszt rád, vagy a mennybolt nem lesz szennyfolt, vagy egy szűzlány kéri: peszt- ráld . .. Addig nekünk, Bátyánk, András, hála isten, nem marad más: erősítsen, e jó hitben minden egyes víg koccintás! Az Alisca Borrend krónikása Ha lenne speciálisan erre képzett szakember, a fesztiváli so- kadalomban járva pontos felmérést készíthetne a lakosság anyagi helyzetéről, a közízlésről, s még számtalan efféléről. Az ilyen alkalmakkor elmaradhatatlan kirakódóvásárban a bombabiztos pillanatragasztótól a cserepes kaktuszon keresztül a télikabátig mindent megtalálhatnak a vásárlók. Itt is ott is sóhajtoznak a nézelődők, mert igények, azok lennének, de anyagiak, azok nem nagyon akadnak. Különösen a kisgyermekes szülők vannak nehéz helyzetben, mert a néhány éves csemetével bizony nehéz megértetni, hogy nem tudnak két darab ötszáz(!) forintos szuper-lufit venni, s játékot is csak a Jézuska hoz majd. Némi vásárfiára azért persze futja, szerencsére igerrkedves dolgok kaphatók olcsóbb árfekvésben is. A lacikonyhák árain is pontosan tükröződik az infláció, egy jobb étvágyú ember 3-400 forintért tudna jóllakni az ínycsiklandó finomságokból. Tegnap délután nem is volt tapasztalható nagy tolongás a pecse- nyések előtt. A Borudvar és az Expo látogatottságára sem volt jellemző a túlzott tolongás, igaz, hogy a fesztivál csak tegnap este kezdődött igazán. A borbarátok nem késtek még le semmiről, s tegnap még csak alágyújtottak a ma délben kiporciózásra ke-' rülő ökörnek. A Luther térre „száműzött” vurstli környékén lakók finoman szólva is vegyes érzelmekkel fogadják a forgatagot. A vurstli ugyanis igencsak zajosan működik, s a közelben nincs mód arra, hogy üzemeltetők és látogatók, nos, könnyítsenek magukon. A közeli bérházak lakói zárják a lépcsőházakat, mert sajnos már előfordult, hogy valaki azt nézte mosdónak. Az ilyesfajta rendezvényeknek örök gondja ez, s bizonyára megoldás is akadna. Léteznek már ugyanis mobil illemhelyek, s ha ezt nem, valamiféle kulturált megoldást keresni kellene. ’ A fesztivál ma számtalan érdekes programmal folytatódik, többek között a fő attrakcióval, a délutáni felvonulással. Bízzunk benne, hogy rendezők, látogatók és résztvevők mind egyaránt megtalálják a számításukat. vem A Biatorbágyról érkezett Wei- nacht Adóm standjánál egész nap nem lankadt a forgalom. Az asztalkán kínált portéka ugyancsak vonzotta a látogatók tekintetét. Weinacht úr különleges mesterséget űz: csontfaragó. Mint elmondta, a kézügyesség, a művészi hajlam örökletes a családban, ahol akadt már selyemfestő is édesanyja személyében. ő maga is gyermekkorától szívesen farigcsált, ha egy dafab fa, és csiszolt, ha egy darab csont került a kezébe. Később érdeklődése egyre inkább a csont felé fordult, s jó 15 évvel ezelőtt, amikor Budapesten rakta ki csontból készített portékáit, amúgy kíváncsiságból, meglepte, milyen nagy érdeklődést váltott ki ez a nálunk még ismeretlen áru. Vásárlói igényei aztán lassan kialakították azon termékek körét, amit érdemes készíteni. A csontfaragásnak Magyar- országon nincsenek hagyományai, így hagyományos' szerszámai sem. A csont keményebb a fánál, de lágyabb a fémnél, így aztán speciális eszközöket igényel, amiket úgy kellett kikísérleteznie. A nyakláncok, karkötők, kitűzők és társaik anyaga marhalábszár- csont, s bizony nem könnyű hozzájutni. Kevés a szarvas- marha, s jó 100 kilométert kell utaznia, mire be tudja szerezni a nyersanyagot. Az országban ketten űzik ezt a mesterséget, Weinacht Adá- mon kívül sógora, Holfert László. Az egész országot járják, s a fesztiválok, vásárok közönsége előtt rendre sikert is aratnak. Érdeklődés már külföldről is megnyilvánul a munkái iránt, ha lehetősége lesz, talán a határokon kívül is bemutatkozik majd. A kérdésre, hogy meg lehet-e élni ebből a szokatlan mesterségből, a csontfaragó ezt válaszolta: valamikor házat kezdhettem építeni belőle, most jó, ha biztosítja a megélhetésemet. vem Divatos lett a rozébor Mint mindennek ezen a világon, a boroknak is állandóan változik a divatja - mondta tegnap a borudvarban az egyik látogató, aki a kezében olyan boroskelyhet tartott, amelyből rozébort kóstolgatott. - A rozét régen lángsillernek is hívták, s igazi Kadarkából készítették - folytatta az alkalmi szakértő. Nagyon finom, tiszta bor, hisz a vörös szőlőt nem erjesztették a csemegén, hanem szüret után rögtön kipréselték és a színiét éppenúgy, kezelték, mit a fehér bort. Kellemes, lágy, ivós bor volt a siller, kár, hogy kiveszett a Kadarkával együtt. Most is csinálnak ilyen szép, rózsaszínes árnyalatú bort, csakhogy főleg Zweigeltből, Kékfrankosból. Nem rossz ez sem, csakhogy jóval keményebb, magasabb az alkoholfoka, mint a régi lángsillereké volt. Tudják mit innék egyszer még ebben a életben? - fordul a többiek felé. Fikszli bort! Csak úgy kíváncsiságból, no meg nosztalgiából. Talán majd jövőre! Nyitra szőlőhegye - Szekszárd bora Szülővárosában, Szekszárdon kevesen ismerik ma már a századelő kedvelt útleíróját, Zsigmond Jánost, aki az Alpe- sektől Angliáig, Itáliától Skandináviáig és Görögországtól Afrikáig bebarangolta a világot s tapasztalatairól egy-egy könyvet remekelt. Pályája kezdetén Nyitrára került, innét küldte a Szekszárd Vidékének 1885-ben levelét: „Nagy kérdés előtt állok, igen tisztelt szerkesztő úr kérésének óhajtván eleget tenni, hogy t. i. mondjak le már va- lahára én is hallgatagságom- ról, szóljak valamit az itteni életről. Hej! pedig nem is vagyok ám én annyira szótalan, mert ha kell, megnyílik az én nyelvem is, különösen akkor, ha édes szülőföldem bikavér színű borával telt pohárba nézhetek, s élvezhetem e tes- tet-lelket egyként üdítő nektárt! Szinte irigylem az otthonvalóknak sorát, kikre, mikor csak óhajtják, Bachus atyánk két kézzel szórja atyai áldását. Bár elismerem, hogy kiválóan a szekszárdi bor mellett nyílnak meg az ember lelki szemei, s aki élvezheti a messzeföldi híres italnak utolérhetetlen zamatját, szinte ne- kihevül s úgy szórja szellemének szikráit, mint a cikázó villám az alig elviselhető kánikula forró napjaiban. Mondom, dacára annak, hogy ezen irigylendő állapottól egy időre meg vagyok fosztva, bátorkodom a „tótok hazájából” néhány sort útnak ereszteni. Van ám itt is valami, mi nem teszi oly unalmassá az életet, mint sokan hiszik . . . így például, míg önök otthon csak hírből tudják, vagy könyvből olvassák a Zo- bor hegy létezését, melyen honszerződ Árpád atyánk győzelmes hadai a szlávok Zobor nevű vezérét felmagasztalták, addig én azt, ha tetszik, megmászhatom, vagy ha nem, kora ősztől gyönyörködöm késő tavaszig hóval fedett ormaiban . .. E hegy aljában fekszik Nyitra; a hegy kiválóan alkalmas a kirándulásokra. Az intelligencia egész nyáron itt üti fel tanyáját, élvezi az ős Zobornak üdítő levegőjét. A hegyderékig szőlők virítanak, melyekben a legpompásabb és legkényelmesebb nyári lakok százával találhatók. Mert itt tulajdonképpen nem a bor kedvéért tartják a szőlőt, hanem a rajta lévő épület kedvéért. De botorok! - mondaná erre a legtöbb szekszárdi szőlősgazda. Biz nem sokat tévednének^ mert legtöbb esetben a szőlőbe épített nyári lak sokszorosan felülmúlja a különben is sziklás talajú, s így a bort még a legtermékenyebb esztendőben sem valami bőven termő szőlőnek értékét. Hej! mint szőlőhegy, mit ez a mi szőlőhegyeinkhez képest, hát még a leve! Ha szekszárdi nem volnék is, mégis tízszeresen fölé helyezném a Zobor levének a mi nektárunkat, melyről feledhetetlen költőnk, Garay is így énekelt: „Töltsd pohárba és csodát látsz, színe mint a bikavér” ... Még a szőlő is későn adja rá magát az érésre, hogy nálunk már bizonyára tán fel is kerekedtek némelyek az új bortól, míg itt alig gondoltak a szüretre. De bocsánat, miről is kezdtem beszélni, a Zobor hegyről, s íme lelkesedésemben, mikor a szekszárdi bort dicsérem, hát azt veszem észre, hogy eltérek tárgyamtól, de hisz én is szekszárdi vagyok s ez legyen mentségem ...” Mi változott az elmúlt három emberöltőben? Sokminden nem, de ahogy a szekszárdi szőlőhegyek „tanyáit”, „szerszámos bódénak” jelölt kacsalábon forgó építményeit nézegetem, ebben már utolértük az egykori Nyitra lakóit. Szerencsére borunk még a régi .. . —ős -bor Kézművesek a szüreti fesztiválon A mester és csodálói FOTÓ: BAKÓ JENÓ A tárgyak, amiket manapság kezünkbe veszünk, praktikusak, netán még szépek is, csak valahogy személytelenek. Hiányzik belőlük az a varázs, ami a kézműves termékekből. Egy-egy kézzel, sok munkával, ötlettel, kreativitással készített tárgy megőriz és továbbad valamit az alkotóból, s a hatást fokozza a természetes anyagok barátságos kisugárzása. A kézműves munka soha nem ment ki a divatból,, s ma is őrzi töretlen népszerűségét. Aki csak teheti, szert tesz egy kézzel szövött szőnyegre, míves kerámiára, nemez faliképre, s a régi, archaikus világot őrző, hangulatos használati tárgyra. A szüreti fesztivál ideje alatt gyönyörködhet a látogató a mintegy 20 kézműves munkájában és termékeiben a Babits Mihály Művelődési Ház előtti téren. Számtalanszor kongatták már a vészharangot, hogy kivesznek, eltűnnek régi népi mesterségek, de szerencsére ennek éppen az ellenkezője látszik történni. A résztvevők között igen szép számmal akad fiatal, húszas évei elején járó kézműves, aki szakmáját idős mesterektől leste el, vagy családi örökségként viszi tovább e nemes hagyományt. Mint többségében mondják, ők maguk is érzik a mai nehéz gazdasági helyzet hatásait. Rengeteg csodáló látogatójuk akad, vásárlójuk már kevesebb. A kézműves termékek nem olcsók, hiszen időigényesek, s a felhasznált nyersanyagok ára is magas. Ám aki az életét ilyen szép tárgyak között tölti, nem szívesen mond le szakmájáról, mely egyben szenvedélye is. venter
