Tolnai Népújság, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-02 / 206. szám
Világrekord Tolna megyéből A gemenci vagy a gyulaji erdő mindig is híres volt arról, hogy területén csodálatos koronát viselő szarvasok élnek. Ezt az állítást Tolnai Ferenc, a vadászklub elnöke is megerősítheti, már csak azért is, mert a Szek- szárdon élő vadász 1970-ben világrekorder dámot ejtett el. — A gyulaji erdőgazdaság területén, egy bar- cogó helytől nem messze pillantottam meg a dám bikát - idézte fel a máig emlékezetes történetet Tolnai Ferenc. — Jó nagynak tűnt az agancsa, de egyébként semmi különöset nem láttam rajta. Egy lövéssel leterítettem, s amikor kísérőmmel együtt odaértünk, akkor láttuk, hogy egy nagyon szép állatot ejtettem el. Kifőzés után, a lemé- réskor derült ki, hogy á lapátok súlya elérte az 5 kiló 80 dekát. Az addigi legnagyobb, világrekorder dámot sikerült puskavégre kapnom! Az ismert politikus, az addigi csúcstartó, Fehér Lajos is gratulált nekem, igaz, a felesége nem állta meg, hogy ne mint a világrekorder túllövő- jének fejezze ki elismerését. Azután hosszú ideig nem is ejtett el senki nagyobb dámot: ez csak egy esztendő elteltével, Kádár Jánosnak sikerült. . . A félmúlt fontos vendégei Tolna megye vadászterületeit még nem is olyan régen - azaz a rendszerváltás előtt - számos nagyon fontos személyiség, párt- és állami vezető kereste fel. Ezeket a vendégeket Gyula- jon Berg Péter fővadász fogadta. — A legismertebb közülük Kádár János - emlékezett Berg Péter. — Ha mint vadászt kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy kitűnően lőtt, nyugodtan, méltóságteljesen viselkedett az erdőben. Sokszor jött az ugyancsak remek vadász Gáspár Sándor szakszervezeti vezető is: főként a vaddisznó és a kacsa érdekelte. — Miniszterek is akadtak az illusztris vendégek között? — Természetesen, gyakorlatilag valamennyi miniszter megfordult nálunk. Hirtelen Várkonyi Péter külügyminiszter és természetesen Czinege Lajos honvédelmi miniszter jut eszembe. — Katonaember lévén jól kezelte a fegyvert? — Azt nem mondanám, hogy a legjobbak közé tartozott, de oka sem volt a szégyenkezésre. Sok negatívumot hallottam Czinege Lajosról, főként utólag, de Gyulajon mindig korrekt módon viselkedett. — Színészek, művészek? — Hofi Géza gyakorta megfordult nálunk, s vadászat közben is sokszor viccelődött. De megemlíthetem Bodrogi Gyula színművészt is. — Mikor volt az utolsó „pártállami” vadászat? — Erre pontosan emlékszem, 1989 februárjában. Ekkor volt az utolsó állami disznóhajtás, de az előre bejelentett vendégek nagy része már nem jött el, köztük Grósz Károly sem. Érezhetően új szelek fúj- dogáltak. — S az új rendszer vezetői? — Mindössze egyvalaki, Nagy Ferenc József volt kisgazda földművelésügyi miniszter járt hivatalos személyként, vadászat céljából Gyulajon, rajta kívül egyszer mint magánember, Kupa Mihály pénzügyminiszter jött hozzánk, de nem vadászni, hanem horgászni. Fácánok, récék: utánpótlás-nevelés A közhiedelemmel ellentétben a vadászok döntő többségében nem a vadonban felnövekvő fácánokat puskázzák le. A nyolcvanas évektől kezdődően a szó szoros értelmében keményen megfizetik valamennyi kakas és tyúk elejtését: ekkor indult el ugyanis Tolna megyében a nagyüzemi fácánnevelés, kezdetben harmincöt-negyvenezer egyeddel. Mára, a költségek - elsősorban a takarmány, a táp - drágulásával párhuzamosan ez a szám mintegy húsz-huszon- ötezerre csökkent. A térségben jelenleg négy vadásztársaság foglalkozik nagyobb méretekben fácánokkal: a tengelici, a szedresi-siómenti, a faddi és a dombóvári. Itt nevelik az egy napos korukban a Tolna megye legidősebb vadászát keresve jutottunk el a báta- széki Kovács Lajoshoz, aki 83. életévével minden bizonnyal joggal pályázhat a korelnök címére. Lajos bácsi egyébként híres ember, a televíziónézők annak idején láthatták Sára Sándor azon dokumentumfilmjében, mely a Don-kanyamál elvérzett II. magyar hadsereg történetét dolgozta fel. A háború befejezése után a vasutasként szolgáló Kovács Lajos jó darabig nem vett fegyvert a kezébe: tizenhét évvel '45 után emelte ismét vállhoz a puskát, de most már mint a megyei vadász szövetség tagja. A legszívesebben a vaddisznó becser- készésében jeleskedett: ezelőtt húsz évvel Bátaszék határában, a régi legelőnél akadt össze élete legnagyobb vadkanjával. — Este tíz óra lehetett, amikor a vaddisznó kijött a tisztásra. Én ott lapultam, „fedezékben”. A disznó lassan megindult, szabályos kört írt le körülöttem, s megállás nélkül 8.00 Ünnepi megnyitó. 8.30 Koronglövészet (egyéni, 3 fős csapat) 9.00 íjászati bemutató 9.30 Ifjúsági légpuska céllövészet 10.00 Vadpörkölt főző verseny (hozott anyagból) Mavosz telepeiről, elsősorban a Békés megyei Árpádhalomból ideérkező, a tojásból éppen, hogy kikelt csibéket. (Tolna megyében nincs keltetés.) Egy darab madár ára 90-110 forintba kerül, s ezt követően, a kibocsátásig a tartás összege eléri a 600-700 forintot. A tapasztalatok szerint a terítékre vitt szárnyasoknak jó, ha a felét sikerül visszavadászni, ez pedig azt jelenti, hogy egy-egy fácán 1000-1200 forintjába van a vadásztársaságnak. S, hogy mi lesz a puskát szerencsésen elkerülő madarakkal? Nos, ezek a fácánok élik világukat, amíg csak egy-egy ragadozó gyomrába, vagy az orvvadász fazekába nem kerülnek ... Az óriási karriert befutó - s bömbölt. Akkor is fújtatott, amikor Báta felé elinalt. Nem mentem haza, s mint kiderült, jól tettem. Éjjel egy órakor a disznó visszajött, s néhány pillanatra megállt. Ekkor céloztam meg, s a puskán lévő lámpát bekapcsolva meghúztam a ravaszt. Az állat elugrott, s csak a hajnali világosságban találtam 13.00 Vadászkutya, őrző-védő bemutató 14.00 Vadászruha bemutató. Időponthoz nem kötött programok: természetvédelmi kiállítás, trófea bemutató, író-olvasó találkozó könyvvásárlási és de- dikálási lehetőségekkel. VenTolna megyében döntően For- nádon tartott - vadréce a népszerűségét, no meg a fácánt is meghaladó tartási és kihelyezési arányát igénytelenségének köszönheti. Kevesebb odafigyelést igényel, az ára sem túl drága: az egy napos kacsa 80- 85 forint, s három-négy hetes korában sem több 200 forintnál. A visszavadászás aránya is nagyobb a fácánhoz viszonyítva, becslések szerint a vadrécék úgy 60 százaléka lesz zsákmányállat. S míg a viszonylag száraz húsú fácán főleg levesnek való, addig a kacsa sütve nagyon finom, de pörköltnek sem utolsó. (Kocsner Antal vadász- mester és Tamás Lajos fomádi vadászati ágazat vezető közlése nyomán.) meg. Már élettelenül hevert a bozótban. Egyedül meg sem tudtam mozdítani: hatalmas, 180 kilós jószág volt. Lajos bácsi - miután az évek felette sem szálltak el nyomtalanul - ma már nem űzi a vadat. A fegyverét is leadta, s jelenleg mint tiszteletbeli vadász emlékezik a régi szép időkre. dég: Szabolcs József, aki Apám és én 100 éven át vadásztunk című könyvét mutatja be az érdeklődőknek. A helyszínen sörsátor, büfé, étkezési lehetőség várja a látogatókat. A rendezvény védnöke: dr. Solymosi József országgyűlési képviselő. Tijdja-e, Hogy. .. — a Tolna Megyei Vadász Szövetség 1745 taggal rendelkezik? * — összesen 33 területes, valamint 9 bérkilövő vadásztársaság működik a megyei szövetségen belül? * — tavaly a megyében 1710 darab szarvas és 1562 dám került puskavégre? — a leggazdagabb zsákmányt a maga 16214 elejtett egyedével a vadréce jelentette, megelőzve a 14809 darab fácánt? * — a mezei nyúl és a vaddisznó közel azonos számban - 2409, illetve 2516 példánnyal - gyarapította a terítéket? * — tavaly a legritkább esetben vadliba került puskavégre, összesen 1035 alkalommal? * — a vadásztársaságok nemcsak az elejtésben, hanem a tenyésztésben is jeleskednek, hiszen az elmúlt évben 25436 vadrécét és 19818 fácánt neveltek fel, s bocsátottak útjukra? * — a 33 vadásztársaság közel 300 ezer hektáron gazdálkodik, az állomány között - tavalyi adatokról van szó - 1552 szarvas, 11764 őz, 710 dám, 976 vaddisznó, 16951 mezei nyúl és 24436 fácán található? • * — Tolna megyében a vadásztársaságok - ideszámolva a hasonló tevékenységet folytató erdő gazdaságokat és állami gazdaságokat - tavaly 239 millió forint kiadással szemben 295 millió forint bevételt mutattak fel? Az oldalt összeállította Szeri Árpád, a fotókat Gottvald Károly készítette. Nyolcvan évesen is vadászott A megyei vadásznap programja Sióagárdi ló'tér, szeptember 2-a, szombat Az elnök is tud bakot lőni... Bizony, ha a Tolna Megyei Vadász Szövetség elnöksége nem figyel oda, még arra is képes, hogy bakot lőjön. Persze nem mindenki, csak az elnök. Kalandját, illetve az elnökség tagjainak legérdekesebb sztoriját az alábbiakban adjuk közre. Dr. Józsa Csaba elnök: — Első vadászatomon, ezelőtt tíz évvel valóban bakot lőttem, méghozzá egy bak nyulat. Ilyenkor az a szokás, hogy alaposan elporolják a kezdő vadászt. Velem is így tettek, a legidősebb vadász faragott egy pálcát, amivel a vadásztársaság, Szent Hubertusz és a köztársaság nevében jól elnáspángolt valamennyi jelenlévő. Éppel János titkár: — Tanítómesterem, Bősz József jelenlétében ejtettem el tizenöt évvel ezelőtt életem első bakját, amit őzhívással csaltunk lépre. I- lyenkor a suta hangját kell utánozni, s ennek a hangnak a bak nem tud ellenállni. Balszerencséjére az enyém sem tudott. Kocsner Antal vadászmester: — Nyolc éve a nejemmel együtt szarvaslesen voltunk. Egy fára erősített ülőkén foglaltunk helyet, s vártuk a vadat. Az meg is jelent, majd legnagyobb megdöbbenésünkre hozzánk sétált és nagy nyugalommal körbeszaglászta a nejem csizmáját. Úgy meglepődtem, hogy csak akkor lőttem, amikor a szarvas már jó negyven méterre eltávolodott tőlünk. Nagy Imre gazdasági felelős: — Legalább négyszáz méternyi távot tettem meg laposkúszással azért, hogy észrevétlenül kerüljek a kiszemelt szarvasbika közelébe. Rátettem a vadat a szálkeresztre, s már majdnem meghúztam a ravaszt, amikor a tisztáson lévő tehenek körbefogták s testükkel védelmezve kivezették a tisztásról a bikát. A látott élmény nagyobb volt az elejtés élményénél. Szabadi István természetvédelmi és propagandafelelős: — Tíz évvel ezelőtt egy vaddisznóhajtáson váratlanul elém- vágódott egy jól megtermett süldő. Nem volt időm felemelni a puskát, derékból lőttem úgy fél méterről. A malacot - bár mint kiderült, a homlokán találtam el - a lendülete tovább vitte: orrával elérte a csizmámat, ott múlt ki a lábam előtt. „Gyönyörrel tölt erdő keble pihegése” Ha lenne ilyesmire lehetőség, kötelező irodalommá kellene tenni vadászok-számára Vajda János műveit. Bizonyára ők sem bánnák meg, ha a legvadá- szabb költő és a legköltőibb vadász verseit olvasnák, hiszen azokban lépten-nyomon a létélménnyel gazdag rengeteg bukkan elő. Természetesen nem véletlen ez, hiszen - ahogy Szinnyei József írja - „első tíz évét egy magános erdei lakban (Válban) töké, elszigetelve a világtól s csupán a természettel társaloghatva”. Innét ered az is, hogy Vajda számára az erdő, a tisztaság, az őszinte szerelem jelképe, ami ott történik, ha véres is, mégis szép. Az idillből kiszakadva hamarosan szomorú összehasonlítást hoz számára a történelem: az 1848-1849-es szabadságharc után büntetésből besorozzák mint volt honvédtisztet, végül 1853-tól ismét a fővárosban folytatja költői munkáját. Az erdő azonban múlhatatlanul hiányzott neki, ha csak tehette, legalább írt magának egyet, ha már nem lehetett módja a valóságban ott élni. Nem volt ez másként első önállóan megjelent művében sem, amely éppen 140 éve látott napvilágot s minket azért is különösen érdekelhet, mert a „Béla királyfi. Költői beszély hat énekben” arról az I. Béláról szól, aki Szek- szárdon apátságot alapított. A mű harmadik énekében Béla a lengyel király erdejébe megy, ahol az „illatot lehellő rengteg” belsejében éppen vadászat zajlik: „Riad a vadászkürt, az erdők harangja,/ Jeladólag to- vább-tovább adogatva.// Oda most az erdő szentegyházi csendje,/ Erdők istenének ünnepe lesz benne,/ Ki ha a vadászok kérelmit hallgatja,/ Lesz ma néki számos véres áldozatja.// A zöld pázsitot a csöndes hűvös éjjel/ Kihímezte harmatgyöngyök ezrével./ Melyket míg a nap sorra le nem csókolt,/ Vadűzők céljának kedvező idő volt.// Felriasztva fut már a vadállat..., No de azért nincs mért megütközni benne,/ Ez öröktől fogva a természet rendje;/ Róka, sas a nyulat, más vadállat meg mást/ Gyilkol - és az ember? - valamennyit s egymást...” Istenem, hogy el is röppen egy pillanat alatt száznegyven eszT tendő ... -ős -bor
